Ibanez AR420 Violin Sunburst – Az újra felfedezés élménye...
Ifjúságom egy meghatározó időszakában jelentős számú Ibanez gitárhoz volt szerencsém, melyek közül ma is jól emlékszem milyen kiemelkedően jól, karakteresen szólt az Artist modell. Persze nem csak az enyém, hiszen akkoriban (80-as évek közepe-vége és a 90-es évek eleje) nagyon sokan használták már ezt a típust. A mi köreinkben az a modell volt a legmenőbb, amiben először mutatkozott be a DiMarzio Paf Pro hangszedője. Korábban ezt a hangszedőt más gitárokban nem lehetett megtalálni, de az Artist gyárilag ezzel volt szerelve, így akinek egy ilyen hangszer volt a tulajdonában, az egészen új dimenzióban találta magát (már ami a hangszer megszólalását illette). A hangszedő típus később óriási karriert futott be... egy időben gyakorlatilag mindenki erre vágyott, így rengeteg sztár is felfigyelt erre a tónusra, s a mai napig számos híresség szignált modelljében találhatók ezek a hangszedők, vagy ezek reinkarnációi. Nekem is volt később jó néhány ilyen szignált gitárom, ám akkor is, és utólag is le tudom szögezni, hogy az Artist egyéniségével, egyediségével, markáns – semmivel össze nem vethető karakterével – egyik sem vetekedhetett. Mindamellett az akkori Artist olyan brutálisan nehéz volt, hogy egy órányi színpadi jelenlét után az ember úgy érezhette, mintha egész nap egy cementes zsákokkal megrakott lovaskocsit húzott volna, hegynek fölfelé, ezért aztán komoly izomlázzal kellett szembenéznie a következő napon... de így is megérte!
|
Azóta rengeteg idő eltelt, s most egy új, Kínában gyártott Artist modellt (AR420 Violin Sunburst) sodort elém az élet, melyet nagy érdeklődéssel és őszinte kíváncsisággal kezdtem kicsomagolni. Nos meg kell hagyni, hogy a lenyűgözően szép és makulátlan kialakítású hangszer gyakorlatilag első ránézésre levett a lábamról. Finom ívek, tökéletes élek, csodálatos összhang. 1. A test fedlap felőli oldalán körbefutó gyönyörűséges intarzia, amely harmóniában van az érintőjelzőkkel, valamint a fejen található logóval és felirattal. Ez a gitár nem pusztán gyönyörű, hanem már küllemében is hordozza a művészetet (a szépséget, a szimmetriát, a harmóniát, a csodára készséget) és ezzel inspirálja, megbabonázza a művészi hajlamú embert. (és ez még csak a nézegetés...) Ezen a ponton nagyon reménykedtem benne, hogy az első lefogott hangoknál, akkordoknál nem foszlik szerteszét ez az álom, és funkcionalitásában éppoly meggyőző lesz a gitár, mint küllemében. A reménykedést csakhamar bizonyosság váltotta fel... egyik hangot/akkordot követte a másik, és a hangszerrel minden a lehető legnagyobb rendben volt. A kissé vaskos nyak – számomra – a lehető legtökéletesebb, legkényelmesebb érzetet nyújtja, s emellett olyan szilárdságot biztosít, olyan feszességet kelt, amelytől a megszólaló hangoknak kirobbanó erejük van. A húrnyomás gyárilag kissé magasabbra volt állítva, mint ahogy én szeretem, így egy sima csavarhúzóval 2x7 másodperc alatt beállítottam a számomra legkedvezőbb magasságot. (Itt jegyezném meg, hogy a feszes, vaskos nyak egyik óriási előnye, hogy a húrmagasság akár irreálisan alacsonyra is állítható anélkül, hogy ez zörgést, csörgést, hangelhalást okozna. Persze ehhez az is kell, hogy tökéletes legyen a nyak, a fogólap és a bundozás. Ezennel jelentem, az Artist esetében ilyen.) Mivel a test és a nyak ragasztott kötéssel vannak egymáshoz illesztve, a hangszer minden hanghoz hozzáadja a teljes lényét. Már akusztikusan is jól hallatszik az az erőtől duzzadó és vastag hangzás, amely minden fekvésben – de különösen a mély húrokon – szembetűnő csakúgy, mint a jelentős hangkitartás. Az Artist azokhoz az elektromos gitárokhoz sorolható, amelynek akusztikusan is nagy hangereje és felismerhetően egyedi