Szeretek kérdőjeleket hagyni a Zenében
Nagy Ádám hazánk egyik legegyénibb hangzásával bíró gitárosa, soundja és virtuóz technikája azonnal, száz közül is felismerhető. A nem oly régen jelent meg WÖRK PROJEKT címmel első szólólemeze (a Music Media Magazin mellékleteként), ennek kapcsán ültünk le beszélgetni egy pesti kávéházban. A hangszóróból arabos-franciás sanzon szól épp, Ádám gitártokkal a hátán érkezik, a tokban kedvenc nylonhúros színpadi gitárja. Rögtön láttamozza a háttérzenét. „Van ilyen keleties szám is a lemezen…”
Milyen módszerrel dolgoztatok? Minden hangszer élő?
Ez a lemez nagyon régóta készül.t A pontos történet az úgy hangzik, hogy én mint szerző, gitáros vagyok dalszerző, viszonylag sok dalt írok, és akkor ugye, mindig maradt számom, amiből nem lett nóta, akár a Roy&Ádám lemezeken, akár más lemezen is, és akkor megcsinálgattam magamnak. Az elején demózgattam, és Borlai Gergő barátommal, akit nagyon sokan ismerünk… egyszer hallgatgattuk a számaimat, és ő mondta, hogy miért nem készítek egy szólólemezt? Először el is ment ez a fülem mellett, meg nem is tartom magam szólóelőadónak, de aztán hatott a biztatása, és akkor elkezdtem megcsinálgatni a dalokat, volt, amit a Gergő segítségével. Gergő dobol egyébként végig a lemezen, pontosan nyolc dalban.
Vele hogy sikerült az együttműködés? Hiszen tudjuk, hogy Barcelonában él…
Igen, ez így elég nehéz. De most már megvannak a kommunikációs eszközök, és Gergő akár otthon is tud felvenni dobot. Jelen esetben az volt, hogy a Hunnia kiadó adja ki a lemezt, és a Hunniának van a Supersize Recording stúdióban érdekeltsége, és akkor én ott kaptam kétszer fél nap időt. Gergő akkor pont itthon volt, tavaly télen... elmentünk és fél nap alatt feldobolta. De fél nap sem volt a dobolás, igazából csak egy pár óra, de nyilván az előkészületek több időt vettek igénybe. Már megvoltak a számok gerincei, Gergő feldobolta a és aztán a későbbiekben következtem én…
Túlnyomórészt instrumentális számokra számítsunk, vagy vannak énekes nóták is?
|
Alapvetően instrumentális lemezt szerettem volna készíteni, mert egyrészt én egy hangszeres zenész vagyok, és a nótáim nagy része olyan, amit el is lehetne talán énekelni, de én szerettem volna egy instrumentális lemezt. Énekes dalt csináltam már eleget. Úgy alakult, hogy lett rajta énekes dal is. Például, elhívtam Maszkurát tangóharmonikázni egy-két nótában, nagyon szeretem a tangóharmonika hangját, és miközben feljátszotta, mondta, hogy ez neki annyira tetszik, nem írhatna rá szöveget? „Figyelj” – mondtam – „én semmi jónak nem vagyok az elrontója, de én alapvetően nem akartam éneket.” Akkor írt egy szöveget, fel is dünnyögte, nekem pedig, annyira tetszett, hogy meghagytuk. Ez lett az egyik énekes nóta, egy másik nóta pedig, a Kaukázusos Kardos Horváth Janóval kifejezetten szöveg-centrikus dal, valamiért én nagyon szeretem az ő szövegvilágát. A lemez tehát alapvetően instrumentális, nagyon sok minden otthon készült, nagyon sok elektronika van a dalokban amellett, hogy Borlai Gergő 8 számban dobol, nagyon sok loop és dobgép is van a lemezen, self-made lemeznek is lehetne nevezni, nem megfeledkezve a rengeteg közreműködőről, akiktől nagyon sok segítséget kaptam. Nem akartam zenekart összehozni és úgy elkészíteni a lemezt, hanem a nótákat csináltam meg, és ha kell, persze összehozok egy zenekart. Ez lesz a projekt nehezebb része, egyelőre azt akartam, hogy a lemez legyen kész. A teljesség igénye nélkül, gyorsan felsorolom a közreműködőket: Gátos Bálint basszusgitározik majdnem minden dalban, Borlai Gergő dobol, Gátos Iván, Bálint bátyja zongorázik, billentyűs hangszereken játszik, de Gergő és magam is sok billentyűs részt játszottunk fel. Ágoston Béla, aki a népzenei vonalról jött, játszik ütőgardonon és basszusklarinéton; Q-Cee, akit a Delov Jávor-féle Random Tripből ismerhetünk, DJ, ő szkreccselget egy nótában; viszont akkor, hogy ki ne hagyjak senkit: Kardos Horváth János és Maszkura énekel, utóbbi tangóharmonikán is játszik. A Junk zenekar fúvós szekciója, név szerint: Bille Gergő trombitán, Varga Péter Bálint harsonán, Sélley Szabolcs alt szaxofonon és Hoffer Miklós tenor szaxofonon játszik egy dalban, őket egészíti ki Weisz Gábor bariton szaxofonon. |
 |
Hölgyek szerepelnek-e a lemezen?
