EDDA évek/művek: Csillag Endre 7. rész
Egy négyhetes rádiós interjúsorozatnak készült az anyag, aztán több felől is igény mutatkozott arra, hogy leírva is megjelenjen. Az Edda idén áprilisban egy Aréna koncerttel ünnepelt, ami „40 ÉV ROCK” címen volt beharangozva. A 40 évben sokak munkája volt benne – ezzel természetesen nem elvéve a jelenlegi felállás több évtizedes érdemeit-, ennek apropóján kerestünk meg több személyt, aki szerepet játszott a pályafutásban. Utánajártunk az Edda körüli dolgoknak, hogy boncolgassuk a kötődéseket, felelevenítsük az élményeket. Igyekeztünk időrendben haladni (Darázs István, Csapó György, Zselenc László, Róna György, Fortuna László, Mirkovics Gábor, Csillag Endre, Gömöry Zsolt, Pataky Attila) az interjúkkal, sajnos nem is mindenkit tudtunk elérni vagy nyilatkozatra bírni, de azért egy elég részletes, informatív sorozat kerekedett ki a beszélgetésekből. Mindenki habitusának, beállítottságának megfelelően tálalta esetleges sértettségeit, a fel nem dolgozott momentumokat, de legtöbben azért a pozitív élményekre koncentráltak.
Üdvözöllek! Kezdjük az elején! Bogozzuk ki, azt hogy te mikor is keveredtél az Edda közelében! Arra emlékszem, hogy a miskolci Csanyikban te egyszer fölléptél a Hobo Blues Banddel, utána rémlik valami, hogy amikor én egyszer mentem át Zsöciékhez, a Béla utcába, a próbaterembe, akkor te jöttél ki a kapun. Én kérdeztem Zsöcit, hogy kerültél ide, vagy miről van szó. Mondta, hogy most itt vagy pár hétig. Ezt időrendben nem tudom pontosan összerakni az emlékeimben. Akkor már próbáltál az Eddával, ugye?
Ez úgy történt, hogy a HBB-be ’82-ben kerültem be, mint fiatal kakas, akkor játszottunk a Csanyik völgyben egy nagy fesztiválon. Akkor voltam először Miskolcon, és Attiláék játszottak az Eddával előttünk, vagy utánunk, erre már nem emlékszem pontosan. Akkor én leginkább a női nemmel voltam elfoglalva.
Szokás szerint.
Az járt lényegében az agyamban és azon kívül nem érzékeltem semmit, hogy milyen helyen vagyok, nem érdekelt igazából. Hát, még fiatal voltam, tudod! Summa summarum, tehát akkor láttak Attiláék a színpadon és állítólag valami látványos, ügyes gitáros voltam. Tudod, még hajam is volt! Na, és akkor ez így tetszett Attilának, aki ezt megjegyezhette, mert amikor Talfi disszidált 83-ban... Ma van a Talfi születésnapja!
Svájcba... Igen, igen.
Én ezt a Facebookról tudom. (Az interjú a rádióban március 26-án készült. – a szerk.) Ha valaki hallja és a Facebookon van, gratuláljon neki! Tehát a lényeg az, hogy Alfonz elment és akkor azt találta ki Slamo, hogy legyen két gitáros az Eddában. Emlékeztek még rám a fesztiválról, én akkor a Kormoránban játszottam, ez már a Hobo után volt. Szóval, akkor engem hívtak, hogy utazzak le Miskolcra. Pontosan már nem emlékszem, de lehet, hogy Spulni (Edda technikus – a szerk.) vitt le. Na, mindegy! Akkor elkezdtünk próbálni. Emlékszem, ott bukott meg ez a történet, hogy nem lehetett gitáron igazán jól visszaadni például a Hűtlen akkordbontásos billentyűtémáit. Ami billentyűre írt dal, vagy téma, azt gitáron úgy nem lehet produkálni. A fiúk aztán helyesen úgy döntöttek, hogy ne legyen két gitáros, és gyakorlatilag a már ismert módon mentek tovább. Utána a második történet az már az volt, mikor Attila Tüsivel újjáalakította a zenekart.
Igen, és először Norvégiába mentetek ki zenélni.
