MÁSODIK MŰSZAK... a szabadidő hasznos eltöltése
Néhány éve működik egy különleges hangszeres összeállítású zenekar. A különlegességet leginkább a műfajban megszokott hangszerparktól eltérő instrumentumok adják. Mert ki hallott már rockabillyt citerával?! Mi hallhatunk, ha berakjuk a lejátszónkba a Második Műszak lemezét vagy elmegyünk egy koncertjükre. Azért az sem mellékes, hogy a zenekar „személyzete” is komoly helyekről lett összeverbuválva és a vendégek listája is prominens zenészekből áll: Presser, Ferenczi, Mező. Szabó Attilával, a zenekar vezetőjével jártunk utána a furcsaságoknak.
Vidéki klubokban általában csak hétvégén van koncert, ti most csütörtökön léptek föl Miskolcon. Miért ez a hétköznap lett kiválasztva, az anyazenekaraitok miatt?
Hát, igen. A zenekarnak a neve talán nem véletlenül Második Műszak, hisz főállásban mindenki más egyéb csapatokban muzsikál, és hát igazán sok koncertünk van, de azért próbáltunk a saját kedvtelésünkre is időt szakítani, és így jött ez a dolog. Általában a hétvégék azok foglaltak, mert mi négyen a bandából a Csík zenekarban muzsikálunk, ketten a Rackajam-ben, és ugye Mező Misi meg a Magna Cuma Laude zenekarban játszik, úgyhogy viszonylag nehéz, sőt, inkább azt mondhatjuk, hogy nagyon-nagyon nehéz a logisztikát úgy megoldani, hogy mindenki jelen tudjon lenni.
Minden koncerteteken van vendég a lemezen szereplők közül?
Én sem tudom pontosan, hogy hogy tudjuk ezt mindig összehozni, de végülis az az érdekes ebben az egész dologban, hogy mindig van valaki, tehát valahogy még eddig összejött. Pici bácsi még nem volt, de igyekszünk... Ferenczi Gyuri már volt többször, és Misi is. Vele is úgy beszéltük meg, hogy amikor csak tud, jön. Tehát, ha a koncertet szervezzük, akkor mindig felhívjuk, hogy: Misikém ráérsz? Ha bólint, akkor mi is bólintunk, úgyhogy igyekszünk ezt a formációt így összetartani.
Pont azt akartam mondani, hogy Pici bácsi már egy „dinoszaurusz”, tehát őt nehéz kimozdítani. Természetesen az elfoglaltságai okán.
Neki azért elég sok koncertje van, és nagyon sokat muzsikál - hál’ Istennek! De igyekszünk legközelebb már őt is magunkkal vinni, mert már tényleg jó lenne, ha élőben is meg tudnánk ezeket a nótákat billentyűvel is szólaltatni.
Nézzük a zenekar történetet! 2014 végén jelent meg az első lemezetek, viszont én már láttam 2012-es TV-felvételt is tőletek, ugyan akkor még nem zenélt minden tag, akiket most láthatunk a színpadon.
Egy nagyon érdekes dolog volt az indulás, mert a Csík zenekarral hagyományosan van minden december végén egy évzáró nagykoncertünk, és ez ilyen előszilveszteri mulatság. Azon gondolkodtunk, hogy egy előszilveszterhez valami vidámat kéne összehozni-kitalálni, és ugye nekem nagy szívügyem volt mindig ez a rock’n’roll műfaj. Mondtam a többieknek, hogy mi lenne, ha csinálnánk egy ilyet. Először elhívtuk Mihalik Ábel barátunkat, aki a Kispálnak az utolsó dobosa, most pedig a Kiscsillagban dobol - én sokat muzsikáltam annak idején Kispálékkal és nagyon szerettem, ahogy Ábel játszik. Mondtam neki, hogy gyere el egy koncertre, csinálunk egy ilyet, jó buli lesz. Így összeraktunk néhány olyan számot, amit szívesen muzsikálunk. Ugye, a Stray Cats és Brian Setzer volt nekem egy nagyon meghatározó ebből a világból, úgyhogy elsősorban ilyen számokat, meg a korabeli jó kis rock’n’roll, rockabilly nótákat raktunk össze. Így alakulgatott a csapat és a repertoár - és annyira tetszett ez nekünk, hogy együtt maradtunk. Sok koncertet azért nem tudunk csinálni sajnos, de hát az volt a lényeg, hogy ezt a zenét a zenekar négy tagja - rajtam kívül Barcza Zsolt, Bartók József és Makó Peti van a Csík zenekarból- nagyon szereti. Ehhez jött Mihalek Ábel barátunk, majd később csatlakozott Pintér Zsolti a Rackajam-ből, akikkel szintén sokat muzsikálunk együtt Ferenczi Gyuriékkal. Amikor idén már nem bírta Ábel vállalni a feladatot, mert annyiféle formációban játszik ő is, akkor így volt egy csere, és szintén a Rackából jött Jankó Miki barátunk, a dobos. Úgyhogy most már nagyon jó, mert négy zenekar helyett csak hármat kell egyeztetni egymással, így egyszerűbb lett a képlet -valamivel.
