EDDA évek/művek: Gömöry Zsolt 8. rész
Egy négyhetes rádiós interjúsorozatnak készült az anyag, aztán több felől is igény mutatkozott arra, hogy leírva is megjelenjen. Az Edda idén áprilisban egy Aréna koncerttel ünnepelt, ami „40 ÉV ROCK” címen volt beharangozva. A 40 évben sokak munkája volt benne – ezzel természetesen nem elvéve a jelenlegi felállás több évtizedes érdemeit-, ennek apropóján kerestünk meg több személyt, aki szerepet játszott a pályafutásban. Utánajártunk az Edda körüli dolgoknak, hogy boncolgassuk a kötődéseket, felelevenítsük az élményeket. Igyekeztünk időrendben haladni (Darázs István, Csapó György, Zselencz László, Róna György, Fortuna László, Mirkovics Gábor, Csillag Endre, Gömöry Zsolt, Pataky Attila) az interjúkkal, sajnos nem is mindenkit tudtunk elérni vagy nyilatkozatra bírni, de azért egy elég részletes, informatív sorozat kerekedett ki a beszélgetésekből. Mindenki habitusának, beállítottságának megfelelően tálalta esetleges sértettségeit, a fel nem dolgozott momentumokat, de legtöbben azért a pozitív élményekre koncentráltak.
(A sorozat 10., kiegészítő része a Barta Alfonzzal készült interjú lesz, aki közben hazalátogatott és augusztus elején fellépett a Zártosztállyal!)
Veled érkeztünk el oda a sorozatban, hogy már egy aktív taggal beszélgetünk, aki jelenleg is a zenekar meghatározó figurája. Te harminc éve vagy már idén a zenekarban, ugye?
Én ’85. január 4-én csatlakoztam Attilához és onnantól együtt dolgozunk. Elég komoly az évek száma most már! Nem érdem, csak állapot, és a színpadon mindig megpróbáljuk bebizonyítani, hogy tényleg érdemesek vagyunk arra, hogy szeressenek minket.
Na, de nézzük a zenei pályára állásod történetét! Ahogyan én tudom, és amikor én kezdtem észrevenni ezt a göndör hajú figurát a színpadon, az 1982 volt, amikor te session zenészként a Piramishoz kerültél. Ha jól tudom, kb. húszéves voltál akkor…
Pontosan húszéves voltam, 1962-es születésű vagyok. Ilyen fiatalon kerültem be a Piramisba! És sosem felejtem el - mert nagyon érdekes dolgokat hoz az élet-, hogy ’82. április 14-én volt az első koncertem velük Gyöngyösön vagy Gyöngyös mellett, és rá három évre, tehát ’85. április 14-én pedig Szegeden az Eddával volt az első koncertem, amikor már Edda tagként léptem ott föl. Az Eddával egyébként korábban, mint session zenész dolgoztam a platina turnéban, mikor az első lemezük platina lett.
Ez a Piramis felállás már akkoriban volt, mikor Révész Sanyi kiszállt. Te, hogy kerültél oda ilyen fiatalon? Azért ez elég komoly produkció volt, még Révész nélkül is.
Igen. A Pesti Műsor újságnak volt egy tehetségkutató versenye, és azon indultam a zenekarommal. Som Lajos ott szúrt ki engem, és amikor így alakult az életük, akkor rám gondolt. Nyílván volt meghallgatás is, ott kipróbáltuk egymást, illetve ők engem. Aztán alkalmasnak találtak arra, hogy velük kezdjek el muzsikálni. Hát, ez mindenképpen meghatározó élmény volt nekem, hiszen áprilistól egészen október közepéig voltam velük. Ebben volt egy finnországi turné, volt egy Szovjet turné, ami másfél hónapos volt. Tehát ezzel eléggé beledobtak engem a mélyvízbe. De azt gondolom erről az időszakról, hogy mindenképpen fontos állomás volt az életemben.
