Minél több dalt szeretnék írni" - interjú Siklósi Örssel
Siklósi Örs neve a 2006-ban alakult AWS zenekarból lehet ismerős a nagyérdemű számára. A baráti garázszenekarként induló formációban Örs a kezdetek óta működik frontemberként, dalszövegíróként. Az évek során az AWS dalok mellett számos olyan szerzemény született, amelyek Örs érzéseit és gondolatait hivatottak közvetíteni, ám nem illenek bele a zenekari repertoárba, egészen egyszerűen úgy is mondhatnánk, hogy nem AWS nóták. Az évek óta őrzött dalok köré tavaly állt oda három hangszeres, és Örs is akusztikus gitárt vett a kezébe. Ezt a formációt sem a szél hordta össze, az AWS-hez hasonlóan régi barátokként zenélnek együtt: az ersch néven futó bandát Gadolla Gergely (basszusgitár), Varga Gergő (gitár) és Veress Áron (dob) alkotja a névadó mellett. A lágy, dallamos, alternatív pop-rock dalok egyedisége talán leginkább a szövegekben rejlik. Az erőteljes refrénekkel operáló nóták szövegei nagyon impulzívak, kifejezőek, elsősorban mindenki számára ismerős érzéseket közvetítenek, leginkább talán az emberi gondolatokhoz, gondolatfolyamokhoz hasonlíthatóak. Nem egészen egyértelműek, nem lineárisak, és igazán nagy teret hagynak a hallgató számára a „mögégondoláshoz”: nem direkt kimondott szavak, inkább hangulatok, érzések, pillanatok. Örssel beszélgettem zenéről, zenélésről, célokról.
Mikor és minek a hatására kezdtél el saját dalokat írni?
Mondhatjuk, hogy a zene már kisgyerekként fontos szerepet töltött be az életemben. Szüleim szerették volna lekötni a – szerintük túl sok – felesleges energiámat, ezért zenei iskolába írattak, ahol először a hegedűvel próbálkoztam, és az első dalokat is erre a hangszerre írtam, de hála Istennek, ezek már a feledés homályába merültek – talán mindenki szerencséjére. 12 éves koromban cseréltem a hegedűt gitárra, és ettől a hangszertől egy kis plusz népszerűséget is reméltem a lányok körében. Ugyanebből az időből maradt fenn pár dal és dalszöveg, de ezeken ma már csak szűk baráti társaságban nevetünk.
Milyen zenészek, zenekarok voltak vagy vannak rád hatással?
Vannak időszakos és örökérvényű példaképeim is. Az AWS indulásakor természetesen a nagy rocksztárok életét és stílusát tartottam követendőnek, aztán idővel tágult a látóköröm. Az ember személyisége és világlátása változik az idő múlásával, és a „sztár allűröket” felváltják a mélyebb tartalmak. Nagyon fontosnak tartom, hogy ne csupán zeneileg, de az életút és az elvek tekintetében is példával szolgáljanak számomra azok az előadók, akik hatással vannak rám.
Gondolom nem véletlen, hogy az ersch-ben és az AWS-ben is a barátaiddal játszol együtt. Másképp szól egy olyan dal, amit barátok írnak és adnak elő? Sokat ad egy formációnak, ha a tagok a színpadon kívül is jól megértik egymást?
Nem tudnék olyan emberrel együtt játszani, akivel nem vagyok jóban. Nem lehet együtt zenélni úgy, hogy nem tudsz jóérzéssel ránézni a másikra. Számomra a zenélés és a barátság nagyon szorosan összekapcsolódik, saját magamat is csak akkor tudom igazán elengedni, ha a barátaim vesznek körül. Akikkel egy színpadon állok, azokra a hétköznapokban is minden körülmények között számíthatok. A barátság teszi hitelessé a közös zenélést, és mit is érne a zene, ha mindez nem lenne őszinte?
Az egyik nótához már egy klipet is forgattatok. Mi ihlette a Bajt okoz című dalt?
Január elején Kaposváron töltöttünk néhány napot a gitárosunknál és családjánál, akik már hosszú évek óta közeli barátaink. Náluk minden lehetőség adott volt ahhoz, hogy egy alkotói szempontból termékeny hétvégét töltsünk el, és innen szeretném újfent megköszönni Ági néninek az évek óta tartó odaadó gondoskodást. Semmivel nem kellett foglalkoznunk, csak a zenével, és a Bajt okoz is azt az érzést akarja közvetíteni, hogy mennyire felszabadító a barátaiddal együtt zenélni, dalt írni, és úgy összességében csak élni, fiatalnak lenni. Nekem már volt egy téma a fejemben, és miután éjszaka megérkeztünk, közösen összeraktuk a házi stúdiót, és hajnalra a Bajt okoz is megszületett. Szerintem ezért lett ez a legjobb nóta az összes közül, mert közösen írtuk meg. Tulajdonképpen mondhatjuk azt, hogy a dal magáról a dalról szól, és a szintén barátaink alkotta PUR E csapat közreműködésével, tavasszal klipet is forgattunk rá Balatonszepezden, és nagyon hálásak vagyunk a srácoknak, mert tökéletesen megvalósították azt, amit viszont szerettünk volna látni a képernyőn.
