A holnap hangjai - aurevoir
Folytatjuk a megkezdett hagyományt, s az immáron nyolcadik sorozatához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutatóban feltűnt zenekarokat mutatjuk be a holnap hangjai rovatban. A sort az aurevoir zenekarral folytatjuk, akik tavaly mutatkoztak be a tatbányai Peron Music tehetségkutatóján. Az itt elhangzó kérdések részben megegyeznek az Életképek című sorozatunk kérdéseivel, melyeket a zenélést hivatásként választó művészek felé intézünk. Azt reméljük, hogy a hivatásos és a pályájuk elején járó zenészek válaszaiból (önállóan és összességükben is) egyedülálló kép rajzolódik majd a hazai zenei életről és élettérről.
Bemutatnátok röviden a zenekart? (név, hangszer, stílus, mióta zenéltek együtt)
Stílus: Ethno-Beat & Hungarian Pub Music
A zenekart Fejér Misivel alapítottuk… Alapítottuk, az túlzás. Volt régen egy rock bandánk, ami feloszlott, mert – fogalmazzunk úgy – nem minden tetszett mindenkinek egyformán. A társaságot szanaszét fújta a szél, de Misivel elkezdtünk újra zenélgetni. Én gitároztam, ő énekelt. (Azóta én is éneklek, ő pedig mandolinozik). Eleinte ez csak jó ürügy volt arra, hogy borozzunk, de nem is volt a dologgal más célunk. Ez volt 2014 tavaszán. Ahogy egyre többet zenéltünk, egyre több ötlet, sőt, dal született, Ágoston, Misi öccse pedig akkortájt kezdett el tangóharmonikázni, (sok év zongora után) amin nagyon szépen meg is tanult játszani, így lettünk hárman. 2015 februárjára már volt 5 kész számunk, és úgy voltam vele, ha most nem lépünk eggyel feljebb, örökké egy pincében iszogatós baráti kör maradunk hangszerekkel. Amivel nincs semmi gond, csak éreztem, hogy jó, amit csinálunk, és nagyon jó szelek is fújnak. A húgom révén ismertem a Budapest Open Mic Nights nevű rendezvénysorozatot, írtam a srácoknak, akik örömmel fogadtak, és 2015 március 20-ára le is szerveztem egy koncertet. – Azóta nagyon jó barátságba kerültünk a szervezőkkel, s én is mindenkinek csak ajánlani tudom Budapest Open Mic Night-t. Akit érdekel, keresse Mátyás Gergőt vagy Tim Atkins-t bátran, vagy csak nézzen utána a neten. – Na, de! Koncert már volt, csak zenekar nem. Misivel le is ültünk megbeszélni, hogy kiket hívjunk fel, és arra jutottunk, hogy egy zenekar csak akkor tud működni, ha a tagok jó barátok, hasonló célokkal és gondolkodással. Meg hát olyan bandában nem is lett volna kedvünk játszani, ahol nem a barátainkkal vagyunk körülvéve. Szóval felhívtuk a régi zenekarunk tagjait (vagy hát a nagy részét), plusz Szabó Zsoltot (viola da gamba), így született meg az első felállás, ami a következőképpen nézett ki:
Agócs Márton (én) – akusztikus gitár, ének
Fejér Misi – ének, mandolin
Fejér Ágoston – Tangóharmonika, vokál
Orosz Kristóf – akusztikus gitár, vokál
Szabó Zsolt – viola da gamba
Szűcs Viktor – ütős hangszerek
Basszusgitárosunkat, zenekarunk G pontját, Gelencsér Gábort pár hónappal később pont egy ilyen Open Mic Night-on ismertük meg, ő (2015) május végén csatlakozott a társasághoz.
Ezen a kis koncerten olyan jól éreztük magunkat, hogy az első kérdése mindenkinek az volt utána: „Mikor lesz a következő próba?” És nagyon sok pozitív kritikát is kaptunk, így – ahogy Zsoltunk szokott fogalmazni – elindult egy folyamat. Azóta országszerte 30 koncertünk volt, másodikak lettünk a 2015-ös Peron Music Tehetségkutatón, és bejutottunk a 2016-os Szimpla Lemming Programba, Szeptemberre le van szervezve egy Európa turné, és ha minden igaz, nyáron sem fogunk unatkozni, többek között a FeZeN, Bánki Tó és EFOTT fesztiválra is kaptunk meghívást. De ami a legfontosabb: Nagyon sok jó embert ismertünk meg, és egyre többen kíváncsiak ránk.
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
Legfőbb célunk azon túl, hogy mi jól érezzük magunkat, az, hogy adjunk egy olyan zenei alternatívát jelenlegi futószalagon gyártott, sablonos tömegslágerekkel szemben, ami – szerintünk – több esztétikai és szellemi értéket képvisel.