Nagyon szerettem volna női előadót is a lemezre, volt akivel nem sikerült annyira összeboronálódni. Igazából itt is az van, hogy a nóta mondja meg, hogy mit tegyek vele. Hallottam olyan dolgot benne, amit én elképzelnék valamilyen zenei környezetben, de ez nálam nem feltétlenül azért van, mert valaki passzol oda. Volt olyan intuícióm, hogy valakit kimozdítsak a maga szokványos környezetéből, és ne azt művelje, amit én ő tőle általában hallok. Nem feltétlenül a meghökkentés a cél, a dal éli a maga életét.
Hogy világos legyen: a koncepcióm kérdőjeleket is hagyni a zenében, ehhez pedig jól jönnek a jazz szinte kimeríthetetlen harmonizálási és improvizálási lehetőségei, a szabályok feszegetése (már amennyire a Zenében létezik ilyen), s bár nem vagyok ízig-vérig jazz zenész, de amit lehet megtanultam, mert hiszek a tanulásban, szeretetben, tudományokban, munkában, művészetben, szabadságban...
Talán a dalszerzői vénám picit erősebb, azért lehet esetleg ez egy nem átlagos gitár lemez...
Amikor lemezt készítek, vagy valakinek gitározom, nem az a koncepcióm, és egyre inkább nem, hogy rádiós slágert készítsek, vagy három percre redukáljak valamit. Én mindig abban hittem, hogy azt kell tenni, ami a meggyőződésem. Mondok egy jó példát. Gátos Iván mondta, aki nagyon jó zongorista és kevert is dalt a lemezemen, hogy olyan zeném van, hogy nem várt dolgok jönnek egymás után. Ez nálam nem feltétlenül direkt van. Van az embernek nyilván egy szakmai vénája, mert mondjuk ezer éve zenél, de van egy másik, a művészi véna, és nálam ez utóbbi egyre inkább elnyomja a másikat. A kettő összhangban van, de nekem fontos a meghökkentés, a zenei humor, a szabadság a zenében, hogy kérdőjelet hagyjak benne, akár a végén, akár a modulációkban. Rengeteg eszköz van a zenében is, amit meg lehet ragadni, amit ki lehet használni annak érdekében, hogy a hallgatót vagy elgondolkoztassam, vagy tényleg egy kérdőjelet hagyjon benne.
Ez szubjektív dolog, mert ha nincs szövege egy dalnak, akkor nem kap rögtön egy pecsétet. Ha van szöveg, rögtön van miről szóljon, de pont ezért szeretem Janó szövegeit, mert van egy egyértelmű része, amellett értelmezhető máshogy is. Ezért is akartam inkább instrumentális lemezt csinálni, ami sokkal jobban hasonlítható egy festményhez, nem kap rögtön arcot egy szöveggel, értelmezhető így is, úgy is, amúgy is. Nekem ez a legfontosabb a művészetben: Az, hogy én mit gondolok, az egy dolog, de az egy másik, amit a hallgató gondol róla, és a kettő nem mindig van összhangban, nem feltétlenül kell, hogy összhangban legyen.
