Életképek – Nagy János
Folytatjuk életképek címmel indított önálló sorozatunkat, melyben ugyanazon kérdéseket tesszük fel számos hazai művésznek azt remélve, hogy a válaszaikból (önállóan és összességükben is) egyedülálló kép rajzolódik majd a hazai zenei életről és a zenész hivatásról.
Mivel foglalkozol éppen?
Leginkább új együttesem közelgő koncertjei kötnek le. Február 17.-én Vácon, 18.-án Pécsen, 19.-én pedig Székesfehérváron fogunk játszani. Nagy János Experiment: Dominique Di Piazza – basszusgitár, Xavier Desandre Navarre – ütőhangszerek, Borlai Gergő – dob és én. Élő lemezfelvételek is lesznek egyben. Ezután, március 12.-én a Budapest Jazz Orchestra vendége leszek, ahol big-bandre írott darabajaimat is játszuk.
Mik a szakmai terveid a közeljövőre?
- Decemberben volt egy szerzői estem a Modern Art Orchestrával és a New Brand zenekarral, melyet Husnullina Regina énekesnővel alapítottunk. Itt készült hang és video felvétel, melynek anyagán dolgozunk, nemsokára megjelentetjük ezeket.
- Szeretnénk Kéri Gábor barátommal idén nyáron is megrendezni a Balatonfüredi Improvizációs és Világzenei Tábort. Már tavaly is elindult nemzetközi irányba, jöttek diákok Franciaországból, Olaszországból, Líbiából. Remélem idén szélesedni fog ez a kör. Nagyon jó hangulata volt így ennek az egy hétnek.
- Mózes Tamarával készítünk egy lemezt, melyen Vincent Mascart, francia szaxofonos barátunk lesz a vendég. Tavasszal külföldi fellépéseink lesznek ezzel az anyaggal.
- Az előzőekben említett N.J. Experiment-nek pedig októberben lesz a lemez bemutatója a MÜPÁ-ban, ahol Tamara és Vincent is vendégek lesznek.
- Elég sokat tanítok a Kodolányi János Főiskolán és az ETÜD Zeneművészeti Szakközépiskolában. Terveim szerint ez nem fog változni. Általában élvezem a tanítást, különösen, ha a diák valóban tanulni jön be egy órára.
- Ehhez kapcsolódik... nemrégiben jelent meg jazz-zongora iskolám II. kötete, ezt is szeretném egy kicsit népszerűsíteni. Tanításhoz kapcsolódik még a nyáron az ETÜD konzi nyári tábora és a Gitármánia Tábor, szintén nyáron.
 |
Szerinted merre tendál a hazai zeneipar? Azt hiszem, nincs elég rálátásom minderre. A zeneipar igen széles, és bár nem tartom magamat szűk látókörűnek, sok részét nem látom, vagy nem akarom látni. Milyen pozitív/negatív trendeket tapasztalsz? Amit mégis észreveszek, egyre több a valódi produkció. Kis szomorúsággal tölt el, hogy miközben próbálnak létrehozni „valódi terméket”, néha hiányzik mögüle a kellő zenei felkészültség. Nagy hangsúlyt kap a külcsín, kevés tartalommal. De szerencsére nem csak ez az uralkodó. Fontos a produkció látványa egy koncerten, de szerintem a tartalmat, nem lehet feláldozni emiatt, illetve nem szerencsés, ha a látvány erősebb a zenénél. Szerinted meg lehet élni ma a zenélésből - te ebből élsz? A megélhetés mindenkinek mást jelent. Én ebből élek, s próbálok a lehető legkevesebb zenei kompromisszumot kötni mindeközben. Lehet, sokaknak ez a szint nem is jelentene megélhetést. Én jól érzem magam és úgy tűnik a családom is. |
Mennyit keresel egy évben? (csak ha nem sért a kérdés)
Nem sért, de talán ez mindenkinek a magánügye.
Milyen területről származik több bevétele ma egy hazai zenésznek: koncertből, vagy lemezeladásból, esetleg jogdíjakból?
Kinek melyik területről. Valóban ezekből adódik össze, illetve sokaknak, így nekem is a tanítás is ezek közé tartozik.
Mit gondolsz a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerinted miért?
Arra gondolsz, hogy az emberek hogyan ítélik meg a zenészeket...? Sokféle zenészség van, így azt gondolom ezeknek a megítélése is más. Amikor tizenéves voltam, akkor minden foglalkozásnak volt egy pályája, amit lehetett látni. Elhelyezkedtél egy állásban, az ennyi és ennyi fizetés volt, és ahogy öregedtél az egy kicsit növekedett. Zenészeknél, ha „A”-„B”-„C” kategóriás voltál, meg volt szabva, mennyi volt a gázsid. Nem lehetett kevesebb, de több se nagyon. Persze akkor is megkérdezték, jó-jó zenélsz, de mi leszel, ha nagy leszel? Miből élsz? Ez most sem nagyon változott, szerintem.
Sok függ attól, kinek, milyen képe van a zenészségről. Viszonylag sok 40-50 éves növendékem volt/van, akik az életben „valakik”. Hozzájuk képest, sokszor a „meg lehet élni a zenélésből?” kérdés egy vicc. Mégis nagyobb tisztelettel, megbecsüléssel beszélnek a zenészségről, mint sokan, akik felteszik az előző kérdést. Kinek mi a fontos az életben. Tizenhat évesen hoztam egy döntés, ezzel a műfajjal fogok foglalkozni, ezt szeretem, ez tesz boldoggá, ezzel talán tudok adni valami értékeset másoknak is. Tudtam, ez nem a tömegek zenéje, nem a csillogás és a siker az elsődleges cél. Van, aki ezt a hozzáállást látja, és nem tartja őrültségnek, vagy ha annak is gondolja, elfogadja, esetleg tiszteletben tartja.
