Kamarás Máté: Musical és…
Szokták mondani: a tehetség utat tör magának. Jelen esetben is hasonló sztoriról beszélhetünk, csak Kamarás Máté kamaszkori szárnypróbálgatásai után viharos sebességgel törte ezt az utat, a szamárlétra fokait csak pillanatokra érintve jutott el a nemzetközi sikerig. Emlékeim szerint a Music Média magazin még nem nagyon foglalkozott a musical műfajával, így most egy kitérőt teszünk ebbe az irányba Máté szemüvegén át. A nemzetközileg elismert miskolci énekes-színésszel egyik fellépése előtt beszélgettünk pályafutásáról és néhány aktualitásról.
Fussuk át az utóbbi fél évedet, milyen produkciókban vettél részt?
Nyáron Elisabeth turném volt Ausztriában, utána volt pár hónap szünetem, majd ősszel Németországba tértem vissza, novemberben indult a németországi turném. Szeptember végén volt egy hazai, miskolci fellépésem is a Musical és Miskolc elnevezésű teltházas rendezvényen, itt gyakorlatilag egy nemzetközi mezőny vonult föl – már befutott művészek-, illetve fiatal tehetségeknek is teret adtunk a bemutatkozásra. Ezt megelőzően, szeptember 21-én, a szülinapomon volt egy kiállításom Budapesten, ahol élőben festettem, énekeltem és verseket olvastunk. Ott volt Oláh Szabi (Freshfabrik énekes-gitáros), aki ugyancsak miskolci, ő kísérte az estet gitáron. Egy húsz perces program volt, nagyon jól sikerült, meg is vették az élőben festett képeimet.
Akkor most már gazdag vagy!
Figyelj, alapvetően inkább azért örülök, hogyha elmennek a képeim, mert otthonra találnak. Ez nekem nagyon nagy élmény, ugyanúgy, ahogy egy CD-met megveszi valaki, hazaviszi. Egy festmény az annyival jelentősebb, hogy egy képpel még esélye van az embernek, hogy generációkkal később is még ott legyen egy családnál a falon.
|
Erre a festészetre ki akartam térni egy kérdés erejéig, hogy mikor jött ez az indíttatás, hogy ebben a művészeti ágban is meg akarod magad mutatni? Hát, nekem ez már nagyon fiatalon jött. Van egy családi videónk, ahol én tizenkét évesen gitározok és énekelek. Édesapám úgy gondolta, hogy csinál egy felvételt és akkor elindult a nagyszobából kamerával a kisszoba felé, akkor így átvillan a kamera az ajtómon, ami tele volt ragasztgatva a rajzaimmal. Csak hát én hangosabban üvöltöztem, meg produkáltam magam, így a családnak nem tűnt fel annyira, hogy: jé, a gyerek egyébként meg rajzol is. Amúgy édesapám grafikus-fotóművész volt, Kamarás Jenő. Egyébként tizenhat évesen a rajztanárnőm nagyon szerette volna, hogy a képzőművészetire menjek tanulni, de valahogy a színpad magába szívott. A rajz szeretetét viszont nem vesztettem el, és ez idővel kinőtte magát. Máger Ági festőművésznő, aki hallott róla, hogy én is festek, meg akarta nézni a képeimet, és ő vetette föl, hogy miért nem csinálok egy kiállítást? 2012 nyarán volt alkalmam itt Miskolcon az első kiállításomat megcsinálni a papszeri kiállító teremben. Azóta volt Tokióban, Bécsben, Budapesten, Oszakában, Nagoyában, Hirosimában is kiállításom. Pont erre akartam kitérni, hisz nem csak Magyarországon van sikered ezzel, tehát ez nem olyan, hogy jó, téged itt ismernek, és akkor csináljunk a csávónak egy kiállítást, mert érdekes, hanem külföldön is van lehetőséged kiállításokat rendezni, hogy megmutasd ezeket a festményeket, tehát vélhetően van benne valami. Figyelj, nekem olyan érzésem van, hogy azok az emberek, akik tőlem képet akartak, ők általában beleszerettek egy-egy képbe, és ez nekem annyira fantasztikus élmény, mert hiszen én nem vagyok egy tanult festőművész. Azt szoktam mondani, hogy én egy olyan ember vagyok, aki verseket is nagyon szeret írni, nagyon szeret festeni, dalszövegeket, dalt szerezni, színpadon állni. |
 |
Remélem, hogy öregkoromra faragni is fogok! Még ez is érdekel. Tizenhét évesen azt is csináltam egyébként, de ahhoz hely is kell, meg ahhoz azért jól jönne egy tanár-mester. De most én azzal foglalkoztam, hogy hogyan tudok összehozni egy ilyen élő festészetet, saját versek felolvasásával, zenével, meg énekléssel – természetesen közben élőben festek. Ezt most úgy képzeltem el, hogy Oláh Szabi gitározhatna, Kerényi Miklós Máté pedig verselhetne - ő az Operettszínház sztárja, és neki van tőlem festménye. Őt kértem fel, hogy nyissa meg a kiállítást - ami szeptember végén volt-, hiszen ő ismer, mint festőművészt is, meg szeret is. Végül ebből az lett, hogy akkor mi lenne, ha felolvasná verseimet, és akkor úgy volt, hogy dal, vers, dal, vers, dal, és mindez ugye „festés zenei aláfestéssel”. Ez egy huszonöt perces performance volt, és ez alatt a huszonöt perc alatt készült el a festmény.
