SCHROTT PÉTER - A tüzes hang
Schrott Péter nevét egy ország ismerte meg, amikor a pár évvel ezelőtti The Voice – Magyarország hangja című tehetségkutató műsorban egy szem rockerként állt helyt és vívott ki általános szimpátiát. A Tűzmadár énekese azóta komoly színházi produkciókban vesz részt, hangmérnökként dolgozik saját stúdiójában, és nem utolsósorban talpra állította önálló produkcióját, mely Continoom névre hallgat. Péter ezekről és sok egyébről mesélt magazinunknak.
Kezdjük a beszélgetést a legelején! Hogyan és mikor törtél lándzsát a zenélés mellett?
Nos, lehet, hogy furcsán hangzik, de a vasútmodellek iránti rajongásomtól eredeztethető mindez. Édesanyám és a nagypapám egyaránt a MÁV-nál dolgoztak, és természetesen terelgettek a vasút felé. Egyszer édesanyám azzal állt elő, hogy esetleg felmehetnék a gyermekvasútra, mert az izgalmas és értelmes dolog, és egyébként is, közösségi szellemre nevel, hiszen majdnem olyan, mint egy cserkésztábor. Örömmel vettem a kezdeményezést, hiszen imádtam mindent, aminek köze volt a vasúthoz. Itt fertőzött meg a zene, hiszen az ifivezetőknél állandóan volt akusztikus gitár, és állandóan együtt énekeltünk. Ennek hatására persze kisírtam magamnak egy akusztikus gitárt… (nevet) Épp Erdélyben voltunk, és már visszafelé jövet, Marosvásárhelyen egy hangszerboltban sikerült szert tenni egy háromnegyedes, fémhúros akusztikusra. Édesanyám persze azt hitte, két hét múlva úgyis sutba dobom, ehelyett akkor már véres ujjakkal, könnyeimet visszafojtva gyakoroltam. A gitár meg is maradt, rengeteg Metallica és Guns nótát sajátítottam el tabulatúrákból. Később jöttek a zenekarok, melyek többsége mulandónak bizonyult, aztán megalakult a Tűzmadár, ahol az első időkben annak rendje és módja szerint gitárosként szerettem volna funkcionálni. Viszont nem volt énekesünk, három-négy hónapon keresztül senki nem jelentkezett a hirdetésünkre. Ezért úgy gondoltuk, hogy kéne legalább valami jelzésértékű ének, és mivel mindannyiunk közül nekem volt a legtöbb hangom, én nyertem meg a posztot. De én is rettenetes voltam! (nevet) Pár hónap múlva viszont már kezdett érdekelni a dolog, és a többiek is bátorítottak, hogy menjek el énektanárhoz, amivel elindult a lavina. Két évvel később le is tettem a gitárt. Az én példám is azt mutatja, hogy valamilyen szinten bárki képes megtanulni énekelni! (nevet)
Nehezebb volt az énektechnikákat elsajátítani, mint gitározni tanulni?
Igen, hiszen a gitár egy fizikai tárgy, és tanulás közben óriási előny a vizuális kontroll, szemben az énekléssel, ahol nincs ilyen. Az éneklés komoly agymunka, teljesen tisztában kell lenned a tested működésével. A hangot csak egyszer kell elrontani rossz technikával, utána már nagyon nehéz korrigálni, szinte visszafordíthatatlan károsodásokat lehet szerezni. A megfelelő technika viszont karbantartja az embert, tisztán tartja a rezonáns tereket, és ennek köszönhetően kevesebb a nátha, a felső légúti megbetegedés. Amíg rossz technikát használtam, rengeteg bajom volt a torkommal. Az egyik Jézus Krisztus Szupersztár előadás után például alaposan megerőltettem a hangomat. El kellett mennem Nádor Magda énektanárhoz, aki hangterapeuta is egyben, és az ő útmutatásai alapján ma már sokkal könnyedebben és erőteljesebben énekelek. A nehéz részek is sokkal jobban mennek azóta, szóval mindenkinek, aki éneklésre adja a fejét, azt javaslom, először keressen egy jó énektanárt!
Kik voltak azok az énekesek, akik a korai időkben inspiráltak?