Értem. A zenekari tagság bővítése tulajdonképpen zenei koncepciót is követett?
Igen, igen. Az a lényeg, hogy legyen egy olyanfajta felállás, ami mondjuk kicsit szokatlan, de mégis ránk jellemző, ugye a Csík zenekarból a cimbalmos kollega is itt van, és rockabillyt meg rock’n’rollt cimbalommal még nem sokan játszottak…
Igen, mondani is akartam, hogy ez meglepő dolog.
 |
Abszolúte, igen. Eléggé olyan a hangja, mint a zongoráé, mint ezek a honky tonk zongorák - nem hamis, de ilyen jellegzetesen éles hang. Mert ugye van egy olyan variáció, amikor olyan ütővel ütik, hogy nem ilyen puha vattázott, hanem szinte alig van bevonva, és egy nagyon érdekes, éles hangja lesz tőle. Aztán ugye itt van a szaxofonos kollega, aki néha szokott tárogatón is játszani, az megint nem egy megszokott dolog, de nagyon jól illeszkedett ebbe az egész zenébe. Én egyszerre csak egy gitáron tudok játszani, de nagyon szerettem volna, hogyha van másfajta pengetős hangszer is, ezért szóltunk Pintér Zsoltinak, aki kiváló mandolinos és gitáros a Rackában, ő így jött be a képbe. Mező Misinek a hangját meg iszonyúan szeretjük. Mi csak itt próbálkozgatunk énekléssel, de az ő hangja szenzációs - az én részemről mindig nagyon nagy szeretet volt a személye iránt, nemcsak a hangja iránt. Elképesztő, ahogy bánik vele, meg a hangszíne… Úgyhogy azért gondoltuk, hogy szólunk neki is, mert ő is régi barátunk. Így hát, amikor ráér, akkor jön velünk. Így állt össze ez a dolog, szerintem most már teljes a csapat ezzel a hét fővel, kerek egészként tudunk muzsikálni. Misivel nyáron már a Szigeten is volt közös fellépésetek. Igen. Ő most például itt Miskolcon mennyit fog énekelni, vagy mennyire foglalkoztatott egy-egy ilyen koncerten, mikor ő vendég? Hát, 5-6 szám van, amiben ő énekel. Attól is függ, hogy milyen lesz a közönség összetétele. |
Ezt mindig meg szoktuk nézegetni, hogyha túl fiatalok vannak, vagy túl sok idősebb figura, tehát mindig az adott helynek, az adott közönségnek válogatjuk össze a számokat, de 4-5 számban általában szokott énekelni ő is.
Akkor nézzük ezt a 2014 végén megjelent lemezt! Ezen vannak saját dalok is, illetve vannak feldolgozások. Majd ezt te elmondod, hogy milyen koncepció szerint válogattatok, de felmerül a kérdés, hogy akkor a lemez már a kibővült, teljes felállással készült?
Hát, ott, azon lemezen végülis a nagy felállás van, és vendégként Ferenczi Gyuri működik közre, Presser Pici bácsi és ugye Mező Misi. A hat fős felállás volt akkor, még Ábel volt a dobosunk, tehát vele vettük fel ezt az anyagot. Itt az volt a lényeg, hogy ilyen kedves kollegákkal muzsikáljunk együtt, mert vannak olyan dolgok, amiket mi nem tudtunk megszólaltatni, olyan hangszínek, olyan elképzelések, amit ők viszont tudnak. Szerencsére nagyon szívesen jöttek. Úgyhogy ez volt a dolog lényege, hogy legyen ez a három kiváló zenész barátunk is vendégként a lemezen.
