MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

Életképek – Pákai Petra

Folytatjuk életképek címmel indított önálló sorozatunkat, melyben ugyanazon kérdéseket tesszük fel számos hazai művésznek azt remélve, hogy a válaszaikból (önállóan és összességükben is) egyedülálló kép rajzolódik majd a hazai zenei életről és a zenész hivatásról. Ebben a részben Pákai Petra a Patché zenekar énekese, a Kőbányai Zenei Stúdió énektanára válaszolt a kérdéseinkre.

Mivel foglalkozol éppen?

Jelenleg tanítok, próbálok és koncertezem.

Mik a szakmai terveid a közeljövőre?

Szeretnék lemezt felvenni a Patché dalokkal, valamint angolra is lefordítani és felénekelni. A nyáron pedig minél több helyen előadni a műsorunkat Zolival. (Cséry Zoltán - a szerkesztő)

Új anyag? Koncertek? Szólótervek? Zenekari tervek?

Zolival tervezzük a következő dal felvételét, valamint egy nagyszabású koncert is tervben van. Szeretnénk eljutni vidékre is a dalainkkal, sőt a határon túl is szívesen koncerteznénk, úgy hallottam, hogy hatalmas szeretettel fogadják a hazánkból érkező zenészeket a határ másik oldalán, magyarok lakta településeken.
Duó formáció vagyunk, de tervezzük, hogy zenekarrá bővülünk amihez fantasztikus kollégákat szemeltünk ki :-), mind zeneileg mind emberileg profi, megbízható muzsikusok.

Szerinted merre tendál a hazai zeneipar?

Szerintem egyre több a stílus és színesebb a paletta műfajok terén. Az internet eltörölt minden határt és a fiatalabb generáció már sokkal felkészültebb (naprakészebb) mint mi voltunk. Igaz annak is meg volt az előnye, hogy nem volt minden a kezünkbe adva, hanem rengeteg dologra magunknak kellett rájönni, így jobban is értékeltük azt amink van! Senki nem videókból tanított vagy skype-on. Nyitott embernek tartom magam, de még mindig nehezen fogadom, hogy valaki skype-on akar énekelni tanulni, még akkor is, ha nagy a távolság. Hiszek a személyes találkozók varázsában. Aki zenét tanít, az egyfajta terapeuta és néha a tanítványnak csak egy ölelésre van szüksége ahhoz, hogy megugorja a feladatot, ezt a neten keresztül nehéz lenne kivitelezni.

Milyen pozitív/negatív trendeket tapasztalsz?

A technika hihetetlenül gyorsan fejlődik, ami egyrészről fantasztikus, másrészről pedig nem.
A mai hangszerek, számítógépek annyira fejlettek, hogy egy egész szimfonikus zenekart le lehet modellezni velük, ami dalíráshoz óriási segítség, de mondjuk a zenészek, akik emiatt a háttérbe szorulnak, otthon maradnak, nem vesznek rajta kenyeret... Egy jó programmal és számítógéppel a határ a csillagos ég! (persze a tehetség nem elhanyagolandó)

A másik trend: „Milyen dalt írjunk, hogy leadják a rádiókban?” Régen a dalok születtek meg és azt játszották a rádiók, ma pedig ha 0:40-ig nem jön be a refrén, akkor le sem játsszák a dalt. Különböző receptek vannak erre, és ha nem követed, akkor nem fognak a médiában szerepeltetni, mert nem férsz be a keretek közé. Néha azt érzem, hogy a szerzemények elvesztették a „lelkiségüket” és körzővel-vonalzóval vannak összeollózva. Nyilván a rádióknak sincs könnyű dolguk, hisz az sem mindegy, hogy az interjúalany hány szótagot ejt ki a száján és hány betűből áll egy beszélgetés, milyen hosszú egy dal, valamint megszázszorozódott a zenei platformok száma, ahol az emberek játszva tölthetik le kedvenc zenéiket, ezzel nehéz versenyezni....

Szerinted meg lehet élni ma a zenélésből - te ebből élsz?

Azt gondolom, hogy igen! Ha mindig negatívan tekintünk, a szakmára, akkor azt programozzuk be.
Senki sem mondta, hogy könnyű csak zenélésből élni, de rengeteg munkával, jól kiépített kapcsolatrendszerrel, szorgalommal sikerül.

Mennyit keresel egy évben? (csak ha nem sért a kérdés)

A téli időszakban szinte csak a tanításból élek, és akkor történnek a műhelymunkák is, ami inkább viszi a pénzt mint hozná, de nyáron megsokszorozódik a fellépések száma, és akkor kell tartalékolni.

Milyen területről származik több bevétele ma egy hazai zenésznek: koncertből, vagy lemezeladásból, esetleg jogdíjakból?

Addig a pontig, amíg nem vagy ismert, addig a koncertekből, aztán a jogdíjakból, ha játssza a dalod a rádió. A lemezkiadás ma már csak elektronikusan működik szerintem, ami megnyitott egy hatalmas felvevőpiacot, hisz bármikor le lehet tölteni a lemezed, lassan bármilyen eszközre, kinyílt a világ. Azért én nagyon boldog leszek, ha elkészül a lemezünk, tuti kiírok egy példányt CD-re, és a kezembe fogom fogdosni, mert azért annak van egyfajta értéke, amikor a muzsikád kézzelfoghatóvá válik.