Igen, ez így volt, de az már a második verzió volt! Ez úgy volt, hogy mi Norvégiába megyünk ki zenélni… Hát, most egy kérdést átugrottam. Bocsánat!
Nyugodtan mondjad, tudom, hogy téged nem lehet „lelőni”!
Hát igen, elképesztő! Szegény Bea is mondta a Juventus rádióban. Na, mindegy. A lényeg az, hogy nekem küldtek egy táviratot, én akkor a Kormoránban játszottam, és akkor még nem volt se telefonunk, se semmi. Jött egy távirat, hogy: találkozzunk az ORI büfébe, feltétlen szeretnék beszélni veled! Aláírás: Pataky Attila. Én akkor már hallottam, hogy az Edda felbomlott. Ugye, mivel én már próbáltam ott náluk, nem voltam ismeretlen Attilának. Leültünk a büfében Tüsivel, Patakyval és akkor mondták, hogy ők rám gondoltak, velem akarják megcsinálni az új Eddát. Az a terv volt vázolva ott nekem, hogy hárman megalakítjuk az új felállást. Ezt nem lehetett eddig sokfelől hallani, mert mindenki mást mondott. Az az igazság, hogy mindenkinek más fontos, és máshogy emlékszik. Érted? Természetesen az ember a saját dolgát látja, saját szemszögéből. Ott azt mondták nekem Fortunáék, hogy hozzak tehetséges embereket, mert annyira megbíznak bennem, hogy akit én jónak látok, azt hozzam be a bandába, és utána így fog elindulni az új Edda. Azt tervezte Attila és Tüsi, hogy elmegyünk külföldre és ott akkor új zenei információkat szívunk magunkba. Eltűnni Magyarországról, pénzt is keresni, és egy rohanásszerű visszajövetel volt betervezve. Most a vicc az egészben, hogy a terv beindult, még ilyen próbafelvételeket is csináltunk, meg Moonlight Shadow – ilyen dalokat próbáltunk.
Na, tehát ami az Eddát illeti, én erre nem mondanám, hogy új Edda, mert két fontos miskolci ember benne volt, ugye Attila és a Fortuna Laci. Inkább ez egy folytatása lett volna az Eddának. Abban az időben úgy nézett ki Budapest, hogy minden zenész az ORI-ba járt, és akkor ültünk ott, nagyon fontosnak akartuk láttatni magunkat. Ez egy belterjes dolog volt. Később Attilának el kellett költöznie Budapestre, mert ő már rájött, hogy Miskolcról nehéz szervezni. Egyébként az Edda volt az első vidéki, ilyen robbanásszerű dolog, ami megváltoztatta azt a Budapest centralizált zenei világot annak idején. Szóval egy másik alkalommal én ültem az ORI büfében, és akkor mellettem panaszkodott egy ember, hogy itt van neki egy szerződése Norvégiába és a zenekarával összeveszett, otthagyták őt egyedül. Én erre mondom neki, hogy itt van egy zenekar, mi… Engem ő nem ismert személyesen, egyébként ő volt Csomós Péter. Szóval vázolom, hogy itt van egy zenekar, amelyik szeretne kimenni külföldre és ez a Pataky Attila csapata. Természetesen Attilának már akkora neve volt, hogy Csomós csak nézett rám, hogy: Mi van? Ne hülyéskedj! Akkor ott abban maradtunk, hogy megbeszélem ezt Attilával. És én most nem akarok fontosabb szerepben feltűnni, félre ne értsd! Csak azért mondom, mert amikor Attila nyilatkozik ezekről a dolgokról, akkor ő jogosan úgy emlékszik, hogy Csomóssal ő beszélte meg a dolgot. Igen, csak azt az Attila nem tudja, vagy már nem emlékszik rá, hogy előtte én dumáltam Csomóssal…
Dettó ugyanígy volt, amikor a Donászy bekerült a zenekarba! Én elmentem, meghallgattam Zserbóval akkor, amikor a Mobilban játszott, mert tudtam, hogy dobos probléma van, és szóltam, ajánlottam Attilának. És itt nem arról van szó, hogy Pataky Attila gonosz módon elhallgatja a történeteket. Tudod neki is megvan a világa, és ő csak arra emlékszik, hogy beszélt ezekkel az emberekkel és elhívta a csapatba. Attila elé legtöbbször tényeket állítottunk, hogy: te figyelj, itt van ez a dobos, nézd meg! Vagy a Csomósnál, hogy: üljetek le, mint két zenekarvezető és beszéljétek meg! Természetesen neki az marad meg a fejében, hogy ő ezt elintézte. Érted? Most ezzel nem kisebbítem vagy nagyítom a dolgokat! Ezek tények, egyébként ezt Attilával is megbeszéltük már. Tehát tettünk egy csomó olyan dolgot, ami később már a feledés homályába merült, vagy máshogy került tálalásra.