Nézzük az albumon szereplő feldolgozásokat!
Csík zenekarbeli önmagunkat nem tudjuk és nem is akarjuk megtagadni, tehát, hogyha valami olyan dolgot találunk, amit szeretnénk elmuzsikálni a saját képünkre formálva, akkor itt ezt a Második Műszakban is megtesszük, és itt van két érdekes feldolgozás. Az egyik egy nagyon régi vágyam volt, hogy elmuzsikáljuk, ez a Zenevonat című Lokomotív GT dal. Ezt nagyon szerettem, és nekem mindig adta magát ez a fajta feldolgozás, az a fajta felfogás, ahogy mi játszuk a lemezen, és ezt szerettem volna élőben is megcsinálni, úgyhogy azóta is játszuk minden koncerten és nagyon szeretik az emberek is! A másik is egy nagy kedvencem, a Kispál és a Borztól a Tingli-tangli című dal, amit Bandi úgy is szokott konferálni, hogy üvölti bele a mikrofonba, hogy: „Rockabilly!” Ebből csináltunk mi a magunk erejéhez mérten egy igazi rockabilly nótát. És hát van rajta néhény angol, pontosabban egy angol nyelvű szám. Volt több is egyébként, amit akartunk, de aztán csökkentettük, és a magyar számok előnyére mindig kiesett egy-egy. De egyet rajta hagytunk, egy bonus track-et, ebben Ferenczi Gyuri barátunk harmonikázik, ez a Rockterápia című dal, a Rock Therapy. Ez egy nagyon-nagyon érdekes nóta, ugye az ’50-es években itt Magyarországon még teljesen másról szólt az élet és a világ, az USA-ban pedig már akkor arról beszélgettek, hogy nem kell a nő , nem kell a pia, itt semmi más nem segít, csak a rock terápia.
|
Ez a dal egy Stray Cats lemezen volt annak idején, én is ott hallottam először, és úgy derült ki, hogy egy más korszakban, jópár évtizeddel előtte megszületett számról van szó. Nagyon-nagyon szerettük, úgyhogy ezért tettük rá a CD-re, hiszen ennek a zenének azért amerikai gyökerei vannak, tehát nem olyan nagy baj, hogyha eredeti nyelven is megszólal egy-egy nóta. És akkor a lemezen szereplőkön kívül koncerten több feldolgozás is szerepel, ha jó értem. Igen, koncerteken azért játszunk többet is. Nem is nevezném annyira feldolgozásnak, mert igazán nem nyúlunk hozzá a zenéhez, de a saját képünkre formálva próbáljuk ezeket a kiváló nótákat eljátszogatni. Meg más a hangszerpark, logikusan. Valóban, de azért meghallgatnám egyszer a Stray Cats-et cimbalommal kiegészülve! Biztos érdekes lenne. Szerintem mi nagyon szépen és nagyon kereken együtt szólunk, még ha nem is teljesen autentikus a hangszerpark. És akkor ehhez neked vásárolnod kellett egy-két Gretsch gitárt is… Igen-igen! Most éppen kettő van, ezek ilyen nagyon érdekesen, nagyon-nagyon jól szóló és különleges hangú hangszerek. Az ’50-es évektől már sok rockabilly zenész használja, mert nagyon jellegzetes hangja van. Tehát, nem gibsonos, nem fenderes, hanem egy teljesen más hangkaraktere van neki, és ezért nagyon érdekesen kiszól a zenekarból. Én mindig szerettem, imádtam, csak hát ugye, annak idején, amikor mi gyerekek voltunk, akkor ilyet maximum fényképen, prospektusban sikerült látni. |
 |
Meg hát, van ára is annak a hangszernek.
Van ára, persze, de legalább most már hozzá lehet jutni. Mert régebben az ára is nagy volt, meg nem is lehetett kapni, külföldről behozni újat meg csak bonyodalmakon keresztül lehetett…
A lemezanyag elkészülte után mennyire haladt tovább a zenekar új dallal, illetve újabb feldolgozásokkal?
