EDDA évek/művek: Pataky Attila (9. rész)
Egy négyhetes rádiós interjúsorozatnak készült az anyag, aztán több felől is igény mutatkozott arra, hogy leírva is megjelenjen. Az Edda idén áprilisban egy Aréna koncerttel ünnepelt, ami „40 ÉV ROCK” címen volt beharangozva. A 40 évben sokak munkája volt benne – ezzel természetesen nem elvéve a jelenlegi felállás több évtizedes érdemeit-, ennek apropóján kerestünk meg több személyt, aki szerepet játszott a pályafutásban. Utánajártunk az Edda körüli dolgoknak, hogy boncolgassuk a kötődéseket, felelevenítsük az élményeket. Igyekeztünk időrendben haladni (Darázs István, Csapó György, Zselencz László, Róna György, Fortuna László, Mirkovics Gábor, Csillag Endre, Gömöry Zsolt, Pataky Attila) az interjúkkal, sajnos nem is mindenkit tudtunk elérni vagy nyilatkozatra bírni, de azért egy elég részletes, informatív sorozat kerekedett ki a beszélgetésekből. Mindenki habitusának, beállítottságának megfelelően tálalta esetleges sértettségeit, a fel nem dolgozott momentumokat, de legtöbben azért a pozitív élményekre koncentráltak.
(A sorozat 10. kiegészítő része Barta Alfonzzal készült interjú lesz, aki közben hazalátogatott és augusztus elején fellépett a Zártosztállyal!)
|
Köszönjük, hogy szakítottál időt az interjúra a próbátok közben és kijöttél a teremből (az arénás koncert előtt készült a rádióinterjú- a szerk.). Hogy álltok a próbákkal, kész a műsor? Ez ma leginkább a sajtó napja. Kint éppen három fotós kattintgat, a próba kezdetét fényképezték, és két kamerával vették is. Ebben a stádiumban mi már a mechanikus próba időszakában vagyunk. Már nem csavarunk, nem alakítunk a műsoron. Amit akartunk, megvalósítottuk és most már mechanikusan próbáljuk, hogy rögzüljön az idegszálakban. Van még egy bemelegítő bulink Felvidéken, de utána már jön a nagykoncert. Van lehetőségetek az Arénában egy főpróbát tartani a helyszínen, teljes cuccal? Hát, ha másfél hónappal ezelőtt átutalt volna két millát mondjuk a rádiótok, akkor lett volna. Volt egy halvány reményünk erre, de sajnos nem lehetett összehozni, nagyon drága lett volna. Hát, ezek a magyar sajátságos viszonyok. Elég nagy ez a próbaterem, tehát itt elég szépen tudunk készülni a műsorral. A kis próbateremből át egy nagyobba, a nagy próbateremből meg egy nagyszínpadra felpattanni, és kész! Gondolom azért elég nagy élmény még nektek is, hogy ekkora színpadon, helyszínen léptek föl. Hát, azért a nyár hoz ilyen léptékű színpadi fellépéseket. Az Arénától is nagyobbat, tehát nem akkora nagy kunszt ez. Inkább az a nagy kunszt, hogy negyven év, és az a nagy kunszt, hogy az én érzésem szerint, és az eladási adatok szerint is telt ház lesz és ez óriási megtiszteltetés, hogy 12500-an eljönnek és megnéznek minket - és ott lesznek testben és lélekben. Mindezt úgy, hogy nyáron legalább 50-60 helyszínen hallhatóak-láthatóak vagyunk. Úgyhogy nagy boldogság ez nekünk. Nézzünk bele egy kicsit a történelembe! Megjelent a harminckettedik lemezetek, A Sólyom népe. Hogy néz ki otthon a falad? Mennyi arany, mennyi platina, mennyi gyémánt díszíti? Szerencsére ez is a nyomás pillanatában aranylemez lett. Tehát harminckét arany, négy platina, két gyémánt az eddigi mérleg. |
 |
Szeretem őket nagyon! Megállok előtte és hálát adok a teremtőnek, hogy ezek ott vannak nálam a falon.
Összesített eladásból hozzávetőleg tudsz valami adatot?
Hát, olyan hatmillió körül lehetünk! Ennek nyolcvan százalékát vitte a Hungaroton. Ezek csak számok, boldogító számok, de a matériát vitte a Hungaroton - akkoriban a szocialista időkben.