Az elején a germán metal vonal, a Helloween és a Gamma Ray voltak az istenek. Olyan akartam lenni, mint Michael Kiske, az ő stílusa és hangszíne nagyon tetszett. Próbáltam úgy énekelni, ahogy ő, és ezzel szerintem semmi gond nincs, természetes, hogy fiatalon utánozzuk az ideáljainkat. Később a Dream Theater vált meghatározóvá, majd kezdtem nyitni a pop előadók felé. Persze, az értelmes gondolatokat közvetítő, igényesen összerakott popzenéről beszélek. Adele számomra ezt képviseli, ahogy Anastacia is, aki elképesztően dögös. Rockban még Jorn Lande a nagy kedvenc, de a Linkin Park énekese is tetszik. A saját hangom megtalálásához ugyancsak nagyban hozzásegített a Scorpions Tribute zenekarban eltöltött időszak. Habár Klaus Meinét nem tartom akkora énekesnek, mert vannak, akik nála jobb technikával énekelnek, a lassú dalokat úgy hozza, mint senki a bolygón. Ezt megtanulni és beépíteni a saját világomba szintén értékes momentuma volt a fejlődésemnek.
Pár éve feltűntél a The Voice című tévés tehetségkutató műsorban. Mi motiválta a jelentkezésedet?
Igazság szerint nem én jelentkeztem, hanem megkerestek, és nem csak engem, hanem a legtöbb énekest, aki szerepelt a műsorban. A készítők azért vadásztak énekesi előélettel rendelkező emberekre, mert a koncepció itt az volt, hogy a többi hasonló szériával ellentétben a hangi adottságokra, a zeneiségre helyezik a hangsúlyt. A végén persze nem így lett… (nevet) Viszont a hozzáállásuk nagyon jó volt alapvetően. Kissé hezitáltam, amikor megkerestek, mert az első Megasztárban és X Faktorban is ott voltam, és azokban nem sikerült semmit elérnem. Aztán mégis rábólintottam, mert úgy gondoltam, mit veszíthetek? Legrosszabb esetben csúnyán beégetem magam, de ezt azért igyekszem elkerülni. Ha már az ölembe hullott a lehetőség, akkor megpróbálom kihozni belőle a legtöbbet, és az sem utolsó szempont, hogy kapcsolatépítésre is felhasználhatom. A számításom be is jött, nagyon jót tett a műsor a népszerűségemnek, pedig számítottam negatív kommentárokra. Teljes mellszélességgel képviselhettem a rock műfajt, anélkül, hogy levágták és szőkére festették volna a hajamat, vagy bármilyen egyéb módon megváltoztattak volna, és ez mindenképpen pozitívumként értékelendő. Összességében úgy gondolom, megérte, hogy szerepeltem a műsorban.
 |
Mit gondolsz, a színházi munkákat megkaptad volna, ha történetesen nem indulsz el a The Voice-ban? Ez egy nagyon érdekes kérdés, magam is feltettem Silló Sándor úrnak, aki a Jézus Krisztus Szupersztárt rendezte Szombathelyen. Onnan is megkerestek, de a legutolsó pillanatban. Emlékszem, vasárnap jött a felkérés, hogy a keddi meghallgatáson vegyek részt. Persze, egyből kaptam az ajánlaton, a színházban viszont azzal szembesültem, hogy temérdek nívós színész áll sorba a szerepért, köztük olyanok, akik a Madách Színházban is játszanak sokrétű szerepeket. Mit keresek én itt – gondoltam, aztán mégis úgy alakult, hogy engem választottak a szerepre. A kérdésre visszatérve, Sándor ismerte a Tűzmadárral kapcsolatos ténykedésemet korábbról, de ajánlottak is neki a The Voice láttán. Azt hiszem, mindkét szál egyforma súllyal esett latba, de az is elképzelhető, hogy ha nincs a műsor, akkor nem hívnak, ezért a szerepet mindenképpen profitként számolom el a The Voice javára. Máshol is játszol… A Vazul Vére rockoperában is szerepelek, ide viszont egyértelműen a Tűzmadár alapján kerültem. A szerző, Vörösmarty Imre már jóval a The Voice előtt kinézett magának a hangszínem miatt, amiért nagyon hálás vagyok, hiszen nagyon beleszerettem a darabba, és biztos vagyok benne, hogy ez mindenkivel így van, aki csak meghallgatja/megnézni. A CD-bemutató előadásnak április 12-én, Csepelen a Csepeli Munkásotthon gyönyörűen felújított díszterme adott otthont. Időközben saját gyermekedet, a Continoom projektet is talpra állítottad. Mesélnél erről a csapatról kicsit? Örömmel. A Continoom ötlete 2007 táján kezdett körvonalazódni a fejemben. Noha nagyon szeretek a Tűzmadárban a srácokkal közösen dalokat írni, ez a tevékenység mindenképpen megalkuvást, kompromisszumkészséget vár el tőlem. Az ember az idő előrehaladtával változik, más stílusok is érdekelni kezdik, és emiatt azt vettem észre, hogy sok témám nem fér bele a Tűzmadár koncepciójába. Ugyanakkor az is szöget ütött a fejemben, hogy izgalmas lenne ezeket egyedül megvalósítani. Az irányvonal sokat csiszolódott, végleges formáját úgy egy évvel ezelőtt nyerte el. |
