Andrássy „Bogyó” Bálint: – „A cím önmagában is irónia, igazi magyaros „szerencsére” utal. A hetvenes évek közepén fogant történet az akkori valóság tükre, de egyfajta látnokiság is megbúvik benne. A valóság tükre abban a formában, hogy egy akkor külvárosi zenekar érvényesülésének nehézségeit járja körül, azonban ezt egyéni sorson keresztül teszi meg, egyéni küzdelmekre fókuszálva. Utóbbi teszi látnokivá a történetet, ugyanis a Nagy Magyar Sors is úgy íródott, mint a kintornás szerencséje: az okos, furfangos, jobb sorsra érdemes főhős (méltatlanul) bukásra ítéltetett, jelen esetben megtébolyul a darab végére.”
Tavalyelőtt lépett megalakulásának 45. esztendejébe Magyarország egyik legnagyobb hatású hardrock formációja a P.Mobil. A zenekar főnökével, motorjával való beszélgetéseink során a dalszövegek elemzéseivel, a hozzájuk kapcsolódó történésekkel igyekeztünk közelebb hozni az olvasót a P.Mobil társadalomszemléletéhez, életfilozófiájához, valamint ahhoz, miként élték meg a különböző korszakok külső és belső viharait. Most a sztorikon, történeteken van a sor. A hátrahagyott négy és fél évtized számtalan kalandot, anekdotát, érdekességet rejt magában, amelyet Schuster Lóránt kéthetente oszt meg az olvasóval.
Hogyan jött a gondolat, a - ha laza szállal is kötődő, ám mégis egybefüggő - zenedarab megírására? Úttörő vállalkozás volt ez a P.Mobil részéről, hiszen akkoriban ritkaságszámba ment az ilyen jellegű művek létrehozása.
Mint sok minden más, ez az ötlet is Angliából érkezett. Akkoriban készült el a Who együttes Tommy című összefüggő, koncepciós zeneanyaga, amelyben ráadásul egy kiemelkedő nóta is szerepelt: a Pinball Wizzard. A Pinball játék varázslójának fordították. Arra gondoltam, mi is csinálhatnánk hasonlót, laza szállal egymáshoz kapcsolódó számok füzérét. A Kintornás szerencséjének alaptörténete egy beatzenekarról szól, amely mindenképpen ki akar törni a tucat produkciók tömegének szürkeségéből. Kitalálták, hogy ennek érdekében bevesznek egy verklist, egy kintornást a zenekarba. És csodák-csodája, a banda sikeres lesz. Ám a történet mégsem Hollywood-mintára fejeződik be, a magyar valóságot idézi. Miután elérik az áhított sikert, az öreg verklist kirakják a csapatból. A mai gyerekek el sem tudják képzelni, hogy ezek a verklisek, sípládások, xilofonosok és egyéb hangszeresek városszerte járták a bérházakat, s az udvaron előadhatták produkciójukat. Tehetséges muzsikus is akadt közöttük. Előadásuk jutalma a délelőtt otthontartózkodó lakók által az emeletről ledobált, papírba csomagolt aprópénz volt. Ezeket a nagyrészt háborút átvészelt verkliket kézzel tekerték. Még arra is volt lehetőségük, hogy azt a két-három lemezt, amely a rendelkezésükre állt, a közönség személyi összetételének megfelelően különböző sebességgel forgassák, ennek megfelelően változott a tempó. Visszatérve a darabra: a műfaj mögött meghúzódó könyörtelenséget próbáltuk érzékeltetni, valamint azt, hogy ebben mennyire nem számít maga az ember. Fontos szabály a zenekarok életében: ha felszínen akarsz maradni, folyamatosan jelen kell lenned, mindig újítanod kell. Hogy a fiatalok épp egy idős embert vesznek be maguk közé, abban a korban és abban a közegben ez váratlan és meglepő fordulatnak számított.
A Kintornás… műfaja rockoperett, amely a Tardos – féle Rocklexikon megfogalmazása szerint fából vaskarika. Te is így látod?
