Professzor David Fiuczynski
Miközben mi arra készülünk iskolákon át, hogy 12 hangot hódítsunk meg ahhoz, hogy megszólaljon a zenénk, a világ kétharmada egy oktávon belül 24, 72 vagy 96 hanggal gondolkodik és zenél. David a Berklee Collage of Music professzora, aki nem matematikai alapokra helyezve zenél mikrotonalis rendszerben, fehér köpenyben orrára tolt olvasószemüveggel, hogyan is tehetné egy olyan zenekarral mindezt, aminek az a neve, hogy Screaming Headless Torsos (Üvöltő fejetlen torzók), amelynek Ő a központi idegrendszere.
David-del a véletlen hozott össze és „Deni Négi” (Fuiczynski szólítja így szerk.-) azaz Nagy Dani, aki néhány éve még Mohai Tamás tanítványaként tanult zenei középiskolában, jelenleg a Berklee Collage of Music tanulója, hamarosan végez, de erről később. Dani, egyik hétfői gitáróráját áldozta az interjúra, Ő volt a kommunikációs csatornánk, aki mellesleg egyik skype beszélgetésünkkor megjegyezte, hogy a Berklee legjobb basszusgitárosa szintén magyar és ezt nem Ő állítja…
Dave, nagyon ritka, hogy egy zenészben ennyire mélyen keveredik az európai, amerikai, keleti és balkán zene is, mint benned. Hogyan kezdődött mindez nálad? Tudatos vagy ösztönös volt?
 |
Leginkább a keleti zene hat rám. A török, az indiai, a vietnámi, a kínai, az arab és a balkán zenéje. Ez egy hosszú út volt, ami a Hampshire College-ban, egy művészeti iskolában kezdődött, ahol az indiai zenével ismerkedtem meg. Teljesen elvarázsolt, elszállt az agyam. Ennek hatására elkezdtem az arab zenét is felfedezni, érdeklődni utána. De a 12 hang per oktávban nem működött. Kerestem új hangolásokat, próbálkoztam többféle módszerrel, mert az én kis 12 hangommal nem sikerült a 72 vagy 96 hangot per oktáv, megszólaltatni. Aztán mindezt a zenésztársaknak is el kellett magyarázni, megértetni, hogyan szeretném ezt játszani. A Screaming Headless Torsos-t nevezhetjük a fő zenekarodnak? Hogyan érzed? Illetőleg melyik formációd emelnéd ki, ami a legtöbbet adott számodra? Igen, a Screaming Headless Torsos talán a legnagyobb és a Planet Micro Jam a másik fő projektem, amire fókuszálok. De mindkettő nagyon különböző. De nagyon erős hatással volt rám számos zenész, mint Jack Dejohnette, Meshell Ndegeocello vagy Bernie Worrell a Parliament-Funkadelic-ből vagy olyan erős karakterek, mint az első CD-men John Medeski, vagy a Screaming Headless Torsos-ban Dean Bowman, Daniel Sadownick, Freedom Bremner, vagy az öthúros csellós, Rufus Cappadocia, vagy egy másik projekt Rudresh Mahanthappaval És minden eddigi projekt olyan, mintha a saját gyermeked lenne. És mindegyik különböző. Nem is tudok kiemelni egyet sem. Mint szerzőt kérdezlek az alkotásról. Hogyan születnek a szerzeményeid? Improvizációból vagy íróasztal mögül? Vadászom és gyűjtögetek. Akár az ősemberek. Összerakom a groove-ot, a harmóniát és a melódiát, az ötleteket mixelem magamban. Nagyon érdekes az, amikor elmondom egy zenésznek, hogy mi van a fejemben, majd hozzáteszi azt, amit megért belőle. Olyan dolgokat gondolnak bele, ami bennem meg sem született. Nagyon érdekes. Olykor nem működik, de akkor megyünk tovább, megpróbálunk valami mást. Szeretem a zenében az extrém ötleteket, azokat is, amiket gondosan megírunk és azokat is, amiket improvizálunk.
|
Tanítványaid között nagyon sok kivételes egyéniség volt, van. Hol húzódik a határvonal a tanítás és a tehetség terelgetése között?
A legkülönlegesebb tanítványaim talán Giorgi Mikadze a Grúz Köztársaságból, Ő zongorista és Utar Artun Törökországból, szintén zongorista, valamint Dwayne “mono neon” Thomas Memphisből basszusgitáron. És remélem, hogy csatlakozik a csapathoz Danny Nagy is, akinek a játéka a Nashville-i blues és a keleti zenén alapul. Ez egyedi lehetőség, ami benne rejlik. Amit viszont általában szoktam művelni tanításkor, az mindenekelőtt a hiányosságok pótlása. A legfontosabb ezután, hogy rendszerezzük a saját ötleteket. Például Betthoven egyszerű motívuma az 5. szimfóniából, amiből fokozatosan motívumok, mondatok, végül egy teljes történet alakult hasonló és jó példa arra, hogy az improvizációban is tudjuk ezt alkalmazni. Megbeszéljük a koncepciót, majd ajánlok a tanítványnak dolgokat, amit ennek kapcsán érdemes kigyakorolni, majd hamarosan elkezd megjelenni a koncepció, akár Charlie Parker-é, Jimmi Hendrix-é vagy Danny Nagy-é. De ez egy olyan folyamat, ami lépésről lépésre halad fokozatosan.