Figyelj Bandi, nézzük ez a Norvégiát! Ott mennyire rázódtatok össze Tüsivel illetve Attilával? Mennyire éreztétek már „egymást”?
Itt is voltak problémák természetesen, és ebben én vagyok a ludas, bevallom őszintén. Mert én egy nagyon heves természetű, bohém forradalmár típus vagyok. Attila zenésznek kért fel engem. Mindig mondtam Attinak, figyelj, engem csak kérhetsz! A lényeg az, hogy voltak ezek az elejtett szavak, amikből aztán később dalok is születtek. Összevesztünk sokszor. Olyankor közrefogtak engem, akkor ott ült a két főnök, Tüsi, meg Attila, és kaptam a fejmosást: „Vedd tudomásul, hogy blablabal…” Mondom... Attila, ezt velem így nem lehet, én akkor kiszállok a zenekarból. Ez történt két hét után, mikor már kint voltunk. Utána megint visszamentem persze! De nem ez érdekli az embereket. Az a lényeg, hogy elkezdtük próbálni a zenei anyagokat. Itt volt megint konfrontáció - főleg Tüsivel. Mert Tüsi volt a domináns ebben a dologban. Pedig ott volt egy zseniális billentyűs is, akiről nagyon kevés szó esik! Ezt az embert úgy hívják, hogy Bige István. A konziból kivittem. Ez az ember egy zseni - szó szerint. Rengeteg dallamot - amit az 5-ös lemezről hallasz- ő hozott, gyakorlatilag azért is billentyű centrikus az a zene, mert Bige csinált egy csomó témát - együtt Tüsivel. Este játszottunk, nappal meg próbálni kellett, mert ugye közben készültünk a lemezre. Mondjuk nálam ez attól is függött, hogy éppen mikor, milyen aktuális csajom volt, mert olyankor én kihúztam magamat a dolgokból. Nem mentem próbára, vagy éppen amikor Tüsi beénekelte nekem azt a dallamot, hogy dadidada dadi, ratatatata… Ezt kellett volna a Barát című számban játszani, hát én mondta, hogy ilyet én nem fogok gitározni, inkább csináljátok meg másképp. Nem akarom magamat jobbá tenni, mint amilyen vagyok. Rosszabbá sem, de tényleg gyakran mondtam, hogy én ezt nem csinálom. Természetesen nekik tele volt a hócipőjük ezzel. Akkor összevesztünk, de hát össze voltunk kötve hat hónapig. Akkor voltak olyan történetek, amikor Attilával szó szerint „elvittek” minket csajok. Akkor természetesen megint nagy volt a „szerelem” közöttünk. Akkor Attilának pont az a korszaka volt, hogy velem barátkozott, és akkor megint lehetett rockosabb a zenekar. A drága Attilám az ilyen, hogy attól függ a döntése, hogy éppen ki van jó pozícióban nála. Aki a „mózeskosárban” van, attól kezdve annak lesz igaza.
