Zildjian Gen16 Buffed Bronze cintányérok
Nem voltam egyedül azok közt, akiket a Zildjian Gen16 2011-es bemutatkozása óriási várakozással töltött el. A halk akusztikus tányérok hangjának DSP-k (digitális jelfeldolgozó processzor) segítségével történő átformálása ugyanannyira forradalmi jelentőségű fejleménynek ígérkezett az elektromos cintányérok közt, mint mondjuk a doboknál a Wavedrum első generációjának megjelenése volt a kilencvenes évek közepén, vagy mint a gitárosok számára készülő –és mostanra már tényleg kompromisszummentesen használható- fizikai modellezéses eszközök (erősítő szimulátorok, hangszer modellezések) elterjedése volt az utóbbi években.
A felsorolt eszközökben az a közös, hogy míg kezdetleges elődeikben a megszólaltatott hangszer jelét csak a digitalizált változat vezérlésére használták fel, addig ezekben a hangszer saját hangja közvetlenül részt vesz a végső hangzás kialakításában. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy pl. a Wavedrum esetében megszűntek az elektromos doboknál ismert bosszantó jelenségek, mint pl. a dupla triggerelés vagy a beállított küszöbértéknél halkabb hangok „lenyelése”, itt már a dobbőrhöz érve, akár azt csak megsimítva is már hangot hallottunk, pont mint az akusztikus doboknál. A játék érzet a szokásos elektromos dobokéhoz képest összehasonlíthatatlanul jobb lett.
|
Aki már játszott elektromos dobon, az pontosan tudja, hogy a legrealisztikusabban megszólaló felszerelésnek is vannak gyenge pontjai és ezek közt is mindig az igazinál sokkal kiszámíthatatlanabbul és érzéketlenebbül működő lábcin ütőfelület a leggyengébb. Az első generációs Gen16 nem kevesebbet ígért, mint hogy megoldja az elektromos lábcinek összes baját, hiszen itt lényegében egy valódi cintányért kellett megszólaltatni... és valóban, a dupla hangok, vagy a nyitott helyett rosszkor megszólaló zárt lábcin (vagy fordítva) soha többé nem okoz problémát, mindig pont azt hallhatjuk vissza, amit játszunk... A jó hírt azonban beárnyékolta egy nagyon szomorú körülmény: a Gen16 egyszerűen nem szólt annyira szépen, hogy bármilyen zenei környezetben kiválthatta volna a hagyományos tányérokat. Ráadásul a cintányérok alatti mikrofon hajlamos volt felszedni a környezeti zajokat, sőt, akár csendes környezetben is képes volt gerjedni. |
 |
A kezdeti gondokból tanultak a Zildjiannál és először 2013-ban lecserélték a mikrofonokat az általuk DSP-nek (Direct Source Pickupnak) nevezett hangszedőkre, amelyeket a cintányérokon levő ezernyi lyuk valamelyikébe kell belehelyezni és ezzel a direkt kontakttal sikerült megszüntetni az áthallási és gerjedési problémákat. Ez mindenképp nagy előrelépés volt, de a műszaki problémákon túl még mindig nem oldotta meg a hangzás esztétikai problémáit.
A pickup megjelenése után egy évvel megjelent a Gen-16 Buffed Bronze sorozat, amely az első generációs nikkel tányérok után bronzból készült és a Zildjian szándéka szerint a nikkel tányérok sértő magas hangszínéhez képest sokkal természetesebben szólt.
A jelenleg elérhető legújabb Gen16 készletet kaptam meg kipróbálásra a Zildjian magyarországi forgalmazójától, a Tam-Tam Dobcentrumtól. Mivel az első sorozatot négy éve próbáltam, így már nem voltak friss emlékeim az összerakásról. Elsőre kicsit ijesztőnek tűnt a sok dobozkákban, kisebb-nagyobb zacskókban található rengeteg műanyag és gumi mütyürke, kis kábel, hosszú kábel és társai, de az összerakáshoz elég volt egyszer a mellékelt rajzra nézni, a szöveget már el sem kellett olvasni.
Az összeszerelés utáni megszólaltatáskor az első benyomásaim egybeestek a gyártó állításaival, a presetek egy részénél valóban lényegesen kevésbé voltak zavaróak és természetellenesek a magas tartomány hangjai és a korábbiakhoz képest sokkal több preset tűnt zenei szempontból használhatónak, bár sajnos a hangszínek egy részénél a bronz tányérok sötétebb és puhább tónusa sem oldotta meg igazán a karcos hangzást.
A Zildjian által DCP-nek (digital cymbal processor) nevezett jelfeldolgozó modul kezelése nem igényel különösebb magyarázatot, az öt cintányér csatorna mindössze három kezelőszervvel rendelkezik. A presetek kiválasztó gombja mellett egy hangerő és egy panoráma potméter található. A master részen egy master és egy fejhallgató hangerő, egy dob-cintányér hangerő arány és egy zengető szabályzó található. A dob-cintányér arány állításával a modul hátulján található bemenet jelét keverhetjük a megfelelő arányban a cintányérok hangjára, tehát ha van egy dobmodulunk, amihez a Gen16-t akarjuk használni, nem szükséges további csatornákat elfoglalni a keverőn, hanem elég a dobmodul fő kimenetét a Gen16 bemenetére kötni és a kevert jel a Gen16 fő kimenetén fog megjelenni.
A modulon tehát csak a presetek között válogathatunk. A programozáshoz a modullal USB kábellel összekötött számítógépen futó DCP Access Tool nevű szoftver szükséges. A szoftver részletezésére itt most nem térek ki, röviden annyi mondható el róla, hogy a működése igen egyszerű és magától értetődő. Az itt beállított hangszínek lementhetők a modulban található csatornánkénti húsz preset helyére, a színpadi használatkor a szoftverre már nincs szükség.
A Zildjian ajánlása szerint a Gen16 akár akusztikusan is használható, ha valahol nagyon halkan kell játszani. Nem tudom, hogy ez mennyire gyakori szituáció, de nem irigylem azokat a kollégákat, akiknek ilyen koncerten kell szerepelniük. Az ő számukra a Gen16 igazi megváltás lehet, aminek a jelenlegi piacon nincs is igazi alternatívája. Miután az első verzióhoz képest a Gen16-ban a DCP modul kivételével mostanra minden mást kicseréltek, a korábbi problémák részben megoldódtak, részben jelentősen csökkentek, azaz a fejlődés mindenképpen ígéretes. Érzésem szerint a továbblépéshez elengedhetetlen lesz a DCP módosítása is. A Gen16 jelenlegi kivitelével, a bronz tányérokkal viszont már nyugodtan ki lehet állni a színpadra anélkül, hogy ezzel a hangmérnököket megoldhatatlan feladat elé állítanánk. Bár bőven van még fejleszteni való, afelől nincs kétségem, hogy a jövőbeli elektromos cintányérok játékérzetének a Gen16-hez hasonlónak kell lennie.
Huszár Endre
2016. február 14. 06:03