És a dolog érdekessége, hogy akkoriban te nem csak billentyűs voltál, hanem fúvós hangszeren is játszottál.
 |
Nagyrészt billentyűs voltam a Piramisban. Akkoriban már az volt a helyzet, hogy Gallai Péter ment előre az énekes posztra - Révész távozása után-, és akkor én azt a szerepet kaptam meg, amit Gallai ez által rám taksált. De volt mellette szaxofon is, minimális rész. A lényeg azért a billentyűs szekción volt. Viszont onnan meg átkerültél az Eddába nem is hosszú időtartam után. Igen, ugye október végén megszűnt a Piramis, Som Lajosnak az ügyes-bajos dolgai miatt. Az arany ügye… Igen. Amit rá fél évre ugye teljesen megszűntettek a megváltozott jogszabályok miatt. De akkor a „politika” úgy gondolta, hogy valakit meg kell mindenképpen „ruházni” az üggyel kapcsolatban. Lényeg a lényeg, hogy akkor, november végén indult egy Platina turnéja az Eddának, és ott session zenészként szerepelhettem. Elmondhatom, hogy én már a bakancsos Eddával is játszhattam! Utána, február közepén elvittek katonának, ahol szintén zenész lettem, katonazenész - másfél évig. Akkor nézzük ezt az Edda időszakot! Neked, hogy jött le, milyen hangulat uralkodott akkor a csapatban? Látszottak annak a jelei, hogy esetleg valami gond van a tagok között? Én akkor nem vettem észre semmi ilyesmit. Abszolút normálisnak tűnt minden, de nyilván én nem voltam annyira közel és benne dolgokban, hiszen csak egy kísérő zenész voltam. Meg gondold el, húszéves belekerülsz egy ilyen pozícióba, egyik színpadról a másik színpadra. Minden más érdekelt abban a szituációban, szenzációs volt, hogy én is fölmehettem a színpadra ilyen emberekkel. Ez a mai napig tart egyébként! Én azt gondolom, hogy ez mindenképp meghatározó volt számomra, hogy ilyen közegben kezdhettem komolyan zenélni. |
Tehát, az élmény oldala maradt meg benned?
Persze! Én semmit nem vettem észre, ha már voltak is gondok, az ott nem jutott el hozzám még pletyka szinten sem.
Az új Edda alakulásánál volt egy olyan időszak, mikor Tüsi meg Attila ketten alkották ezt az új felállású csapatot. Te már gyakorlatilag ennél az időszaknál odakerültél, de akkor még nem voltál véglegesített zenész, meddig tartott ez az állapot?
Hát, az nem tartott sokáig, mert én nyáron már véglegesítve lettem. Az egész 5-ös lemezt már együtt csináltuk, tehát annak a munkálataiba én is belefolytam - minden szinten.
Volt egy időszak, amikor nagyon nehezen találtátok meg a gitárosotokat. ill. a dobosotokat. Ez mennyire viselte meg a zenekart?
Hát, inkább a tenni akarás volt bennünk nagyon erős, és az, hogy valami nagyon jót csináljunk. És tényleg nagyon sokáig kutattuk a gitárost, akivel hosszabb távon lehet dolgozni. Csukával állandósult ez a dolog, megtaláltuk azt az embert, aki tényleg minden szentpontból alkalmas volt arra, hogy betöltse ezt a szerepet.
És utána jött Donászy Tibi is, vele egy időre stabil és nagyon erős felállás született.
Nagyon erős felállás volt, mindaddig, míg Csillag Endre el nem ment a zenekarból. Megnősült és Ausztriába költözött. ’88 elején volt, amikor ő elment. Azt szokták mondani, keresd a nőt! Hát, ő megtalálta és úgy gondolta, hogy Ausztriában fog élni. Aztán az idő bebizonyította, hogy mégsem volt ez olyan jó döntés a részéről.
És utána Zserbó is elment, vagy inkább ki lett téve a szűre, ugye?