|
Tudtommal Pataky veled elnézőbb is volt, igaz ez? Igen, nagyon. Attila tudja azt, hogy én mit tudok, ezért időnként elnézőbb, de mivel a két kakas egy tyúkólban szituáció van velünk, esetenként össze is veszünk. Tudod, az egyik a kopasz nyakú kakas, a másik a tollas és veszekednek a baromfiudvarban, hogy melyik tyúk lesz az övék. Érted! Sok ilyen kakaskodás volt, ami mindig oda vezetett, hogy összevesztünk. Folytassuk onnan, hogy Tüsi kikerült a csapatból, te már bekerültél és nem sokkal utána állt össze egy erős felállás, amiben Gömöry volt, te voltál, Zserbó, illetve Donászy – természetesen Patakyval az élen. Ott a fiatalok átvették a hatalmat? Ti csináltátok a zenét? Hát, igazán nem vettük át a hatalmat… Picit még visszakanyarodnék az előzményekre. Ugye én közbe elmentem vendéglátózni – Norvégia után – az Edda meg már újra működött itthon. Nekem nagyon megtetszett a nyugat és lett volna egy lehetőség, hogy kimenjek Kuvaitba hat hónapos szerződéssel, ahol mondták, hogy két dolgot nem lehet: inni meg csajozni. Na, most hat hónapon keresztül ezt a "jófajta zenét” játszani, és ilyen barna burnuszos fiúk egymással táncolnak, a mit tudom én milyen hotelben, hát ahhoz nem volt nekem kedvem. Na, és pont ebben az időszakban újra megtaláltak Attiláék, Felvinczy, meg Pataky. Ők mondták, hogy jöjjek vissza, mert kellek, szükség van rám. Attila tudta, hogy mire számíthat tőlem zenei dolgokban. Akkoriban jött oda Gellért Tibi is, akinek nagyban köszönhető A Kör című szám sikere, mert igazából ő találta ki a riffet, amitől működött a dal. Azt egyébként még Attila írta kint Norvégiában, szóval az már egy bizonyos ideje megvolt. Attila megcsinálta az alap harmóniákat és az ének dallamot egy szál akusztikus gitáron, csak Bige átharmonizálta, de akkor még mindig ilyen full popos volt és akkor jött Tibi – már itthon – és ezzel a riffel rendbe rakta. Adjuk meg a Tibinek, ami jár, mert ő egy zseniális, egyszerű témával rockosabbá tette a szerzeményt. Az egyik legnagyobb Edda sláger lett belőle! Visszatérve a másik dologra, amikor sajnos Tüsi kiesett ezekből a dolgokból... Ebből adódóan sok minden megváltozott. Ugye az Eddába mindig van egy hierarchia. Amíg Tüsi ott volt, ő volt a második, az alkirály - ugye. Mikor elment, én léptem a helyére. |
 |
A 6-os lemeznél gyakorlatilag átvettem a Slamo régi helyét, hogy így mondjam. Én voltam a rock gitáros – csupa nagybetűvel! Ugye, ráadásul konzervatóriumi végzettséggel, a zeneelmélettel teljesen tisztában voltam/vagyok, gondolom, nem kell fényezni magam, ezek tények. A lényeg az, hogy ezáltal már elvihettem rockosabb irányba a zenekart. Gömöry Zsolti meg ugye a harmadik helyen volt akkor és ez azt jelenti, hogy amit mondtunk, azt Zsolti általában megcsinálta. Természetesen hozott egy csomó témát is, mint például az "Éjjel érkezem" vagy a "Ma még együtt" című dalokat... Hála Istennek, mert az előbbi lett az egyik legnagyobb sláger! És ette közben a zsömlét meg a kiflit, és utána rohant haza, mert várta a barátnője. Mi meg Zserbóval nagyon lelkesek voltunk, ennek éltünk. Megmondom őszintén, nekünk ez egy óriási dolog volt az életünkben. Nem érdekelt semmi más, csak ez! És akkor már valóban mi hoztuk össze a dalokat, olyan stílusban, ami tetszett. Nagyon fontos volt, hogy benne legyen minden, ami minket megmozgat. Új arculatot is kapott a zenekar - külsőleg is. Meg, ugye az volt, hogy játszottunk a Deep Purple előtt és akkor láttam, hogy Ritchie Blackmore a másik oldalon áll, erre a Gömét átrakattam az ellenkező oldalra a következő koncerten. Akkor úgy alakult ki a mai napig aktuális színpadi felállás az Eddánál. Addig össze-vissza kaszaboltunk a színpadon, amíg nem jött Donászy. Őt azért kellett elhozni ebbe a zenekarba, mert addig csak a lelkesedés vitt minket, én gitároztam ezerrel, de a tempó az nem volt tökéletes, ezért kellett egy szilárd, kőkemény, metronóm-szintű dobos, ez volt Donászy Tibi. Amikor elhoztuk őt, onnantól kezdve én beálltam oda nagyterpeszbe a lábdob és a cin mellét, és már a tempóra rá tudtam ülni. Onnantól kezdve tudott rendesen megszólalni a zenekar a koncerteken.
