Schöffer Cameóval
2015. október 30 - 2016. január 31. Először és utoljára látható hazánkban egyben az a rendkívüli gyűjtemény, amelyet a kinetikus fényszobrairól ismertté vált Nicolas Schöffer egykori műtermében tárolt munkáiból rendez a Műcsarnok, a művész özvegye közreműködésével. A magyar származású, de Franciaországban alkotó Nicolas Schöffer egyfajta „futurisztikus-retro” hangulatot árasztó munkáiból október végén nyílt kiállítás a Műcsarnokban, ahonnan 3 hónap után az anyag külföldre kerül.
A tökéletes hatást elősegítendő, a kiállító teremben 100 darab Cameo CL-PSTMINIQ4WW lámpa szolgáltatja a műalkotások és a környezet megvilágítását.
A több mint 2 milliárd forint biztosítási értékű kiállítás hosszas előkészítő munka eredménye, megrendezésének terve több évre nyúlik vissza, s célja az 1992-ben elhunyt, világhírű „kibernetikus” művész újrafelfedezése. Minderre jó alkalmat kínál az is, hogy az UNESCO 2015-öt a Fény Évének választotta.
Jóllehet, 1980-ban megnyílt ugyan a Nicolas Schöffer Gyűjtemény Kalocsán, a művész szülővárosában, mégis, Schöffernek utoljára 1982-ben volt jelentős tárlata Magyarországon. Az új kiállítást döntően a művész egykori műtermében, az özvegye tulajdonában lévő kibernetikus szobrokra építik, s a tárlat megvalósításában aktív szerepet vállal maga Eléonore Schöffer is. Az állami garanciával megvalósuló kiállítás ebben a valamikori műteremben tárolt hatalmas anyagból mutat be válogatást.
A legnagyobb hangsúlyt a tárlaton a művészt ismertté tevő kibernetikus és kinetikus szobrai kapják, de emellett bepillantást nyújt az anyag a festőként induló Schöffer korai munkáiba, valamint a meg nem valósult építészeti, olykor város méretű terveiből fennmaradt vázlatokba is. Schöffer kibernetikus szobrai a maguk korában úttörőnek, esztétikai szempontból hipermodern téri alkotásoknak számítottak.
A kibernetikus szobrászat újfajta látásmódot adott a városi tereknek, ahol az alkotások nem csupán megjelennek, hanem a környezetre, pl. az időjárásra, hangra, fényre más-más módon reagálnak. Mai érdekességüket éppen az azóta felgyorsult, digitális-technikai forradalommal való összevetésük adja. Ma ezek a művek egyfajta „futurisztikus-retro” hangulatot árasztanak, azzal szembesítik korunk emberét, hogy milyennek láttuk közel fél évszázaddal ezelőtt a jövőt.
2015. november 13. 09:40