Igen, igen. Attilának Zserbó bizonyos dolgai nem tetszettek, ahogy viselkedett egy-egy szituációban. Attis úgy gondolta, hogy ő csak olyan embert akar a csapatban látni, aki teljes szívvel itt van, és csak ezt csinálja. Nyilván úgy érezte, hogy Zserbó ebben a gyenge láncszem, ezért született ez a döntés.
Ahogy én mostanában Zserbónál leszűrtem beszélgetések során, ő azért kapaszkodott volna még a lemezfelvétel miatt, és tudta is, hogy időnként rossz fát tett a tűzre és ennek okán került ki... Bánta ő ezt.
Hát, nyilvánvaló! Mindenki megbánta - Csuka is megbánta, hogy annak idején így döntött és elment. De, hát akkor ő így érezte, hogy mennie kell, nem volt mit tenni.
Amikor ők ketten kikeveredtek a zenekarból, megtorpantatok vagy könnyen áthidaltátok ezt?
Nem torpantunk meg. Éppen azért, mert volt a Csillag születik tehetségkutató, ahol én is ott voltam, és akkor ott Alapi Pisti a Homo Sapiens nevű zenekarral föllépett és akkor rögtön mondtam Attilának, hogy ő az emberünk. Őt kell elhozni, mert ő tényleg frenetikusan gitározott. Amúgy milyen érdekes a Csillag születik, hiszen Ákos is ezen a versenyen indult Ede és a Bonanza Banzai nevű zenekarával. Neki is onnan indult el a karrierje. Tehát, ott Alapi Pistit megtaláltam és Pisti meg hozta a barátját és aztán velük ment tovább az Edda.
Pethő Gabit.
Így van.
Nem akartad kimondani a nevét?
De-de, akartam! Nagyon- nagyon szerettem, jó humorú, aranyos gyerek volt.
Én, ahogy kívülről látom a dogokat, nagyon nagy fegyelem volt az Edda akkori felállásaiban, illetve kicsit ilyen - ezt most idézőjelben értsd - munkahely és vállalkozás jellegű felfogás volt. Te ezt belülről élted meg, mit gondolsz erről?
Nézd, azt gondolom, hogy maga a zene is egy nagyon szigorú követelményrendszer. Hiszen vannak szünetek, vannak nyolcadok, vannak negyedek, tehát a zene is borzalmas fegyelmet kíván. Az, hogy jól zenélj, az fegyelem nélkül nem megy. Ez nagyon – nagyon fontos, és nyilvánvaló, hogy így is kell ehhez hozzáállni. Tehát ahhoz, hogy gyakorolj, ahhoz, hogy a próbára lejárj stb. Az mind része annak, amiről a zene, meg a zenélés szól. Az, hogy mi már lazán játszunk, ez nyilvánvaló, mert ezt szeretjük csinálni, mert ez az életünk és már sok munkát fektettünk bele. Hihetetlen mennyiségű munka van ebben, hihetetlenül sok gyakorlás és ez a fegyelem. Ez egy hasznos fegyelem! És szükséges is. Ha nem vagy pontos és nem működnek úgy a dolgok, ha nem úgy játszod, akkor szétesik az egész, semmilyen lesz. És ez vonatkozik persze minden másra is, nem csak a zenére. Az hazugság, hogy ez anélkül is megy. Az olyan is! Az olyan tiszavirág életű dolog.
Haladjunk tovább az időben! Alapi, Pethő elindult Kanadát meghódítani, megint két fontos láncszem kiesett. Megtaláltátok Kun Petit, illetve Kicskát, de gondolom nem volt egyszerű szituáció a távozókat pótolni.
