RICHIE KOTZEN ESETE A KANNIBÁLOKKAL
Tisztában vagyunk vele, hogy nem oly’ rég egy alapos interjú keretében foglalkoztunk Richie Kotzennel, ám a szerkesztőség kollektív kedvenceként is aposztrofálható gitáros-énekes azóta elkészült Cannibals című legújabb szólóalbumával, ami pont elég indokot szolgáltatott ahhoz, hogy felhívjuk Los Angeles-i otthonában, és újra nekiszegezzünk néhány kérdést. Richie ezúttal is készséges interjúalanynak bizonyult…
Hogyan kezdtél neki az új albumnak, mi volt az alapkoncepció?
Nem igazán rendelkeztem olyan elképzeléssel, ami kiindulópontként szolgálhatott volna, egészen addig, amíg egy étteremben ülve be nem ugrott valami: az asztalnál, evés közben azon kezdtem morfondírozni, hogy a mai társadalomban rendszeresen előfordulnak olyan viselkedésformák, melyek nem sokban különböznek a kannibalizmustól. Bizonyos emberek saját előrejutásuk érdekében képesek felfalni a másikat, egyszerűen átgázolnak azon, aki az útjukba kerül. Számukra csak az önös érdekek számítanak, semmi más nem érdekli őket. Ez a metafora annyira megfogott, hogy egyből megírtam a szöveget, majd hozzá a zenét is. Tulajdonképpen a The Enemy szövege is ezt a kérdést boncolgatja, csak más szemszögből.
Általában a szövegek inspirálják a zenét nálad?
Erre nincs bevett módszer, minden dal más és más, a modern technológia pedig csak szolgálja, segíti ezt. Meg is ragadom az alkalmat, hogy köszönetet mondjak annak, aki feltalálta az iPhone-t, mert így akárhol, akármikor felvehetem azt, ami épp az eszembe jut. Az In An Instant fő motívuma például egy repülőn ülve ugrott be, és azonnal meg is írtam hozzá a szöveget.
You címmel egy olyan dalt is feltettél a lemezre, amit a lányoddal együtt készítettél. Hogyan is volt ez?
Évekkel ezelőtt történt, hogy a lányom leült a zongorához, és elkezdett játszogatni valamit. Úgy 14 éves lehetett akkor, a téma hallatán pedig egyből felkaptam a fejem: „August, mi ez?” – kérdeztem. „A saját kompozícióm, most találtam ki.” – felelte. Több sem kellett, egyből felvettem az ötletet, ám ennek ellenére majdnem feledés homályába merült. Évekig a merevlemezen pihent, most azonban, amikor elkezdtem kutatni a régi, még fel nem használt témák között, ez is a kezembe került. Újra feljátszottuk, a nyers változat 7 perces lett, és ki merem jelenteni, hogy ez a dal a legcsodálatosabb zenei produkció, amihez valaha is közöm volt.
Ezúttal is egyedül vetted fel a lemezt, ahogy azt már megszokhattuk tőled?
Így igaz, az ének és a gitár mellett egymagam toltam fel a vokálok javát, plusz a basszusgitárt, a dobokat és a billentyűs hangszereket is…
Miért szeretsz így dolgozni?
Tudod, régebben sokat dolgoztam másokkal, tehát nem arról van szó, nem szeretem a közös zenéléseket. Számomra a tanulási folyamat, a zenei fejlődés része volt, hogy elsajátítottam az önálló lemezkészítés képességét. Mára a kreatív folyamat elválaszthatatlan részévé vált, hogy magam játszom fel az összes hangszert, ami roppant élvezetes számomra.
Visszatérve a dalokra, a Come On Free egy kiváló basszusszólót is tartogat…
Nem tagadom, hogy nagy barátja vagyok a basszusgitárnak… (nevet) Egyre inkább igénylem a gitár és a basszusgitár közötti egyensúlyt, és ez a törekvés már hallható volt a Peace Sign lemezen is, a We’re All Famous és a Your Entertainer dalokban, melyek tele voltak érdekes basszus-szólamokkal. A Come On Free a legrégebbi szerzemény a korongon, valamikor a 2000-es évek elején született, és a végleges formája elnyeréséhez a mintát George Duke Reach For It albuma szolgáltatta. Valami olyat próbáltam játszani benne, ami akár Byron Miller fejéből is kipattanhatott volna!
