A holnap hangjai - Pagony
Folytatjuk a megkezdett hagyományt, s az immáron nyolcadik sorozatához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató 2015-2016. évadának döntőseit mutatjuk be a holnap hangjai rovatban. A sort a Pagony zenekarral folytatjuk. Az itt elhangzó kérdések részben megegyeznek az Életképek című sorozatunk kérdéseivel, melyeket a zenélést hivatásként választó művészek felé intézünk. Azt reméljük, hogy a hivatásos és a pályájuk elején járó zenészek válaszaiból (önállóan és összességükben is) egyedülálló kép rajzolódik majd a hazai zenei életről és élettérről.
Bemutatnátok röviden a zenekart? (név, hangszer, stílus, mióta zenéltek együtt)
A Pagony zenekarban a női hangokat a tiszta szívű Weller Fruzsina önti énekbe, a dobokat a tintával telített bőrű Kriszt Antal veri, a gitár húrjait a világjáró Magyar Zoltán nyúzza, a basszusgitárért a rock zene történelméről szinte mindent tudó Tar Sándor felel és a billentyűt, a rapeket, a férfi éneket Kerner Péter önti hangba, illetve szövegbe. 2015 januárjában alakult a zenekar, de teljessé márciusban vált amikor Fruzsina is csatlakozott, illetve 2016 januárjában bővültünk egy remek gitárossal Tárnok Tamással. Stílusunkat nem igazán tudjuk behatárolni és nem is szeretnénk, de valójában a Pagony alapja Kerner Péter digitálisan íródott hiphopból és elektronikus zenéből álló agymenéseinek a zenekarosítása volt. Ezt követte, hogy mindenki hozzá tette a saját érzéseit és amit a saját zenei világából hozott, így valósul meg a hiphop, triphop, blues, rock, jazz, funk és elektronikus zene fúziója. A zenék szövegeit a billentyűs írja, az alapok jelentős részét is, de természetesen mindenki nagyon sokat tesz hozzá a kerek egészhez.
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
Péter: Közeli terveink között szerepel egy kislemez felvétele és megjelentetése, amihez persze tőke kell, ezt kell előteremtenünk. Szeretnénk minél több koncertet adni, minél több színpadra és emberhez eljutni. Természetesen, mint minden zenekarnak nekünk is vágyunk videóklippeket forgatni.
Fruzsina: A dalszövegek Peti gondolataiból születnek, az ő kissé melankólikus,vagy épp életigenlő hangulatai adják az ötleteket. Egy-egy dal üzenete sokban különbözhet, de mivel metaforákkal játszik, a figyelmes hallgató megtalálhatja benne az éppen neki szóló részt.
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
Péter: A Pagony attól különbözik, hogy szinte egyesével nagyon mások vagyunk mind zenében, mind háttérszférában és ez abszolút visszatükröződik a zenénkben. Abszolút a kontrasztra építünk és a sokszínűségre.
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
Péter: Örülünk, hogy az utóbbi időben egyre több élő zenekar kerül előtérbe, illetve szuper, hogy egyre inkább fúziók jönnek létre, olyan ötvözetekkel, amiket nemrég a mainstream még el sem tudott képzelni. Remek, hogy végre nem csak a tucat kerül ki, hanem igazi egyedi dalok is, melyek eddig a slágergyárak miatt el voltak nyomva, mondjuk valószínűleg ez nagyban köszönhető az MR2-nek. Végre megint kerülnek elő azok a muzsikák, amik szólnak valamiről és nem az a lényeg, hogy pénz, éjszaka, tenger, Henessy…
Hogy mi is van előttünk? Zenélünk és keressük a lehetőségeket, aztán meglátjuk, hogy szeretni fognak e minket, vagy nem. Elég széles korsávban szoktak megjelenni a koncertjeinken, ez talán előny, talán szélesebb réteget meg tudunk érinteni.