Mennyire törekedtél egy egységes koncepcióra akár csak a dalok címeit tekintve? Van-e valami koncepció, amire felfűzted a dalokat?
Nálam ez úgy van, hogy nincs. Mert én globálisan gondolkodom, s persze lehet olyan szám a lemezen, amit egyik-másik rádió lead majd néha, de én azt szeretném, hogy a lemez egyben legyen, s a hallgató az elejétől a végéig hallgassa meg, és akkor kapjon valamit. A koncepció maga a szerző vagy előadó, mert én is annyiféle zenét szeretek és hallgatok, és játszom is, hogy nem nevezném magam rock-gitárosnak sem, annyi zenei impulzus ér és én ezeket – nem mondom, hogy kotyvasztottam össze, de – az alapvető kiindulási pont éppen az, hogy nincs koncepció, hanem az, hogy a lehető legteljesebb mértékben kompromisszum-mentesen tenni valamit. Inkább a dalokra ráfeküdni, csak a jó dalokat rátenni a lemezre, két dal – szívfájdalmam – azért maradt le, mert nem maradt anyagi fedezet, hogy fúvóst felvegyek, s még egyszer feldoboltassam, se anyagi, se idő lehetőség nem volt rá, a másik a határidő, ami egy jó inspiráció. Nekem régóta készült ez a lemezem, és nem volt sem idő, sem anyagiak. Volt azonban egy NKA-pályázat, és az újság megjelenése, minden összejött, s végre egy szabadabb, nyugodtabb időszak, hogy kevesebb koncert van, és most be tudom fejezni, ráálltam most erre.
|
Ki végezte a keverést és a masteringet? A keverés egy részét Lakatos Gábor, Borlai Gergő apukája, a SET School (School of Entertainment and Technology) Damjanich utcai stúdiójában, ott készült a master, ott vannak jó kis vasak, hogy egységes legyen a lemez hangzása. Kevert még Gátos Iván is 3-4 számot, készült egy nóta Dure-al is, aki kütyüzget a Turbóban, vele csináltam egy ilyen fura, elszállós dolgot… szintetikus dob van benne, összemixelve egy szitáros, tablás alappal, ezt például ő keverte meg. Van még egy Szi Fu nevű srác, talán ismered (igen, de csak az engedélyével osztanám meg kilétét – a szerk.) őt én vettem rá, mert volt egy koncertem, ahol vendégként négy számban játszottam, és feltűnően jól szólt a zenekar. Egy olyan helyen volt, amit szerintem nehéz hangosítani, így ismerkedtünk meg Szi Fuval, szóba elegyedtünk, és jól megdicsértem, mert egy nehéz munkát végzett bitang jól és lelkiismeretesen, ahogy láttam, és ilyet ritkán látok, amellett, hogy mi általában saját hangmérnökkel dolgozunk. Mondta, hogy van otthoni stúdiója, és szívesen dolgozik, így hirtelen eszembe jutott, hogy mi lenne, ha vele is megpróbálnék egy nótát. Nagyon szívesen kevernék én is, és mindenről van véleményem, de két dolgot szem előtt kellett tartanom. Egyrészt nem akartam mindent én csinálni, mert az nem jó. Kell, hogy különböző emberek hallják, és mondják, hogy „figyelj, ez nem jó” vagy „ebből vegyél ki valamit!” Ezért olyan emberekkel dolgoztam, akikben megbízom, és nagyon fontosnak tartom az ő véleményüket, akár zenészek, akár hangmérnökök. A másik dolog, hogy a keverés is olyan, hogy idő kell hozzá, rengeteg idő, és kell egy infrastruktúra, az én régi, otthoni gépem pedig nem alkalmas rá. 8 éves PC, de zenére lett összerakva anno, nagyon jól lehet vele felvenni, demózni, rengeteg pluginnel, szoftver hangszerekkel, de keverésre sajnos már nem alkalmas. Haldoklik, amikor behúzok sok effektet, ezért több lépcsőben lehet csak vele kevergetni. A jövőben szeretnék egy jobb gépre beruházni és keveréssel is foglalkozni. |
 |
Amikor támad egy ötleted, hogy fogsz neki a munkához? Felveszed gyorsan, vagy lekottázod?
