Fele se tréfa... Casio GP 300BK
Amikor a Music Media Magazin felkért, hogy írjak a hangszerről, nem sejtettem, hogy pontosan milyen is lesz majd, azonban abban biztos voltam, hogy nagy baj nem lehet, hiszen a Casio Celviano Grand Hybrid jelmondata szerint is ez... „Egy új korszak kezdete”. Elöljáróban elmondhatom, hogy ez a jelmondat a hangszer kipróbálása után a saját zenei életemre is igaz lett!
Pár telefon után hirtelen Törökbálinton találtam magam, ahol farkasszemet nézhettem a 300-as modellel. Az első benyomás sokat számít, azonban nem volt semmi, amibe beleköthettem volna. A selyemfényű fekete hangszer első blikkre is nagyon összerakott képet mutatott. Jól megtapiztam és úgy is volt. Nagyon egybe van a cucc.
A kötelező kötekedési feladatom mindig, ha digitális zongorával van dolgom a billentés. Előzőleg ránéztem a neten a 300-as típusra és gyanúsan jó volt a billentyűzet mozgása. No, kérem életben még jobb! Bekapcsolás nélkül szoktam először kipróbálni a billentyűzetet nehogy a hangok hallgatása bezavarjon. Full fa mechanika – végre – kalapács fejekkel megspékelve! Nem találkoztam ehhez hasonlóval eddig, kivéve egy régi modellnél ahol egy teljes angol mechanika játszott, (annak a hangszernek viszont a hangja volt kifogásolható).
Nagyon kényelmes a játék ezen a billentyűzeten, érdekessége számomra a visszarúgás hitelessége, ami a hibátlan repetíciós pont érdeme. A billentyűzet esése a megszokott 11mm, és van az a számomra oly fontos angol mechanikára jellemző kettyenés a kiváltási pont, amikor a kalapács beáll a készenléti pontjára. Tehát a repetícióra sincs többé gond. A fedél, ha nyitva van, két ablak alatt jobbra-balra lehet látni a kalapácsokat játék közben és tényleg van nyugvó pontjuk. Úgy egy perc néma játék után a kezdeti könnyű billentés egyszer csak átváltott izmozósra mint egy nagy zongora.
Bekapcsoltam és itt egy kicsit álljunk meg! A digitális zongoráknál általában a gyári presetekre nagyon odafigyelnek, hogy csak bekapcsolni tessék és máris lőn ámulat. Azonban a helyzet nem ennyire egyszerű, mert editálni kell majdnem minden beállítást. Hol a teteje rövid, hol az alja vékony, hol a közepe üvölt a samplingelés miatt. Ez alól a fizikai modellezésű hangszerek sem kivételek... (pedig már kipróbáltam egy párat). Otthon egy felső kategóriás digitális stage zongora csücsül, aminek a hangja két év után állt be számomra megfelelő minőségűre, rengeteg pepecselés után.
A 300-as végre fent hosszú, telt hanggal rendelkezik, a közepe felhang dús, az alja brutálisan meggyőző. Akkorát rúg, mint egy rendes akusztikus hangszer. Továbbá érdekes hogy a kiváló hangszóróknak köszönhetően maga a szekrény is berezonál, mint a nagy zongorákon, fokozva az akusztikus érzetet. Rég nem éreztem ilyen jól magam!
Bámulatos az a dinamika, amit ez a hangszer enged a Multi-dimensional Morphing technológiának köszönhetően. A Casio által kifejlesztett AIR (Acoustic and Intelligent Resonator) Grand Sound Source motor teszi a dolgát. A 256 hang polifónia bőségesen elég, plusz kalapácsmechanika effekt, damper rezonancia, húr rezonancia, fedél szimuláció, key off szimuláció, pedal action noise, key on action noise, key off action noise,10-10 szinten, Hall szimulátor 12 szinten, chorus effekt, brilliance, 5 szintű billentés érzékenység.
A pedálok hozzák az aktuális elvárásokat a klasszikus hármas beosztással, (damper, soft, sostenuto) megfejelve azzal, hogy a hangszer fizikai modellezéses és emiatt végre rendesen lehet dinamikusan pedálozni, mint akusztikus nagy testvérein. Egy kis editálás csak az íze kedvéért, a Hamburg Grand hangmintával, felerősítettem a damper rezonanciát, a húr rezonanciát mintegy megnyújtván a zongora testét, végül a virtuális fedél nyitásával csukásával bíbelődtem és voilá „Stainway D”!
Most lelki szemeim előtt látom hitetlen kollégáim arcát, de csak azt tudom javallani, hogy tessék bátran kipróbálni és hüledezni! Rég érvényét vesztette az a felfogás miszerint „soha nem lesz olyan a digitális zongora, mint az akusztikus”. Vérszemet kaptam és jött a Vienna grand minta, ami minden bizonnyal a Bösendorfer zongorákra hivatott célozni, hát itt se csalódtam érces, mint az eredeti, hatalmas alj, csengő tető, puha közép. A Berlin Grand a Bechstein D282 zongorára utal, mivel a hangszer kifejlesztésében a Casio és a Bechstein együttműködött létrehozván a mechanikát és a hangzást. Mindhárom zongora típus 3-3 variációban elérhető, az egyébként rém egyszerűen kezelhető menüben.
Egy kis negatívumot tudnék mondani, nem találtam az editált hangminták elmentési lehetőségét, de ez nem zárja ki, hogy van. Lerí a hangszerről az akusztikus zongora élmény maradéktalan reprodukálása, ami szintén nem zárta ki, hogy pár más hangmintát is belerakjanak, (26db) melyek közül kiemelném a vintage Fender Rhodes és a Hammond orgona hangmintát. A többi hangminta szintén elfogadható... a vonósok, a vibrafon, az akusztikus bőgő.
A billentyűzetet splittelni lehet, de layer is játszik. Metronóm, természetesen van, azonkívül wav formátumban az USB Flash Drive porton keresztül rögzíthetjük játékunkat. Természetesen midi formátumban is rögzíthetünk saját darabokat 5000 hangjegy hosszan. Rendelkezésünkre áll egy USB Host is a szokásos din-es midi portokon kívül. Három hangolási lehetőségünk van 440hz-415.5hz-469.9hz. Transzponálni 2 oktávon keresztül lehet, bár ennek sok értemét sosem láttam.
A hangszer hozza a professzionális elvárásokat minden téren, amelyek alátámasszák a tényt, hogy ez a Casio már nem az a Casio! Azon töprengtem, hogyha szintetizátor fejlesztésben is ekkora előrelépés történne a Casio háza táján, mint a digitális zongoráknál, akkor mi történne...?
A hangszer 800.000ft-os árán először elgondolkodtam, de aztán megnyugodtam, hiszen más gyártók hasonló hangszerei is kb. ebben az ár kategóriában mozognak. Összességében a Casio GP 300BK egy hibátlan digitális zongora, amit iskoláknak, kulturális intézményeknek, magánszemélyeknek nyugodt szívvel tudok ajánlani, ha akusztikus zongora hangra vágynak.
Regály György
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékének adjunktusa
2016. március 28. 17:23