Minden korban azt gondolják, régen jobb volt. Más volt a díszlet.
|
Van-e jelölted, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár? Azt nem tudom, kiből lehet, ebben a műfajban, azt tudom kikből lett. Borlai Gergőről gondolom azt, hogy ott van, ahol lennie kell, és ki tudja mi vár még rá. A másik, számomra nagy példakép, Botos Robi (Kanadában élő, jazz zongorista). De Németh Ferit (NY) és Szabó Danit (LA) is említhetném. Az ő példájuk bizonyítja, kiből lehet. Akinek megvan a tehetsége, akarata és a szorgalma. Mi a véleményed a tehetségkutatókról általában? Erre kell válaszolnom? Számomra nem ez jelenti a zenélést, teljesen más célközönségnek szól. Nem igazán foglalkoztatnak ezek a műsorok. Amennyiben kérdésed a kereskedelmi televíziók tehetségkutatóira vonatkozott. Mi a véleményed a zenei utánpótlásról? Nagyon sok tehetséges fiatallal találkozom a tanítás során. Viszont feltűnően nagy az olló. Vannak igen céltudatos, fogékony, érzékeny, muzikális fiatalok, akik tudják, mit szeretnének. A másik oldalon pedig huszonévesek, akik keresik önmagukat, valahogy a zene közelébe kerültek, találtak egy hangszert vagy énekelnek és tétován várják a csodát. Talán itt van némi felelőssége a televíziós tehetségkutatóknak, mert elhitetik, megfelelő zenei tudás megszerzése nélkül is lehetsz valaki, ami az esetek többségében nem igaz. A jazz műfajában pedig esélytelen tudás nélkül játszani. Tudás alatt nem feltétlen a hatalmas elméleti tudásra gondolok, hanem nyitottságra, belső hallásra, stílusérzékre, magas szintű hangszeres játékra és még sorolhatnám. De mint már említettem, sok tízen-huszonéves fiatalt ismerek, akiktől sokat tanulok az órákon. Azért a csekély információért, amit átadok, rengeteg energiát, lendületet kapok tőlük. |
 |
Volt egy növendékem, aki egy betegségből adódóan először a jobb, majd a bal kezét nehezen tudta mozgatni. Felvételi előtti hónapokban csak beszélgettünk az órákon, hogyan kell majd játszani, amikor majd odakerül. A felvételin egy számot játszott két kézzel, utána beszámolt a ritmus szekciónak és bal kézzel folytatta a felvételit. Azóta már végzett ott, külföldön pedig számos versenyt nyert és természetesen a keze is rendbe jött.
Egy másik növendékem pedig úgy jött órára, hogy megerőltette a jobb kezét, valami pakolásnál, ezért most csak bal kézzel tudja eljátszani a balladákat…Miután eljátszotta, mondtam, ehhez nem nagyon tudok hozzászólni, mert csak ámulok, de szívesen hallgatnám még. Erre a hozzáállásra gondoltam, amikor akaratról és szorgalomról beszéltem.
Az ilyenek miatt szoktam kissé értetlenül fogadni azt, amikor valaki elkezdi magyarázni, miért nem gyakorolt most. Mindig meg szoktam kérdezni, hol látod magad öt-tíz év múlva? Érdekes mennyire meglepődnek sokan a kérdésen. Pedig a választól függ, mit csinálunk ma.
Mi a véleményed a fesztiválokról?
El tudnék viselni több olyan fesztivált, ahol a jazz nagyobb teret kap. A kérdés, milyen fesztivál, hol, mi célból? Minden fesztivál jó, ahol világos a cél és ennek érdekében jól szervezik meg, oda való fellépőkkel.
Mi a véleményed a zenei klubéletről?
Mit értünk klub alatt? A vidéki művelődési házakat vagy a nagyvárosok vendéglátó helyeit? A vidéki művelődési házakat szeretem. Ebből persze lehetne több, gyakrabban, de nyilván ez ennél összetettebb kérdés. A vendéglátóhelyek által üzemeltetett klubok ritkán nyerik el tetszésemet. A jazz klubok nagy részénél szerencsére a tulajdonosok képben vannak, hisz aki ezt a műfajt befogadja, az nem teheti meg, hogy nem ismeri, különben bezár, rövid időn belül. Viszont sok olyan helyen jártam már, ahol nem volt kitalálva a zene funkciója, a pontos arculata a klubnak, kit miért hívnak el? Ilyenkor senki nem azt kapja, amire számít. Nagyon kellemetlen tud lenni az ilyen szituáció mindenkinek. Azt hiszem, ezt zenészeknek nem kell magyarázni, sokan voltunk már hasonló helyzetben.
Szerinted mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni...
Ez hangozhat viccesen is és értheti valaki nem túl jóindulatúan is. Pedig, ha meggondoljuk ide jutunk. Legnagyobbat a színvonal emelkedése tud lendíteni a zenén. Az pedig nem kívülről fog jönni, hanem mindenkinek egyénileg kell haladnia, közben pedig együtt az aktuális együttesével. Ez utóbbi, több próbát, elmélyültebb munkát jelent. Több közösségben eltöltött időt, ezáltal a másiktól való tanulást, a másik megbecsülését, összetartóbb csapatot. A folyamatos gyakorlás magasabb színvonalat eredményez, nagyobb versenyt. Mindez csak járulékos öröm, ahhoz képest, hogy azt csinálhatjuk, amit szeretünk és még másoknak is örömet okozhat.
Köszönjük a beszélgetést...
2016. február 9. 14:16