Mit gondolsz a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerinted miért?

Talán régen nem volt ilyen sok zenész mint ma. Hozzátartozik, hogy iszonyatosan felhígult a szakma. Nehéz eldönteni, hogy mitől zenész egy zenész (oder hangszertulajdonos :-)), vagy mitől nem,  de az biztos, hogy sokan vagyunk, ami nem feltétlen baj, viszont régen jobban összetartottak a zenekarok és bizonyos ár alá senki nem volt hajlandó lemenni, pont azért, hogy ne vágjon keresztbe a másiknak. Ma is vannak csoportok, kezdeményezések és van egy erős mag aki összetart, de még van hová fejlődnünk, és az íratlan etikai szabályok ismerete, betartása sem fog senkinek magas lázat okozni! Amikor Kőbányán tanítok, rengeteget mesélek a srácoknak, néha azt érzem, hogy UFO vagyok, mert ami nekem alapvető dolog, és már megtanultam, vagy hoztam otthonól, azt ők új információként fogadják és néha olyan szemekkel néznek rám, mintha egy másik bolygóról jöttem volna. Igyekszem megosztani velük a tapasztalataimat, akár negatív, akár pozitív, hisz anno amikor az iskolában a ő helyükön ültem, nekem is jól jöttek az atyai-anyai tanácsok.

Van-e jelölted, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?

Nincs konkrét jelöltem, de úgy gondolom, hogy rengeteg a tehetséges előadó, így bárki lehet világsztár. Sok esetben ez pénzen és managementen múlik, na és persze egy jó dalon, nem feltétlen a tehetség dominál.

Mi a véleményed a tehetségkutatókról általában?

Szerintem túl sok a tehetségkutató. Ennyi tehetséget nem bír el ez a pici ország. Az elején még érdekes volt, de mára már elvesztette a népszerűségét, egyre kevesebben nézik. Rengeteg embertől hallom, hogy ő csak az elejét követi, mert akkor még lehet röhögni az oda érkező versenyzőkön, akikkel elhitetik, hogy jók, csak hogy lejáratásukkal növeljék a nézettséget. A baj szerintem ott van, hogy azt kommunikálják, hogy mindenféle előképzettség nélkül lehetsz sztár, ami ideig óráig működik, aztán nagyot lehet esni, ha elengedik a kezed.

Én is részese voltam egy ilyen műsornak, amit nem bánok, mert rengeteget tanultam belőle.
Örülök, hogy ott tudtam utána folytatni, ahol abbahagytam, egy tapasztalattal több.

Mi a véleményed a zenei utánpótlásról?

Hihetetlenül sok jó muzsikuspalánta van ebben az országban, néha látok egy videót, vagy a suliban belehallgatok egy zenekari vizsgába és leesik az állam. Ezek a srácok már az anyatejjel szívták magukba a zenét, különben nem tudnának így játszani. Egy valamit nem lehet tanulni a lelkiséget. Azt hogy ki milyen szívvel szólaltatja meg hangszerét vagy hangját. Amit mi tehetünk, hogy megnyitjuk őket és a technikai tudást átadjuk, a többi rajtuk múlik és a megélt tapasztalásokon.

Mi a véleményed a fesztiválokról?

Imádok fesztiválokon énekelni, ott annyira más a közönség. Nyilván az elfogyasztott alkohol mennyisége egyenes arányban van a jókedv indexel:-), de azt gondolom, hogy ott sokkal egyszerűbb a közönséggel kommunikálni mint egy hagyományos koncerten. Itt kevesebb idő elég ahhoz, hogy lelazuljon, feloldódjon a közönség és ez persze minket is inspirál, old.

Mi a véleményed a zenei klubéletről?

Klubélet csak télen működik, amikor bezárnak a romkocsmák, lemennek a fesztiválok és beszorul mindenki a négy fal közé. A legtöbb zenekar csak közönségtalálkozóra használja ezen koncerteket, mert az ott kiosztott gázsikból éhen lehet halni. Érthető, hogy nehéz kitermelni egy zenekar gázsiját, de az, hogy bizonyos helyeken még egy pohár vizet sem kapsz az elkeserítő. Lassan  elvárják, hogy potom összegért elmenj, promótáld az eseményt, fizess parkolást, vigyél cuccot, pakolj, csinálj hangulatot, hozz rengeteg vendéget, majd ismét pakolj....Természetesen, ez nem mindenhol van így!

Vannak pozitív tapasztalataink is mint például a BJC-ben, ahol mindig szeretettel várnak minket és ott segítenek, ahol tudnak.

Szerinted mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?

Ha tanulnánk egymástól és nem kritizálnánk folyton a másik munkáját. Minden nap születnek csodák, tehetségek, érdemes rájuk figyelni!

Köszönjük a beszélgetést.

2015. augusztus 14. 17:47

Minden jog fenntartva. 2023 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA