„Dal keres hangmérnököt” – a legjobb múzsa a határidő,
Még néhány nap és véget ér a keverőverseny. Akit csiklandoz akár a nyeremény, vagy akár csak az, hogy összehasonlítsa egy dalról alkotott elképzelését a másokéval, annak ideje belehúzni. Azt gondolom, van még esély.
http://musicmedia.hu/20150916_dal_keres_hangmernokot
Az eddigi pályaművek meghallgathatók itt: http://audmax.hu/hirek/dal-keres-hangmernokot---hallgass-bele-a-palyamuvekbe
Tapasztalt barátaim között bizonyára mindenkinek van olyan története, amelyikben pár órán, vagy talán csak néhány percen múlt egy lemez, vagy egy dal sorsa. Nálam ez többször is előfordult, mint szerettem volna. Az ilyen esetek többségében mindig marad valami hiányérzetem: épp csak egy nap, vagy egy óra hiányzott ahhoz, hogy a Mű tökéletes legyen. Nos, azt gondolom, hogy most, ebben az esetben ennyi idő még épp van…
Nincs könnyű dolga annak, aki úgy dönt, hogy részt vesz ezen a megmérettetésen: most nem áll ott az élő szerző (vagy előadó), hogy instrukcióival segítse, vagy épp hátráltassa a Mestert az elmélyült munkában. Persze bizonyára akad olyan hangmérnök is, aki szeret önállóan dolgozni, egyedül a stúdióban: csak Ő és a Dal. Úgy tűnik, most ez utóbbiak ideje jött el.
Nagyon kíváncsian várom a zsűri döntését: vajon melyik fajta kreativitás lesz a győztes. Az, amelyik alaposan átdolgozza majd a dalt, új hangzással és hangszereléssel teljesen új köntöst kölcsönözve neki (akár szerkezetében is átalakítva)? Vagy az, amelyik felhasználja az összes sávot, mesterien játszva az arányokkal és a hangszerekkel? Esetleg az a nyerő, amelyikben kifilézve csak azok a track-ek szólnak, amelyeket az Alkotó megenged a szellős, nagyszerű hangzás érdekében? Azt biztosan tudjuk a versenykiírásból, hogy kizárólag a rendelkezésre álló sávokból szabad összeraknunk a dalt. Ez persze nem tiltja azt, hogy például amennyiben a rommá terhelt gépünk nem bírja már, néhány effektezett sávot „leszámoltassunk” a géppel, felszabadítva ezzel némi processzor-kapacitást. Az is igaz, hogy ez időt rabló procedúra, kiváltképp akkor, ha később valami változtatni valónk akad még. Ez most, a Múzsához ily közel meggondolandó…
Biztosan vannak a nevezők között olyanok is, akik számára ez lesz az első keverések egyike. Remélem, hogy az ő kedvüket nem szegi elsőre a sok sáv. Bár az idő sürget, még mindig nem késő elolvasni az okosságokat a felvételekhez használt mikrofonokról és az alkalmazott mikrofonozási technikákról. Az így szerzett tudás később is segítségünkre lehet. Sok felesleges hangszín és egyéb időt rabló keresgéléstől kímélhetjük meg magunkat, ha tudjuk, honnan minek kell szólnia. Érdemes kihasználni, de legalábbis elgondolkodni azon, hogy miért vannak például a dal különböző részei külön (ének) sávokra felvéve. A több mikrofontípussal felvett hangszerek sávjai közül az elképzelésünknek leginkább megfelelőt válasszuk ki. Persze ehhez az szükséges, hogy előzőleg meghallgassuk a dalt és elképzeljük azt, hogy hogyan szeretnénk a végső formájában hallani. Nagy tapasztalattal rendelkező haladó barátaim számára ezeket talán el sem kell mondani. Az viszont mindenki számára fontos lehet, hogy a tökéletesen kevert dalunkat a verseny kiírása szerint masteringelni szabad. Persze csak akkor, ha marad rá időnk…
Azt gondolom, ezek után ideje munkához látni, hiszen az idő egyre fogy, és a Múzsa csókja december elsején már mit sem ér…
Baranya Tamás
2015. november 26. 19:30