Az énekdallamokat akkoriban ti írtátok meg vagy az Attila feladata volt?
Az Attila reszortja volt. Volt, hogy belekérdezett, akkor besegítettünk. De sokszor volt, hogy szembesültünk a szövegeivel, amin aztán ment a vita. Hát igen, csökönyös az Attilám, de egy zseniális ember, aki csak a tartalomra ügyel, a formára nem mindig. Ezért vannak, voltak helyenként prozódiátlan kifejezések.
Én ezt amiatt kérdeztem, mert abban az időszakban nagyon jó, jó értelemben vett slágeres énektémák születtek. Attilának a hangja abban az időszakban volt a legjobb - szerintem.
Az az ember elképesztő! Olyan fajta énektechnikával énekel, mint Freddie Mercury énekelt. Ha megfigyeled Attilát, akkor látod, hogy úgy képzi a hangokat, még a két ember szája is ugyanúgy mozog. És ez egy ösztönös dolog nála, ő soha nem tanulta ezt. Ezt nem lehet elvenni tőle. Ami néha zsákutcába juttatja őt, az az, hogy nem engedi a társakat kellőképpen belefolyni a dolgokba. Szerintem ez még a Slamo miatti fóbiája. Attila nagyon oda volt Slamóért, amikor összevesztek, az megviselte. Onnantól vigyázott, nehogy még egyszer olyan helyzetbe kerüljön. Különben egy elképesztően jó ember, ha a bizalmába kerülsz, odaadja a gatyáját is. Komolyan mondom! Nekem most a lemezemen puszira dolgozott. Volt olyan, hogy kiszaladtunk az időből a stúdióban és ő fizette ki a túlórát. Én nem mondhatok semmi rosszat rá, mert neki köszönhetem, hogy van lemezem. Érted!
Nem egy zenei téma, de bennem ez többször fölmerült már. A bakancsos Eddánál is észrevettem egy idő után, hogy a csapatnak a színpadon, valamilyen koreográfiát be kellett tartania, mozognia kellett, kitalált sémák szerint. Te hogy álltál ehhez abban az időszakban?
Igen. Volt ez a „szovjet beállás”, azon mindig röhögtünk. Meg amiket Attila mindig kitalált. Hát, ment a nagy csata, amikor mondtuk, hogy nem egészen ilyenre gondoltunk, de az elején természetesen csinálnunk kellett, ahogy Attila kitalálta. Később aztán idővel elmaradtak a koreografált mozgások - hála Istennek! Azután már ’87-ben csak a saját színpadi mozgásforma maradt. Az a fajta mozgás nekünk természetesen jött, amit a mai napig is csinálnak a srácok. Ez nálunk azért volt jó, mert nem úgy volt, hogy kitaláltuk, hogy ezt kell csinálni. Jött a zene ritmusára – Zserbóval nyomtuk. Ez a Europe-féle mozgás leginkább. Ez nem azt jelenti, hogy mi leutánoztuk, mert nekünk ez jött szívből. Egyébként addig Magyarországon nem volt ilyen jellegű mozgás a színpadon, csak ilyen statikusan álltak a zenészek. Nálunk az elején jöttek a koreografált dolgok, amit hál’ Istennek sikerült később lehámozni. Emlékszem rá, voltak ordibálások a színpadon, meg köpködtük egymást szó szerint Attilával, mert ő mutogatott, hogy most oda… De hát basszus, csináljuk már három éve, tudom, hogy oda szoktam menni. Tudod, neki mutatni kell, hogy ő a főnök, hogy lássák. Nincs szüksége rá egyébként, mindenki tudja, hogy ő az Edda, ő a főnök. Nem kellene még mutogatni is. Na, érted! Általában ezért voltak a konfrontációk, de hát ezek minimális dolgok. Másnapra elfelejti az ember, aztán megint nagy „csókolózás”, szeretet.
