Kozma Kata
Egy ideje nem járok ki az éjszakába, de ha mégis egy pult mellett találom magam, biztos, hogy izgalmas beszélgetésbe csöppenek... legutóbb egy Pesti Sikk koncerten futottam össze nagy örömömre Iván Alexandrával, egy kiváló zongorista-énekes lánnyal - vele évekkel ezelőtt egy céges himnuszon dolgoztam egy másfél szobás, hangfelvételre alkalmatlan budai lakásban -, aki ott, két rozéfröccs közben bemutatta nekem a nemrég hazaérkezett barátnőjét... a Berklee-n tanult, úgy érzem szocializálódott is, megszokta az ottani zenei környezetet. Magyar lány, mégis annyira amerikai a stílusa... laza, nyitott, közlékeny, és kicsit akcentussal beszél, ami roppant jól áll neki. Rovatunkban - melyben csak Hölgyekkel... méghozzá alkotóként jeleskedő Hölgyekkel készítek interjút - Kozma Katát faggatom.
Ha visszaemlékszel gyermekkorodra, hogyan jelenik meg a zene?
Totyi koromtól dallamokat dudorásztam; minden lépésre más hang, más ritmus...ez az első emlékem. Vagy ez OCD? (Obsessive Compulsory Disorder) :P
Hol és milyen keretek között kezdtél el tudatosan zenét tanulni?
Beírattak valami "különleges gyerekek" zenei szakkörre, aztán 6 éves koromban elkezdtem zongorázni, ami mellett jött a szolfézs, zeneelmélet, stb. A tudatosság azt hiszem, mindig jelen volt.
A késztetés, hogy Te magad alkotsz is, mikor és hogyan jelent meg az életedben?
Tulajdonképpen a zeneszerzés egyfajta menedékként, mankóként jelent meg az életemben. Volt pl. egy zongora vizsgám, olyan 7-8 lehettem, és lámpalázas voltam, amolyan "sweaty palms" style.... A darabot az eléjetől a végéig kivülről tökeletesen tudtam, de mégis, a nagy izgulás miatt, a darab közepén képszakadás... elszállt minden. Persze, félbe nem hagytam volna a világért se, igy ösztönösen improvizálva folytattam a darabot, ugyanabban a stílusban, és végül az eredeti témával zártam. A közönség persze végig "Chopin-t hallgatott"... tehát nem vették észre a bakit. Hamar kiderült, hogy zeneszerzői vénam van, és nem félek használni.
Hogyan jutottál ki az Egyesült Államokba? Nyilvánvalóan nem az érdekel, hogy repülővel vagy hajóval mentél-e… habár… :-)
Kb.16 évesen játszottam egy olaszországi jazz fesztiválon (Umbria Jazz Festival, Italy), és ezzel egyidőben, ugyanitt folyt a világhírű bostoni Berklee College of Music 2 hetes európai zenei workshopja. Itt felfigyelt rám egy professzor, és elmondta, hogy a Berklee-nek vannak európai felvételi központjai, ahol nagy eséllyel akár ösztöndíjat is kaphatnék. Nem kellett sokat győzködni, nem sokkal utána már ültem Dublin felé a repülőn, hogy felvételizzek az oda kihelyezett központjukon. Egy hónap múlva érkezett a level, hogy felvettek, várnak szeretettel az USA-ban. Szedtem a cuccom, és mentem.
|
Milyen különbségeket tapasztaltál az ottani, és az itteni zenei élet között? Eddigi tapasztalatom szerint Amerikában az emberek bátran, tudatosan mennek az álmaik felé, és nem foglalkoznak mással, míg otthon sokszor ennek az ellenkezőjét tapasztaltam. Az USA-ban egyértelműen már gyerekkorodtól beléd nevelik azt, hogy te egy individum vagy, és hogy bármit elérhetsz, ha keményen dolgozol érte! Dehát, össze sem lehet hasonlítani a kettőt, és talán nem is kell. Más világ mindkettő... Mindegyiknek van pozitív és negatív oldala. … és a hasonlóságok? Felfedeztél olyan területeket, amelyek egyformán működnek? |
 |
A világ minden pontjan nehéz zenéből megélni. Ott is szinte mindenkinek van másodállása, mert ott sem becsülik meg a zenészeket. Ha tudsz olyan helyről, ahol megbecsülik, kérlek, szólj, és megyek! Mindenhol nehéz boldogulni.
Kint van lehetőség az alkotást tanulni? Ha igen, nagyvonalakban beszélsz erről a tanulásról?
Hogyne. Én a Berklee College Of Music-on végeztem, ami ma a világ number 1 zenei egyeteme. Ott pl. van külön zeneszerzés szak, és dalszerzés szak. (Composition and Songwriting).
