Vicky Sunday
Minden idők legjobb albuma... ezzel az ironikus címmel jelent meg Vicky Sunday anyaga.
Régóta zenélsz, énekelsz. Mik a korábbi, és jelenlegi tapasztalataid a magyar zenei életről?
15 évvel ezelőtt feltették majdnem ugyanezt a kérdést egy interjúban. Akkor valami nagyon pozitív választ adtam rá. Most sok az eszkimó, kevés a fóka. Egyik nap beszélgettünk erről egy nem zenész ismerősömmel. Két kézen meg tudtuk számolni, hány olyan mostani, magyar zenekart tud felsorolni, akik ismertek, nagy koncerteket adnak. Ha így nézzük, a többi pár ezer együttes az undergroundba tartozik. A lényeg, hogy olyan emberekkel zenélj, akikkel ugyanazt akarjátok, és hogy jókor legyél jó helyen.
Nemrégiben jelent meg új albumod "The Best Album Ever"címmel a NarRator Records gondozásában. Hogy ajánlanád a friss anyagot az érdeklődőknek?
A cím mindent elmond, nem? Ez Minden Idők Legjobb Albuma. Ha szereted a különleges dolgokat, az ínyenc ízeket, és nem mindig mainstreamet hallgatsz, akkor tetszeni fog. Sok olyan dolgot sikerült összehozni, amit már régóta ki akartam próbálni, hogy szólalnak meg ebben a stílusban. A dob mellett minden dalban használtunk afrikai, indiai ütőhangszereket, és vannak számok, amiben gitár helyett hegedű játssza a szólót, mert valahogy jobban illik a hangulatba. De sok más érdekesség is van, amivel kísérleteztünk a stúdióban és felkerült a korongra.
|
Rockzenész vagy, rockzenekarban gondolkoztál, tevékenykedtél eddig szinte mindig, mégis egyre több popzenei feldolgozás jött létre. Miért? Rég elmúltak a ’hősidők’, amikor a metálosok és a depeche mode-osok csak verekedni jártak össze. Ha-ha. Az R.E.M. együttes Losing my Religion feldolgozása a lemezre is felkerült. Mi alapján választottad ezt a dalt? A legfontosabb, hogy a szám az egyik kamaszkori kedvencem. Ez kicsit furcsa, mivel akkor kezdtem zenélni és teljesen más zenéket hallgattam. Leginkább metalt. Visszagondolva, az R.E.M. nagyon egyedi színfolt volt akkor a Guns’n’Roses, Aerosmith, Michael Jackson és Madonna által uralt palettán. Mind a szövegvilága, mind a hangulata nagyon betalált és amit a zenekarról meg lehetett tudni a tv-n keresztül, az is szimpatikus volt. A másik, hogy olyan számot akartam átdolgozásnak, ami nem egy rövid életű sláger, hanem kultusznóta és amihez bizonyos értelemben hozzá tudunk tenni zeneileg. Én azt gondolom, hogy egy feldolgozást akkor, és úgy érdemes megcsinálni, ha az tükrözi az eredeti verziót, de a feldolgozó művész, művészek egyénisége is benne van, úgymond egészséges zenei elegyet képez. Mit gondolsz erről? Egyrészt igazat kell adnom, mi legalábbis erre törekedtünk a Losing My Religion-nél. Ugyanakkor sok olyan dalt hallani a rádióban, amiről nem közismert, hogy eredetileg valaki más szerzeménye volt. Fontos, hogy az átdolgozás önmagában is megállja a helyét, anélkül, hogy mindig az eredetihez hasonlítanánk. Olyan ez, mint egy jó fordítás, aminél eszedbe sem jut, hogy eredetileg más nyelven írták. |
 |
Az R.E.M. számnál a dallamot és a harmóniamenetet meghagytuk vezérfonalnak, minden mást alaposan megbolygattunk. Körülbelül dupla tempó lett az eredetihez képest, torzított gitárokkal és két lábdobos fikcsikkel. A refrénben country hegedű is van, ami nem megszokott egy pörgős punk-metal dalban, de jól illeszkedik a témához és az R.E.M. is használt hegedűt. A közönség az első hangnál felismeri, melyik számot játsszuk, szóval azt hiszem, egész jól sikerült.
Amikor megkaptad az R.E.M.együttes managementjétől hivatalosan is elismerő szavak kíséretében az engedélyt, éreztél önigazolást?
Az engedély ahhoz kellett, hogy hivatalosan, a kereskedelmi forgalomba kerülő CD-re és letöltő oldalakra felkerülhessen a szám, ne csak a neten keringjen, ’gazdátlanul’. Jogilag az eredeti szerzők adhatnak csak ilyen engedélyt Inkább egyfajta elismerést éreztem, hogy elég jónak találták az átdolgozást és a jóváhagyásukat adták hozzá. Önigazolást akkor érzek, amikor a közönség tombolva üvölti a refrént a koncerteken.
LA
2016. március 6. 17:34