Aki feladja a leckét: Jost Nickel
A kivételesen tehetséges német session dobos, Jost Nickel nemcsak munkáival vívta ki a zenész-szakma és a közönség elismerését az évek során, hanem zenepedagógusként is komoly nemzetközi hírnévre tett szert. Jost keze nyoma kiváló tanítványok egész során érhető tetten, eredményei valóban figyelemreméltóak. Oktatási és tanulási filozófiáját a kiváló ütős egy Jost Nickel’s Groove Book nevű tankönyv lapjain is a szakma elé tárta nem oly’ rég, egyebek mellett erről beszélgettünk vele.
Milyen projekteken dolgozol jelenleg?
Továbbra is szabadúszó zenészként tevékenykedem, az ezzel járó lemezfelvételek és koncertek pedig eléggé betábláznak. Van egy saját stúdióm, ahol hangmérnökként és dobosként egyaránt funkcionálok. A fő zenekar, mellyel rendszeresen játszom, Jan Delay & Disko No.1 névre hallgat, és elképesztően sikeres a német nyelvterületeken, pedig meglehetősen eklektikus a csapat zenéje, különféle stílusok ötvöződnek benne.
A másik banda, amivel imádok fellépni, a BBFC. Itt egy San Francisco-i gitáros legenda, Barry Finnerty áll a középpontban, aki annak idején Miles Davis, a The Brecker Brothers, és Joe Cocker oldalán pengetett, illetve megfordult a The Crusaders soraiban is. Fantasztikus zenész és nagyszerű ember, rendkívül inspiráló vele dolgozni. Épp a napokban jelentettük meg a legújabb lemezünket, Nothing’s Gonna Be Alright címmel. Esetleg írhatnál is róla! (nevet)
Jost Nickel's Groove Book a címe annak az oktató anyagnak, ami szintén nem rég látott napvilágot. Nagy vonalakban mit kell tudnunk a kiadványról?
 |
Olyan könyvet akartam írni, aminek az összerakása számomra is izgalmas és érdekes, ugyanakkor másoknak meg hasznos tud lenni. Nagyon sok olyan ritmust zsúfoltam bele, amit öröm játszani, és nem utolsósorban jól is szól, de éppúgy sok szó esik benne a tempók felépítéséről technikai szempontból. Úgy hiszem, hogy hasznos lehet azon dobosok számára, akik minden téren szeretnék fejleszteni a képességeiket. Egy mp3 fájlokkal teli CD-t is mellékeltem a könyvhöz, valamint jelmagyarázat is készült a különféle tempók megértéséhez, a tisztánlátás elősegítése érdekében. Rendszeresen publikálsz mérvadó szakmai magazinokban, jelen pillanatban épp a dobosok bibliájaként számon tartott Modern Drummer kért fel egy rovat beindítására… Ha az elképzeléseimet és a tapasztalataimat ily’ módon is a zene szolgálatába állíthatom, az számomra ugyanolyan öröm, mint maga a játék! Nemzetközileg elismert dob-oktatóként mi a fő célod a tanításkor? Ez nagyban függ az adott szituációtól. Teljesen más egy privát óra, mint egy dobklinika, ahol legalább 100 dobos ül a közönség soraiban. Általában próbálok úgy tanítani, hogy előre nem határozok meg túl sok célt, mert a diák hozzáállásán rengeteg múlik. Ha a zenészpalántában eleve kikristályosodik, amit el szeretne érni, akkor nekem csak annyi a dolgom, hogy előcsalogassam belőle, amit kell, és hozzásegítsem a saját maga által kitűzöttek megvalósításához. Minden esetben felvázolom a tanítványok számára a lehetőségeket az aktuális problémák orvosolására, melyek egyébként más helyzetekben is hasznosak lehetnek. Lehet, hogy furcsán hangzik, de a legjobb dolog, ami egy órát vagy egy bemutatót követően történhet, az inspiráltság érzete. Ha jobban belegondolsz, a létező legjobb érzések egyike, ha az embert ért hatások egy feltöltött, tettre kész állapotot generálnak. |
Milyen tanácsokat adnál azon fiatal aspiránsoknak, akik jobbak szeretnének lenni? Milyen oktatási metódust érdemes követniük?
Nehéz erre válaszolni a szóban forgó tanítvány személyiségének ismerete nélkül. A következő néhány fogás azonban mindenkinél működik: hallgass nagyszerű dobosokat, akik közel állnak a szívedhez; próbáld az általuk közvetített játékérzetet elsajátítani; lesd el azon trükköket, melyek segítségével kialakítják és sajátossá teszik a megszólalásukat. Nem akarok az önreklám csapdájába esni, de egy olyan könyv, mint az enyém, szintén sokat segíthet abban, hogy a megfelelő dolgokra fókuszáljon a zenész. Hangzások tekintetében a CD-vel való gyakorlás rendkívül hasznos, mert a hallottak alapján képes lehetsz megfelelő irányba orientálódni. Végül, a saját játékunk rögzítése és elemzése ugyancsak óriási segítséget nyújt.
Tónus, érzés, technika – e három faktor egyformán fontos a sokoldalúság elérésében?
Igen, ezek kéz a kézben járnak. A hangképzés, a játékérzet a legfontosabb, mert így jön át a saját személyiség, viszont fontos, hogy senki ne kutassa tudatosan az egyéni sound titkát. Ez idővel úgyis kialakul.
Nekem úgy tűnik, hogy a mai fiatal dobosok túlságosan a technika bűvkörében élnek. Szerinted?
Úgy gondolom, hogy amikor egy zenész fiatal, teljesen más dolgok iránt érdeklődik, mint amikor idősebbé válik. Teljesen normális, hogy a fiatalok a villogós témákat favorizálják, a sebességet, meg a technikás kiállásokat. Később mindenki rájön, hogy a leglényegesebb a groove, az érzés és a tónus. Egy könnyűnek ítélt tempó eljátszása is lehet nehéz, de odáig el kell jutni, hogy ne pusztán technikai szemszögből ítéljünk meg valamit. Megfelelő ízzel és lélekkel sokkal nehezebb felvértezni valamit, de amint rájön az ember erre, rögvest más megvilágításba kerül a kérdés, és nagyobb figyelmet kezd fordítani a groove fontosságára. A fiatalok sokszor tévúton járnak, de nincs ezzel baj. Bármi is legyen a mozgatórugó, a lényeg, hogy a hangszer és az azt körbelengő misztérium kiváltsa a lelkesedést a játékosból. A könyvemben egyébként erre is találni példákat, hogy miként lehet technikás megoldásokkal fejleszteni a játékérzetet és a tempóérzéket, mert, ahogy az imént már említettem, az egyszerű tempót is nehéz helyesen, érzéssel ütni.
Milyen felszerelést használsz jelenleg?
Sonor dobokon és Meinl cintányérokon játszom, a cucc felépítése viszont az adott fellépés és helyszín függvényében változik. Szinte mindig három tamot használok, egy-egy 14 és 16 inches állót, illetve egy 12-es felsőt. A lábdobom legtöbbször 22 inches, a kedvenc pergő-méretem pedig 14x16-os. A cintányérokat abszolút a koncertterem adottságaihoz igazítom – a nagyobb helyek természetesen nagyobb cineket kívánnak.
Mióta dolgozol együtt a Meinl céggel?
2006-ban kezdődött az együttműködésünk. Abban az időben Benny Greb barátommal és kollégámmal rendszeresen jammeltünk, inspiráltuk egymást, hiszen mindketten Hamburgban élünk. Úgy adódott, hogy éppen új hangzások után kutattam, és nagyon megtetszett Benny Meinl cintányérjainak megszólalása. Több sem kellett, felhívtam a Meinl-t, hogy elmondjam, mennyire szívesen működnék együtt velük. Szerencsére nem mondtak nemet! (nevet)
Danev György
2015. december 12. 12:29