Akkor százezer fölötti eladásokat tudtatok produkálni, illetve százezer volt az aranylemez is.
Az egyes lemez, az 700-800 ezernél tart. Rengeteg, rengeteg!
Én a megjelenés időszakára gondoltam a százezer körüli eladást.
Úgy, igen. Akkor százezer volt az arany és kétszázötvenezer a platina.
Melyik a három kedvenc?
Nekem, megmondom őszintén, hogy a hatos, a tizenkettes és a mostani, a harminckettes a favorit. A Szélvihart imádtam nagyon. A hatost meg az Éjjel érkezem, Gyere őrült számokkal kedvenc album. De mind a mi gyerekünk, az én gyermekeim! Imádom, szeretem mindegyiket.
’74 januárjában kerültél be abba a formációba, ami éppen akkor Miskolcon tevékenykedett. Hogy emlékszel a kezdeti időkre?
Hát, bombasztikus nagy szeretettel. Nagyon – nagyon klassz ősidők voltak! Tényleg, Beély Katikával, Ferenczi Zoliékkal, Halász Jóskával óriási élmény volt belekóstolni az akkori rock zenélésbe. Az egyetemi évek alatt nagy időket éltünk meg. Jó dolgokat csináltunk, sok-sok boldog bulit játszhattunk sok embernek.
Akkor még úgymond, vendéglátóztatok is, mert bálokon is játszottatok, maratoni hosszúságú programmal.
Hát az nem vendéglátózás! A bálozás az nem vendéglátó, azok szórakozóhelyeken való fellépések. A szórakozóhelyeken történő fellépés az nem mindennapos munka, nem kell bemenni dolgozni és játszani. Mi főleg suli bálokban játszottunk, klubdélutánokon, és egyetemi rendezvényeken, meg gólyabálokon.
Hogy látod ma önmagad? Mi maradt meg belőled, az akkori időszakból, illetve mi változott esetleg gyökeresen?
Hát, szerintem, ami fontos, az mind megmaradt – remélem! Ami meg nem fontos, az meg lemaradt, elmaradt. Én az egyik legnagyobb elismerésnek érzem az életemben, hogy képes vagyok változni, és képes vagyok változtatni. Ez a legnagyobb ajándék, amit kaptam az égből. Úgyhogy teszem a dolgom, változok és változtatok, ha úgy érzem, hogy valamit nem jól csináltam, akkor próbálom kijavítani. Ha jó, akkor meg örülök neki. Én anyukámtól kaptam még egy nagy ajándékot a többi sok-sok mellett. Megtanított arra, hogy a múltból csak a jóra emlékezzek. Semmit fiam, hagyd a többit! A legfontosabb szó, kulcsszó. Hagyd a csudába! És kész... És már meg is szabadul az ember a terhektől. Amúgy, meg minden úgy történt, ahogy történnie kellett. Minden úgy volt pontosan, ahogy lennie kellett. Én most pont ott vagyok, ahol lennem kell, és ott leszek egy hét múlva, két év múlva, öt év múlva, ahol épp lennem kell. Ezekben a dolgokban elég fatalista vagyok.
Akkor a következőnek tervezett kérdésem ebből adódóan kicsit okafogyottá vált. Azt akartam kérdezni, hogy van e tüske benned? De ebből adódóan gondolom, nincs. Viszont az érdekel, hogy a régi Edda tagok közül kivel tartod leginkább a kapcsolatot? Azt ugye tudjuk, hogy Csillag Endrének az új lemezén több számban is énekeltél, szöveget írtál.
Hét dalban segítettem neki. Ha valaki megkér, és éppen belefér az életembe, akkor segítek, amiben tudok. De a legtöbb régi taggal eléggé elszakadtunk már egymástól. Azért ez a negyven év az nagyon sok. Ha számolunk, nélkülük éltem meg lassan már harmincöt évet. Azért a huszonnégy óra az baromi kevés, nem jut idő mindenre. Itt mindent meg kell oldani, meg kell felelni két családnak, sőt, én már a harmadik életemet élem. Fizikailag is egybe kéne lenni, új dalokat is írni. Barátok, haverok az is elég nagy kör. Hál’ Istennek! A musicalt is megírtuk. Az is megy. Megyünk! Tehát, nem nagyon van időm. Örülök, ha hazamegyek és azokkal lehetek, akiket nagyon szeretek. A fiaimmal, feleségemmel meg a könyveimmel. Imádok olvasni. Arra jut a legkevesebb időm egyébként.