Érdekes performance lehetett, láttam is róla egy rövid videót. De szakadjunk el a festészettől és nézzük konkrétan az énekesi-színészi pályafutásodat! Mikor kezdtél el már színpadon énekelni?
Hát, hamarabb énekeltem, mint beszéltem. Az sajnos nincs meg videón, mikor gyerekként, tehát kisbabaként pelenkában ugrálok az ágyon és gajdolok. Tulajdonképpen nekem az éneklés az része volt a gyerekkoromnak. Édesanyám rokoni oldaláról mindenkinek gyönyörű hangja van, nagypapámnak, nagymamámnak. Emlékszem, mikor mentünk ilyen hosszabb úton, és négyen a kocsiban – időnként az unokatesómmal is- négy szólamban népdalokat énekeltünk. De a pályám tulajdonképpen blues-zal, blues-rockkal indult, és anno a Herman Ottó Gimnázium diákszínpadán az első nagy sikerem az a Nyomorultak musical volt. Akkor tudatosult bennem, hogy én musical énekes leszek, nem rock… Felkerültem Toldy Máriához, ’95-’96-ban tanultam nála, aztán kijutottam Angliába.
Tehát elindultál itt Miskolcon, de röviddel utána már egy ösztöndíjat nyertél Londonba, 1997-ben volt ez?
Így van. Az életben időnként vannak ilyenek, mint a dominó, minden jön sorban. Mikor elmentem a Ki-Mit-Tud-ra, abból ugye lett egy videofelvételem, amit már ki tudtunk küldeni Angliába. ’97 tavaszán kaptam egy angol ösztöndíjat az Elmhurst Ballett School-ba, de közben már én Bécsben Roman Polanskinak a Vámpírok bálja című musicaljének a világpremierjére kaptam felkérést, hogy oda menjek játszani! Ezért én ’97-ben Bécsbe költöztem. Előtte egy félévet jártam a színművészetire, de ugye az angol ösztöndíj miatt halasztottam, és utána már valahogy nem is mentem vissza többet.
Te akkor rendkívül fiatal voltán, mert, ha jól számolok, huszonegy éves lehettél ’97-ben és már egy külföldi, komoly produkcióban szerepeltél.
Igen, hát egy világpremiernek voltam a szereplője, ahol végül is Jim Steinman-nal és Roman Polanskival dolgoztam együtt. Tehát elmondhatom azt, hogy ez volt az első hivatalos munkám!
