Kaszás Péter - Kilátás a dobszékről
Kaszás Peti egyike azon kevés honi zenészeknek, akik jól prosperáló nemzetközi karrierrel büszkélkedhetnek. A még mindig szemtelenül fiatal ütős immáron nyolcadik éve dolgozik a világ egyik legnagyszerűbb gitárosa, Al Di Meola oldalán, ám Peti nem az az ember, aki ezt – stílszerűen – nagydobra verje. Noha elismeréseknek sosem volt híján, a kiemelkedő tehetségű muzsikus mégis úgy érezte, ami eddig volt, az nem elég, zenei fejlődésének következő fejezetéhez újabb lépések megtétele szükségeltetik, ami végül törvényszerűen szólóalbum készítésébe torkollott. A jelen pillanatban is formálódó anyagról beszélgettünk Péterrel.
Egy ideje csiripelik a madarak, hogy szólólemez készítésébe fogtál. Milyen stádiumban van ez a projekt jelenleg?
Az első 5 dal már keverés-közeli állapotban van. A következő fázis nyáron esedékes, amikor is újabb dalokat fogunk rögzíteni.
Szerinted mi az oka, hogy dobosok ritkábban vetemednek szólóalbum készítésére, mint mondjuk az énekesek vagy a gitárosok?
Nem is tudom. A dobosok valamiért ritkán írnak zenéket. Akadnak persze kivételek, itthon és külföldön egyaránt találkozni olyan ütősökkel, akik önálló produkciókat hoznak létre, de való igaz, nem olyan nagy számban, mint énekesekkel vagy gitárosokkal. A lemezem valód szerzői album lesz, magam írom a dalokat, egyik érdekessége pedig, hogy énekesként is bemutatkozom ezúttal.
Stílusilag hogyan határolnád be a készülő anyagot?
Ez egy nagyon jó kérdés, mert az eddig elkészült 5 szám olyan mérvű sokszínűséget mutat, hogy nem is tudom, miként fogja magát kivenni a koncepció. Akadnak poposabb, közérthetőbb dalaim, és olyanok is, amik kicsit megfejtősebbek, mind a szöveget, mind a zenét tekintve. De ezek mind az én arcaim, nem véletlen, egyazon albumon szeretném megjelentetni őket.
Nem félsz attól az eklektikusság csapdájába esel egy ennyire színes koronggal?
Ennek fennáll a veszélye, főleg itthon, ahol elvárják, hogy mindig, mindennek homogén módon kell lecsapódnia, és könnyen követhetőnek kell lennie, de ilyen elvárások figyelembe vételével nem lehet zenét szerezni.
Minek hatására döntötted el, hogy szólólemezt készítesz?
Úgy éreztem, hogy itt az ideje kicsit többet mutatni magamból. Egyfelől, a session munkák egy idő után már nem elégítik ki az embert, másrészt, most értem el az életem azon pontjára, amikor ennek az ötletnek a megvalósítása minden mással szemben prioritást élvez.
Rajtad kívül kik szerepelnek az eddig elkészült felvételeken?
Kolta Gergő basszusgitározik, Bubenyák Zoltán és egy amerikai srác, Kasai billentyűzik, Zana Zoli, Magyar Péter és Gál Zoli játszik fúvós hangszereken, Dajka Krisztián és ifj. Tornóczki Feri gitároznak, Havas Lajos és Jároka Zizi vokálozik, remélem, nem hagytam ki senkit! (nevet) Viszont, ha már a közreműködőknél tartunk, akkor megragadnám a lehetőséget, és köszönetet mondanék az Audio-Technicás Zöld Zsoltnak a sok segítségért!
Jelenlegi főnöködet, azaz Al Di Meolát nem is akartad meghívni egy rövidke cameo performansz erejéig?
Ezt a lehetőséget számba sem vettem, mert Al játékstílusa nagyon távol áll az ilyen zenétől, mondhatni, ég és föld a különbség az ő világa és az én szólóalbumom között.