Elég ritkán hallani tőled flamenco-gitározást, de most ebből is ízelítőt kapunk…
Igen, a Time For The Payment dalban található egy nejlonhúros rész. Ezt a nótát évekkel ezelőtt írtam, úgy 2008 körül. A Peace Sign albumra szántam, de valahogy nem illett oda, és sehova máshova sem! (nevet) Egy ideig azt sem tudtam, mit kezdjek vele, ehhez a lemezhez viszont valamiért passzolt, kiváló záróakkord lett belőle.
|
Két prominens vendég is tiszteletét teszi az albumon, ami szintén nem szokványos nálad… A King’s X frontember Doug Pinnick munkássága számomra példaértékű, így aztán, amikor egy közös barátunk partján összefutottunk, nem szerettem volna elszalasztani a lehetőséget, hogy szóba elegyedjünk. Elég hamar sikerült megegyeznünk abban, hogy valamit csinálnunk kell közösen, ennek eredménye lett az I’m All In dalban hallható duett. Amikor elkezdtem dolgozni rajta, egyből beugrott Doug neve, mondván, ő bizonyosan hozzá tudna tenni valami pluszt. Ezért azonnal lehívtam a stúdióba, és láss csodát, az éneke új dimenziókat nyitott a felvételen! A másik vendég a lemezen Billy Sheehan, aki ezúttal nem basszusgitározik, hanem szintén énekel… Tervezel turnét a Cannibals lemezhez? Most egészen biztosan nem. Rengeteget játszottam az elmúlt időszakban, a tavalyi válogatásalbum kapcsán beutaztam az egész bolygót, és ugyan rendkívül jó kört futottunk a csapattal, alaposan elfáradtam. Fizikálisan totál kimerített a turné, éppen ezért jelenleg az akkumulátoraimat töltöm. Azért így sem unatkozom, mert két videót már készítettünk, a címadó számhoz és a You dalhoz, melyek már felkerültek a Youtube-ra. Annak ellenére, hogy nem vagyok nagy videókészítő, most két újabb klip következik, az In An Instant és a The Enemy nótákhoz. Visszatérve az albumhoz, mely hangszereket használtad a felvételek során? Gitárok közül főként a Telecastert, de bizony megesett, hogy elővettem a Stratocastert is. Erősítők terén a Fender Deluxe Reverb-öt favorizáltam, illetve a Marshall 1974x kombót, no meg a ’68-as Plexit. Ez a vintage Marshall-világ, ami a ’60-as évek végétől a ’70-es évek közepéig terjedő időszakot öleli fel, továbbra is nagyon közel áll hozzám. A Youtube-on láttam pár hete, amint Bogner erősítőket próbálgatsz… Valóban így történt. A Bogner emberei megkerestek, hogy dolgozzam velük. A tavalyi turné amerikai részén már az általuk összerakott motyó teljesített szolgálatot, mert azt akarták, hogy minél jobban képbe kerüljek a cuccaikat illetően. Nem titok, egy szignált Bogner erősítőn munkálkodunk jelenleg. |
 |
A stúdióban miért nem használtad őket?
Mert az adott dal szabja meg, hogy éppen mi szól mögöttem. Ennek az anyagnak főleg a Marshall-karakterre volt szüksége.
Izgatott vagy a Bognerrel való együttműködés miatt?
Persze, mindig jó a saját nevemmel ellátott produktumot létrehozni. Annak idején a Cornford erősítőim tervezésében is részt vettem, és csak jó emlékeim vannak a procedúráról.
A Winery Dogs tavaly piacra dobott egy Unleashed In Japan című DVD-t, igaz, csak Japánban. Miért nem jelentettétek világszerte ezt a felvételt?
Eredetileg ez volt a terv, aztán valamiért mégis az egyedüli japán kiadás maradt. Te láttad az anyagot?
Igen, belenéztem a Youtube-on, és nagyon tetszik, elképesztően profi a kép világa. Sajnálom, hogy errefelé nehézkes a beszerzése…
Örülök, hogy tetszik! A legutóbbi tokiói szólókoncertemet ugyanez a filmes csapat rögzítette, a közeljövőben mindenképpen ki szeretném adni ezt az élő anyagot. Jelenleg a felvétel editálása folyik.
Hogy álltok a kettes Winery Dogs albummal?
Pár hete ültünk le Billy-vel és Mike Portnoy-jal, hogy összefésüljük a felhalmozódott ötleteket. Azt mondhatom, hogy az anyag nagy része elkészült, és reálisan nézve nyár közepén, de legkésőbb kora ősszel kint lehet a lemez. Meglepetést szerintem nem fogunk okozni vele, és noha nagyon közel vagyok ahhoz, hogy objektíven meg tudjam ítélni, úgy hiszem, hogy az első korongon megismert stílus továbbfejlesztése érhető majd tetten rajta.
Fotók: Travis Shinn, Greg Vorobiov
Danev György
2015. szeptember 7. 22:31