Ha dalszerzőnek készülsz, akkor megtanítják neked, mik a leggyakrabban elofordulo akkord menetek, ritmusok, dal formák és (szöveg) témák a különböző zenei műfajokon belül. Értsd ezt úgy, hogy pl. a rock zenében sok blues elem van, a blues-ban kérdés-válasz, stb stb.
Rengeteg stílusgyakorlat van ezeken az órákon, amik által felépíted a zeneszerzői eszköztárad. Ezenkívül fontos megemlítenem azt, hogy óriási hangsúlyt helyeznek a tanárok a közös alkotásra, csapatmunkára! Arra ösztönzik a diákokat, hogy együtt alkossanak, mert együtt könnyebb, és rengeteget lehet egymástól tanulni. Több fül többet hall.
Másnak tűnik a zenei kultúra, ha ott vagy, mintha csak innen nézed?
Igen. A vilag kitárul. Főleg, ha sok koncertre jársz, illetve ugye a Berklee egy multikultúrális közeg, közel 80 ország zenéjét hallhatod, ha végigsétálsz a gyakorlótermek mellett. Elképesztő. Egyik zenekari gyakorlaton volt egy indiai osztálytársam, aki azzal szivatott, hogy negyed hangokat próbált lejátszatni velem a zongorán. Nem ment.........................
Csak NY-ban 80 nyelvet beszélnek. Szerinted? :)
Ha a magyar zenei kultúrárol kérdeztél, akkor azt mondanám, hogy ugyanolyan értékes és gazdag, mint otthonrol nézve.
Milyen tendenciákat láttál ott?
Felfelé ívelő tendenciákat látok. Mindenki előre előre előre halad, nem néz hátra, de mégcsak oldalra sem, ha érted, miről beszélek.... Ha elcseszed, tanulsz belőle, és gőzerővel mész tovább, különben eltaposnak.
Milyennek látod a hazai “zenecsinálást” azok után, hogy visszacsöppentél?
 |
Talán a tizenévesek nyitottabbak, de kevés igazán nyitott zenésszel találkoztam eddig otthon. Ami a dalszerzést illeti... sokszor hallom otthon azt a kommentet, hogy "túl egyszerű" vagy "primitív" egy dal szövege vagy dallama. Fáraszto ilyet hallani... Sokszor a legegyszerűbb szövegek és dallamok azok, amiket egy világ énekel. "All you need is love love / love is all you need". Nyitottnak látod az alkotói közeget arra, amit onnan hoztál? Nyitogatnak, nyitogatnak...meglátjuk. Mint alkotó, milyen terveid vannak? Az alkotas számomra lételem. Hogy mit, az szinte mindegy. Dalt írni, szöveget írni más dallamához, filmzenét, reklámzenét szerezni, hangszerelni, építeni a semmiből valamit. Mindent mindent mindent! A határ a csillagos ég meg afölött! Szeretek profi, tehetséges, érdekes és inspirálo emberekkel együtt dolgozni, legyen az bármi. Mi lenne álmaid projektje? (Szintén mint alkotó) Nagy terv, hogy a Berklee-t behozzam Magyarországra. Ezügyben már tárgyaltam az iskolával, akik nyitottak rá, de ez egy hosszabb távú project. Nem lehetetlen, de kemény meló lesz. Ez egy klasszikus "álom-project". |
Máskülönben pedig egyszer elköltözöm egy lakatlan szigetre, és bébi-malacokkal fogok úszkálni a fehér-homokos tengerben.
Szeretnék színvonalas produkciókban részt venni hangszerelőként, zeneszerzőként, és dalszerzőként, és tehetséges, nyitott és profi emberekkel együtt dolgozni.
Ha egy mondatban össze kellene foglalnom, akkor az a legnagyobb (alkotói) álmom, hogy a potenciám 100%-át ki tudjam használni a művészetekben, a zenében, és ezáltal valami maradandót alkothassak, alkothassunk közösen.
Van-e most valamilyen aktuális történés az életedben alkotói téren?
2015-ben sok tehetséges előadóval dolgozunk új dalokon és projecteken világszerte. Két mozifilm zenéjét csinálom, illetve a Miss Universe zenei rendezője vagyok. Ősszel Los Angeles-be megyek, ami eddigi utam talán legnagyobb megpróbáltatása lesz, úgyhogy nagyon készülök. Nyáron vissza New York és Boston. A Berklee-vel folyamatosan tárgyalunk az iskoláról, és nem szakadt meg a kinti producerekkel, zeneszerzőkkel való együttműködésem sem.
Sok izgalmas dolgot csinálok, és várom, hogy megoszthassam veletek.
(Csak zárójelben mondom, hogy a bevezetőben említett Iván Alexandra azóta Bostonban van, a Berklee-re jár, és sok társammal egyetemben kíváncsian várom a facebook bejegyzéseit, valamint azt, hogy tanulmányai befejeztével megossza velünk tapasztalatait.
Lombos Márton)
2015. december 26. 17:29