Mikorra tervezed az anyag megjelenését?
Mindenképpen idén szeretnék előrukkolni vele, ha nem is a teljes anyaggal. Körül kell járni a lehetőségeket, hiszen már nem a 10 számos CD-k világát éljük. Különböző megjelenési formákra is nyitott vagyok jelenleg, lehet egyetlen dallal kijönni, lehet 4 számos EP-t kihozni. Ez még képlékeny, több tényező függvénye, mi mellett döntök majd. Egy külföldi kiadó már nagyon érdeklődik egyébként a lemez iránt…
Ezek szerint angol nyelvű anyagban gondolkodsz?
Így igaz. A szövegek javát Pocsai Krisztával hoztuk össze, de egy dalban például a hajdani megasztáros Zentai Márkkal kollaboráltam, aki kinővén a tinibálvány-korszakot, mostanában szövegírással is foglalkozik. Egy szöveget pedig Kasai-jal és egy másik amerikai ismerőssel raktunk össze, szóval, elég színes a kép ebből a szempontból is.
Térjünk át egy másik, ám nem kevésbé fajsúlyos témára. Hogyan kerültél Al Di Meola látószögébe?
Akkor ismerkedtünk meg, amikor még Horgas Eszter zenekarában játszottam. 2003 körül készítettünk egy grandiózus Carmen-átiratot szimfonikus hangszereléssel, melyben Al szerepelt vendégként. Ekkor még nem volt szó közös munkáról, de aztán 2008-ban újra előkerült a darab, immár lecsupaszítottabb formában, Al viszont akkor is játszott velünk, és utána egyszerűen elhívott a zenekarába, én meg igent mondtam…
Ilyen nyugalommal fogadtad az ajánlatát, ahogy most meséled?
(nevet) Örültem neki, de ki ne örült volna egy ilyen lehetőségnek a helyemben?
Milyen vele dolgozni?
Nem könnyű! Magasak az elvárásai, ez biztos, persze, ezzel semmi gond nincs. Maximalista, aki határozott elképzelésekkel rendelkezik arról, hogy miként kell megszólalni a fejében lévő zenének. Ez olyannyira szó szerint értendő, hogy lemezfelvételnél minden az utolsó hangig ki van találva, és ez igaz a dobtémákra is. Mindent, hangról hangra úgy kell leütni, ahogy azt Al megírja.
A maximalizmusa inspiráló számodra?
Természetesen, próbálom a lehető legtöbbet kihozni magamból, néha azonban az is kevésnek bizonyul… (nevet)
Visszatérve a készülő szólóalbumra, dobosként mennyire akarod magad előtérbe helyezni ezekben a dalokban?
Az eddig elkészült felvételek között mindössze egy olyan téma található, amiben hangsúlyos a dob, és kicsit megmutatom benne magam, de a többi szám pont nem arról szól, hogy mindenképpen meg akarom mutatni a tudásomat. Nem verem szét a dalokat, bár, vannak olyan jellegű ötleteim még, ahol domináns a hangszer. Ezek közül biztosan megvalósítok néhányat, de alapvetően ez egy szerzői albumnak készül, viszont jó lenne, ha a két oldal között valamilyen egyensúlyt tudnék létesíteni.
Te is osztod, hogy egyszerűbb témákat néha nehezebb ütni, mint komplex ritmusképleteket?
Én úgy fogalmaznék, hogy sokszor jobban esik szellősebb, szimplább módon játszani. Annak idején valamiért megpróbáltak engem belegyömöszölni a dobhős-kategóriába, még Borlai Gergővel is felléptem, de igazából ez nem én vagyok, nem motivál a pőre virtuozitás. Sokkal inkább vonz a dobok kontextusba helyezése. Amúgy is, dobolnak nagyokat éppen elegen, helyettem is leütik a kellő hangmennyiséget! (nevet)
Szöveg: Danev György
2015. október 2. 21:16