Véleményem szerint az általad írt dalszövegek különösen erősek. Mit gondolsz, miről érdemes énekelni manapság?
A zenész szerepe hasonlatos a régi korok költőiéhez. Akárhányan is mennek el a koncertedre, aki ott van, az figyel rád. Az én ars poeticám az, hogy ami zavar a világban, azt kendőzetlenül kimondom, és ugyanennyire fontosnak tartom, hogy a jóról is közvetítsek. Énekelek közéletről, érzelmekről, mindennapi problémákról, politikáról. Ha elmondod a véleményedet, az is benne van a pakliban, hogy megsértesz valakit, de ezt vállalni kell.
Régóta ismerjük már egymást. Emlékszel arra a Gitármánia táborra, amikor gyakorlatilag egy hétig ültél a 21-es kőház szekrényében, és alig lehetett onnan kiimádkozni téged? Akkor is dalokat írtál.
Igen, emlékszem, akkoriban épp nagyon szerelmes voltam, és jó megoldásnak tűnt beülni a szekrénybe. Egyébként jól mondod, valóban „dolgoztam”, és történetesen abban a szekrényben születtek az első AWS nagylemez dalszövegei. Lehet, hogy nem sűrűn láttak minket a kurzusokon és előadásokon, amit utólag mindannyian nagyon bánunk, de egy olyan inspirációs közegbe kerültünk, amihez foghatóval még nem találkoztunk. A tábor rengeteg mindenben segített minket, és sajnálom, hogy már nem tudok lemenni egy egész hétre…
Mostanában hol ülsz, amikor várod a múzsát?
A mai napig szeretek mások számára talán furcsa és kényelmetlen helyszíneket választani a dalíráshoz. Van egy kis füzetem, amibe felírom a gondolataimat, akár a buszon, vagy épp sörözés közben és később ezek növik ki aztán magukat dalszöveggé. Az a legideálisabb, ha egyedül vagyok, társaságban nem tudok szövegeket írni, inkább bezárkózom. Az alapok így születnek, a végső változat megformálásához azonban szívesen kérek segítséget barátoktól, mert egy (vagy több) külső fülre mindig szükség van a véglegesítéshez.
Nemrég az A38 hajón léptél fel egyedül, én magam is a közönség soraiban ültem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy tökéletesre sikerült a produkció. Halványan emlékszem egy elhangolódott gitárra és mintha egy húr is feladta volna a szolgálatot, ám mindez eltörpült az érzés mellett, amely a dalaid hallgatása során magával ragadott, és szerintem ezzel nem voltam egyedül. Te hogy élted ezt meg a másik oldalról?
Azt hiszem, én soha nem leszek tökéletes előadó. Talán ez a mai napig kifogásolható gitártudásom miatti magyarázkodásnak tűnhet, de engem soha nem zavart egy hamis hang, mert azt tartom fontosnak, hogy egy zenész milyen átéléssel adja elő a dalokat. Néha becsúszhatnak hibák, de a produkció részben ettől lesz igazi. Meg a mondanivalótól. Persze ez nem mentesít senkit sem az alól, hogy nem gyakorol. A lehetőségekhez mérten a legjobbat kell nyújtani.
Feltehetőleg nem örülsz, hogy visszatérek ehhez a történethez, de mikor aztán végül kijöttél abból a bizonyos szekrényből a Gitármánia táborban Szolnokon és az utolsó estén színpadra álltatok az AWS-sel, a tábor egész területéről futottak az emberek az 1-es előadó felé, ahogy meghallottak titeket. Milyen érzés volt ez?
A túlzott elégedettség akkor sem jellemzett minket, és ez azóta sem változott. A történethez hozzátartozik, hogy azon az estén a színpadon nevelési célzattal fenékbe rúgtak minket a táborvezetők, amiért nem indultunk el az akkori tábori tehetségkutatón, és ezért a rúgásért a mai napig nagyon hálásak vagyunk. Az a szolnoki kis koncert zenei életünknek egy olyan meghatározó állomása volt, amiből azóta is erőt tudunk meríteni.
Hogyan tovább? Mik a tervek a közeli és a távoli jövőre nézve?
Tulajdonképpen ezt nagyon egyszerűen meg tudom válaszolni: minél több dalt szeretnék írni. A zenének szerintem az a célja, hogy adhassunk vele az embereknek. Legyen szó bármilyen nehézségről, problémás élethelyzetről, szerelmi csalódásról, magányról, a zene és a dalok mankóként szolgálhatnak akárki számára. Ha csak egy olyan dalt is írtam, ami bármikor bárkinek segített átvészelni egy szomorú időszakot vagy akár csak egy félresikerült napot is, már megérte. Nem akarok túl szentimentálisnak tűnni, de a zene segít kiutat találni annak, aki hangszeren játszik, dalt szerez vagy éppen énekel, és ami még ennél is lényegesebb, hogy segítségül szolgálhat a hallgatójának is. Mindegy, hogy egy egész dal, vagy csupán pár sor, egy hang az, ami megérint, ha egyszer elért, akkor azt, amit ad, senki nem tudja elvenni tőled. Mindez közhelyesen hangzik, de tényleg így van.
Varga Zsófia
2016. február 13. 00:35