KONCZ ZSUZSA - Fontos az emberi minőség…
Több mint ötven éve van a pályán és a hazai könnyűzene egyik ikonja, aki külföldön is komoly sikereket tudott elérni. Számtalan lemez őrzi munkásságának gyöngyszemeit, de még ma is fontosnak tartja, hogy új, aktuális dalokkal kedveskedjen hűséges közönségének. Nemrégiben zenekarával visszatért Németországba, korábbi sikerei helyszínére, de az idei nyár hazai fellépésekben sem szűkölködött, ennek apropóján beszélgettünk vele, a fesztiválfellépések témakörét sem hanyagolva.
Mennyire szívesen vállalsz fesztivál fellépést? Ha jól tudom, 2010 előtt volt egy szigetes fellépésed, az pedig a legnagyobb magyar fesztivál...
Úgy gondolom, hogy ezek a fesztiválok nem az én műfajomba tartoznak. Egy-egy ilyen összejövetel leginkább a buliról szól, kicsit a balhéról, az együttlétről, a sörözésről. Ezeknek a nagy fesztiváloknak a főszereplője valahogy legtöbbször a táncolható, révületbe ejtő zenei stílus. Egy-két rock megjelenést, vagy művészi zenekar fellépését leszámítva. Megnéztem a Szigetet akkor, amikor még friss volt, amikor még egy kicsit mást jelentett, mint manapság. Akkor még az ára is elérhetőbb volt, én nem tudom, hogy a többi országosan népszerű fesztivál milyen árfekvésben dolgozik, de a Sziget az ma már kifejezetten a külföldiek számára kialakított dolog, nem a magyar fizetéshez igazodik.
|
Én egy kérdés erejéig visszamennék egészen 1973-ig, ugyanis te jelen voltál a Diósgyőri Popfesztiválon, ami az első ilyen jellegű hazai rendezvény volt. Hogy emlékszel vissza erre a nem túl közeli eseményre? Óriási élmény volt, hiszen végül is Magyarországon ez volt az első ilyen, fiatalokat tömegesen megmozgató esemény. Volt egy kis népvándorlás, ami a sajátossága a fesztiváloknak. Talán kicsit egy késői Woodstock volt ez nekünk. És hát a miskolci rendőrség, illetve a miskolci rendőrkapitány emlékezetes fellépése nyomán ez különösen mély nyomokat hagyott a köreinkben. A közönség borzasztóan helyes volt, értette a történéseket, velünk együtt élt, és örült az egész megmozdulásnak. Az egy nagyon jó buli volt! Az emlékeimben pozitív élményként maradt meg, leszámítva ezt a rendőri atrocitást, intermezzót, ami aztán Bródy Jánosra nézve elég szigorú következményekkel járt. Mindezek ellenére ma is nagyon szívesen nézegetem az ott készült fényképeket, ahol együtt vagyunk a szakma akkori nagyjaival. Volt egy óriási csoportképünk is. A diósgyőriek részéről kifejezetten bátor dolog volt, hogy ezt megcsinálták abban az időszakban. 2013-ban jelent meg a „Tündérország” című utolsó lemezed, ami gyakorlatilag két hónap alatt platina lemezzé érett. Te vagy a kevesek közül az egyik, aki még Magyarországon aránylag nagy mennyiségű lemezt tud eladni. Mennyire érzed még fontosnak, hogy időről-időre jelentkezz egy-egy albummal, új dalokkal? Figyelj ide! Ezt majd mindenki, aki fontosabb szerepet visz a világ zenei életében, fontosnak tartja. Annak ellenére, hogy előállt egy hanghordozó váltás az egész világon. Az igazán nagyok nem hagyják ki a CD-n való megjelenést. Van egy közönségréteg, akinek a minőség nagyon fontos. Akik nem rádióból menet közben, vagy autóbuszon utazva hallgatják a zenéket, hanem otthon leülve, egy minőségi berendezésen. Azt gondolom, hogy figyelni kell rájuk is, ki kell őket szolgálni. Én ezért igyekszem a mai körülmények között is új dalokat, CD-ket készíteni. 2014 márciusában volt az Arénában egy nagy koncerted, amit két részben adott le az M1, év végére megjelent egy gyönyörű kivitelű CD-DVD kombó. Ez csak azt a koncertet tartalmazza? |
 |
Ez azt az anyagot tartalmazza tulajdonképpen, és valóban egy prémium kiadvány. Egy DVD és két CD van a tokban. Majdnem az egész zenei anyag rákerült, ami az Arénában elhangzott, aminek borzasztóan örülök, mert a kép- és hanganyag is fantasztikusan jól sikerült. HD-ben dolgoztunk a felvételkor, és a minőség sokkal jobb, mint az összes eddig megjelent koncert DVD-men. Szerencsére a kiadáshoz találtunk partnert, a Librinek a Port márkája vállalkozott erre. Nincsenek arról pontos információim, hogy Magyarországon hány ilyen típusú kiadvány készült eddig, de azt gondolom, hogy túl sok biztosan nem. Ez egy exkluzív csomag, amit a koncert színvonala és a hangulata megérdemel, tehát egy kivételes minőségű kiadvány, egy tizenhat oldalas füzettel, amilyen nekem még szintén nem volt. Úgyhogy borzasztóan boldog és büszke vagyok.
