A világ első számú gitárerősítő gyártójának helyében mit tehet az ember fia, mint figyeli a piac – igen gitáros barátaim-, a piac igényeit és reagál azokra legjobb tudása szerint. Márpedig, amennyiben olyan fejlesztői háttér és erősítő történelem áll a háttérben, mint a Marshallnál, valamint hajlandóságot is mutat a management a járt utak elhagyására, ráadásul mindezt a gitárerősítők felső szegmensében teszi meg, akkor mindenképp érdekes dolgok sülnek ki. Több nyilvánvaló igény mutatkozik a felső kategóriás gitárerősítőt használók irányából. Ezekből három egyszerűen kezelhető dolgot emelt ki a Marshall és próbált a maga módján megfelelni a kihívásoknak. Az egyik a JVM sorozat, a mindent tudó, „egyetemista”, sokcsatornás erősítő, okos vezérléssel, egyebekkel.
A másik legyen valami oldschool, régi legendás amp. Oké, de ezekhez hozzá lehet jutni a használt piacon. Igen lehet, amennyiben ezek nem limitált darabok voltak. Vagy annyira régiek, hogy átlag felhasználó nem engedhet meg magának, vagy olyan gyűjtő darabok ezek, melyek nem hagyják el a tulajdonos próbatermét (széfjét), de legritkábban kerül be egy dolgozó zenész roadok által nem kímélt turné felszerelésébe.
Legenda akad a Marshall háza táján, hiszen a modern gitárhang kialakításában úttörő szerepet játszottak az elmúlt több mint öt évtizedben. Nem kérdés, hogy a kezdeti időszakot leszámítva az aktuális marketing csoport meg is lovagolta ezeket az általában önmaguk által generált trendeket, valamint ahogy haladtak előre, folyamatosan találtak apropót az ünneplésre. Ezeket a mérföldköveket okosan egy-egy ún. Anniversary modell kiadásával ünnepelték. Ezek általában korlátozott számban készültek és kevés mozog belőlük a használt piacon. Azok is arany árban. Erre a kézenfekvő reakció egy reissue modell kiadása. Azaz leporolni egy régi legendát, a kötelező műszaki módosítások kivételével nem hozzányúlni a konstrukcióhoz és okosan marketingelve piacra dobni.
Így született meg a Marshall 2555X Silver Jubilee reissue, aminél az 1987-es kiadású eredeti Silver Jubilee sorozat egyik darabját 2555 100/50W teljesítményű fejet vették alapul. Az akkori névválasztás apropója Jim Marshall 50. születésnapja, valamint az iparágban eltöltött 25 éve. Innen az ezüstlakodalom. Az erősítőre azonnal rákaptak a gitárosok. Olyan nevek használták vagy használják, mint Slash, Alex Liefson (Rush), John Frusciante (RHCP) vagy Joe Bonamassa. Ebből lett később a 255SL, a Marshall első signature feje. Azt hiszem, ezt nem kell tovább ecsetelnem.
Műszakilag az erősítő alapját a gyár múzeumában található darab és az eredeti rajzok képzik, de természetesen a modern gyártási technológiák és néhány alkatrész nem szabványos mivolta miatt az erősítő nem teljes kópiája az eredeti Silverlee-nek. Kiküszöbölték a néhány régi 2555-nél tapasztalt relé kapcsolási parát, csökkentették a zajt, valamint a bias szabályzókat is könnyebben elérhetővé tették, így egyszerűsítve a csőcserét (még mindig ajánlott szakszervizben végeztetni a cserét és a beállítást). A hátlapon az impedancia választó kapcsolót lecserélték 5 jack aljzatra, melyekkel 4, 8 és 16 Ohm impedanciájú ládák csatlakoztathatóak.
Az ECC83 csöveket tartalmazó előfokozatban három csatorna választható. A ’Clean’ a tiszta hangokért felel, a gain potit kihúzva válik aktívvá a ’Rhythm Clip’ csatorna, ami a klasszikus Marshall chrunch. Az output master poti kihúzásával aktiválható a ’Lead’ csatorna, ami egy zsíros, boostolt chrunch. Innen kerül a jel a végfokba, melyben 4db EL34 végfokcső állítja elő azt ”A” hangot, amit oly sok felvételen hallhattunk már. Krémes, organikus overdrive. Nincs kérdés, megjön a libabőr pentóda és trióda módban is.
A harmadik ügy, amivel lehet a gitárosok idegeit borzolni, az a boutique erősítő. Boutiqe, azaz kiváló, válogatott komponensekből, kézi munkával összerakott, különleges tulajdonságokkal rendelkező, de egyszerű, úgynevezett „Straight forward” amp. Ilyen a Marshall választékában sohasem volt, bármilyen legendás cuccokkal rukkoltak elő. A Handwired sorozat darabjai is csak részben ilyenek, hiszen megfelelnek a fent leírtaknak, de a különleges és modern tulajdonságok rendre hiányoznak, illetve azok legkevésbé sem új fejlesztések.
Összeszedték magukat Milton Keynes-ben és végül Steve Dawson tervezőasztalán megszületett egy új sorozat, ami mindenben megfelel a fent leírtaknak. Steve tervezte többek közt a Vintage Modernt és a Class5-öt is. Tehát nem egy kezdő kapta ezt a feladatot. A tervezés fenti szempontjai mellett fontos volt, hogy külalakjában is a boutique erősítők jussanak eszébe a gitárosoknak, ne pedig egy bármilyen Marshall erősítő. Ezért teljesen elrugaszkodtak a bevett dizájntól és logótól. Egy nagyon régi, a 60-as években néhány erősítőn alkalmazott, ezért ismeretlennek számító logót szedtek elő. Színben és bevonatban pedig teljesen eltér a kinézet a megszokottól.
