Csak pozitívan!
Interjú Palágyi Mátéval, vagyis Kakassal, a Bohemian Betyars hegedűsével. 2009 hajnalán indult a zenekar Miskolcról, és azóta is töretlen a sikerük mind Magyarországon, mind külföldön. Ahol néha vándor utcazenészként lépnek fel, néha pedig fesztiválokon, mint várva várt, kiváló vendégek. Zenéjükben ötvözik a népzenei motívumokat a ska-, és a punk stílus elemeivel. Bár Kakas jelenleg Párizsban folytatja tanulmányait, a zenekar tovább pörög! Beszélgettünk vele a zenekar alakulásáról, a nagyobb fordulópontokról és a zenekar életfilozófiájáról.
2009-ben indult a folk-ska-punk zenekarotok. Azóta számos hazai és külföldi koncerthelyszínen és fesztiválon is felléptetek. Voltak-e támogatóitok, mentoraitok kezdetben? Az iskolának, városnak mennyit köszönhettek?
2009-ben indultunk a gimnáziumunk alagsorából, a helyi Kulturális napra készültünk, melyet megnyerve felléphettünk a Miskolci Nemzeti Színházban, majd az Operafesztiválon és így tovább. Szerencsére mindig akad valaki, aki egyengeti az utunkat, ismerősök, koncertszervezők, zenekarok. Talán az egyik legnagyobb segítséget a volt német szervezőnktől kaptuk, egy ajánlólevél után egy egész osztrák-német turnét leszervezett nekünk csak azért, hogy felléphessünk a rostocki fesztiválján! Miskolc persze mindig is nagy bázispontunk volt, több rendezvényen visszajáró vendégek vagyunk, ez azért megnyugtató, és fontos számunkra.
Közületek többen népzenei alapokból merítenek. Ha most alakítanátok a bandát, ugyanezt a stílust, és ugyanezeket az elemeket használnátok pl.: néptánc?
Én csak a saját nevemben tudok beszélni, de a két kedvenc zenei műfajom a folk és a punk, így a zenekarunk stílus kavalkádja igazán ínyemre való. Nem is lehet máshogy egy zenekarban zenélni, mint, hogy szívvel-lélekkel játszol a színpadon. Ha valami nincs rendben, akkor a közönség azonnal meglátja, hogy csak egy beugró zenész vagy. A dalírásról, és annak nehézségeiről nem is beszélve. Persze mostanában külön-külön is szeretnék kipróbálni magukat a zenekar tagjai más stílusokban is. Hogy mi fér még bele a zenénkbe, majd meglátjuk…
Melyek voltak azok a nagyobb fordulópontok a zenei karrieretekben, melyekre szívesen emlékeztek vissza az utóbbi években?
Az első fellépésünk az Operafesztiválon; az első külföldi fesztiválunk Rostockban; az első nagyszínpados spanyol fesztiválunk, és az utcazene turnénk utolsó előadása Krakkóban. Hirtelen ezeket tudnám feleleveníteni. Óriási élmény volt mindegyik! Amíg ilyeneket él át az ember, addig érzi, hogy csinálnia kell! Bár mindig vannak mélypontok, nálunk szerencsére a busz mégis ment előre, az események jöttek egymás után. Most jött el az idő, hogy kezünkbe vegyük a kormányt, és eggyel magasabb szintre kerüljünk.
Melyik az a számotok, mely leginkább tükrözi a zenekar életfilozófiáját?
Nehéz kérdés, én hirtelen a Józanodót mondanám. :-)
Tavaly felmerült, hogy szüneteltetitek a közös munkát. A mostani párizsi utad mennyiben befolyásolja majd a zenekar életét? Hogy tudod megoldani a kétlakiságot?
A tavalyi szünet sem azért lett volna, hogy abbahagyjuk a közös munkát, hanem hogy kiköltözzünk Berlinbe, azonban személyes okok miatt az egész elmaradt. A dobosunk kiköltözött Hollandiába, mi meg azt kérdeztük magunktól: hogyan tovább?! De megoldottuk a problémát. Tavasszal kaptam egy lehetőséget, hogy Párizsban tanulhatok kulturális menedzsmentet egy éven keresztül, az egyik legjobb gazdasági egyetemen. Ez egy olyan lehetőség, ami egyszer adatik meg. Amíg a többiek az új albumon dolgoznak, én kitanulom a menedzsment minden csínját-bínját, hogy amikor hazajövök kétszeres energiával csapjunk oda! Addig is minden hónapban hazarepülök egy hétvégére, csak két óra az út.
Tudsz-e segíteni majd a zenekarnak Franciaországból? Esetleg ottani fellépések, fesztiválok, zenekarokkal való kapcsolatépítésben.