Attól függ, hogy hol vagyok. Legtöbbször telefonnal szoktam felvenni, készítek hangjegyzetet, rádúdolom, vagy rágitározom, attól függően, hogy van-e nálam gitár. Ha bármi más eszembe jut, akkor is a telefonba írom be, az van ugyanis általában nálam. Másra nem jó az okostelefon, erre legalább igen. Ha nagyon sok időm van, akkor azonnal nekiülök egy számnak. Gyorsan dobot készítek neki, stb. Ez indulhat egy riffből, harmóniamenetből, dallamból…
„A nótáknak van egy saját élete, amit mi csak egyengetni tudunk”
Mikor már kezd összeállni, hogy fog kinézni egy dal, akkor mire törekedsz egy saját nótánál, főleg az instrumentális daloknál? Legyen egy emlékezetes motívum, amire felfűzhető a dal?
Dalfüggő. Van ez a Maszkurás szám, ami elvileg slágeresebb, és pláne, lassú szám, talán lehet majd rádiókban is hallani – az például olyan, amiben az elejétől a végéig nagyjából ugyanaz a motívum megy, egy szekvenciális harmóniamenet, és nem történik ettől nagyon elütő dolog, erre a dallamra van egy kicsit énekelve, gitározva, tangóharmonikázva. Van olyan dal, például ez a Dure-os, ami egy hétperces eposz, és csak úgy lehet nótának nevezni, hogy remix – de talán nem is: volt egy dalom, átmentem a Dure-hoz, átvittem pár sávot hozzá, volt nála egy akusztikus gitár, bedugtuk, hármat jammeltünk, körülbelül háromszor hét percet, és a legjobbat kiválasztottuk. Aztán ő elbindzsizett vele, hogy ő a saját sávjait kijavította, az én gitáromat meghagytuk – kifejezetten egy jammelés volt a meló. És ott az van, hogy bizonyos dallamok ismétlődnek, de alapvetően egy monoton dolog.
Van aztán olyan dal, ami nagyon komplex. Van A, B és C rész, ez akár megismételve, megkeverve, mindig a daltól függ, hogy mit enged magával tenni. A nótáknak van egy saját élete, amit mi csak egyengetni tudunk, vagy segíteni, netán-tán elrontani. A saját dalunknak kell egy kis időt adni, hogy életre keljen. Van olyan, ami már azonnal megszólal, hallod, hogy ide nem is kell más, csak egyszerűen kísérje le valaki egy zongorával, vagy egy szál gitárral. De van olyan nóta is, amit rommá hangszereltem – ezért kell, hogy legyen olyan ember is, aki megmondja, hogy „Ne haragudj, Ádám, de ez felesleges, szól itt minden egyszerre!” Pedig tanultam én hangszerelést is – nem azt mondom, hogy ezt feltétlenül kell tanulni.
A nóta maga határozza meg, hogy elektromos vagy akusztikus gitáron játszol benne?
Igen, abszolút. A jó nótákat bárhogy elő lehet adni, ha van egy jó dalod, az bárhogy megszólal, akár akusztikusan, akár elektronikusan. A lemezen úgy van fenn, ahogy én gondolom, hogy annak lemezen meg kell szólalnia. Van a lemezen két-három akusztikus gitáros nóta.
Visszatérve az elektromos gitárra: Neked nagyon jellegzetes a soundod…
Ez az, ami most meglepő lesz ezen a lemezen, mert nyilván fel fogod ismerni, hogy én gitározom, de nem feltétlenül arra törekedtem, hogy én „a” Nagy Ádám gitársoundján végigjátsszak egy lemezt, hanem itt megint visszatérnék a dalokra: megint a művész vénám erősebb volt, és borult a papírforma. Nagyon sok „műanyag” gitár van, tehát plugines, szoftveres gitárhang, egyszerűen azért, mert az illett a dalba. Vagy azért, mert egyszerűen jól szólt, vagy éppen ilyen effektet akartam. Nem arra törekedtem, hogy minél furább, meghökkentőbb legyen, de azért különbözzön a szokványostól. Nem az volt a cél, hogy végigtúrjam a lemezt egy nagyon jól belőtt gitársoundon.