Az Astoria sorozat, mert ezt a nevet kapta, három tagból áll. Egyik sem űrállomás bonyolultságú, de ebben a kategóriában ez az elvárás. Mégis kell valami trúváj, amire felkapja a fejét minden gitáros. Nem tudom mennyit gondolkozhattak a mérnökök, mire kitalálták ezt a hibrid építési módot, de amikor a Musikmesse első napján megláttam az erősítő belsejét, elsőre észre sem vettem, mi az okosság. A boutique kategóriában gyakorlatilag elvárás a kézi forrasztás, ahol az alkatrészeket gondos kezek forrasztják a helyükre. Ez a technológia a faék egyszerűségű erősítőknél alkalmazható, mint a 1959, vagy a Bluesbreaker. A viszonylag nagyméretű komponensek egy forrpontokkal ellátott bakelitlapra kerülnek beforrasztásra kézi munkával, majd az egyes részegységeket az erősítőbe beszereléskor kézzel huzalozzák össze. Ezt a technológiát viszont nem lehet könnyen alkalmazni abban az esetben, ha modern tulajdonságokkal szeretnénk felruházni az ampot. Mert az Astoria sorozat tagjaiban van csöves effektloop független szintszabályozással, +20dB gain boost és több csatorna kapcsolása, valamint modern teljesítmény redukció. Ezek nem beépítése nem oldható meg ekkora méretben, a gazdaságosságáról és a várható fogyasztói árról nem is beszélve. Ekkor jöhetett az ötlet. Terveztek egy nyákot, amibe bekerült az összes modern tulajdonságért felelős alkatrész.
Akkor ez nem handwired? Nos, dehogynem. Nem vagyok a forrasztás nagymestere, de el tudom képzelni a Marshall erősítőépítőit, ahogy reléket és ic-ket forrasztanak be. Nem, ez nem járható út, mert sem méretben, sem gazdaságosságában nem megfelelő. Ezért a PCB-be az alkatrészek beültetésével egy időben kellő mennyiségű forrpontot, úgynevezett turret-et ültettek be. Ezekre a turretekre kerül az összes olyan alkatrész, melyen nagy áram fut keresztül és közvetlen kapcsolatban áll a gitárhanggal. Ránézve az amp belsejére, észre sem lehet venni elsőre a modern cuccokat, mert a PCB fekete lakkot kapott, valamint a beépített modern alkatrészek is feketék. Ráadásul a forrpontok elég magasak ahhoz, hogy a kézzel forrasztott alkatrészek eltakarják azokat.
Mindhárom Astoria típus 30W teljesítményű, az előfokban ECC83 (12AX7) csövek dolgoznak, a végfokozatban KT66 uborkásüvegek izzanak, a rectiferek pedig GZ34-esek. A ki és bemeneti trafók az Astoria sorozathoz lettek tervezve. Az erősítőkön Hi és Lo bemenetek kaptak helyet. A Hi bemenet 6dB-vel érzékenyebb, hasonlóan sok klasszikus, vintage erősítőhöz.
Az Astoria Classic a puristák erősítője, akik a tiszta, autentikus csöves hangot keresik, valamint a butik pedálok megszállottjaié, akik a jelút végére keresik a tökéletes megoldást. Három sávos hangszínszabályozás, master hangerő, egy Edge és egy Sensitivity poti az előlapon. Semmi faxni, de mi az Edge és a Sensitivity? A Sensitivity poti az előfok érzékenységének beállításáért felel, annak negatív visszacsatolását kontrollálva. Azaz úgy növeli vagy csökkenti a gaint, hogy az erősítő karaktere nem változik. Az Edge a presence szabályozóhoz hasonló, a végfokozatban változtatja a hangképet úgy, hogy belenyúl a magasakba a fázisosztó és a végfokcsövek között.
Az Astoria Custom azokat a felhasználókat vette célba, akik lelkileg kötődnek a vintage cuccokhoz, de nem utasítják el az új megoldásokat és az azok nyújtotta szolgáltatásokat. Ilyenek az Astoria Cuctom-ben a csöves, true bypass, szintezhető és lábkapcsolható effektloop, szabadabb hangszínállítás és kapcsolható gain boost.
A Gain poti kihúzásával aktiválható a Body funkció, amivel a zsíros riffeléshez tudunk hozzáadni némi mélyet oly módon, hogy egy shelving +8dB mélyemelést csinál 120Hz alatt. A Brightness aktiválásával hasonló történik a magasakkal 4kHz felett, így téve a szandot csilingelőbbé egy +8dB magas emeléssel. A Boost is láblapcsolható, mintegy +20dB-vel növelve a gaint a szólók kiemeléséhez.
Az Astoria Dual egy hagyományos két csatornás erősítő. Kiindulva a vintage csöves tiszta hangtól eljuthat a gitáros az édesen koszos overdrive-os hangon keresztül a nagyobb gaines harmónikus torzításig. Ezek mellett a tulajdonságok megegyeznek a Custom modellével, tehát csöves loop, Body és Edge funkciók. Egy tökéletes megoldás a blues, blues-rock, indie vonalon.
Minden Astoria modell rendelkezik a hibrid építési mód egyik fontos funkciójával, miszerint a teljesítmény egy gombnyomással 30-ról 5 wattra csökkenthető, így adva picit puhább, balzsamosabb hangot és kevesebb arcletépő teljesítményt továbbítva a Celestion Creamback hangszórókba.
Remélem minél többen hozzá fogtok jutni és ki tudjátok próbálni az összes említett erősítőt. Nem kérdés, sokaknak kedvelt használati tárgya lesz valamelyik.
Hajdu Zoli
2016. január 10. 17:19