SCORPIONS - 50 év rock & roll
A Scorpions legénysége pontosan egy évvel ezelőtt jelentette meg Return To Forever című, tizennyolcadik stúdióalbumát, mellyel 50 éves jubileumát ünnepelte meg a legendás hard rock csapat. A partinak azonban ezzel korántsem volt vége, a hannoveri ötös október végén még egy lapáttal rátett, és sosem hallott bónuszokkal, illetve különleges képanyagokkal újra kiadta legklasszikusabb érájának stúdiólemezeit, az 1977-es Taken By Force-tól kezdve az 1988-as keltezésű Savage Amusement-ig bezárólag. A teuton skorpiók minderre gigantikus világkörüli arénaturnéval teszik fel az aranyszín koronát, a már zajló koncertsorozat pedig legnagyobb örömünkre Budapestet is eléri. A Papp László Budapest Sportarénában február 29-én fellépő alakulatból a mindig készségesen rendelkezésre álló, valódi úriember énekes, Klaus Meine adott exkluzív interjút magazinunknak.
Sűrű évet tudhattok a hátatok mögött, hiszen a tavaly tavasszal piacra dobott Return To Forever korongot követően, néhány hónapja újra kiadtátok a ’70-es és ’80-as évek legnépszerűbb Scorpions albumait is, mégpedig gyűjtőknek szánt, archívumból előásott dalokkal, DVD mellékletekkel, korabeli fotókkal megspékelve…
Így igaz. Az 50 éves jubileum kapcsán merült fel az újrakiadások ötlete, mégpedig a BMG kiadó részéről, akik megvásárolták a korai albumok jogait a régi kiadónktól. Ennek már épp itt volt az ideje, úgyhogy nem kellett sokáig győzködni minket, viszont mindenképpen oly’ módon szerettük volna megvalósítani a projektet, hogy a rajongótábor jól járjon. Előszedtük az annak idején fiókban maradt dalokat, valamint az akkori koncertfelvételeket és videoanyagokat, így az összes kiadványt alaposan fel tudtuk duzzasztani. Azt hiszem, a rég híveink körében mindenképpen speciális eseménynek minősül eme stúdiómunkák újbóli megjelentetése. Egyébként, mi magunk is izgatottan vetettük bele magunkat a régi felvételek előbányászásába. Számos olyan szerzeményt találtunk, amiket utoljára akkor hallottunk, amikor felvételre kerültek, a ’70-es, ’80-as években.
Az albumokon szereplő, eddig kiadatlannak minősült felvételek mind ugyanakkor születtek, mint az adott lemezanyagok?
Abszolút, mert amikor a BMG megvette a kiadáshoz szükséges jogokat, az albumokkal együtt megkapta a korabeli stúdiómunkálatok ideje alatt rögzített, majd felhasználásra nem került anyagokat is. Ezek természetesen nem komplett dalok voltak, hanem befejezetlen felvételek, és ragaszkodtunk hozzá, hogy eredeti formájukban kerüljenek fel a mostani kiadványokra. Eszünk ágában nem volt befejezni őket, az autentikusságuk odaveszett volna, ha elkezdünk azon görcsölni, hogy itt, meg itt, meg talán ott is hozzájuk kéne tenni ez és azt. Mindössze a minőségüket javítottuk fel a stúdióban, át lettek keverve a témák.
Nehéz volt kiválogatni a legmegfelelőbb dalokat?
Elbíbelődtünk a feladattal! (nevet) Tudod, az annak idején rögzített ötletek zöméhez még normális szöveg sem volt, szinte csak mankó-jellegű éneksávok kerültek rájuk, a továbbhaladást elősegítendően. A cél viszont nem is az volt ezúttal, hogy a lehető legmagasabb készültségi fokon álló demókat gyűjtsük össze, hanem azokat, amikből árad az energia, és az íz is bennük van. Persze, a kezünkbe került néhány olyan zsenge is, melyek hallatán azonnal kigyulladt a piros lámpa, és egyöntetűen azt mondtuk, hogy ezt azért ne! (nevet)
Van rá esély, hogy eme most előhalászott dalok valamelyikét betegyétek a koncertprogramba?
Ez egy rendkívül érdekes felvetés, de mivel a legutóbbi stúdiólemez még egy éve sincs, hogy megjelent, továbbá, az ötvenedik szülinap miatt számos olyan, ’70-es évekbeli témát játszunk, melyek hosszú ideje nem kerültek napirendre, nos, kicsi a valószínűsége, hogy megtennénk ezt a lépést. Annál is inkább nem, mert mint mondtam, befejezetlen felvételekről beszélünk, amiket gatyába kéne rázni ahhoz, hogy színpadképesek legyenek. Az aktuális koncertprogramot már úgysem lenne értelme megbolygatni, hiszen tavaly május óta remekül működik a Return To Forever dalaival kiegészített program. Az új számok kiválóan illeszkednek a régiségekhez, szerintem mindenki elégedett lesz Budapesten is, február 29-én.
Az újrakiadások kapcsán mennyire voltatok kíváncsiak a régi tagok – Uli Jon Roth, Michael Schenker – véleményére? Volt beleszólásuk, hogy mi kerüljön fel a kiadványokra?