 |
Mennyire voltál te akkor érett erre? Vagy, ahogy belekerültél, beleértél ebbe a dologba? Hát, inkább csak belecsöppentem ebbe. Nagyon nehéz volt, mert a német tudásom az elég döcögős volt, akkor én már angolul jól beszéltem, de ugye be is kellett illeszkednem abba a közegbe. Heti hét-nyolc előadást csináltunk, kilenc hónapon keresztül! Tehát minden nap, kivéve a hétfőt. És hát természetesen anno nagy különbség volt még Magyarország meg Bécs között, és én voltam az első kelet-európai énekes, akit ők alkalmaztak. Úgyhogy nagy lehetőség volt ez, és két és fél évig csináltam. Közben paralel megkerestek az Operettszínházból, hogy mi lenne, hogyha Halált játszanék Pesten… Akkor az volt, hogy a szabadnapjaimon ingáztam Pestre, az előadásokra elengedtek. Így indult tulajdonképpen nekem az Elisabeth című musicalbeli pályafutásom, ami ugye ’98 óta töretlen. |
Nálad ez a darab egy sorsdöntő-sorsfordító dolog, hiszen rengetegszer játszottad, illetve komoly helyeken meg eredményekkel is.
Abszolút, igen.
Erre majd kitérünk még, de ha már Ausztriánál jártunk, amikor kint éltél, akkor csináltál zenekart is, és ez olyan szinten működött, hogy aranylemez is lett belőle.
Igen, volt egy aranylemez, de ez egy ilyen nagyon-nagyon pop dolog volt, tehát olyan, amilyen én igazából nem vagyok. Nem bánom, hogy utána nem lett ennek folytatása. Ez egy élmény volt, három olyan ember csinált egy popzenekart, akiknek ugye nem igazán volt közük a pophoz.
Koncerteztetek is vagy csak a lemez volt?
Voltak koncertek, de ezek inkább fél playback-ek voltak, tekintve, hogy ez egy pop produkció volt. Tehát nem feltétlenül „boyband”, de egy ilyen jellegű dolog.
Na, akkor térjünk vissza az Elisabeth-re! Miskolcon is játszottad, én ott láttalak, viszont odakint akkora sikere volt ennek a produkciónak, hogy készült róla DVD, és valami óriási eladásokat produkáltak ebből, ugye?
Befejeztem a Vámpírok bálját Bécsben 2000-ben, utána énekeltem Norvégiában a Sakk musicalben, Európa turnéztam, tehát a következő években nagyon elfoglalt voltam. De játszottam Miskolcon is egy időszakban az Elisabeth-ben. 2003-ban megkaptam Bécsben a Halál szerepét, németül kellett énekelnem. Tehát a tizedik jubileumi évfordulós Elisabeth-ben én lettem a Halál, a főszereplő, és ezt két és fél évig játszottuk és akkora sikere volt a szereplőgárdának, meg a produkciónak, hogy úgy döntöttek, hogy csinálnak ebből egy DVD-t. Ez a DVD kijutott Japánba is, ez alapján meghívták a német szereposztást, a DVD-n szereplő gárdát Japánba. Én így kerültem 2007-ben három hónapra Tokióba, ahol németül előadtuk az Elisabeth-et és tulajdonképpen a japán karrierem ezzel indult el. Ott akkora sikerem volt, hogy visszahívtak szólókoncertezni is, volt a bécsi színháznak több musical gálája is, tehát ilyen hónapos munkákat kaptam, és megálmodtam, hogy én japánul is szeretnék majd énekelni. 2011-ben megkaptam a Mitsukónak a főszerepét, amit már nekem japánul kellett énekelnem, és ez pont abban az időben volt, amikor a cunami elvitte Szendait és környékét. Az én repülőjegyem Japánba 2011. március 14-re szólt, három nappal előtte volt a cunami. Ugye, én akkor már négy éve kint dolgoztam Japánban, tehát nagyon sokat voltam ott, bár még nem beszéltem japánul, csak ilyen nagyon alap dolgokat. Néztem a tv-ben a híradásokat, hogy elvitte a víz Szendait, utána elindult a másik drámai fejezete ennek a történetnek, hogy Fukusimaban atomkatasztrófa volt az erőműnél. Az volt az egészben a döbbenet, hogy ugye amikor én el akartam indulni, akkor 13-án eltörölték az összes járatot, hogy Tokióba nem megy repülő. Én akkor Pozsonyban a nagyszüleimnél vesztegeltem, mert nem tudtuk, hogy mit csináljunk. Hívogattuk a követséget, meg mindenkit, de kiderült, hogy