Igen, hát nagyon – nagyon nehéz volt az az időszak. Úgy április közepén tudtuk meg, hogy elmentek és nekünk május 1-re le volt kötve a Petőfi csarnokos koncertünk! Tehát, két és fél hetünk volt kb. arra, hogy valamilyen szinten ráncba szedjük a csapatot. Lemondani nem akartuk a koncertet… Én a Pokolgépben megtaláltam Kunost, akivel egy roppant intenzív két és fél hetet töltöttem, hogy a Petőfi csarnokos koncertig felkészüljünk, megtanuljuk, megcsináljuk a műsort. Kunossal minden nap próbáltunk együtt, utána még mindenki külön is. Nagyon sok időt együtt töltöttünk, ami kellett ahhoz, hogy színpadra tudjunk állni. Aztán onnan indult egy újfajta időszámítás az életünkben.
És ezzel felállással kimentetek Amerikába is!
Igen, igen. Az egy jó kis kiruccanás volt!
|
Mennyire volt olyan szándék, hogy ti kinti karriert is próbáltok összehozni, vagy esetleg csak egy erőfelmérés volt és egy lehetőség pár koncertre? Én azt gondolom, hogy inkább ez volt, az utóbbi. Tehát, igazából ezt nem gondolhattuk véresen komolyan. Nyilván arra jó volt, hogy kimentünk és egy teljesen ismeretlen közegben megmérettük magunkat. Sőt, ugye a tengeren túlra mentünk, az mégsem Európába, hanem Amerikába! Ez egy izgalmas vállalkozás volt, két koncertet adtunk kint. Izgalmas volt, jó volt, de azt gondolom, hogy ha oda születsz, akkor sem könnyű, nem, hogyha még valahonnan a világ másik feléről érkezel. Akkor még nem volt ennyire show business alapú a zenélés. Ez egy okos kis erőfelmérés volt, és tudtuk, hogy hányas a kabát. Nem voltak igazán komoly álmaink. A komolyság inkább abban mutatkozott meg, hogy tényleg megméressük magunkat, mit érhetünk odaát. Ennyi. Nyilván, hogyha adódott volna valami komoly ajánlat, vagy lett volna némi szerencsénk, akkor lehet, hogy többre lettünk volna hivatottak. Én úgy érzem, hogy nem is az embereknek a felkészültségével, meg a mi zenélésünkkel volt a probléma, nem ez volt az akadálya annak, hogy mi komolyabb sikert érjünk el. Inkább az, hogy nem születtünk oda. Nehéz ügy. Ez ugyan olyan, hogy Robbie Williams is - pedig elég nagy világsztár - Amerikában egyszerűen nem tudott komoly sikert elérni. Európai sztár volt világ életében. Ez egy nagyon messzi példa, de neki sem sikerült. Én azt gondolom, ez jól sült el, kimentünk, szerettek minket, de ennyi! Nagyon klassz kaland volt ez számunkra. Ezt megelőző időszakban viszont Csukával azért futottatok Európában. Ausztriában, sőt Franciaországban is játszottatok. Az erősebben mutatta magát, mint lehetőség? Franciaországban egy fesztiválon játszottunk Párizsban, meg lent délen volt egy másik fesztivál, ott léptünk föl. Ausztriában Regensburgban játszottunk egy hatalmas rock fesztiválon. Komoly sikerünk volt. Azt kell, hogy mondjam, hogy Ausztriában szétszedtek minket. Aztán játszottunk Klagenfurtban, de ott már Alapi Pistiékkel. Tehát mindenhol ez volt: zugabe, zugabe! Ordítoztak a németek, nagyon tetszett nekik a műsor. Volt egy nagyon komoly Svájci vonalunk is, akivel elkezdtünk tárgyalásokba bocsátkozni, de az is megszakadt, sajnos. |
 |
Én oda akartam kilyukadni, hogy akkor valami menedzsment dolgozott is az ügyön, ugye?
Persze. Svájci részről volt egy nagyon erős menedzsment. Most már meg nem mondom melyik világ lemezcégnek az európai igazgatója is iderepült egy Petőfi csarnokos koncertünkre, és oda volt teljesen a produkcióért. EMI vagy Universal... Elég nagy ember jött ide. Hogy hol akadt meg a dolog, én azt már nem tudom - megmondom őszintén.