Elmesélnéd hogyan zajlik egy gitáróra nálad?
Ez nagyon nehéz, mert minden diák más, minden tanulnivaló is más éppen ezért. De alapvetően a lényeg, hogy a szemeszter elején megkérdezem, mit szeretne, mire van szüksége. Megpróbálok úgy tanítani, hogy az érdeklődési körén belül maradjak. Például a Death Metal közegben hogyan lehet új metódusokat létrehozni. Mert a C-dúr skála, ugyanaz a klasszikus, a jazz és a rock zenében is. A legfontosabb, hogy a tanulónak a végén legyenek saját ötletei, saját hangja és stílusa. Ehhez persze az iskola rendkívül jó közeg.
A Berklee-n való tanulás a fiatal zenészek álma. Össze tudnád foglalni néhány mondatban az oktatási módszered?
Tanárként nem igazán az én dolgom megítélni az embereket. Jönnek hozzám, hogy tanítsam őket, vagy egyáltalán mit tanácsolok nekik. Én azt szoktam mondani, vagy tanácsolni, ahogy jobban tetszik, hogy tejesen mindegy, hogy milyen hangszeren játszol, a fő hangszered a szíved, ami egyedi, ezen keresztül kell kifejezni magad. Teljesen kiábrándító számomra, hogy azt látom, rengetegen másolják egymást, vagy valakit. Ráadásul sokkal izgalmasabb felfedezni saját utunkat, saját módszerünket, hangzásunkat és zenénket. A technikai fejlesztés és a zeneelmélet mind csak eszköz, amit csinálni kell, de a lényeg, hogy megtaláljuk a saját utunkat és hangzásunkat.
A véletlen úgy hozta, hogy van egy közös ismerősünk, Nagy Dani, vagy ahogy Amerikában ismerik, Danny Nagy. Magyarországon kezdte zenei tanulmányait. Milyen benyomással volt rád, amikor megismerted, hogyan vélekedsz róla?
Miután először hallottam játszani, elmentem a tanszékre és szóltam, hogy szeretném Őt tanítványnak, mert nagyon érdekes módon közelíti meg a blues zenét. Mára azt kell mondjam, hogy rengeteg energia van benne, amit a színpadon jól kell kontrollálnia és nagyon érdekes dolgokat fog produkálni a jövőben. Mellesleg jelenleg Danny a legjobb frettles tanítványom a Berklee-n.
Mit javasolsz, mi a leghatékonyabb módszer a fejlődésre? Van egyáltalán erre recept? Mondjuk a gyakorlásra? Te például hogyan fejleszted magad?
Elég elfoglalt vagyok mostanában, tanítás, család, zenekarok. Kevés az idő, de ami a legfontosabb, fókuszálni a hangzásokra és ami ahhoz kell. A „time”, technika, szóval gyakorlás, amire szükség van, hogy a hangzást, amit játszom, az tökéletesen kontrolálva legyen általam.
Planet Micro Jam néven létrehoztál valamit, mesélnél róla?
Létezik egy magja ennek a projektnek, amibe aztán vendégként több zenészt is meghívok. Ahogyan a nevében is benne van a Mikrotonalitáson a lényeg. Olyan zenét játszunk, amiben a keleti hatások, ezáltal hangrendszereken a fő hangsúly. Improvizatív, groove-os.
Tanultam indiai szitárostól és török trombitástól, elemeztem rengeteg török és indiai zenét, sőt kínai zenésztől is rengeteget tanultam. Szóval ezt a rengeteg dolgot elhoztam a Planet Micro Jam-be, amelyre a keleti zene komoly hatással bír. Az első lépés, hogy szerettem volna létrehozni egy nagyon magas szintű ritmusszekciót, így történhetett meg, hogy velünk játszott, Jack Dejohnette, Jojo Meyer, de jön Mark Guiliana és beszéltünk már Billy Cobannal is.
FELSZERELÉSEK
Gitárok:
Custom Campbell American FuZix dupla nyaku gitár
Campbell American Precix modified negyedhangos gitár
Campbell American UK-1
Campbell American Transitone
Erősítők:
Mesa Boogie endorser, az öregebb F-50-et szereti.
Effektek:
Ernie Ball Volume pedál
Seymour Duncan Pickup Booster
Seymour Duncan Twin Tube Classic
Top Tone Drivegate Fuzz by Olmar Garcia
Boss DD6 Digital Delay
Vox Tonelab multieffekt
Húrok:
Ernie ball custom gauge (.011, .015, .018, .028, .038, .050)
Goldsmann Tamás
2015. november 21. 17:11