Beszéljünk most arról, hogy a pályafutásod során sok szerzővel dolgoztál együtt, és egy idő után észrevehető volt egyfajta generációváltás, vagy akár azt is mondhatom, hogy több generáció is váltotta egymást. Az utolsó lemezeden Závodi Gabi, Maróti Zoli is szerzők, ők már egy újabb generációt képviselnek, és a zenekarod tagjai is. De feltűnik Lerch Pista, Bornai Tibor, Bródy János, Müller Péter, Gerendás Péter, tehát nagyon sokszínű felhozatal van itt. Mennyire érezted fontosnak, hogy időnként más szerzőktől is kérj dalokat, hogy kipróbáld magad velük is?
A szakmai érdeklődésem az ugyanolyan, mint a kezdetekkor volt. Én azért figyelem, hogy mi történik Magyarországon – zenei tekintetben is. Sok olyan ember kapcsolódott a munkába az elmúlt időkben, évtizedekben, akiknek ilyen-olyan szempontból nagyon figyelemreméltónak találtam a munkásságát, és úgy éreztem, hogy ez kapacitál arra, hogy próbáljak velük közösen alkotni. Egyébként velem az is elég gyakran előfordul, hogy valami nagyon tetszik, de egy pillanatig sem gondolom azt, hogy nekem ilyesmit kellene csinálnom. Tehát, a felsoroltak mind olyan szerzők és mind olyan munkatársak, akiknek affinitása van ahhoz a fajta zenei világhoz, amit én szeretek, és amit én megjeleníteni tudok. Az embernek tudnia kell a saját korlátait, és tudnia kell azt, hogy mi az, amire képes, mi az, amire nem. Ezt azért ennyi idő után illik tudnia egy előadónak. Arról nem beszélve, hogy ezeknek a szerzőknek a többsége - Gerendás Pétertől Závodi Gáborig- azért egy olyan fajta emberi minőséget is képviselnek, ami a számomra nagyon fontos. Tehát lehet valaki nagyon tehetséges, és csinálhat nekem nagyon tetsző dolgokat, ha nem tudok vele megfelelően kommunikálni, és ez nagyon sokszor az emberi minőségen múlik. Ha ez nincs, akkor megette a fene az egészet, akkor nem lehet kaput nyitni. Nagyon örülök és büszke vagyok arra, hogy egy minőségi zenészkör, egy kvalitásos szerzői társaság vesz körül. Ebből a szempontból nagyon sokat köszönhetek a társaknak. Tudod, ez egy kicsit úgy van, hogy mindenki ajánlja a maga barátját, és így mindig akad valaki, aki újként csatlakozik hozzánk, és ez az együtt munkálkodás egy kicsit fel is frissíti az egész társaságot, szóval felvillanyozza a produkciót is.
Egyébként gratulálok a szerzőgárdához, mert ilyet Magyarországon manapság felvonultatni eléggé nagy kuriózumnak számít! Mennyire szívesen énekelsz még régi dalokat, például, ha az Illés-korszak szerzeményeiről van szó?
Hogy mennyire szívesen, az azért ezen a márciusi koncerten is kiderülhetett. Persze nem mindent fér bele a műsorba, de nagyon szeretem ezeket a régi dalokat. teljesen függetlenül attól, hogy ezt most Illés Lajos, Szörényi Szabolcs, vagy Szörényi Levente jegyzi éppen. A szöveg ugye általában Bródy János…
Nemrég Németországban jártál a zenekaroddal, milyen volt visszatérni korábbi sikereid helyszínére?
Nagyon jó élmény volt. A közönség nagyon lelkes, megértő volt, szimpátiával, sikerrel nyugtázta a számára új, ismeretlen, ráadásul érthetetlen magyar nyelven előadott dalokat is, hiszen a műsor gerincét a Tündérország című utolsó lemezem számai adták. A koncert végén ugyanúgy, mint itthon, felállva ünnepeltek bennünket. Érdekes, hogy Németországban maradt egy szép számú közönség, aki hűségesen követi a pályafutásomat, és bevallom, ez nagyon jólesik.
Paya
2016. január 27. 20:17