Természetesen. Uli Jon Roth és a régi dobosunk, Herman Rarebell is örömmel csatlakozott hozzánk. Megvitattuk, mit hogyan kéne csinálni, sőt, a frissen gyártott interjúkban ők is beszélnek azon session-ökről, melyekben részt vállaltak. Ha Uli-n múlott volna, még több régi felvétel kerül nyilvánosságra, ám ezek között azért bőven akadt olyan, ami az én szemszögemből vállalhatatlan volt! (nevet) Számomra nagy örömet jelentett meghívni őket, szívmelengető volt például Uli oldalán ülni, és együtt elemezni azon időket, amikor még velünk játszott. Sztorizgattunk a Taken By Force és a Tokyo Tapes-időkről, no meg persze arról, hogy miért hagyott el bennünket! (nevet) Fontosnak éreztük, hogy ők is szerepeljenek, hiszen a Scorpions-történelem szerves részei, akik a tehetségükkel nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a zenekar ilyen magasra jusson.
A klasszikus Scorpions-albumok közül melyik a kedvenced?
Nézzük csak… A Blackout óriási favoritom a mai napig, de a Lovedrive és a Love At First Sting is kedvencnek számít. Persze, mindegyiket másért szeretem, de ha egyet kellene választanom, akkor mindenképpen a Blackout mellé tenném a voksomat. Az egy roppant különleges időszak volt a zenekar életében. Súlyos hangszál-problémákkal küszködtem akkoriban, ami miatt majdnem fel kellett adnom az énekesi pályát. Egy hajszál választott el attól, hogy kikerüljek a csapatból, mert képtelen voltam énekelni, ám végül minden jóra fordult, a lemez csodálatosan összeállt, és valódi mérföldkő, multiplatina sikersztori lett.
Akad olyan korong ezek közül, amit annyira nem szívlelsz valamiért?
Noha az 1988-as Savage Amusement albummal nagyszerű köröket futottunk, az a lemez egy olyan éra szülötte, aminek már a végét jártuk minden szempontból, éppen ezért nem is áll olyan közel a szívemhez. Habár a Rhythm Of Love kislemez hatalmas siker lett az Egyesült Államokban, a kapcsolatunk Dieter Dierks producerrel holtpontra jutott. Dieter érdemei elévülhetetlenek az igazi Scorpions-hangzás meglelésében, ekkorra azonban már szerettünk volna továbblépni, és változtatni a bevált formulán. Emlékszem, rettenetesen lassan haladtunk azzal a koronggal a stúdióban, mert Dieter a Mutt Lange-féle megközelítéssel dolgozott, aminek meg is lett az eredménye. Ekkor már mindannyian úgy éreztük, hogy ez a kapcsolat végérvényesen kimerült, és új területekre kell merészkednünk ahhoz, hogy lendületet kapjunk. Ez végül meg is történt, a következő, Crazy World című lemezünket már az amerikai Keith Olsen felügyelte.
Pontosan 30 évvel az első magyarországi Scorpions-koncert után, február 29-én újra felléptek Budapesten. Emlékszel még, milyen érzés volt először ellátogatni a vasfüggöny mögé?
Emlékszem a bulira, hiszen az ez volt a legelső fellépésünk a keleti blokkban. Szabadtéren léptünk fel, egy futballstadionban, és velünk volt az amerikai Spin magazin újságírója, aki fantasztikus cikket írt a koncertről. Egyedül azt fájlalta, hogy a vasfüggönyt nem sikerült szemrevételeznie… (nevet)
Nagyon más volt itt játszani akkor?
Teljesen. Főleg úgy, hogy a ’80-as évek javát az Egyesült Államokban töltöttük. Óriási volt a kontraszt, és roppant módon inspirált minket, hogy végre Kelet-Európában is játszhatunk. Rendkívül izgalmas és különleges élménynek bizonyult ez mind számunkra, mind a közönség számára. Ezt a magyar koncert egyébiránt azért is vált megkerülhetetlenné, mert innen csupán egy lépés választott el minket a Szovjetuniótól, ahová magyar segítség nélkül nem jutottunk volna el. Tulajdonképpen egy akkori koncertszervezőnek, Hegedűs Lászlónak köszönhetjük, hogy megvalósulhatott az első szovjet fellépés, az ő kapcsolatai révén sikerült nyitott fülekre találni Moszkvában. László volt az, aki kitárta a Scorpions előtt a keleti kapukat, amiért nem lehetünk elég hálásak neki. ’88-ban felléptünk Leningrádban, egy évvel később pedig a legendássá vált Moscow Music Peace Festival-on, majd bejártuk az egész Szovjetuniót, az egész azonban innen, Budapestről indult.
Végezetül, egy jövőre vonatkozó kérdés: hogy látod, fogtok még stúdióalbumot készíteni a Scorpions-szal?
Hát, jelen pillanatban még nem szövögetünk ilyen terveket. Egy alapos turnés kör előtt állunk, ami Európát, Amerikát, és a Távol-Keletet is célba veszi, és minimum eltart 2016 év végéig. Szerintem egyikünk sem gondolkozik ezen, a lehetőségét azonban nem zárnám ki. Most elsősorban a közvetlenül előttünk álló feladatokra igyekszünk összpontosítani. Sűrű évünk lesz, de megpróbáljuk a lehető legtöbbet kihozni belőle - szeretnénk minden egyes színpadon töltött percet kiélvezni!
Danev György
2016. február 16. 08:27