Persze, hiszen a darabot nehéz lett volna műfajilag meghatározni. Hiszen a rock és az operett eleve két, egymást kizáró fogalom. Ehhez jött még alcímként a kitétel, miszerint „körülbelül g-mollban”. A történet egyébként a számokon belül bontakozik ki, mint a Kétforintos dal, a Csillag leszel, vagy épp A király. Akkoriban sikeres előadások sora jelezte, hogy jó úton járunk: csináltattam egy verklit fából, a tekerőkart pedig a nagymutter egyik kávédarálójának karjával kölcsönöztük. Mindehhez korhű ruhába öltöztem.
Mire gondoltál akkor, amikor a darab címéül a Kintornás szerencséjét választottad? Miben állt ez a szerencse?
Abban, hogy idős korára ő is elérhette, hogy nem nyugdíjas mamikáknak tekeri a verkli karját, vagy működteti a sípládát, hanem egy fiatalokból álló beatzenekarral több ezer ember előtt állhat a színpadon. Hogy valakinek eszébe jutott ez a hülyeség, hogy népszerű lett, s a csajok körülrajongták. Hogy öregen még egyszer rámosolyoghat a szerencse. Aztán rájön, hogy ez nem az ő pályája. Érdekes, hogy ez a valóságban is megismétlődött később egy kisöreggel, akit Uhrin Benedeknek hívtak. Más kérdés, és ez a dolog tragikomédiája, hogy őt afféle csodabogárnak tekintették, miközben ezt halálosan komolyan gondolta.
A király című darab mondanivalója még az Erdősnél kevésbé gyanakvóbb cenzorok számára is egyértelmű utalás az akkori rendszer anomáliáira. Volt ezen kívül valamilyen más – nyomós – oka is, hogy nem járultak hozzá a hivatalos hanghordozó megjelenéséhez?
Ebből is szerettünk volna nagylemezt, mint az összes többi számunkból, de pontosan úgy jártunk, ahogy korábban. A király mondanivalójától függetlenül sem volt esélyünk a hanglemezgyárnál. A szokásos hozzáállással szembesültünk: mit akarnak ezek itt? Nyilván ennek hatására is, a műsor lassan széttöredezett, a számok pedig elkezdtek önálló életet élni. Később a Magyar Televízió Dob-basszus című műsorában a Kétforintos-dal szövegét elemezve az okosok le is szedték róla a keresztvizet. Nem vették a fáradságot, hogy utánanézzenek: ez nem önálló dalszöveg, hanem egy történet darabja, amelyet összességében kell figyelembe venni. Ezek az önállósult számok külön-külön ma is élnek, szereti őket a közönség.
Miután szétszedték, szétszedtétek a darabot, később, a Honfoglalás nyomán nem merült fel mégis az utólagos lemezgyári megjelenés? A Kintornást az elkészülés utáni lélektani pillanatban lehetett, vagy kellett volna kiadni. Később valahogy elmúlt a varázsa, az élet ment tovább. Ami tegnap, vagy tegnap előtt foglalkoztatott, az ma már nem fog. Amellett alaposan lekötöttek az épp időszerű dolgok, így aztán a megjelentetés lehetősége végképp elhalt. Miklós Tibi forgatókönyve újra egybeolvasztotta a régi történetet, amely új értelemet adott neki. A régi számok mellé néhány új is felsorakozott, ezeket is fel lehet használni a cselekmény színezésére. Az általad felsorolt szakmai követelményeken túl Tibi – szerencsére – a mi korosztályunk volt. Aki megélte mindazt, amit mi, nem kellett más bőrébe bújnia ahhoz, hogy hiteles legyen. Ismerte a körülményeket, a háttereket, a reakciókat, a közönséget. Egyszóval mindent, ami ezt a műfajt, ezt a szakmát jellemezte. A leglényegesebb, hogy a számokból, a számok szövegéből indult ki. Építészeti hasonlattal élve: a téglák rendelkezésre álltak, s ezekből nagyon sokféle házat lehet építeni. Tibi épített egyet, amely az ő háza. Ez a Kintornás szerencséje, ilyen módon, Miklós Tibié. Milyen lehetőségek léteznek – vagy kínálkoznak – az új librettó alapján: mozi, színház, televíziós játékfilm? |
A darab eleve úgy készült, hogy bármely műfajhoz alkalmas legyen. Próbálkoztunk a József Attila színháznál, az Újszínháznál, de egyik sem mozdult rá, hogy műsorra tűzze. Nekem az igazán szimpatikus megoldást a film, vagy filmsorozat elkészítése jelentené. A mai technikai körülmények között ezt találom a legalkalmasabbnak. Mindenesetre mi már elkezdtük a számokat újragondolni, a konceptanyag igényével újrahangszerelni, amelyből kikerekedhet egy dupla CD-nyi anyag. Ezt a librettóval együtt szeretnénk kiadni. Miután eddig sem sürgetett az idő, ezután még kevésbé fog. A lényeg, hogy a számok a rendelkezésre állnak, időről-időre elővesszük őket, s megnézzük, miként lehetne megcsinálni. És még valami: miután nem új, hanem ismert dalokról van szó, azt szeretném, ha a Kintornás új változata nem kizárólagosan P.Mobil-anyag lenne. Fiatal, tehetséges énekesek, előadók, zenekarok énekelnék, illetve játszanák fel a stúdióban, s ebben nagyon sok változatot el tudok képzelni. Miután az elmúlt öt-hat évben rengetegen léptek fel nálunk a klub bulikon vendégként, így van lehetőségünk válogatni. Látjuk, közülük ki alkalmas erre, ki az, aki ehhez hozzáteheti a magáét.