Nézzük azt a korszakot, mikor Alapival ketten is színpadon voltatok gitárosként! Akkor már te bejelentetted, hogy távozni fogsz a zenekarból. Ez mennyi ideig tartott, vagy, hogy nézett ki?
Ez nagyon érdekes volt. Akkor még a nagy kommunista világ volt, ne felejtsük el! Ez úgy történt, hogy rendes turnénk volt nekünk Svájcban, meg Ausztriában. Ezt a Krokus menedzsere intézte és egy Pruckner Marika nevezetű svájci-magyar lány. Látott minket itt játszani és, hogy milyen szinten megy ez az egész dolog. Szóval, játszottunk külföldön és akkor az első vagy második sorban megláttam egy lányt, akit aztán négy nap múlva megkértem feleségül. Úgy, hogy amikor hazajöttünk, akkor ő utánunk utazott Magyarországra. Akkor volt először itt. Ez egy osztrák lány volt egyébként, akkor lejött Debrecenbe, ahol éppen játszottunk. Ott volt négy napot és a negyedik nap végén megbeszéltük, hogy elveszem feleségül - csak én ezt nem mondtam el a zenekarnak! Aztán a Délvidéken játszottunk, ugye ex-Jugoszlávia, és akkor onnan én nem is jöttem haza, hanem elmentem Belgrádba, onnan meg kimentem Ausztriába, hogy megnősülök. De kellett volna valami papír, ami nem volt meg. Akkor vissza kellett jönnöm. Amikor visszajöttem, akkor meg letartóztattak a határon a határőrök! Ott álltam ilyen melírozott szőke, Bon Jovi-s hajjal, és akkor jöttek oda autogramot kérni, miközben géppisztollyal álltak mellettem. Elég fura jelenet volt. Summa summarum, be kellett adnom kivándorlási engedély kérelmet és akkor az állam bácsitól kellett kérni egy hozzájárulást, hogy én elvehessek egy "csúnya, gonosz, kapitalista" országból származó hölgyet. Na, akkoriban ez volt a világnézet, ezt osztották hazánk vezetői. Végül hozzájárultak, de öt hónapig kellett várnom, amíg megkaptam a kivándorlási engedélyt. Ez egy ilyen világ volt.
Na, és akkor jött Alapi, az alapkérdés...
Ez már akkor volt, amikor megtörtént a házasság. Akkor én már tudtam, hogy el fogok menni. Engem akkor már hívtak a Krokusba a külföldi turnénk után. Na, a lényeg az, hogy akkor bejelentettem Attilának, hogy mi van - őszintén. Akkor ők megkeresték Alapit. Azt nem tudom, hogy hogy, mert én csak arra emlékszem, hogy a próbára egyszer csak lejött. Akkor nekem mutogatnom kellett a dalokat, hogy mi hogy van. Így próbáltunk együtt. Nekem már a fejemben akkor Nyugat-Európa járt és az álmaimban az volt, hogy én Porsche-kal fogok járni, meg minden. Ugye, aztán az nem jött be annyira, mint ahogyan gondoltam. De a lényeg az, hogy igazából ezeken az utolsó koncerteken Pisti velünk volt. De ez az időszak nálam már a kiköltözésről szólt, nem is nagyon rögzültek az itteni történések. Én már agyilag kint voltam külföldön.
Nem volt köztetek rivalizálás? Jóban voltatok akkor?
Nem, Alapival semmi rivalizálás nem volt. Akkor, megmondom őszintén, még ilyen nagyon-nagyon kezdő, tejfölös volt ő. Ilyen kis pufika, fura popos hajjal. Érted! Meg, annyi volt, hogy elképesztő gyorsan tudott gitározni. Hát, azt a mai Alapival össze sem lehet hasonlítani. Ma eltalál néha dallamokat, de akkor össze-vissza. Hát igen, de akkor én is össze-vissza játszottam, amikor fiatal voltam! Sőt, én még a mai napig is, nekem ez már a védjegyem… Haha!
