Bravo Palmer! Bravo Joe!
Bizonyára már mindannyian foglalatoskodtunk gitáros pályafutásunk során erősítőszimulációk próbálgatásával. Van, aki azért, mert nem volt pénze komoly erősítőkre, és a multieffektekben kereste a nagy elődök hangszíneit.Van, aki azért, mert az erősítőjét nem volt módja rögzíteni, és olyan is akadt, akinek jobban tetszett a szimulált hang, mint a rendelkezésre álló amp kimikrofonozott hangja.
Számos alternatívája létezett, és létezik mai napig is ezeknek a kabinet-szimulációknak. Az egyik az analóg, ahol a vonaljel frekvenciáit oly módon szűrik, mintha egy mikrofon által hangszóróról rögzített hangot hallanánk. A másik, a modernebb, maibb mód a digitális mintavételezés, leképezve ugyancsak a kimikrofonozott hangot, annak minden apró mozzanatával együtt.
Akad ám még egy felhasználói terület a "szimulációs körutazásunkon": a koncerthangosítás. Az esetek nagy százalékában egy "SM57"-es típusú mikrofonnal történik a gitár kiküldése a koncertfelszerelésre, egy D.I. Box-szal. Akik igényesebbek, akár több különféle mikrofonnal is próbálkozhatnak.
Mindemellett alternatívaként szolgál több évtizede, a német Palmer cég bestseller terméke, a PDI sorozat. Hogy kell ezt elképzelni? Egészen egyszerű dolog. Az erősítőnk és a ládánk közé kell iktatnunk ezt a kis szerkezetet, amely a legoptimálisabban leképezi a felszerelésünkből kijövő hangszínt. Ez az eljárás az analóg módszerek közé tartozik.
Számos világsztár választja mikrofon helyett (vagy mellett) ezt az eszközt a felszerelése kihangosításához. Ilyen sztárok többek közt: Def Leppard, Van Halen, Korn, Joe Bonamassa ...
Joe Bonamassa? Igen. Ő kifejezetten a monitorjába szereti visszakérni a Palmer PDI-vel kihangosított erősítő hangját. Régóta használja már a berendezést, de nemrégiben úgy döntött, hogy a rackes PDI mellé készíttet magának a céggel egy D.I. Box méretű verziót, mely tartalmazza a nagy testvér funkcióit és szolgáltatásait, kiegészítve az ő személyes kívánalmaival.
Mik is ezek, és hogyan is képzeljük el? Íme:
Adott ez a kis doboz amelybe belemegy az erősítőnk jele. Van 4 kis mikrokapcsolónk. Az elsővel ki tudjuk választani, milyen hangerejű legyen a kimenő, szimulált jelünk: O decibel, -12 dB, vagy -24 dB, pontosan illesztve az adott hangosító vagy rögzítő eszközhöz.
A másodikkal a ládánk méretét, és mély-tartományának élethű megszólalását finomhangolhatjuk. Mély, normál és mély-vágott állások állnak a rendelkezésünkre.
A harmadikkal a magas-tartományban dolgozunk, háromféle hangszínezettségből választhatunk. Normál, fényes és sötétebb. Eddig ez a dobozka teljesen megegyezik az rackes modell kínálta lehetőségekkel. Itt jön a turpisság, amitől a hang is "signature", nem csak a forma és a kidolgozás. Joe Bonamassa szereti a Gibsonja hangját úgymond "arcba tolni". Jó sok közepet, különleges "off axis" (távoli) mikrofonozást használ. Ezt a "Mid-Boost" érzést növelhetjük a "JB" feliratú tolópotival, közepes és erős mértékben.
Kétféle kimenetünk van, egy szimmetrikus és egy aszimmetrikus. Földelési zajok elkerülésére található rajta egy kis fázisfordító gomb is. Nem feltétlen szükséges erősítőt használnunk ahhoz, hogy kihasználjuk a kis varázsdobozunk adta lehetőségeket. Egy torzítópedál, vagy egy rackes előfok után kötve is kitűnő, bemikrofonozott hatású hangot kaphatunk.
Én is kipróbáltam a cuccot, még pedig kétféleképpen. Mindkét módon derekasan helytállt a berendezés, megvallom nagyon tetszett, igazi gitárhangot hallottam mindkét esetben. Az első mód volt a legegyszerűbb. Kizárólag az 1983-as "Boss DS-1"-esemet kötöttem elé. Nagyon komoly, konkrét rockhangot kaptam. A másik mód pedig a régi "JCM800"-as Marshallom kierősítése volt. Itt a fej és a láda közé kötöttem a PDI-t. Igazából ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy nem egy kihajtott full stack-et hallottunk. A "JB" funkció bekapcsolása után az élmény fokozódott, finom blues-os középtartományok érkeztek a hangképbe.
Mindent összevetve ez egy kiváló szerkezet. Hozza, sőt, felülmúlja az elvárásokat. Árát tekintve a középmezőnyben helyezkedik el, drágább, mint egy átlag mikrofon, viszont jóval olcsóbb, mint a rackes, nagy változat. És az a pláne az egészben, hogy táp sem kell hozzá.
Bravo Palmer! Bravo Joe!
Dandó Zolika
2015. augusztus 17. 07:58