Életképek – Rocksystem
Folytatjuk életképek címmel indított önálló sorozatunkat, melyben ugyanazon kérdéseket tesszük fel számos hazai művésznek azt remélve, hogy a válaszaikból (önállóan és összességükben is) egyedülálló kép rajzolódik majd a hazai zenei életről és a zenész hivatásról. Ebben a részben Kun László a Rocksystem gitárosa válaszolt a kérdéseinkre.
Mivel foglalkozol éppen?
A zenekar repertoárjának bővitésén, új szintre emelésén és új saját szerzeményű dalok beleillesztésén a koncertprogramunkba.
Mik a szakmai terveid a közeljövőre?
A koncerthangzás javítása, gondolok itt a technikai fejlesztésekre és a zenei részletekre való nagyobb figyelemre, ez most számomra a legfontosabb. Ha pedig a távolba nézek akkor egy masszív zeneipari vállalkozás építése, szakmailag ennek az alapjait épitem mostanság.
Új anyag? Koncertek? Szólótervek? Zenekari tervek?
Készülnek új dalok, remélhetőleg új lemez kerekedik majd ki belőle. A dalainkkal pedig szeretnénk a lehető legtöbb helyre eljutni. A szólóterveimet igyekszem elfogadtatni a zenekaromban, ami néha egy kis nehézséggel jár, de ez szerintem a folyamatos ősszecsiszolódás velejárója, normális menete és a fejlődés záloga. Én egyébként az egy zenekar híve vagyok, a zenekar egy házasság nem tudnék egyszerre két családért teljes odaadással küzdeni, ha pedig nincs meg az a bizonyos küzdelem akkor középszerü lesz a zenekar.
Szerinted merre tendál a hazai zeneipar?
Rockzenei szintéren tudok csak nyilatkozni hiszen ezt látom. Sajna a klubélet hanyatlóban van de ez nem újkeletű felismerés, ezt én kimondottan sajnálom mert a szívem csücske. Ezzel szemben viszont nagyon megélénkült a fesztiválláz, gombamód szaporodnak a „fesztek”. Kár, hogy csak a nyári időszak alkalmas a megrendezésükre. Gazdasági szempontból, a zenészek élete nehéz – ha már iparról beszélünk – persze minden azon múlik ki mennyire „jó”.
Milyen pozitív/negatív trendeket tapasztalsz?
Vannak új csapásirányok, sok a kisérletező zenekar amit fontosnak tartok, de szerencsére a közönség vevő még a őszinte szívből jövő muzsikára is. Kevesebb az önmegvalósítás a zenekarokon belül, inkább a dal lett fontos és a produkció. A közös munka, az egymásért való küzdelem és a saját céljaink elérésének egészséges aránya a sikeres zenekarok ismérve. Majd minden „műfajban” találunk ilyen bandát, tehát műfajilag nem tudnék trendet mondani de az tisztán látszik, hogy letisztultabb, kifinomultabb a zenekultúra... a könnyűzenében is minden efelé tart.
Szerinted meg lehet élni ma a zenélésből - te ebből élsz?
Igen a kérdés az, hogy milyen minőségű és mennyiségű munkát végez a zenész és emberileg hol tart. A kérdés második felére pedig nem... még nem, van más vállalkozásom is, de a jövőben szeretnék. Egyelőre mindent amit keresek visszaforgatok, sőt!
Mennyit keresel egy évben? (csak ha nem sért a kérdés)
Húrpénzt. Nem elég a megélhetéshez.
Milyen területről származik több bevétele ma egy hazai zenésznek: koncertből, vagy lemezeladásból, esetleg jogdíjakból?
Eleinte inkább koncertekből esetleg lemezekből, majd ahogy az életmű gyrapodik és minőségében is értékesebbé válik, úgy szépen hozhatnak a jogdíjak is.
Mit gondolsz a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerinted miért?
Látszólag – az ingerszegényebb környezet miatt – régen nagyobb ikonok születhettek, de szerintem a mai napig semmit sem változott a helyzet, legfeljebb nincs tömeghisztéria. Különlegesnek tartja a társadalom a zenészeket, pedig a szerencsén kívül csak az érdeklődési körük különbözteti meg őket másoktól. Nem hiszek a tálentumban, inkább az igyekezetben, az alázatos, precíz munkában és az álmaink megvalósításáért való örök küzdelemben.
Van-e jelölted, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Több nagy igyekezetű fiatal dolgozik a karierjén, vannak köztük olyanok akik világszinvonalon muzsikálnak. A kérdés, hogy el akarnak jutni a külföldi listákra vagy nem. Lásd Király Viktor vagy Radics Gigi, de Borlai Gergő nevét is egyre többen ismerik világ szerte. Ők a példák arra, hogy nincs lehetetlen.
Mi a véleményed a tehetségkutatókról általában?
Szükség van rájuk nagyon sok fiatal zenésznek jelent komoly motivációt. És ha a zsűri magas szinvonalú, úgy értékes kritikával is gazdagodhatnak a résztvevők. Sok tapasztalatot szerezhetnek a fiatal muzsikusok, de szerintem az igazán bátrak verseny nélkül is kiemelkednek az átlagból.
Mi a véleményed a zenei utánpótlásról?
Nincs hiány. Sok a fiatal és mivel az információ és a tudás árad mindenfelől, nagyon gyorsan tanulnak és fejlődnek. Az idősebb generációk pedig szivesebben osztják meg a tapasztalataikat, mint hajdanán.
Mi a véleményed a fesztiválokról?
Egy nagyon fontos találkozási pont ahol a közönség közelebb érezheti magát a zenészekhez, egy kicsit átszellemül mindkét fél. Azt gondolom, hogy nagyobb teret kellene adni a kissebb zenekaroknak is, az egészséges utánpótlás érdekében. Nem feltétlen csak a gazdasági szempontokat kellene figyelembe venni hanem a zenekultúra szabad alakulását is, persze ehhez elhivatottság és bátorság is kell a szervezők részéről, biztosan lenne rá megoldás. Örülök, hogy vannak fesztiválok nagyon jó dolognak tartom.
Mi a véleményed a zenei klubéletről?
Az a klub amit szívből csinál a tulajdons vagy a menáger az többnyire hosszú életű és jó ott zenélni. De sajna, ahogy már az előbb említettem kissé hanyatlik. Ez leginkább a közönség mennyiségében mutatkozik meg. Várom , azt az időt amikor rákapnak az emberek( akik alatt nem csak a fiatalokat értem hanem minden korosztályt) a kis élőzenés kocsmák hangulatának ízére, és hiszem, hogy újra virágozni fog a klubélet. Mert egy jó klubkoncertet nem űberel semmi!
Szerinted mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Nem hiszem, hogy lenditeni kéne rajta. Pontosan az viszi előre, hogy olyan amilyen. Talán ha változtatni kéne valamin akkor azt mondanám, hogy mindenki hallgassa a zenét és ne gondolkozzon róla, legyünk befogadóbbak és maradjunk lelkes amatőrök, legalább addig amíg a koncert tart. Még akkor is ha komoly fizetést kapunk érte. Keressük a produkcióban a jót , ne karba tett kézzel fikázzunk, vagy unottan gitározzunk! Ez kell, hogy legyen a jövő, a zene jövője szerintem.
Köszönjük a beszélgetést.
2015. november 9. 13:41