a követség Tokióból leköltözött a sokkal délebbi Oszakába, ötszáz kilométerre, a sugárzásveszély miatt, és az volt az utasítás, hogy a külföldiek lehetőség szerint hagyják el Japánt. Közben kiderült, hogy Tokióban a szereplők – akik ott voltak- elkezdett próbálni, mindettől függetlenül. A producerek mondták, hogy ők megértik, ha nem indulok el, de én meg úgy gondoltam, hogy nem hagyhatom cserben őket. Március 26-án lett repülőgép járat, én voltam az egyetlen európai a gépen –még az európai személyzet sem vállalta az utat Japánig- és így érkeztem meg Tokióba. Ott négyes-ötös erősségű rengéseket átéltem... Nagyon drámai volt a helyzet, mert áprilisban az összes nagyobb rendezvényt az áramtakarékosság miatt törölték. A mi világpremierünk, ez a japán premier az május elején volt. Tehát, pont belefértünk már abba az időszakba, hogy addigra meg tudtuk csinálni ezt az előadást. Tulajdonképpen így indult az egész pályafutásom japánul. Tehát ilyen drámai körülmények között. Teltházzal ment a darab három hónapig, lenyomtunk vagy hatvan előadást és utána megkaptam a huszadik jubileumi Elisabeth szereposztásban a Halál szerepét japánul 2012-ben. A tízedik jubileum, az Bécsben volt, a huszadik, az Japánban, és utána voltak még más munkáim is. 2014-ben Magyarország jószolgálati nagykövetének választottak meg, a V4-ek, plusz Japán, úgyhogy volt alkalmam a japán császárnővel is találkozni, és nagyon sok érdekes programban vettem részt. Tavaly visszatértem az Európa turnéhoz, az Elisabeth-hez, németül. Tehát akkor tizenöt év után újra itt...
|
Hány nyelven énekelted már ezt a musical-t? Ezt három nyelven: japán, magyar, német. De angolul is vállalsz! Angolul is, de ezt a darabot még nem énekeltem csak az említett három nyelven. És összességében tekintve hány nyelven énekeltél már színpadon? Négy nyelven alapból, de énekeltem én már koreaiul, olaszul is, de azokat a nyelveket nem beszélem. Most hogy állsz a japánnal? Jól, elboldogulok. (Itt japán tudását bemutatandó elmond néhány mondatot és fordítja is…) |
 |
Na, de maradjunk a magyarnál inkább! Japánban most van élő szerződésed? Tehát, vissza kell menned?
Nincs. Most mehettem volna a téli időszakra, szilveszteri gálára, csak nem tudtam összekoordinálni az Elisabeth-tel.
Te írsz egyébként zenét és szöveget is, ugye?
Írok-írok. Én úgy gondolom, hogy nagyon jó szövegeket tudok magyarul írni.
Azt majd mi megmondjuk! (nevetünk)
Egyébként nekem van még egy komoly álmom, tehát ott van a kívánság listámon, hogy kijussak majd az Eurovizios dalversenyre. Ez ügyben vannak is próbálkozások, konkrétan Károly Tomival kísérletezgetünk a stúdiójában, aki tavalyelőtt is indult dallal és a hatodik helyen végeztek. Meg ő ByeAlex-szel is dolgozott, mondjuk az én vonalam más, mint „Az én kedvesem”, de hát az egy hatalmas siker volt kint is, meg a tavalyelőtti hatodik helyezés is egy fantasztikus teljesítmény szerintem a miskolci műhelyből.
Ha már Miskolc, és mondod, hogy miskolci stúdióban, miskolci emberrel is dolgozol…
Tamás volt a Nyomorultaknak a zenei vezetője a diákszínpadon. Nekem ő osztálytársam is volt a gimnáziumi években. Vele indult a pályafutásom. Az első rockzenekari fellépésemen Károly Tomi, meg Oláh Szabi volt a zenekarban! A Földes klubban óriási nagy csörömpölést csináltunk tizenhat évesen.
De például felléptél itt Miskolcon Tom Lumennek a koncertjén, amikor a DVD felvétele is készült a Művészetek Házában.
Így van. Figyelj, én büszke vagyok a gyökereimre! Miskolcnak én jószolgálati nagykövete vagyok már nagyon régóta, és nagyon hiszek Miskolcban. Hiszek abban, hogy itt nagyon sok tehetség van, és hiszek abban, hogy Miskolc az egy nagyon varázslatos hely, a saját maga problémáival is. De itt nagyon jó dolgok is vannak.