Korábban elhangzott, hogy egy menedzser idejött Magyarországra megnézni titeket és kikerültetek Svájcba, Ausztriába, Németországba…
Bocsánat, Németországba nem voltunk, Franciaországban voltunk, Párizsban és Saint Tropez mellett. Szóval egész komoly helyeken. Ehhez csak annyit szeretnék gyorsan hozzáfűzni, hogy akkor nem úgy volt, mint a mai turnék, hogy kimegyünk és a magyar kolóniának játszunk! Mert akkor a koncertjeinken nem nagyon voltak magyarok, illetve mondjuk négy-öt ember. Angolul kellett nekik énekelni, de csak négy dalunk volt meg angol nyelven. Ezt áthidalandó lett kitalálva a Lisztománia, abban nincs ének, csak zene.
De akkor mennyire volt benne a levegőben, amikor kint voltatok, hogy akár itt egy európai karrier is megvalósulhat?
Ez konkrétan benne volt a pakliban! Az egyik legnagyobb európai cégnek a menedzsere itt volt Budapesten. Iderepült minket megnézni és arról volt szó, hogy a Lisztománia kerül fel egy kislemezre és azzal indulunk. Viszont nekik problémájuk volt Attilának az angol tudásával. Az akkori zenekarban én beszéltem egyedül angolul tárgyalási szinten. Amikor kint voltunk Svájcban, akkor volt rádióriport és én adtam az interjút, mert én voltam a beszédképes. Egyébként ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy később elmentem külföldre, mert észrevettem, hogy ha „lehullik” a határ, onnantól kezdve én jobban előtérbe kerülök. Mert kint nem úgy volt, mint a hazai koncerteken, hogy ment az: Attila, Attila! Mert itthon ez ment. Kint meg gitároztam, és oda voltak értem, meg még beszélni is tudtam. Ezért akartak aztán elvinni engem a Krokusba, ami konkrétan tény volt. Csak aztán nekem ott volt már a feleségem, kicsit megijedtem a szituációtól, komplikált volt a helyzet, végül nemet mondtam a Krokusnak.
Úgy hírlik, hogy még az is felmerült a kinti menedzsment részéről, hogy esetleg Attilát lecseréljétek, és másik énekessel működjetek kint.
Igen, ez így volt, de ők nem tudták, hogy ez milyen zenekar. Tehát, hogy az Edda az Pataky Attila gyakorlatilag. Úgy, mint a Whitesnake is David Coverdale. Főleg, hogy az eredeti nagy miskolci zenekar felbomlott, azóta csak Attila viszi a csapatot. Ezt mi tudomásul vettük akkoriban. Tehát itt nem volt csata ebből, és nem voltak anyagi problémáink sem. Ezt komolyan mondom, sokan máshogy gondolják ezt. Amit megbeszéltünk Attilával, azt mindig odaadta. Volt olyan koncert, ami nem volt nyereséges és a gázsit mégis megkaptuk! Inkább időnként ilyen dominancia harcok folytak. Tudod, mint a kakasok közt, most melyik kakas fogja a másikat lenyomni.
Nem akarom feltétlenül az anyagi háttereket boncolgatni, de ez gyakorlatilag úgy működött, hogy Attilának a zenekar az üzleti vállalkozása volt, ti pedig kaptátok a pénz a fellépésért.
Igen, ez így van. Felvinczy Attilával (akkori menedzser – a szerk.) együtt vitték a boltot, ők csinálták először itthon bevételre a koncerteket. Tehát, hogy ők szedték a jegyet. KISZ klubok voltak a legtöbb helyen és nem látták át ezek a KISZ szervezők a dolgot, néha odaadták ingyen a kultúrházat. Volt olyan Debrecenben, hogy ötezer fizető! Felvinczy Attila tépte a szakállát boldogságában és kiosztott nekünk aznap este fejenként ötezer forintot, ami akkor annyi pénz volt, mint egy havi kereset. De ezt nem azért, mert mi kértük, hanem teljesen magától. Ők olyan bevételt csináltak, amibe belefért, hogy mi is emelt gázsit kapjunk. Korrektek voltak velünk. Lehet rosszakat is mondani, igen, lehet. És lehet jókat is mondani. De nincs ember, aki tökéletes. Minden embernek van jó és rossz oldala. Nekem is. Húúú! Nehéz egy zenekart együtt tartani úgy, hogy mindenki elégedett legyen mindennel. Főleg ilyen forradalmár típusokat, mint amilyen én vagyok, no meg Attila…
Én egy Alapi Pisti interjúban olvastam, azt, hogy amikor ő kiutazott Kanadába, akkor benne volt az a félsz, még olyan ’91 környékén is, hogy az ős bakancsos Edda újjá alakulhat. Te mennyire érezted ezt a levegőben, mikor a zenekarban voltál?