Te úgy láttad, hogy abban az időszakban készen állt a zenekar arra, hogyha esetleg lehetőség van, akkor mentek?
Abszolút. Ez semmifajta problémát nem jelentett volna. Hogyha... Nem rajtunk múlt ez a dolog. Tehát, a mi kvalitásainkat tekintve, meg minden szinten azt gondolom, ez igen is tudott volna működni. Hiszen voltunk kint, felléptünk és ismeretlen füleknek is bejött a zenénk. Tehát, mondjuk egy osztrák rock fesztiválon, mikor már lagymatagon ültek az osztrákok, olyan szinten meg tudtunk mozgatni több ezer embert, hogy senki nem hitte el. És úgy jössz le egy idegen színpadról, hogy: zugabe, zugabe! Ordítanak az osztrákok, hogy: vissza - vissza. Már ordították a nevünket is. Akkor azt mondtam, hogy úr Isten, itt valaminek kell lennie, ez magától nem működik!
És akkor akár még Magyarországról egy európai szint könnyebben elérhető lett volna.
Ez biztos, ez egészen biztosan így van!
Beszéljünk arról, hogy ’85 környékén még Tüsi volt, aki zeneileg leginkább meghatározta az arculatot. Egy idő után meg te vetted át gyakorlatilag ezt a főszerepet a zeneszerzésben. Milyen korszakai voltak zeneileg az Eddának, illetve, hogy alakult ’85 utántól napjainkig ez a zenei vonal? Te mennyiben látsz változásokat ebben?
Amikor ők hazajöttek – Attila, meg Tüsi – Norvégiából, már voltak kint készült dalok, ami nyilván az 5-ös lemez alapjait megadta. Hát, ez egy picit talán poposabb volt, mint az előző Edda. De az egész világ kicsit arrafelé indult el akkoriban. Aztán szép lassan, ugye a 7-es lemez - a Változó idők-, a 8-as lemez – a Szaga van!- már visszatalált a rockosabb gyökerekhez. Én azt gondolom, hogy ez mindenképp egy fontos momentum, hogy vissza tudtunk találni az igazi rockzenéhez. Én a dallamos rockzenét szeretem, mindig is próbáltuk igényes hangszereléssel megfelelő köntösbe bújtatni ezeket a dalokat. Ez volt bennünk, nem volt ez annyira tudatos. Az válik dallá, ami az ember szívéből, meg ami az ember lelkéből kikívánkozik. Így alakultak ezek a zenék.
Én úgy érzem, hogy ’86 –’87 környékén ti megtaláltátok azt a vonalat, ami abszolút követte az akkori rockzenei trendet. Tehát egyrészt modern is volt, pláne Magyarországon, illetve, nemzetközi szinten is épp az az éra futott, amit ti képviseltetek. Te hogy látod?
Hát figyelj! Ahogy a világ hat ránk és minden emberre, úgy ránk is hatottak bizonyos zenék és ezt nem is tagadom. A mai napig hatnak rám zenék, és megmondom őszintén, befolyásolnak is. De ezzel semmi baj nincsen! Nyilván akkoriban is így volt, de mint mondtam, annyira tudatos ez sosem volt. Inkább a tudatosság abban volt, hogy amikor már kész egy anyag, akkor arra törekszel, hogy ezt olyan minőségben és olyan szinten tudd reprodukálni, hogy az tényleg minőségi legyen, a legjobb, amit magunkból ki tudunk hozni. A tudatosság része ennyi volt. A zene az mindig belülről árad, és valahogy kiszakad az emberből, legalább is belőlem!
Tehát, olyan nem volt, hogy na, most ilyet csináljunk, vagy olyat csináljunk? Zenekarnévvel kiegészítve…
Nem. Hatnak rám, ránk is zenék, de így nem vágtunk bele egyetlen dalba sem! Hallom nap, mint nap a világban körülöttem megszólaló zenéket, ez engem is befolyásol valahol, de ezzel nincs baj - én azt gondolom.