Természetesen. Az egyik fő kitűzésem az ittlétem alatt, hogy egy francia koncertszervezőt szerezzek a zenekarnak. Már tervben van 2-3 párizsi koncert februárra.
Kulturális menedzsmentet tanulsz az egyetemen. A zenekarban is te látod el ezt a funkciót? Mit gondolsz a hazai hagyományos menedzser-zenekar kapcsolatról? Szerinted mennyire működőképes?
Sok dolgot kipróbáltunk már, 4-5 külső menedzserünk is volt, de valahogy mindig magunkra maradtunk. Biztos nehéz velünk, sok az elvárásunk, az önmenedzselés miatt mindig úgy gondoljuk, hogy jobban tudnánk csinálni, aztán szépen elválnak útjaink... Jelenleg Fehér Gábor basszusgitáros kolléga a főkolompos a csapatban, persze minden tag megpróbál segíteni neki, átvállalni feladatokat, hogy csökkentsük a terhet.
Több példaképetek is erőteljesen foglalkozik dalaiban a társadalmi felelősségvállalással, szociális problémákkal, aktuálpolitikával pl.: Manu Chao, Gogol Bordello. Nálatok, mennyire volt tudatos a politikától való elfordulás? Mi, az, amit ehelyett hangsúlyozni szeretnétek?
Ez a kérdés leginkább Szűcs Leventére (alias Zúglói Karcsi, a dalszövegírónk) vonatkozna, de azt hiszem az egész csapatra és a korosztályunkra is igaz, hogy már elegünk lett a politikából. Nincs kedvünk belemenni ebbe az egymást szapuló agresszív szemléletbe. Egyszerűen nincs alternatíva. Vannak kritikusabb számaink, biztos lesznek is, de ha tehetjük, inkább az élet derűs oldalát hangsúlyozzuk. Zene, tánc, jókedv, felejtsd el a gondjaid, és mindig csak pozitívan. (Unicum)
Néhány éve eljutottatok egészen Ibizáig. Hogyan fogad titeket általában a külföldi közönség? Hogy tudjátok megszervezni, hogy ilyen turnékon és koncerteken részt vehessetek?
Van egy jó ismerősöm, aki azt mondta: „ha az életben el akarsz érni valamit, akkor el kell menned és meg kell lépned” Mi is ezen az állásponton vagyunk. Két éve kaptunk egy felkérést egy spanyol fesztiválra a nyár közepén, majd rájöttünk, hogy mért mennénk repülővel, mikor végig turnézhatjuk egész dél-Európát. Elindultunk két héttel hamarabb, minden városban megálltunk utcazenélni, és sikerült is odaértünk. Nemcsak, hogy anyagilag jól jöttünk ki a turnéból, de rákövetkező évben már minden város legalább egy klubjában, vagy fesztiválján játszottunk. A fogadtatásunk változó, de általában a hat vigyorgó, ugráló, őrült majom imázs megteszi a hatását.
Melyik az a hely, ahol eddig a legkedvezőbb volt a fogadtatásotok és ahol igazi meglepetés voltatok a közönség számára?
A legkedvezőbben a spanyol IBOGA fesztiválon álltak hozzánk, ahol már második éve headliner zenekarként tartanak minket számon. Sőt több fesztivállátogatótól visszahallottuk, hogy minket vár legjobban. Eszméletlen érzés ilyet hallani egy külföldi fesztiválon. Záró koncertként fél 6tól 7ig játszottunk és tele volt a nagyszínpad.
Úgy tudom, szeptember elején került megrendezésre az UbikEklektik összművészeti fesztiválotok, melyre a közönség gyűjtötte össze a pénzügyi alapot. Mi adta az alapötletet? Sikerült-e az elképzeléseteket megvalósítani? Kérlek, mesélj róla azok számára, akik esetleg nem tudtak rajta részt venni...
Egy olyan új alkotóközösséget hoztunk létre, mely egymást segítve vált képessé ennek a fesztiválnak a megrendezésére. Aki ott volt érezte, hogy valami történt a két nap alatt… A képzőművészek, fotósok és filmesek mellett többek között a Csaknekedkislány, Run over Dogs, Antonia Vai és Anez lépett fel, az elektronikus Deepfields színpadon Tóth Andris, Peter Bernath és Adam Touch és még sokan mások. Szeretnénk hagyományt teremteni a kezdeményezésből, és úgy gondoljuk, hogy akik részt vettek rajta nagyban hozzájárulhatnak majd ahhoz, hogy ez az „elképzelés” tovább fejlődjön.
Schranez Rebeka interjúja.
Fotó: Buday Mátyás
2015. szeptember 21. 19:28