Amúgy Cubase és ProTools rendszert egyaránt használok. Van egy régi Macintoshom, G4-es, Digi002 kártyával, ezen fut a ProTools, felvételre kiválóan alkalmas, PC-n pedig a Cubase alatt megy a pluginezés. Ami a többi hangszert illeti, volt, hogy borult a papírforma, mert például Gátos Iván átjött, hozta a Nord Stage2 szintijét, és rendben, hogy nekem tetszik egy általam kiválasztott Rhodes hangszín, de ha egy zongorista játszik, azért az egész más! Nyilván, én is meg tudok fogni egy-két hangot, meg ismerem a zeneelméleti részét, de inkább kicseréltem billentyűs részeket, hogy benne legyen a humanitás, ne egy kipontosított MIDI billentyűzés, legyen. Sok hibát meghagytam a lemezen, ha lehet ilyet mondani, inkább lemondtam egy csomó mindenről, csak hogy a művészi része rendben legyen. Hagytam fenn olyan dolgot, ami picit hamis, vagy ami egy kicsit pontatlan a ritmusa, mert egész egyszerűen ez így feelinges, vagy ezt tartalmasnak találom.
|
Annyi lemezt készítettem már, hogy ebből a szempontból sok tapasztalatom van, ha ezt lehet mondani. Volt időszak, mikor arra mentünk rá, hogy minden halálpontos, kidolgozott legyen. Ilyen szempontból ez a lemez nem ezt az utat követi, hanem nagyon szabad, vagy inkább azt mondanám, hogy helyet adok magamnak, hogy ugyanazt máshogy is megvalósíthassam. Ha így készít az ember lemezt, mint most én, annak az a hátránya, hogy amikor az ember utána színpadra akarja állítani, nehéz dolga van, mert egyrészt rengeteg az elektronika, amit élőben valahogy überelni kell, ha meg nem, ki fog derülni, hogy élőben máshogy kell majd játszani, mint ahogy a lemezen van, mert a stúdióban még azt gondoltam, minden így jó. De élőben kiderül, hogy ez sok, az meg kevés, más szerkezetekre gondolok, mert itt kellett volna még két refrén, ide sok ez a szóló, oda nem. Roy&Ádámnál is az volt, hogy sokszor a stúdióban csináltuk a lemezt, de az utolsó lemezt már összepróbálva, tehát ott hamarabb kiderülnek ezek a dolgok. Amikor színpadra állsz, tök egyértelmű, hogy azt játszod, amit fel is vettél lemezre. Én egyelőre a felvételekre koncentráltam, koncertekkel egyelőre nem foglalkozom, bár Gátos Bálinttal és Potesz Balázzsal csináltunk egy kis triót, és játszogatunk számokat a lemezről, amik trióban is megszólalnak, de egyelőre a zenekarozást nem tervezem. Lesz majd lemezbemutató is ősszel – s akkor majd valahogy színpadra állítom ezt. Sok vendég, közreműködő van a lemezen, őket is össze kell valahogy toborozni, ami nem egyszerű. De még ezen nem gondolkodtam, annyi van, hogy nem hagyományos koncertben, inkább színházi körülmények között képzelem el. Nem úgy, hogy csak bedugjuk a Marshall-t és zúzunk, hanem a környezetben is történik valami. Amikor nem pluginekkel dolgozol otthon, hanem az erősítőd hangját veszed fel bemikrofonozva, hogyan oldod meg? Isoboxot használsz esetleg? Nekem nincsen Isoboxom, de van egy módszerem, amit még a Roy&Ádám idejében dolgoztam ki. A belvárosban, egy földszinti lakásban lakom, és itt alapvetően zűr lenne a hangerővel, mert udvari lakásom van. Úgy oldottam meg, hogy a fiamnak vannak ilyen alvós szivacsai, mert mindig jönnek a haverjai nálunk aludni, tehát ezeket fölállítottam félig egy sarokba, és a Marshall 1960BX ládát befordítottam a fal felé, a szivacsok felé. |
 |
Kikísérleteztem a nekem legjobban tetsző mikrofon-megoldást: van egy Universal Audio sztereó előfok, abba megy a Shure mikrofon jele. Van egy elég komoly Shure koncertmikrofon szettünk, ebből használok három mikrofont. Bár nekem furcsa módon nem a Beta57 tetszik a legjobban, hanem a Beta87A vagy 87C kondenzátor énekmikrofon, van egy KSM44 stúdiómikrofon is, de nekem legjobban az énekmikrofon jött be. Annak idején már rájöttem, hogy a gitár hangkarakterét az erősítő adja meg, ha ezt a Marshall fej-ládát bemikrofonozom, dughatok elé rengeteg effektet, a hang karaktere nem változik meg. Ha más jellegű hangot szeretnék, más erősítőt kell használnom, mondjuk egy kombót. A Rolandnak most jött ki egy új BluesCube modellje, ami előfokcsöves, rettentő jó hangja van – evvel is vettem fel. 45 wattos, és nagyon jók a torzítói is – most jön majd ki a 80 wattos modell, meglátom, lehet, hogy színpadra is alkalmas lesz. Emellett BOSS pedálokat és a legújabb BOSS GP-10 effektet használom koncerten.