Fruzsina: Nyitott személyiségként, szinte a legapróbb zenekart is csodálattal figyeltem akár csak egy városi rendezvényen is. Sok-sok végighallgatott klubkoncert és internetes kutakodás után igazi kincsekre bukkantam. Nem csak a világhíresség az értékes. Nem volt egyszerű belekezdeni a Pagonyba, de látom, hogy milyen jó egyszerűen csak kimenni a garázsba és zenélni, csapatnak lenni. Nekem öröm az, ha koncertet adhatunk, ha dicsérnek (vagy épp építő kritikát adnak) és van az életünknek egy ilyen kreatív önkifejező módja. Minden más előrelépés csak ajándék és plusz.
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
Péter: Szörnyű, hogy valaki kitalál valami frankót és szinte azonnal lekopizzák…
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Péter: Magyarországon ma zenéből megélni? Vagy nagyon szerencsésnek kell lenni, vagy megfelelő kapcsolat kell hozzá, vagy nem is tudjuk mi. Hivatásos zenésznek lenni még nehezebb lehet, bár, ha valaki igazán tehetséges és végigkínlódja a létrát azért összejöhet. Nagy probléma, hogy sokszor az alapvető tisztelet sincs meg helyekben: elmész, végigcsinálod az estét és örülsz, ha megkapod az útiköltséget, mert örülj, hogy játszhattál náluk. Természetesen vannak kivételek, de sajnos nagyon ritka.
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
Péter: A hazai megítélés sokat javult sokban köszönhetően a fent már említett MR2-nek, de még mindig sokan vannak akik, a kizárólag egy kaptafára készült nótákat vagy slágereket szeretik, meg persze ott vannak az örökzöld imádók is, akik képtelenek meghalgatni új dolgokat… Régen biztosan más volt, nem volt internet, viszont az élő zene jobban, ment. Nehéz kérdés.
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Péter: Iamyank mondjuk elég dobogtató, az Irie Maffia pedig eléggé világszínvonalon játszik. Mondjuk Ákos is meg állná a helyét bárhol, hogy haza beszéljek Hesz Ádám is fantasztikus dalokat ír („Hasít az Imre utca” ahogy mondaná), de annyi jó magyar zene és zenész van, nehéz választani…
Fruzsina: Little G Weevil (Szűcs Gábor) számomra mindig telitalálat a színpadon, bár igazából ő már világsztár.
|
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában? Péter: A tehetségkutatók nem egyszerű kérdés, attól függ milyen kaliber. Például egy agyonrágott Megasztár, ha kimondhatjuk valószínűleg már lerágott csont. A vidéki tehetségkutatók pedig vagy célt érnek vagy nem, de több a ferdítetlen közvetlenség a közönséggel és a zsűrivel. Esetünkben például a paksi XVIII: Országos Amatőr Pop-Rock-Jazz Fesztivál egy remek dobbantó lehet, ha képesek vagyunk élni a lehetőséggel. Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról? Péter: Egyre jobb. Egyre többen nyúlnak újra igazi hangszerek után és egyre kiválóbb a képzés is. Persze az elektronikus zenében is vannak elég jó és egyre ütősebb dolgok, de sokszor már attól lesz rossz, hogy mégmégmég… Mi a véleményetek a fesztiválokról? Péter: A fesztiválok nagyon megváltoztak, nagy fesztiválokon már szinte nem is számít a zene, inkább a külcsíny. A kisebb fesztiválok azért még elég vidámak tudnak lenni, tele szeretettel, például a zámolyi elágazásnál növekvő Mészistock, ami a világ legszeretetteljesebb helye minden évben. Mi a véleményetek a zenei klubéletről? Péter: Mi vidékiek vagyunk. Nekünk azért sokat kell utazni egy-egy jó klubért. Nálunk otthon is van egy jó kis klub a Mirror Klub Cáfé, ahol Sanyi tért ad a fiataloknak (köszi Sanyi!). A múltból sok negatív tapasztalat ért minket más formációkkal, amikor volt egy jó kis hepaj, persze a mi kontónkra végül. Persze tudjuk, hogy el kell jutni bizonyos szintekre, de ezek a dolgok sokszor akadályt vetnek és újra meg újra át kell őket ugrani. Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen? Ha betiltanák a mulatós zenét… :-D |
 |
Köszönjük a beszélgetést.
2016. február 15. 13:10