Abszolút, már most is játszunk új dalokat a koncerteken, három-négy új nóta is van. Úgyhogy jönnek-születnek a számok, ezeket próbáljuk minél jobban, minél ügyesebben beállítani, és ezeket az elkövetkező pár hétben most már fel is fogjuk venni, úgyhogy reméljük, hogy hamarosan szélesebb körben is hallgathatja majd a közönség, hogyha sikerül eljuttatni különböző médiumokhoz.
A feldolgozásokat kik választják ki?
Általában én szoktam ezeket hozni. Volt már olyan, hogy azt mondták a srácok, hogy na, ezt inkább mellőzzük, akkor természetesen nem erősködöm. A saját számoknak a nagy részét is én írom, van egy ilyen sajátos elképzelés arról, hogy én hogyan játszanám ezt a muzsikát, de ezt nagyon szeretik mások is, tehát úgy gondolom, hogy mások érzéseivel is elég könnyen tudunk azonosulni.
Te zenét és szöveget is írtál a lemezre. Kik vettek még részt szerzőként az albumon?
Pintér Zsolti barátom írt egy kiváló dalt, A bor lelkét - nekem, mint egri embernek ez különösen jól esett. Érdekes módon Zsolti ezt angolul írta, később próbálta magyarosítani és nem sikerült neki, ezért Lackfi János barátunkhoz fordult, aki kiváló költő, műfordító, és így ő „le műfordította” az angol szöveget magyarra. Úgyhogy mi már a lemezen is magyarul énekeljük ezt a dalt. Tehát ők ketten voltak még, akik szerzőként a munkában részt vettek.
Te korábban játszottál blues, rock formációkban is, tanítottál is, illetve 2001-től a Kispál és a Borzzal is játszottál rendszeresen. Utána lett neked a Csík, ami nagyon markáns és sikeres lett. Most mondhatni azt, hogy a Második Műszakkal visszatértél a zenei gyökereidhez?
Az az érdekes ebben az egészben, hogy én nem is igazán szakadtam el ettől. Annak idején, amikor a ’80-as évek végén, ’90-es évek elejétől elkezdtem „magyarul hegedülni”, akkor volt olyan időszak, hogy nem is volt gitárom, mert akkor nagyon erőteljesen a népzene felé fordultam, de az embernek egy idő után borzasztóan hiányzik, hogyha nem muzsikál egy bizonyos fajta zenét, főleg amit szeret is. Persze közben hallgattam én különböző könnyűzenéket, de nagyon hiányzott, hogy játsszam is. És akkor így a ’90-es évek második felétől elkezdtem erőteljesebben foglalkozni ezzel, akkor voltak itt nekem zenekaraim a népzenei együttesek mellett. Muzsikálgattunk, mert nem igazán lehet ezt abbahagyni, hogyha valaki erre egyszer rákap, akkor az életre szóló élmény marad.
Utolsó kérdésként: mennyire tudatosan építitek ennek a Második Műszaknak a karrierjét? Mik a tervek itt a közeli jövőben, vagy esetleg a távolabbiban?
Valódi, tudatos karrierépítést annyira nem csinálunk, nem is gondolkodtunk ezen. Abban a fázisban van a zenekar, amikor nagyon-nagyon élvezünk együtt muzsikálni. Tehát Misi is azért jön le rendszeresen próbákra is, meg koncertre, mert van egy olyan nagyon jó kis hangulat ebben. Tehát, nincsen kötelezőség, nincsen ebben semmi, amit muszáj csinálni. Kifejezetten szeretünk együtt zenélni, tetszik, ahogy szól a zenekar, jól esik ott lenni a próbákon, a koncerteken. Nyilván szeretnénk minél szélesebb rétegnek megmutatni ezt a zenét, hogy tessék, ezt hangszerekkel játszuk, ez rendes muzsika, tehát élő zene… De nem is értem ezt a kifejezést, szokták mondani, hogy élő zene, de ugye holt az nincsen.
Halott nincsen...
Igen, ez ilyen furcsa, hogy meg kell magyarázni, hogy mi ott, a helyszínen muzsikálunk élőben. A lényeg, hogy nagyon szeretjük ezt csinálni. Nyilván, a számokat azt minél inkább szeretnénk publikálni, hogy a közönség is megismerhesse és az a lényeg, hogy jó kedvvel tudjunk koncertezni minél többet, mert ugye itt ez a nehéz, ennyi zenekart figyelembe venni, na az nem egy egyszerű művelet.
PAYA
2016. január 2. 13:08