Közben szert tettem egy Gretsch gitárra – mindenki azt hitte, hogy nekem van Gretschem, de nem volt soha – a Roy&Ádám Trió menedzserének, Áronnak volt, aki nagy Brian Setzer fanatikus. Ha kellett, akkor mindig tőle volt kölcsön. Nagyon bele voltam szeretve… Sőt, az első klipemben még a Quimby-s Kiss Tibié volt nálam, s most a nyáron, végre ráfizetéssel el tudtam cserélni az egyik gitáromat egy régi Gretsch-re. Ezt használom elég sokat a lemezen, mellette van a Tele, minden mennyiségben, illetve van egy új, aktív EMG hangszedős Telecasterem, azon is elég sokat játszottam. Használtam jazzgitárt – van egy Cort Source, köszörült húrokkal, és a jó öreg N4-est. Érdekes módon használtam Godin-t is, ami nekem első számú koncertgitárom, a nylonhúros Godin MultiAc, viszont lemezen nem szoktam használni. Csak, ha kifejezetten olyan hang kell, mert nincs testhangja. Függetlenül attól, hogy koncerten CD-minőségben szól, lekopogom, hogy ilyen jó koncertgitárt nekem még soha senki nem tudott mutatni ebben a kategóriában, egyszerűen mindent ver – bármilyen énekcuccba, ha bedugom. Én az óta fémhúros akusztikust nem is veszek a kezembe koncerten, ezt annyira eltalálták. Ennek már olyan 5-6 éve.
Tehát a lemezen egy dalban használom, mert kifejezetten ez a hangzás kellett, de mivel testhangja nincs, pluginekkel utólag rá kellett segítenem. Használtam a lemezen sima nylonhúros akusztikus gitárt is, viszont a Godin jól jött, amikor olyan fekvésekben kellett játszanom, amit a sima „dobozgitáron” nem érek el. Emellett a lemezen használok Furch fémhúros akusztikus gitárt is. Mindent használtam, ami a lemezen kellett, és a kezem ügyébe esett. Van a lemezen szájgitár is, bár kevés, mert én elég sokat szájgitározom koncerteken, kicsit gondolkodtam is így utólag, miután befejeztem, hogy „Basszus, nem csináltam egy olyan igazi nagy szájgitáros számot!” De hát, nem volt olyan dal, ami ezt megkívánta volna! Van egy pár hang, de nem feltétlenül dominál.
Fúvós is van a lemezen, Weisz Gabi, baritonszaxofonon játszik, emellett a nagyszerű Junk nevű funky-zenekar négytagú fúvós-szekciója is szerepel rajta. Tehát van blues és funky is az albumon – nálam nem koncepció, hogy egyféle stílus legyen. Szeretek lemezt készíteni, és én a nagylemez egészét tekintem egy koncepciónak, egyben működik. Persze, ki is lehet és ki is kell venni belőle a dalokat egyenként, de van olyan dal, ami össze van kötve a másikkal, van, amelyik el van vágva. Egy nótát is fel kell építeni, de egy nagylemezt is ugyanígy fel kell építeni, a lemezen belül is kell, hogy legyen akár egy hangulati, akár egy érzelmi amplitúdó. Kell, hogy legyen eleje és vége, remélem, hogy sikerül ezt megvalósítani! Van hétperces szám is a lemezen, de én szívesen megcsináltam volna tizenkét percesre, hadd szólózzon benne még valaki órákig – de van, amelyik három perces és pont úgy jó!