Most nem cikizni akarlak, de fölmerült sokakban az, hogy amikor megjelentek ezek a mulatós cd-id, akkor többen mondták, hogy: ááá, már Pataky Attila nem hiteles, mert átment ebbe a mulatósba...
Várjál! Ez tök nagy marhaság. Szakmabeliek mondták: Pataky Attila a műfaj legjobbjává lépett elő! Akkor nekem nem kell több. Én ezt is tudom, azt is tudtam, hogy baromi jól csináltam. Kész, ennyi! Ez is teljesen hiteles volt az életemben, hogy ezt a stílust előszedtem valahonnan. Én ma is imádok mulatni. Tehát, ez nekem furcsa, ha ilyenekkel állnak elő. David Bowiet soha nem kérdezték meg életében, hogy miért változott. Én egyetlen egyszer lépek ilyet az éltemben, hogy megmutassam, hogy ilyet is tudok, méghozzá nagyon jól, és aztán jön az örök felemlegetés. Ha te elmész valahova egy hétköznap és valamit csinálsz, például szavalsz, akkor te onnantól kezdve rossz újságíró vagy? Hogy mertél te szavalni? Az Eddához ennek semmi köze, ez az én magánéletem, egy pici morzsányi része az életemnek. Ennyi.
Én értettem eddig is a magyarázatot.
Nem baj, elmondtam.
Vannak emberek, akik…
Azok mindig vannak!
Néhány hete felröppent egy olyan hír - és ha ez nem így vagy nem teljesen igaz, tegyük tisztába-, hogy te az Edda folytatását rátaksáltad a fiadra, logikusan majd egy idő után, valamikor. Ez most valós információ?
Abszolút, igen. Négy éve indult be igazán a fiú, van saját zenekara, a Pataky Művek, és megvan az a hangszín, ami kell ehhez a műfajhoz. A Kölyköd voltamnál ezt le lehet mérni. Megvan a hangszín, a kilométer kell még bele. Azt meg senki nem tudja odaadni, megvenni, átadni. Rengeteget kell játszani, gyűrődni, megfelelni. Mindenütt! A százfős klubtól, a tízezres közönségig. Ez meg az ő dolga. Persze, a fiam, szeretem, hogyne segíteném mindenben! Boldog vagyok, hogy nem egy idegenre, vagy másra kell hagyni majd egyszer az örökséget. Ő viszi majd tovább. Ez nagy boldogság.
Jó mentális és fizikális állapotban vagy. Ez köztudott. Hogy látod, meddig lehet ezt csinálni?
Hát ezt ne tőlem kérdezd, hanem Mick Jaggertől meg Tina Turnertől!
Tehát akkor hetven év fölött is működhet nálad is?
Ők nagyobb szakértők már. Én még tini vagyok a hatvannégy évemmel. Ezt szeretni kell, nincs mese! Feltétel nélkül szeretni. A lehetőséget, amit a jó Isten adott. A színpadot, a dalokat. Hogy még meg tudom írni, el tudom énekelni, zenekar is van hozzá. Az ország legjobb zenészei ott vannak mellettem, az Edda benne van a tíz legkelendőbb produkcióban Magyarországon. Fontos, hogy játszhatok, hogy a közönséget érdekli, amit csinálok és szeretik. Fontos, hogy szeretve vagyok és szerethetek. Ennek örülni kell, és hát ott a szenvedély –még mindig. Amit szintén otthonról hoztam magammal. Ez nagy dolog. Akinek az életében ez nincs meg, azt a színpad ledobja a hátáról. Mi szenvedélyesen szeretjük ezt a lehetőséget, amit az Isten ad nekünk, hogy játszhatunk, zenélhetünk. Krisztián barátom szerint az egyik legmagasabb szintű rezgésforma átadni érzelmeket a zenéléssel. És mi ezt tesszük, nekünk ez a dolgunk. Ahogy szoktam volt mondani: mi nem adóztatunk, bőrt nyúzunk, nemzeteket árulunk el, hanem boldogságot adunk a zenénkkel. Ez egy jó dolog.
Ez tény. Évek óta beszélsz egyfajta világvégéről, illetve a mostani politikai-, gazdasági-, valamint bankrendszer szükséges megdöntéséről. Ez zenekaron belül köztetek mennyire téma? Mennyit beszélgettek erről?