Lehet-e a rockoperettnek a mai fiatalok számára is aktuális, friss mondanivalója? Törekedtek erre, vagy megelégedtek egy nosztalgiadarabbal, hiszen van mit bepótolni a saját korosztály számára is.
Nehéz ezt megmondani! Ian Anderson a Jethro Tull frontembere mesélte, hogy elkezdtek saját maguknak saját nótákat írni. Külön szerencse, hogy ezek a számok másoknak is, egy széles közönségrétegnek is megtetszettek. Ilyen módon nem lehet tudni, hogy az új változat kit, kiket fog megérinteni. Egy biztos: azoknak az embereknek, akik ismerik a mű egyes tételeit, egybefüggő zenedarabként is érdekes lehet.
Az eredeti koncepcióhoz képest némileg változott a szövegkönyv. Mennyire mozdult el, és milyen végkicsengése lehet a műnek?
Tibi egy alapanyagot kapott, amelyet bármikor, bárhol, és amelyen bármit lehet változtatni. Ha megnézed azokat a filmadaptációkat, amelyek regényből, vagy novellából készültek, sok esetben eltérnek az eredeti cselekménytől. Tehát van egy alkotói szabadság, amelyet nem akarunk, és nem is szabad korlátozni. Emellett van egy nagyon fontos tanulsága ennek a történetnek, ami elgondolkodtató: az utóbbi időben nagyon sokan az Égi zenekarba távoztak közülünk, de olyan is akad, aki miután végigzenélte, dolgozta az életét, méltatlan körülmények között kénytelen tengődni. Azon túlmenően, hogy méltatlan, ez jócskán a társadalmi rendszer hibája is.
Említetted, hogy nincs időhöz kötve a megjelenés. Van valami elképzelésed mégis?
Jelenleg fut egy program, amit teljesíteni szeretnénk. Elindult a négy tripla CD-ből álló sorozat, a Vikidál-évek 1976 és 1979 közötti időszakán már túl vagyunk. Ebből a második kiadás is a végét járja. Húsvétra tervezzük a Tunyogi-évek tripla kiadványát, ezt követi a Rudán Joe 1997-2007 közötti szakasza, majd a 2008 és 2016 közötti Baranyi-éra zárja a sort. Ennek érdekessége, hogy a már elfogyott és újra kiadásra kerülő Miskolci kocsonya CD mellé egy harmadik anyagot teszünk. Sorban áll a hamarosan boltokba kerülő Élve vagy halva DVD is, ezt az Égi zenekar Fesztivál mozgóképanyaga követi majd. Elkészült a Budapest Park jubileumi koncert, 2017-ben pedig vadonatúj hanganyaggal jelentkezünk. Szimultán több dologgal foglalkozunk, s csak a felsoroltak után jön a Kintornás szerencséje. Azt hiszem, felgyorsítaná az eseményeket, ha elkezdődhetne az anyag forgatása. Komoly kihívást jelent egyébként a film elkészítése, a szereplők megtalálása, amely nem feltétlenül a P.Mobil tagjait foglalja magában.
Hegedűs István
2016. március 20. 14:19