A lemezkészítés mellett, milyen aktuális projektjeid vannak még?
Azt várom, hogy minél több koncertünk legyen a Roy&Ádám Trióval, tavaly volt 20 éve, hogy Roy lett a Roy&Ádám elődzenekarának, a Tramps együttesnek az énekese, s nem csaptunk ennek jubileumi bulit, úgyhogy elképzelhető akár ez, akár egy Roy&Ádám jubileumi buli, mivel mi meg ’98-ban alakultunk. Nem vagyok egy nagy jubilálós, jobban szeretem a 16 éves meg három és fél éves ünnepi bulikat. A lényeg: a Trióval is csinálunk új számokat, itt már a lemezkészítés kissé háttérbe szorult, készítünk dalokat, de hogy lesz-e ezekből lemez, azt előre nem tudjuk. Nagyon jó a csapat, mindenki tudja a dolgát, elég sok koncertünk van, akár akusztikusan, akár hangos rock-zenekarként, legyen munka, annyi a lényeg.
„Nyilván fontos, ki hív el és miért, és akkor érzem jól magam, ha azért hívnak el, hogy te magad légy.”
Egyéb felkérések?
Én nem voltam egy nagy session-gitáros sosem, valahogy nem szerettem nagyon, pedig én is úgy lettem zenész, hogy rengeteg zenekarban játszottam egyszerre, de most megint elkezdtek hívogatni. Nehéz kérdés ez, mert majdnem mindenhova úgy tudok elmenni, ha van B terv. Van most a Galla Miklós-féle GM49+ zenekar, ami nekem nagyon nagy kedvencem, ott például véletlenül játszom, mert amikor Miki újra átgondolta, hogy zenélni szeretne, akkor hozzánk érkezett egy megkeresés, hogy mi lenne, ha a Trió lenne a kísérőzenekara? De kellett egy billentyűs, Galla Miki humora pedig Zolitól és Roytól nagyon távol áll, ők azonnal mondták, hogy ezt nem. Én pedig mondtam, hogy dehogynem, így egyedül maradtam, viszont egy helyen próbáltunk a Mocsok1Kölykökkel, akik ilyen szempontból alkalmasak voltak, mert volt billentyűs náluk. Ők lettek a kísérőzenekar, viszont pont a gitárosuknak volt problémás Miki humora, megkértek hát, hogy gitározzak én, hát így. Azóta már Csányi Zoli is dobol a zenekarban, és baromi jók a nóták.
Szűcs Gabinak is van egy projektje, ő most kicsit ilyen retró lemezt csinált, most az Eurovízióba bekerült egy nótája, az ő lemezén is játszottam. Van egy akusztikus projektünk, Ülőstrike néven Gátos Bálinttal, kicsit ilyen jazzesebb, van a Hazugmagazin, ami pihen, várja az alkalmat, Borlai Gergővel és Papp Szabival, van a régi S-Modell zenekar, akik már nem S-Modell néven, de szeretnének valami újat csinálni, már próbáltunk is. Engem ez is érdekel. A GM49-ben sok ska-s szám van, nekem volt ilyen punkos vénám, az S-Modell inkább bluesos… Én imádok zenélni! Nyilván fontos, ki hív el és miért, és akkor érzem jól magam, ha azért hívnak el, hogy te magad légy.
Volt olyan – és ezért nem csináltam sokáig – hogy ígértek fűt-fát, hogy csak én kellek, viszont a második próbán kiderült, hogy azt kéne játszani hangról hangra, ami a felvételen. Ezzel nem lett volna semmi baj, csak nekem nem tetszett! Mondtam, hogy ide nem én kellek, hanem olyan profi session- vagy stúdiógitáros, aki ezt csinálja. Olyan szituációkban érzem magam jól, ahol én kellek, mint ember, vagy mint gitáros. Aki elhív, ne a két szép szememért tegye, hanem tudja, hogy ott az én gitározásomra van szükség! Van munka, mindig lehetne több, de nem panaszkodom, elvagyok!
Köszönöm szépen a beszélgetést!
Illés Norbert
2015. szeptember 8. 21:25