Te mennyire kedvelted, kedveled a bakancsos Eddának a dalait? Tehát mondjuk, ha én azt mondanám, hogy mondj öt Edda dalt itt a 40 év pályafutásból, akkor azok között szerepelne ilyen?
Szerepelne, mindenképp szerepelne! Én nézőként ott voltam, amikor Pestre először jöttek Attiláék az Ifjúsági Parkba, és volt 182, 5 fizető néző… Mert aznap volt pont a Piramisnak a Kisstadionban a nagy koncertje. Nyilvánvalóan akkor magával ragadott az a fajta lendület, ami lejött náluk a színpadról, meg Attilának a hihetetlen karizmatikus egyénisége, meg a hangja... ’81-ben az egyik egyetemen volt egy tv felvétel is, azon is ott voltam a közönség soraiban. Tehát számomra mindenképpen meghatározó volt az akkori Edda. Nagyon – nagyon szerettem akkor a zenéjüket!
 |
Természetesen ezek a dalok az életem részévé váltak, és a mai napig én azt gondolom, hogy nagy dolog, hogy a Hűtlent játszhatom. Az mindenféleképp egy korszakalkotó dal volt. Tovább haladva az Edda történetében, ismét egy elég komoly sorscsapás következett be ’93 júliusában, mikor Kun Petit baleset érte. Ott való igaz, hogy fölmerült az, hogy egy időszakra leálltok, vagy esetleg még a komplett Edda folytatás is veszélybe került? Az nem. De az, hogy legalább egy évet kihagyunk, az mindenképpen ott volt a pakliban. Elég sokat ki is hagytunk, és aztán mégis úgy döntöttünk, hogy csak folytatni kéne. A közönség is ezt várta el tőlünk, és Peti is azt akarta volna, hogy folytassuk. Én azt gondolom, hogy kár lett volna emiatt megállni. De tényleg úgy volt, hogy egy évig nem csinálunk semmit, de aztán jött a folytatás. Akkor ez volt a helyes döntés. Utána viszont Alapi Pisti került vissza. Először talán így félig – meddig, ideiglenes beugróként, de aztán fixálódott az ő helye. E miatt a kanadás kiugrás miatt mennyire volt ez macerás, hogy ő visszakerüljön? Hiszen ott volt egy komoly „bajusz összeakasztós” időszak. Igen, ez nyilván ott lebegett. Én azt gondolom, hogy előre kellett néznünk és a legkézenfekvőbb, leggyorsabb megoldás Pisti visszatérése volt. Nyilván azokat a problémákat, amit akkor nekünk okoztak, hogy ők szinte szó nélkül leléptek akkor, azokat megpróbáltuk félretenni, amennyire csak tudtuk. A célt láttuk magunk előtt, és ez volt a legjobb döntés. Nyilvánvaló ezek a történések már azóta a feledés homályába merültek, ezzel már nem is kell törődnünk és nem is kell foglalkoznunk. Volt, elmúlt, túlléptünk rajta. Én úgy látom, hogy helyesen döntöttünk akkor. Gondolom, azért Pistinek a kvalitásai is elég sokat nyomtak a latban? Meg ismerte a számok nagy részét is… Hát ez egyértelmű! Világszínvonalon gitározik István, a világban is kevés ilyen képességű ember van. Azt, amit Pisti tud a hangszerén, azt nagyon kevesen tudják! |
Én arra emlékszem, hogy Tokajban léptetek föl vele először – már ebben a visszatérős időszakban. Talán az még Rock gyermekei tábor volt, gálaműsor nagyszínpadon. Én mentem Attilához egy interjút csinálni, mert akkor volt a gitáros keresgélés és még nem volt publikus a név, és kérdezem, hogy eldőlt már, vagy mi van. Akkor mutatott a háta mögé és még valami ironikus megjegyzést is tett… Pisti akkor ott ült a háta mögött három asztallal arrébb és gyakorolt, és akkor mondta Attila, hogy visszatért. További változások is voltak itt, hogy ne legyen unalmas az Edda Művek élete, 96-ban Donászy Tibi is kikerült. Ő azért elég sokáig ült azon a poszton. Vele mi volt a bibi?
