Legkedvesebb felszerelésem – Tímár Krisztián
Folytatjuk „Legkedvesebb felszerelésem” címmel indított sorozatunkat a Music Media Magazin oldalain, melyet azért tartunk kiemelkedően fontosnak, mert ebben a sorozatban minden megkérdezett zenésztől, hangtechnikai szakembertől azt kértük, hogy azon felszereléseiket mutassák be nekünk, amelyek koroktól, márkaszerződésektől és egyéb érdekektől mentesen váltak meghatározó kedvencükké.
Pár mondatot mondanál arról, hogy fiatalon mit gondoltál a cucc építésről?
Gitározni a ’80-as évek végén kezdtem akusztikus gitáron. Elektromos gitárra csak a ’90-es évek elején tértem át. Sem a jó gitárról, sem a jó erősítőről és effektről nem tudtam semmit, így azzal zenéltem, amim volt. Átalakított erősítő, barkácsolt hangfal. Az első pedáljaimat az érettségire kapott pénzből vettem csak úgy találomra és olcsó elektromos gitáron játszottam. De nem lehetett annyira rossz a hangzásom, mert hamarosan több zenekarba is elhívtak gitározni. Az idősebb zenészkollégáktól és koncerteken lestem el, hogy ki, mivel játszik – akkoriban így mentek a dolgok, nem volt internet. Havonta végigjártam a hangszerüzleteket és kipróbáltam az újdonságokat. Az első jelentős beruházásom egy mexikói Fender Stratocaster volt ’96-ban. Ez sokat dobott a hangzásomon. Nem sokkal később jelent meg a ZOOM 505-ös effektprocesszor. Ekkor tértem át a digitális cuccokra.
Hány hangszerre vágytál?
Nem voltak nagy igényeim. Először egy jó stratocastert akartam, mert az volt az álmaim gitárja. Utána egy elektroakusztikus gitárt vettem. Akkor úgy tűnt ennyi elég is nekem.
Mára mi valósult meg korábbi vágyaidból, és mi az, ami egyáltalán nem úgy alakult, ahogy régen gondoltad?
2000 környékén vettem egy ismeretlen (Lotus) márkájú telecastert, mert akkoriban tört rám a country őrület. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy milyen dögös hangszer. Sokkal jobban tetszett, mint a stratocaster. Hamarosan el is adtam és csak a tele maradt meg. Máig sem dobogtatja meg a szívem a strato, bármennyire jó is akad a kezembe. Másik nem várt fordulatot a rockabilly zene és a Gretsch 5128-as gitár hozta. Fazonra olyan, mint egy jazz gitár, de igazi rock and roll hangszer, ami a bluest és a rockot is szereti. Sosem hittem, hogy egyszer ilyen gitárom lesz!
Időrendben legrégebben a Lotus telecasterem van meg, valamikor 2000-ben vettem. Az eredeti hangszedői nagyon jól szóltak, de zajosak voltak. Ezért hamarosan lecseréltem egy pár Fender noisless pickupra. Nagyon elégedett vagyok a hangjával és nagyon kényelmes gitár. A második módosítás az lett, hogy tetettem rá egy eredeti amerikai Bigsby tremolót. Így igazi kuriózum lett a gitár. Nemrégiben görgős húrlábat vettem rá, hogy ne reszelje el a húrokat a láb, ha rángatom a tremolót – mert ha már rajta van, akkor használom is rendesen! Mivel a hangszer a ’90-es évek elején készült lassan megérik egy hangolókulcs cserére és a felső nyereg is már kuka, de attól még mindennapi használatban van, megbízható koncert és stúdió gitár.
A másik gitárom egy német Hohner st custom superstrat. Nem sokkal a Lotus után vettem rock zenekarozáshoz. A satu egyedi és hiányos volt, ezért egy mai szabványosat raktam rá. Más cserélni való nem volt rajta, a gitár úgy jó, ahogy van. Minőségi fa, minőségi hardverek német országból, a ’80-as évek második feléből. Sajnos a hegyes, metálos fejével sosem tudtam megbarátkozni, ezért miután megvettem a telecasterembe a noisless hangszedőket a gitár átment gyakorlós, stúdiózós hangszerbe. A három EMG Sellect hangszedője külön-külön kapcsolható bármilyen kombinációba, a hátsó humbucker felezhető és a két tekercs kapcsolása felcserélhető (?), vagy valami ilyesmi. Sokrétű gitár vintage hanggal. Ezzel készült a Redneck Roadkill lemez összes gitárfelvétele.