Hát pontosan annyit, amennyire ez kikerülhetetlen. Van ez a néhány ezer tébolyult, agyament, akik világhatalomra törnek. Pedig lassan már a hamut is mamunak mondják, ezeknek a csápja a bankrendszer. Mindenünket lenyúlják az életünkben. Ez mindenkit érint, engem is, téged is. Ha elhiszed, ha nem, ha nem ma, majd holnap... És nem csak a pénz szektorra gondolok, hanem minden egyéb területre! Lassan az életenergiánkat szívják el. Éppen most olvastam Bill Gatesről egy cikket, ilyen halál-panelek vannak. Tehát leülnek szépen ezek a „vezetők”, ugyanilyen lelkületű figurák, mint ő, nagyokosok, és nézik, hogy kéne az egészségügyet lecsipkedni egy kicsit, kevesebbet fordítani rá. Azon törik a fejüket, hogy kéne a nyugdíjrendszert megszüntetni, likvidálni azokat, akikre már nincs szükség, már nem tudnak melózni... Plusz, egyelőre, akik maradnak, azokba pedig chipeket ültetni. Elméletileg ez egy eugenika. Na, most, ha ezek ellen nem tiltakozol, akkor elcsodálkozom rajtad, vagy bárkin. Én semmi csodát nem teszek, de mivel elől vagyok, el tudom ezt mondani. Két gyönyörű fiam van és nem ezt a jövőt szánom nekik, hogy a chip ott legyen bennük, szerverre rákapcsolva és majd valakik, ott a háttérben eldöntik, hogy jó rabszolga e még, vagy már lekapcsolják a szerverről és ráborulhat. Az igazság felszabadít. Gyerünk, már nincs hová hátrálni! Mondani kell ezt mindenkinek, mert egy rabszolgaságot szánnak nekünk. Egy kínkeserves rabszolga életet. Ez nem Magyarországra, hanem a világra szánt csapás. Ne nevezzük magunkat a legrosszabb helynek! Itt vagyunk pár kilométerre Ukrajnától, te ma még meg fogsz ebédelni, de ott már nem mindenkinek jut ez ki. Már nem is tudnak mást, csak hazudni! A politika csak erre képes.
Pont ezt akartam kérdezni, hogy hogy állsz manapság a politikával? Valamikor ’90 körül, volt egy olyan Edda turné, ahol Magyar Bálint ment veletek az SZDSZ-ből, egy ilyen kortes hadjárat jellegű dolog volt ott a koncerteken. Mostanában viszont már a Béke meneten lehet téged látni.
Igen, ez így volt. Abban a kezdeti időkben nem csak engem tudtak átverni.
Változott a világ, kiderülnek turpisságok?
Ki! Eléggé komoly turpisságok derülnek ki. El kell olvasni David Icke Emberi faj emelkedj fel című könyvét és abból mindent meg lehet érteni. Az mindent leír és elmondja, hogy hol tart az emberiségnek ez a része manapság. Mit szánnak az emberiség nagy részének, majd hét milliárd embernek. Ötszáz millió elég, és akkor ez azt jelenti, hogy hat és félmilliárdot kell kinyírni. Na, most nehogy azt hidd, hogy letettek erről a tervről! A chemtrailerek repülnek, megállás nélkül. Orvosi, baráti köreimben mondják, hogy mennyi a hurutos megbetegedés, amiből nem tudsz kigyógyulni. Permeteznek minket, mint a csótányokat. Itt már nincs hova hátrálni.
És amit megeszünk, megiszunk...
Mindennel mérgeznek minket és ölnek. Ott van az új lemezünkön a tizenkettedik dal, a Szükség van a hősökre? Bizony, nagyon – nagyon szükség van. És honnan szedjük őket? Ne mástól várd! Menj oda a tükörbe, nézd meg, ott van a te hősöd. Gyerünk öcsém, mert nagyon kemény, amit szánnak nekünk. Gyerünk, drága testvéreim! És csak mi szabadíthatjuk fel magunkat, senki más nem fog.
Tehát, akkor úgy látod, hogy van esély az ellenállással, illetve a harccal?
Van. Zajlik is. A média még a kezükben van, de Amerikában rengeteg letartóztatás van. Banki, pénzügyi csalások sorozata. Kínában, Japánban, mindenütt megy ez.
Attila, köszönjük, hogy informáltál minket, a negyven év után is sok sikert kívánunk nektek!
PAYA
2015. augusztus 24. 09:54