Így van. A távozás az ő döntése volt, illetve bizonyos dolgok szembe jöttek Attilával és a zenekarral. Tibi itt játszott, ott játszott... Attila megkérdezte, hogy: és akkor mond el, hogy mit szeretnél igazából csinálni? Akkor ő nem az Eddát választotta. Így jött Hetényi Zoli barátunk, neki sem sok ideje volt, talán egy hete, hogy a műsort megtanulja és egy szolnoki unplugged koncerttel beszálljon a zenekarba és elkezdje az Eddás létét. ’96 óta gyakorlatilag most már ez az összeállítás képezi a csapatot. Húsz éve lassan…
Most milyenek a viszonyok zenekaron belül? Ki között van szorosabb barátság?
Mivel az életünk nagy részét, legalább a felét együtt töltjük, ezért olyan, hogy a privát életünkben összejárunk, az már nem nagyon van. Így is, úgy is az élet összehoz minket. De azt gondolom, hogy nagyon jó a kapcsolatunk egymással. Építően hatunk egymásra, a zenénkre. Jó a privát és a munkakapcsolat is! Sokat és jól tudunk együtt dolgozni azért, hogy jó új dalok születhessenek.
Tehát, akkor most kiegyensúlyozott időszakot éltek?
Igen, és mint tudod, megjelent tavasszal az új albumunk is. Nagyon karcos albumra sikeredett!
40 éves jubileumi koncert?
Ez nem egy lemezbemutató koncert, ez egy összegző koncert. (Az interjú még a koncert előtti napokban készült – a szerk.) Magyarul az első lemeztől az utolsóig majd mindegyikről szól legalább egy dal, de a legnagyobb slágerek mindenképpen, ami fémjelezte a zenekar munkásságát, az el fog hangzani ezen a koncerten. Természetesen hihetetlen látvánnyal és világszínvonalú technikával készülünk. Hatalmas LED falak, elképesztő világítás parkkal és egy olyan effekttel is előállunk, amit még Európában nagyon kevesen láthattak. Talán Magyarországon még nem is volt ilyen. Két és fél órás koncert lesz. Nyilván az új lemez prezentálja azt, hogy dolgozunk, haladunk előre, és nem ülünk a babérjainkon. Fontos része az életünknek ez az új anyag, erről is lesz pár dal ezen a koncerten.
Mielőtt még beszélnénk az új lemezről tovább, bennem fölmerült - meg nem csak bennem - az a kérdés, hogy arra nem is gondoltatok, hogy erre a 40 éves jubileumra korábbi tagok közül akár egyet – kettőt mutatóba meghívjatok?
Nézd, az az igazság, hogy fölmerült bennünk ez a dolog, de most gondold el, hányan voltak a zenekarban, és ha valakit meghívok, akkor a másik megsértődik, hogy őt miért nem... Azokra, akikre gondoltunk, hogy eljönnének, akkor effektíve a koncert fele arról szólt volna, hogy ők is itt játszottak, és a saját zenekarunkra nem marad kellő idő. Okosabb döntés volt az, hogy nem hívunk meg senkit, hanem magunk játszunk a mostani felállással, fölelevenítve régi dalokat, természetesen tisztelegve a korábbi tagok és munkásságuk előtt is. De lesz 12500 vendégünk!
Az idei év ennek a 40 évnek az ünneplésével fog telni? Tehát mentek vidékre is ezzel a programmal, vagy ez csak egyszeri?
Ez egy egyszeri buli, a turnénak teljesen más műsora lesz. Ez egyszeri és megismételhetetlen koncert.
