A trendek folyamatosan változnak. A nyolcvanas évek elejétől végignézhettük a kompakt kispedálok tündöklését, majd az évtized végére a bukásukat, jöttek a rack-méretű multieffektek, nem túl jó hangminőséggel, majd még több rack, még több effekt és a dolog kezdett átláthatatlanná válni. Persze azon kevés nem földi halandó, aki képes volt megfizetni az aktuális gurukat (persze tőlünk nyugatra, pl. Pete Cornish, Bob Bradshaw), nagyon jól szólt, mi itthon internet és a bármilyen szaksajtó hiátusában urbánus legendákra és homályos fotókra alapozva bénáztunk tojástartóval bélelt próbatermeinkben.
A kétezres évekre ez megváltozott. Újra divatba jöttek a pedálok, nem csak a hangjuk miatt, hanem a szállítás költségeinek csökkentése miatt is. Trendi lett pedálokat használni, külön biznisz alakult ki -pedálboardok, patch-kábelek, speckó tápok stb. Aztán elkezdtek hiányozni a jó minőségű delay-ek, zengetők, de ezeket a fenti okok miatt nehézkes volt integrálni a rendszerbe. Meg lehetett oldani több különálló pedállal, de ezeket most sorba vagy párhuzamosan kössem, ebbe a dalba más kell, vagy itt ide kell lépnem, elestem stb. Megoldást nyújthat egy a talajon elhelyezkedő multieffekt, de ha nekem a megszokott overdrive-om tetszik, meg a harmincéves kompresszorom, és csúcsminőségre vágyom a térbeli effekteket illetően, mindezt élőben, akkor nem sok választásom maradt. Kábé kettő, max. három.
A Boss eleddig nem készített stúdió minőségű, programozható, nagyon széles körűen felhasználható delay pedált. Persze gyártott jó minőségű cuccokat, ott a híres dd sorozat, vagy az sde (az mondjuk se nem pedál, se nem Boss, hanem Roland és rack), vagy a híres Roland RE sorozat, mint echo. Gondolom érezték, hogy lépni kell, a világ legnagyobb gitárpedálgyártói nem maradhatnak le.
Ezzel a DD-500 elnevezésű eszközzel jöttek ki. Kinézetre hasonlít a versenytársak hasonló célú pedáljaira (mondjuk más a színe), kezelőszerveiben sem tér el első ránézésre, ami feltűnik, az a display, mármint, hogy elég részletes. Három fém lábkapcsolót találhatunk a cuccon, ilyet Boss pedálon még nem láttam, gondolom a három hagyományos kapcsoló túl széles lett volna. A legfontosabb funkciókat hagyományos potikkal kezelhetjük. Megjegyzem nem tudtam nem észrevenni a „mode”-poti megoldásának hasonlóságát a Strymon-éra, de ez puszta rosszmájúság, ráadásul ez a legpraktikusabb.
A három lábkapcsolóval tudunk bankot fel-leváltani, bankonként két vagy három programot előhívni, illetve a jobb szélső pedálhoz rengeteg funkciót tudunk hozzárendelni. Erről később... Sztereó bemenetünk és kimenetünk van (hála az égnek, nem szeretem a monó inputot a delay-en), egy sztereó expression-control input, usb, és midi. Tehát ha, netalán élőben használnánk digitális segítséget (magyarul lenne hard disc, persze csakis a takt.-jel és a video miatt), akkor a laptopot összekötve usb-n keresztül a dd-500-al, programot válthatunk, bármilyen paramétert megváltoztathatunk valós időben, minden sztepptánc és kínos hajolgatás nélkül. Persze használhatjuk midi-pedállal is, - az usb-vel pedig a szoftverfrissítésekre hagyatkozhatunk. A cucc gyakorlatilag bármilyen applikációban használható – legyen az sztereó, monó, 3 utas (kill dry funkció), vagy két utas-dry,wet. Ezt a menüben beprogramozhatjuk és használhatjuk saját ízlésünk szerint.
Nagy találmány ebben a szegmensben a display. Rendkívül részletes, a nyomógombokkal és a forgópotikkal párosítva egyszerű és intuitív a felszerelés kezelése, a paraméterek átláthatóak, pedig egy beállításnál legalább 30(!) -féle értéket változtathatunk. És ezek csak az adott delay hangjára vonatkoznak.
12 féle delay-ből választhatunk:
Azt hozzá kell tegyem, hogy az összes típus egyben modulációs delay is, tehát akként is használhatjuk, növelve a térérzetet. Ha nem lenne elég a paraméterek felsorolása, egy-két gondolat a Tap/Ctl lábkapcsolóról. Ez egy többfunkciós kapcsoló, programozástól függően működik, programonként lehet más és más. Pl. lehet Tap tempó (mikor delay tempóját a kapcsolót nyomogatva határozzuk meg – ehhez a lábat ajánlanám), és egy időben Hold pedál is (ami kitartja a delay-t, kvázi végtelen feedback). Erre a pedálra számtalan dolgot programozhatunk, mint például a warp (az Enterprise eltűnik a végtelenben), vagy a twist (hasolóan drámai), vagy a momentary funkció, amely arra a időre megszünteti az effektet, amíg a kapcsolón állunk. Ott van még az ún. Roll effekt is, amely felezi, negyedeli, nyolcadolja az aktuális delayt, amíg a kapcsolót lenyomva tartjuk. Amennyiben csatlakoztatunk egy – a paraméterek megváltoztatására alkalmas – külső pedált, gyakorlatilag mindent változtathatunk zenélés közben, ráadásul programonként.
Van a DD-500-ban egy teljesen használható looper is. 48khz-en két percet tud, 96khz-en nyilván egyet, mindeközben működnek az effektek.
Szerintem a Boss DD-500 elég meggyőző, én nagyon szerettem a hangját, könnyű programozhatóságát, nagyon jó hangminőségét (96khz 32bit), gondoltak mindkét táborra (pufferelt vagy true bypass is tud lenni), tökéletesen megfelel a mai trendeknek, én vennék...
Szerénytelenségem tiltja, hogy ne hívjam fel a figyelmet a DD-500 hivatalos bemutatójára (youtube.BossChannel), a zenét én követtem el.
Madarász Gábor
2016. február 25. 19:57