Most már tudom, mit szeretnék kezdeni a Continoommal, és az is világossá vált, hogy ez egy emberes zenekar, de ez a kifejezés az alkotói munkára vonatkozik elsősorban. Koncertek persze lesznek, a zenésztársakat már megtaláltam, és nem zárom ki, hogy például a klipekben ők is teret kapjanak később. Próbálom profi módon tálalni az egész elképzelést, igyekszem minőségi videókkal megtámogatni a dalokat, hiszen a nemzetközi megjelenést tűztem ki célul, az angol nyelvezet is ezt a törekvést támogatja. Egyetlen magyar nyelvű dalom van, az Angyalokkal játszó, ami az autizmusról szól, és az Autisták Országos Szövetségével karöltve készült. Fekete Timi keresett meg egy évvel ezelőtt, hogy írt egy szöveget, amit szeretne megzenésíteni. A kisfia autista, tehát eléggé közel áll hozzá a téma, mondhatni, számára mindennapos a szembesülés a betegséggel. Aranyos dalocska lett belőle, indultunk vele az Eurovíziós Dalfesztiválon, mert eléggé populáris hangvételűnek ítéltük meg, de sajnos nem kerültünk be a harminc kiemelt közé. Pedig nem szomorú a téma, egyáltalán nem. Április 2.-a az autizmus világnapja, és a hozzá kapcsolódó előzetes kampányban szerepel a dal. Kizárólag magyar szöveggel adjuk elő, mert így jön át az üzenete leginkább, de tervbe vettük, hogy megkeresünk külföldi művészeket, akik reményeink szerint a saját anyanyelvükön fogják felénekelni. Egyébként április 2.-án hat külön flashmobot szerveztünk a város legforgalmasabb részein, ahol ezt a számot adtuk elő egy egyszerű koreográfiával, figyelemfelkeltő célzattal az utca népe felé.
A Continoom első koncertje pedig 2015. április 17-én, a Gozsdu Manó Klubban volt.
Műfajilag hogyan határolnád be a Continoomot?
Már az elején fúziós stílusban gondolkodtam, emiatt meglehetősen tágak a korlátai, ha vannak egyáltalán határvonalak. A pár évvel ezelőtt berobbant Skrillex és dubstep-őrület engem is magával ragadott, elképesztő energiákat szabadít fel ez a zene, a jellegzetes dobhangzásokat pedig külön imádom benne. Egyébként, olyan ez a muzsika, mint valami modern metal irányzat, csak éppen elektronikus eszközökkel adják elő. Úgy éreztem, jó lesz, ha a dubstep-ritmusokat torzított gitárokkal dúsítom, hozzáteszek némi drum & basst, mert azt is szeretem, és mindehhez slágeres, könnyen befogadható dallamokat írok. Elég új dolog ez… Nyilván, többen vegyítették már a dubstep zenét metallal, de azok a próbálkozások számomra inkább metalnak tűntek, néhol dubstepes elemekkel. Én másképp közelítem ezt meg.
Vevő erre a konzervatív rock-közönség? A Korn is rendesen megkapta a magáét, amikor ilyesmivel próbálkozott… Szerinted a Tűzmadár énekesétől elfogadják ezt az emberek?
Meglátjuk… (nevet) Mindenesetre, azt vettem észre, hogy a rocktáborból elég sokan szeretik a dubstepet, hasonló okok miatt, mint én. A kizárólag Pokolgépet és Ossiant hallgatókat nyilván nem fogom tudni a magam oldalára állítani, a mai fiatalság azonban jóval nyitottabb. Ők már olyan mértékben asszimilálódtak a műfajok keveredéséhez, hogy számukra a Continoom könnyen elfogadható lehet. Az eddigi reakciók biztatóak, és hiszem, hogy a megfelelő egyensúly megteremtésével, a rock-érzés fenntartásával utat találhatok a közönséghez.
https://hu-hu.facebook.com/schrottpeterhivatalos
www.continoom-music.com
https://www.facebook.com/continoom
https://twitter.com/ContinoomMusic
www.tuzmadar.hu
Danev György
2015. augusztus 18. 07:32