Nos, akkor nézzük az új lemezt! Mikor az ember már eljut odáig, hogy harminckét lemeze van, talán akkor már kicsit keverednek a fejében a számok, zenék. Hogy voltatok ezzel az új lemezzel, hogy készültetek rá, milyen koncepció szerint született?
Hát, igazából ugye a dalok mindenképp úgy alakulnak, hogy van a zene és a szöveg. Ehhez a lemezhez nagyon sok megírt verse volt Attilának, és ezekre próbáltunk hangulatokat megfogva zenéket írni. Egy-két dalnál volt csak meg előbb a zene és utána a szöveg. Tehát ez mindenképpen nagyon szöveg centrikus album lett, de nagyon karcos és rockos mai lemezt sikerült csinálnunk. A visszajelzések mindenképpen pozitívak a közönségünk részéről.
|
Alapival ketten írtátok a zenéket? Igen-igen! Most másabb volt a munkamódszer, hogy nagyrészt a szövegek voltak meg előbb? Pontosan. Régebben általában úgy volt, hogy előbb a zene volt és utána jött a szöveg, illetve voltak meglévő gondolatok, témák, mert Attilának van egy verses füzete, amit néha odaad nekünk, és az embernek, ha egy-két gondolat megtetszik, akkor arra elindul az agya és el tud kezdeni valami dalban gondolkozni. Most így nagyrészt ez a fordított dolog működöt, hogy a szövegekből indultunk ki. Hogy néz ki a nyaratok, illetve az év további része? Merre jártok? Tele van a naptár hála a jó Istennek! Tele van a nyár is. Egészen szeptember közepéig játszunk egyfolytában, ebben Felvidék is lesz, Erdély is, de főleg Magyarország. Fesztiválokra milyen szívesen mentek? Nagyon szeretek fesztiválokon játszani. Nem tudom most fejből idén hány fesztiválon játszunk. Nyilván valamikor ki kell hagyni néhány fesztivált. Időpont egyeztetések, egyebek miatt. Az sem szerencsés, ha sokszor játszunk egymás után ugyanazon a rendezvényen. Ezt a szervezők is így gondolják. Más műsor is kell ilyen helyekre, de nagyon szeretjük a fesztiválokat! Volt egy időszak, amikor a nagyobb fesztiválok nem annyira kultiválták ezt a fajta zenei vonalat, amit akár az Edda is, vagy más hasonszőrű zenekar produkál, de aztán úgy látom, hogy belátták, hogy azért szükség van erre is, hogy megmozgassák az embereket. Persze. Én azt mondom, hogy maradt ez a tendencia, de hát ugye a közönség azért ilyen szempontból jó ízlésű és széles látókörű, tehát mindig követeltek minket ezekre a fesztiválokra és szerintem meg is van a helye ennek a zenének is. Én azt gondolom, minden stílusnak, és minden dolognak létjogosultsága van, hogy ha érzel benne erőt és érzel benne valami pluszt. |
 |
Eszembe jutott, hogy tavaly nyáron a miskolci EFOTT-on jól szerkesztett, sokszínű program volt és akkor gyakorlatilag az Eddán voltak a legtöbben.
Hála a jó Istennek! Igen, nagyon jó buli volt, emlékszem, ott az egyetem területén volt a rendezvény. Hát, az ilyeneknek csak örülni tudunk! Figyelj, ha sokan jönnek ránk, az nagyon nagy boldogság, hiszen az ember megkapja a visszajelzést, hogy érdemes csinálni és még mindig kíváncsiak ránk és ez nagyon – nagyon jó nekünk. Ezért érdemes zenélni! A közönség szeretetéért, meg azért, hogy a dalok odatalálnak, eljutnak a szívekhez.
Na, ez záró gondolatnak is nagyszerű, köszönjük az interjút és további sok sikert kívánunk nektek!
PAYA
2015. augusztus 16. 17:40