Beleakadtam egy érdekességbe, tegnap, ahogy utánad néztem a neten, a hivatalos weboldalad az japán nyelven jelenik meg...
Tényleg? Ha-ha! Nem tudtam, hogy melyik szokott feljönni, de az biztos, hogy ez egy fantasztikus dolog. Úgy érzem, hogy Japánban én egy nagyon ismert emberré váltam, hiszen nagyon sokat dolgoztam náluk. Ezt én ’96-ban még álmodni sem mertem volna. Ha ’97-ben, mikor én még a Ki-Mit-Tud-on ugráltam, valaki vázolja, hogy: „Figyelj, Máté! Összefoglalom a karriered: te még kijutsz Angilába ösztöndíjra, még Bécsben főszerepet fogsz játszani, amiben te leszel az első kelet-európai, utána kimész Japánba, megtanulsz japánul, és japánul ugyanazt a szerepet el fogod játszani”, hát, hitetlenkedve néztem volna... Ja, azt tudnod kell, hogy én az Elisabeth-re úgy mentem el az operettbe ’96-ban, amikor még a színművészetire jártam, hogy kaptam egy ingyen jegyet az ismerősömtől! Mondtam magamban, hogy: fúú, Elisabeth, ez annyira unalmasan hangzik. Mert hát ugye egy Jézus Krisztus Szupersztár, vagy mit tudom én, a Rocky Horror Picture Show mond valamit, de az Elisabeth, azt nem tudtam, hogy mi.
De aztán bele tudtál szeretni… Nem minősítés, de én elmentem anno Miskolcon az Elisabeth-re, amikor itt játszottál és az első felvonás után kijöttem, nekem az nagyon pop volt.
Igen?!
Kiszámítható dallamvezetés stb. De mondom, ez nem minősít, ez ízlés kérdése inkább.
.jpg)
Figyelj, abszolút. Alapvetően a musical az arra van kitalálva, hogy kommersz legyen. Tehát itt alapvetően erre próbálnak törekedni. Azért is működik például egy Queen musical, mert tudod, hogy egy best of Queen-ből összeraknak egy musicalt. Érted? Tehát, hogy itt úgy művészkednek, vagy úgy kellene művészkedni, hogy ez populáris maradjon. De tudod, a Guns ’n ’Rosesban Axl-re is van, aki azt mondja, hogy nem tud énekelni, én meg egy fantasztikus énekesnek tartom. Tehát, szerintem a művészet mindig megosztó. Itt inkább azt kell megnézni, hogy az emberek milyen százalékos arányban szeretik az adott produkciót. Mert hogyha tízből kilenc és félnek nem tetszik, akkor az valószínű, hogy tényleg nem jó, de ha tízből csak kettőnek nem tetszik, akkor még az lehet nagyon jó. Tehát, vannak sztárok, akiket én nem szeretek hallgatni, és mégis sztárok, mert egy csomó ember rajong értük.
Köszönöm, hogy erre kitértél, mert én is akartam boncolgatni a musical mibenlétét, tehát, hogy ki hova rakja. Bár, el kell fogadni, hogy német nyelvterületen is rendkívül népszerű, gondolom a dallamossága okán, meg a japánoknál is főleg emiatt lehet.
Figyelj, én úgy gondolom, hogy az opera az, ami, és tulajdonképpen a modern idők operájáról van szó a musical tekintetében. Mert ebbe már természetesen bele vannak vegyítve a modern idők jegyei, tehát általában ez a pop, rock, ilyenek… Alapvetően egy musicalben egy gagyibb pop is jól működik, mert ott nem az az elvárás, hogy ez most egy jó rock zenekari szint legyen, ott az az elvárás, hogy a darabot szolgája a zene! És hogyha ott van funkció, akkor egy gagyibb rap is tök jópofa lehet egy darabban, amit hogyha a rádióban próbálnál lejátszani, nem működne.
Máté, köszönjük, hogy nyilatkoztál nekünk, sok érdekességet tudtunk meg a pályádról. Sok sikert a továbbiakban is!
PAYA
2016. március 11. 16:05