 |
A harmadik hangszerem a Gretsch G 5128 (ez a kód a színét is jelöli). Már javában égtem a rockabilly lázban. A telecasteren játszottam, mert az is autentikus az ’50-es évek muzsikájához. De irigykedve néztem Brian Setzert ahogy Gretsch-en nyomja. Tetszett a fazon és a hangzás is. 2007-ben szántam rá magam, hogy használtan és személyi kölcsönből megvegyem a fent említett gitárt. Döbbenet! A régies, bumfordi kinézet ellenére nagyon könnyen játszható a nyaka. Bár koreai gyártás, nagyon össze van rakva, jók a hardverek, az elektronika és csontból van a felső nyereg. Ezen tényleg semmit nem kellett csinálni, úgy jó, ahogy van. Csak két potisapkát cseréltem ki dobókockára a feeling kedvéért. Ismereteim szerint a Gretsch country gitárnak szánta az ilyen hangszereit a fazon ellenére. Keményfából készült a test, amit megfejel a két single coil pickup. A hangja egyedi és dús. Az üreges test jelen van a hangzásban, már kis hajtás mellett is gerjeszthető. Ezért durvább rock zenében nem is használható. Végül egy különleges akusztikus gitár. Egy igazi ritkaság. Kramer Neptune NJ stratacustic. Vékony testű, stratocaster formájú elektroakusztikus gitár. Ezt 2015-ben cseréltem ráfizetéssel egy hagyományos elektroakusztikus gitárért. Nem bántam meg! Már a megjelenése is különleges. A vékony test a Kramer Neptune elektromos gitárok nyakával lett szerelve. Minőségi anyagfelhasználás jellemzi a hangszert. Egyedüli hiányossága, hogy az eredeti hangszedője sajnos már nem volt meg mire hozzám került. A mostani hangszedőkkel az eredeti elektronika nem volt kompatibilis, ezért cserélni kellett a húrlábat, a hangszedőt és az elektronikát is. Saját kezűleg csináltam, mert szeretek barkácsolni. Így már egy jól használható, különleges hangszer lett belőle. |
| Effektek terén, mivel sok zenekarban játszottam és játszok ma is, ezért sokrétű felszerelésre van szükségem. Bár sokan lehúzzák, én a multi effektekben megtaláltam a számításomat. El tudom menteni a különböző gitárjaimhoz és a különböző zenekarokhoz a hangzásaimat. Amivel még meg szoktam lepni a szakmát az az, hogy kicsi és olcsó procit használok, nevezetesen Digitech RP 150. Bármit is gondoltok róla nagyon jó cucc! Az erősítő modellek hitelesek, jók az effektjei, a rúgós zengetője nagyon jó. Még a rúgó „puttyogása” is benne van. Nem véletlenül került rá a Lexicon logó. Usb-n keresztül felvenni is lehet vele. A Digitech weboldaláról letölthető hozzá egy ASIO driver is. Egy kapcsolóval pedig bármikor kikapcsolható a hangfalmodellezés belőle, amivel váltható, hogy fülhallgatóval, esetleg vonalból, vagy gitárerősítőn akarod használni anélkül, hogy át kellene programozni. Ehhez a procihoz már csak egy végfok és egy hangfal kell! Ha van backline, akkor elég ezt elvinnem. Ha az erősítő nagyon karakteres, akkor az effekt hurokba kötöm be kikerülve az előfokot. |  |
De van egy Hughes & Kettner cf 100 guitar slave végfokom. Kicsi, könnyű és nagyot szól. Bármilyen hangfallal használható, igazi „roham motyó”. Illetve az évek során felhalmoztam jó pár hangszórót. Bedobozoltan várnak rám több próbateremben, így csak a fent említett effektet és a cf 100-as végfokot viszem próbákra.
Az elmúlt évben bővítettem, átalakítottam a hangtechnikámat. Használtan vettem egy Vox ad 5-ös mini erősítőt. Meglepően nagyot szól nagyon jó minőségben. Modellezős, effektes, mikrofon és aux bemenettel. Akár elemről is használható, kicsi könnyű. Ideális otthoni gyakorláshoz, utazáshoz, halk próbákhoz és fellépésekhez egyaránt. A nagyobb változatai eddig nagyon drágák voltak. Mára azonban megjelentek a használt piacon is.
Először egy 15 wattos, 8”-os hangszóróval épített példányba, egy ad 15-ösbe futottam bele. Méret, teljesítmény, hangerő, minőség, használhatóság és ár/érték arányban nagyon jó. Olyan, mint egy svájci bicska! Egy évig használtam kisebb klubokban is. Szinte elég is volt, egy-két nagyon rossz akusztikájú helyet leszámítva.