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
Új hangzást, újfajta zenét ma már nagyon nehéz kitalálni, szerintem a hangszerelésünkkel (Akusztikus gitárok, 4 ének, basszusgitár, viola da gamba, tangóharmonika, mandolin, duda és perka) és a különféle stílusok, „konyhák” ötvözésével jó úton haladunk afelé, hogy egy saját, egyedi hangzásvilágot alkossunk, és ne csak egy zenekar legyünk a sok közül. Ethno-Beat és Magyar Kocsmazene: Már a stílusmegnevezésből is látszik, hogy legtöbbet a népzenéből merítünk, de a régizene (reneszánsz, barokk), a beat, blues és rockzene elemei, s a francia kávéházi sanzonok világa is abszolút felfedezhető a repertoárunkban. Az mindenképpen a célunk volt, hogy ne unják meg az emberek a koncertjeinket, ezért próbáltunk és próbálunk olyan dalokat írni, amelyek – néha szélsőségesen – különböző hangulatokat és hangzást adnak át. Meg hát milyen unalmas már másfél órán keresztül ugyanolyan zenét játszani…
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
Amint mondtam, úgy érzem, jó szelek fújnak (nekünk). A népzene egyre népszerűbb a Táncházmozgalmon kívül is, és úgy látom, egyre többen keresik (hallgatók és szervezők egyaránt) a nem annyira hangos, akusztikus, dallamos zenéket, zenekarokat. Mindent összevetve szerintem abszolút van létjogosultságunk, de azt, hogy mennyire lehet a mi zenénk népszerű, nem tudom megmondani, csak reménykedem benne, hogy 3-4 év múlva egy ismertebb név leszünk.
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
A legpozitívabb trend egyértelműen a Táncházmozgalom, bár ez szerencsére nem egy új dolog. (Ha valaki nem hiszi el, hogy trendi, menjen el egy táncházba, s nézze meg mennyien vannak, vagy nézzen utána a Fölszállott a Páva nézettségi statisztikáinak.) Negatív trend? Talán a „mulatós” diszkó határtalan térnyerése, de igazából az igénytelenség mindig időszakos és egyik efféle trend sem rosszabb vagy jobb a másiknál.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Hát attól függ, mit zenélünk. Jazzből biztos nehezebben, mint popból (de cáfoljatok meg nyugodtan). Ha elég ügyes az ember, megoldja, de ahogy apám szokta mondani: Manapság nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy lábon álljunk.
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
Sok szempontból könnyebb lehetett régen. (Régen: mondjuk 1995 előtt) Kevesebb rádió és tévécsatorna volt, nem volt internet és mp3 lejátszó, fizetni kellett a zenéért, stb. Ennek ellenére - persze a Hobo, Kex, Cseh Tamás trió felülmúlhatatlan - sokkal jobb zenekarok vannak ma Magyarországon, mint, régen. Vagy csak a sokkal több zenekar miatt sokkal több a jó is. Fene tudja. Minden esetre egyáltalán nincs okunk panaszra, a magyar zenei élet pezsgő és innovatív, egész Európa megirigyelheti. De visszatérve a kérdésre: Szerintem jó a zenészek megítélése. Vagy úgy is mondhatnám: zenésznek lenni menő.
|
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár? Van azért jó pár nemzetközileg elismert magyar zenész/zenekar (Lajkó Félix, Snétberger Ferenc, Muzsikás, Sebestyén Márta, stb.). Pop világsztár pedig – már bocsánat – de szinte bárkiből lehet, ha elég jó menedzsment áll mögötte, de szerintem nem pont Magyarországról fog kikerülni a következő. De nem is kell, hogy ez cél legyen. Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában? Az X-Faktor, Megasztár és egyéb „celebgyárakból” köszönjük, nem kérünk. Ezek szerintem elég rossz hatással vannak a zenei életre. De szakmai tehetségkutatókat mindenkinek szeretettel ajánlom. Mi a Peronon és a Paksi Amatőr Pop-Rock-Jazz Fesztiválon játszottunk, és mindkettő nagyon jó élmény, tapasztalat volt. Profiktól kaptunk kritikát, tanácsokat, és rengeteg jó kapcsolatra tettünk szert. Emellett pedig nagyon jó dolgokat lehet nyertünk, úgyhogy mindenképp megérte nevezni. Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról? Nagy rálátásom erre nincs, mert én is a zenei utánpótlásba tartozom, de ahogy a pályatársainkat elnézem, szerintem nincs ok a panaszra! |
 |
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
Az 1001 fesztivál hazája vagyunk, ez biztos, viszont kevés a jó fesztivál. A „fejről” (szellemiségről) szépen lassan a gyomorra tevődött át a hangsúly, és ha egy fesztiválra nem elsősorban a fellépők és egyéb kulturális programok, hanem a kaják miatt megy el az ember, az egyenes út az értékvesztés vagy az értéktelenség felé. Ezzel szemben viszont a ténylegesen zenei és/vagy kulturális fesztiválok (amikből sokkal kevesebb van persze) nagyon jók, s remélem lesz lehetőségünk a jövőben minél több ilyenen fellépni.
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
Ugyanez nagyjából. Kevés a jó klub, kevés az olyan klub, ami tényleg egy koncerthelyszín, és nem csak egy kocsma színpaddal. A jó helyek nagyon jók, de ezekbe sem könnyű eljutni, mint fellépő. Hozzáteszem, Budapesten azért nem rossz a helyzet, ott van pl. az Auróra vagy a Kuplung, ahol bárkit szívesen fogadnak, ilyesmi helyekből kéne egy picit több. (:
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Sok pénz a lelkiismeretes és hozzáértő emberek kezében. De tényleg. Versenybe hozni azokat a szervezőket, egyesületeket, szervezőirodákat, zenészeket, stb., akik az értéket az érdek fölé helyezik. Ha ez meglenne, nem lenne semmi gond. Persze ez azért eléggé utópisztikus…
Köszönjük a beszélgetést.
2016. március 26. 11:42