Warren Haynes Hamvak és por
Pályafutásának bő három évtizede alatt a mesteri slide technika birtokában lévő Warren Haynes ritkán szánta rá magát, hogy szólóalbumot készítsen. Az Allman Brothers Band oszlopa, a Gov’t Mule letéteményese, és ki tudja még, hány felejthetetlen southern rock momentum szíve és lelke azonban most újra elérkezettnek érezte az időt, hogy önálló művel álljon elő. Ashes & Dust című harmadik saját munkáján viszont ismét új arcát mutatja a sokoldalú gitáros-énekes, a leginkább Americana-stílusú, izgalmas dalcsokorról pedig örömmel nyilatkozott lapunknak.
Meglehetősen ritkán visz rá a lélek szólólemez készítésére. Miért van ez, és ezúttal mi mozgatott ebbe az irányba?
Nos, egy szólóalbum mindig valaminek a következménye, az esetek többségében nyomós érvek váltják ki. Rengeteg dalt írtam az elmúlt évtizedek alatt, és ezek között számos olyan akadt, amelyet sem az Allman Brothers, sem a Gov’t Mule keretei közé nem lehetett beszorítani. Ennek ellenére sosem dobom el az ilyen ötleteket, és amikor a sehová nem passzoló, viszont egymást jól kiegészítő témákból összegyűlik egy-két lemezre való, akkor óhatatlanul elkezdek megfelelő platformot keresni nekik. Jelen esetben is pontosan történt. Az Ashes & Dust korongot alkotó dalok némelyike 20-30 évvel ezelőtt született, mások frissebb szerzemények, most azonban mind otthonra lelt. Tudod, ez a folkos, történetmesélős vonal mindig bennem volt, világ életemben előszeretettel komponáltam ilyesfajta érzésvilágú nótákat, ezek azonban olyannyira eltértek mindentől, amivel foglalkoztam, hogy egyszerűen egy új szólóalbumon való megjelenésen kívül semmi más esélyük nem volt arra, hogy napvilágra kerüljenek. Ezek a túlnyomó részt akusztikus hangszerelésű, nem ritkán kelta motívumokkal ellátott dalok nemhogy a zenekaraim világával, de még az előző önálló művemmel is szöges ellentétben áll.
A lemez elkészítésében egy New Jersey-béli Americana csapat, a Railroad Earth volt a segítségedre. Őket honnan ismered?
Évekkel ezelőtt nyitottak a Gov’t Mule előtt, és már akkor megakadt a szemem rajtuk. Tetszett, amit csináltak, úgyhogy ezt követően többször játszottunk együtt. Nagyon élveztem ezeket a közös zenéléseket, és már ekkor megszületett bennem a gondolat, hogy lenne értelme a közös munkának. Amikor aztán eldöntöttem, hogy itt az ideje egy kicsit mást csinálni, teljesen természetesen adta magát, hogy velük fogok dolgozni. Hihetetlen a kölcsönhatás a bandával, szerintem a következő anyagom elkészítéséből is alaposan kiveszik majd a részüket.
Gitár-szempontból hogyan látod a korongot?
Sokkal több akusztikus részt és sokkal több slide-témát vettem fel ehhez az anyaghoz, mint az utóbbi időben bármikor, és összességében azt mondom, hogy a gitározásom új dimenziókba került ezen a lemezen. Olyasmiket is játszom ezúttal, mint még soha azelőtt, és ez nagyban köszönhető annak a D’Angelico jazzgitárnak, ami alapvetően határozta meg a dalok kontúrjait.
A hangolások terén is kísérleteztél?
Habár leginkább normál hangolásokat vettem alapul ezúttal, azért akadtak drop D és nyitott hangolású gitártémák is.
Akusztikus vagy elektromos gitáron szeretsz jobban játszani?
Imádom az akusztikus gitárt, a dalaimat mindig ennek segítségével írom, de azért elsősorban elektromos játékosnak tartom magam.
Koncerteket tervezel-e a szólóalbummal?
Folynak róla tárgyalások, hogy az elkövetkezőkben teszünk egy kört Európában, és ha összejön, akkor remélhetőleg a Railroad Earth is csatlakozik majd hozzám.
Mi a helyzet a Gov’t Mule háza táján? Terveztek új albumot?
Erre a kérdésre akkor térek majd vissza komolyabban, miután lefutottam az Ashes & Dust köreit, de napirenden van a kérdés, ez nem kétséges. Az utóbbi hónapokban a zenekar 20 éves évfordulójára készítettünk néhány speciális koncertkiadványt, mint a Pink Floyd dalokat tartalmazó Dark Side Of The Mule, a Rolling Stones előtt fejet hajtó Stone Side Of The Mule, a blues és reggae örökzöldekkel felvértezett Dub Side Of The Mule, illetve kiadtuk a John Scofield-del közösen elővezetett jazz-fellépést, ami a Sco-Mule címet kapta. Azt hiszem, kellőképpen megadtuk a módját az ünneplésnek!
Az Allman Brothers-szel kapcsolatban várható még valami?
Nem hinném. A banda 45 évig volt együtt, és amikor tavaly letettük a lantot, tényleg úgy gondoltuk, hogy itt a vége, visszavonultatjuk a nevet, és jöhet a jól megérdemelt nyugdíj. Nekem persze nem, mert még akad dolgom jócskán!
warrenhaynes.net
mule.net
Szöveg: Danev György
2015. december 21. 13:47