hangszíne van, ezért nagy élményt jelent rajta a gyakorlás unplugged is. Az embernek már akusztikus játék közben is az az érzése támad, hogy ennél a hangszernél minden tartomány (mély-közép-magas) tökéletes egyensúlyban van. Ez nyilván a faanyagok összetételének és azok arányának is köszönhető. Az Artist széria, tömör mahagóni test, habos jávor fedlap, jávor nyak és rózsafa fogólap összetételű, amely 22 érintőt tartalmaz. Mechanikus értelemben szinte teljesen szemügyre vettük a gitárt, csak a hardware részek maradtak ki, amelyek közül a zárt-házas, olajban forgó hangolókulcsok igazán sok figyelmet nem kívánnak, hiszen ezek ma már szinte minden gyártónál többé-kevésbé azonos minőséget képviselnek, s a feladatukat kiválóan betöltik. Valamint a húrláb és a húrtartó, amely ART1 néven fut, s az a jellegzetessége, hogy a húrt nem kell átfűzni a testen, hanem egyszerűen beakaszthatók a húrbabák a húrtartóba egy hátulról előre irányuló mozdulattal. Így igazából már csak egy kérdés maradt hátra, ami azért semmiképp sem elhanyagolható... hiszen hiába is lenne esztétikailag, mechanikusan és akusztikusan is rendben egy elektromos gitár, ha épp az elektromos hangja hagyna kívánni valót maga mögött. DE NEM HAGY! Sőt, talán ez az a terület, ahol – ha egyáltalán lehetséges az eddigieket tovább fokozni – a legerősebb ez a gitár, az összes pozitív előzmény figyelembevételével is. Értve ezalatt a korábbi Artist emlékeket és a jelenben eddig felsorolt csupa pozitívumot egyaránt. |
 |
Először is lássuk mi a felhozatal elektronikai téren... Adva van két darab Super 58 custom Humbucker hangszedő, melyekhez egy-egy hangerő és hangszínszabályzó tartozik. Van egy háromállású hangszedő-váltónk, amely vagy a híd, vagy az összegző, vagy a nyak állásba állítható. Valamint van két darab háromállású mikrókapcsolónk, amelyek vagy párhuzamos humbucker állásba, vagy szimpla tekercs állásba, vagy soros humbucker állásba képesek a hangszedőket kapcsolni. (Lásd az alábbi ábra.)
„És akkor kezdődhet a játék...” még pedig olyan, vagy még olyanabb, amilyet talán csak egyszer (Steve Morse szignált spéci gitárjának próbálgatásakor) volt szerencsém átélni. Fergeteges sound-ok tömkelege szólal meg a tiszta, a crunch, a torzított kíséret és a szóló hangszínek próbáltatásakor egyaránt. Olyan hangkitartás, olyan felharmonikus hangok, olyan erő, olyan kristálytiszta, érthető, de mégis meleg hangzások, amelyekről minden gitáros álmodik. Természetesen a matematikai lehetőségek száma is lenyűgöző, de igazából nem ez a lényeg, hanem az elképesztő használhatóság és praktikusság, amely miatt még olyanabb, mint a fent említett híresség gitárja, ami azért – enyhén szólva is – kissé UFO-sra sikeredett. Az Artist ezzel szemben könnyen átlátható, minden kapcsolás gyorsan elérhető, a kapcsolók kézre esnek... és van egy Jolly Joker állása is. Ez nem más, mint az helyzet, amikor a hangszedő-váltó kapcsolót az összegző állásba kapcsoljuk, amikor is a hangerőszabályzók segítségével szinte minden lehetőség egyszerre kerül a kezünk ügyébe. Összeadhatjuk, kivonhatjuk, tetszés szerint arányíthatjuk a hangszedőket, ami csodálatos színeket, világokat, karaktereket képes egy-egy apró mozdulattal létrehozni. LENYŰGÖZŐ JÁTÉK!
Összegzés:
Az elején már jeleztem, hogy anno egy Artist tulajdonos új dimenziókba léphetett a hangszere által... nos, ez az AR420 Violin Sunburst tulajdonosokra még inkább, vagy hatványozva is igaz. Mint ahogy az is, hogy ez nem egy tucathangszer, hanem egy valódi karakter, egy valódi egyéniség, amely vizuális élménynek, vagy művészeti alkotásnak is tekinthető. Ezek után mit is mondhatnék még? Én biztosan beszerzek egy ilyen hangszert.
Aki nem hiszi, járjon utána... üdvözlettel: Andrásik Remo
2016. január 31. 17:34