Ezen felbuzdulva lecseréltem egy ad 30 vt-re. Ez már 30 wattos, 10”-os hangszóróval és sokkal több szolgáltatással. Méretben alig 1-2 centivel, súlyban mindössze 2 kg-al tér el a 15-östől, de sokkal jobban használható annál. Kétszer négy memóriát lehet tárolni benne, amit a hozzávaló lábkapcsolóval el is lehet érni. Ezzel is már több koncertet játszottam és igazán meg vagyok vele elégedve.
 |
Ahhoz, hogy nagy színpadra legyen nagy motyóm, már kézenfekvő volt, hogy valami ilyesmit veszek. Így esett a választásom a Vox ad 60 vt-re. 60 wattos, 1x12”-os hangszóróval szerelt erősítőről van szó. Előnyei az előzőekben említett erősítőkkel szemben: az effektek csoportonként ki-be kapcsolhatók, külső hangfal csatlakoztatható hozzá, vonal kimenet állítható jelszinttel, összetett vezérlő pedállal 8x4 beállítás érhető el, beépített hangoló gép. Talán sokaknak érthetetlen, hogy ennyiféle erősítőm van és ennyifélét használok. Sokat utazok, sok helyen, eltérő körülmények között zenélek sok zenekarral, ezért alakult így a felszerelésem. Mindig azt és annyit viszek magammal amennyit feltétlenül muszáj. Stúdiófelvételek alkalmával szinte kizárólag virtuális erősítőket használok. Egyrészt a felvételeimet nagyrészt magam készítem és nincs süketszobám ahol kedvemre hangoskodhatnék. Másrészt az a tapasztalatom, hogy sokkal nehezebb jól bemikrofonozni egy erősítőt, mint egy virtuálisat jól beállítani. Mikrofonozással szinte lehetetlen elérni pont azt a hangzást, amit a gitáros hallani akar. Utólag egy csomót kell korrigálni, hangszínezni, effektezni stb. mire elégedett lesz a művész. Ráadásul sokkal macerásabbá válik a fűzés is, hiszen két készre beállított felvételt kell észrevétlenül egymásba úsztatni. A virtuális erősítőkkel utólag sokkal könnyebb dolgunk van. Bármelyik részét ki tudjuk cserélni, átállítani, megváltoztatni. Több éves tapasztalatom pedig az, hogy a hangzáson nem vehető észre, hogy az alapanyag analóg, vagy digitális volt. Érdemes nyitottnak lenni! Nem használok különleges effekt típusokat sem. A rockabilly esetében egy rövid delay és kevés zengetőt, countrynál csak zengetőt, esetleg compressort. Egy két dalnál tremolót, illetve pich shiftert. De ha nincs akkor sem dől össze a világ. Alapvetően vintage hangzást használok erősen támaszkodva a gitár eredeti hangjára. |
Van-e valami különleges cucc, amit használsz? (szimulátorok, szoftveres kiegészítők)
Az összes hangzásom a modellezéseken alapul. Nekem ez jött be. Megfizethetetlenek számomra azok az analóg erősítők, amik az én hangzásomat tudják és lehet, hogy hamar meg is unnám azokat. Szeretek kísérletezni.
Milyen húrokat szeretsz leginkább?
A húrokat elsősorban tartósságuk és áruk alapján választom. Erősen pengetek 1 mm vastagságú pengetővel. Fő szempontom, hogy egy hónapig kibírja szakadás nélkül a legextrémebb körülmények között is – télen-nyáron. Mivel 3-4 gitáron dolgozok párhuzamosan, az ára sem mindegy. Vastagságba a 10-46-osat szeretem, akusztikuson a 10-47-est.
Mennyire tartod fontosnak az eszközöket és mennyire magát az embert a láncban?
Egy barátom azt mondta, hogy a gitáros fülében van egy hangzás és bármit adsz a kezébe, mindig azt a hangot fogja kicsiholni a cuccból. Ez szerintem nagyon igaz. Számtalanszor hallunk nagyon drága gitárt és erősítőt hallgathatatlanul rosszul szólni.
A hang a pengetéssel és a lefogással kezdődik. Ez ráadásul stílus szerint változik. Tehát ha valaki több stílusban zenél annak meg kell tanulnia különböző képen játszani a gitáron. A jó hangszer és a jó erősítő támogatja a gitáros törekvéseit, de önmagában nem elég.
Még két fontos dolog!
Azt is tudnia kell a zenésznek, hogy hol a helye a hangképben. Be kell illeszkednie a zenébe, a zenekarba, nem függetlenül hangoskodnia. Tudnia kell, mikor kell háttérbe húzódni, de a szólóit kellően ki kell emelnie.
A másik az, hogy hogyan és hová teszi le az erősítőjét. Gyakori jelenség, hogy a gitáros nem hallja magát, a technikus pedig őrjöng, mert hangos a gitár. Ilyenkor az erősítő elforgatásával orvosolni lehet a dolgot. Ha pedig valaki kis teljesítményű cuccot használ, mint én, akkor állványra kell tenni az erősítőt és addig forgatni, amíg nem lesz mindenkinek jó. Ma már szinte minden klubnak van valamilyen hangosítása, az erősítőket ki lehet mikrofonozni. A combo ilyenkor monitorként tud funkcionálni és mindenki elégedett lesz.
Köszönjük szépen...
2016. március 23. 19:45