Mindig lebegett. Szegény Zserbót mindig azzal idegesítettük, hogy Zsöci melegít. Én biztos vagyok benne, hogy Attila Slamóval nem akart összejönni, mert ők nagyon összevesztek. Legalábbis én így tudom. Amikor az az ominózus film lement a tévében, akkor pont Norvégiában voltunk. Attila konkrétan sírt, teljesen össze volt lelkileg törve, és ez a dolog biztos komoly nyomokat hagyott a lelkében. Azt nem tudom, hogy kinek van igaza. Valahol mindenkinek igaza van - bizonyos szempontból.
Saját szemszögéből.
Természetesen. Amikor egy zenekar indul, akkor együtt csinálnak minden fontos dolgot – normál esetben. Próbálnak együtt, aztán jön az énekes, először csak a csajokat fogja elvinni. Mindig az énekes viszi el a legjobb csajokat! Akkor megírják a dalokat. Egyszer csak ő fogja keresni a legtöbb pénzt, ebből természetesen olyan végzetes veszekedés lesz, hogy akkor felbomlanak ezek az alaphelyzetek, viszonyok a zenekarban. Amikor mi kerültünk be a bandába, akkor már tudtuk, mi a szituáció, ez le volt osztva. Ez az ő zenekara - akkor már nem volt kérdés. Mondom, anyagi problémákon nem vitatkoztunk.
A külföldre visszatérve... Mondom, volt ez a nagy lehetőség és ez azon bukott meg, hogy Attilának nem volt megfelelő az angolja, és tényleg gondolkodtunk verziókon. Rövid ideig volt ez, de fölmerült, hogy Takáts Tamást elhívjuk, de Tamás sem tudott annyira angolul, azt elmondanám. És aztán ez kiderült és utána Attila jogosan nagyon berágott. Nagy veszekedés volt…
Még egy dolgot röviden szeretnék tisztázni. Ti nagyjából Gömörivel, Zserbóval a 7-es lemeznek az anyagát előkészítettétek elég komolyan, viszont az albumon szerzőként már nem szerepeltetek Zserbóval, felvételkor, megjelenéskor ti már nem voltatok a zenekarban. Ez mennyire érintett téged fájdalmasan?
Igen, az kész volt, és jó dalokat csináltunk. Őszintén, akkor nem foglalkoztam vele, kinyílt előttem a világ, ami be volt addig zárva előttünk. Engem akkor semmi nem érdekelt már itthon. Attiláék most teljes mértékben rehabilitáltak Zsolttal együtt azzal, hogy segítették a lemezem. Addig sem rágódtam ezen, de ha nagyon mérlegelünk, most megkaptam a kártérítést. Gyakorlatilag nekik köszönhetem, hogy nemrég elkészült a szólóalbumom. Olyan mértékben támogattak, minden fajta anyagi ellenszolgáltatás nélkül, hogy az el sem hihető. Egyébként attól, hogy én mondok néha ilyen vicceskedő, negatívnak tűnő dolgokat róluk, az is csak szeretetből van. Például Zsoltiról, hogy "rántott hús evő" meg "melegszendvicses Göme"... Haha!
Mondjuk, Tüsi is Sáskának hívta, mert, hogy mindent felzabált.
Igen, persze. Figyelj, hát elképesztő, olyan evés van! Göme nagyon szereti a hasát! Haha!
Nézzük a szólólemezed! ’99-ben visszaköltöztél Magyarországra, azóta nagyjából itt élsz, bár elég nagy kalandor vagy. Az albumon Pataky Attila nagyon komolyan közreműködött. Egyrészt, elment énekelni hét számba, van duettje Billel, illetve meghatározó mennyiségű szövegeket írt. Talán nyilatkoztad is, hogy benned még az is fölmerült, hogy mint volt a Pataky – Slamovits közös lemez, ez esetleg Pataky- Csillag Endre legyen, ez így volt?
Igen, ez érdekes. Attilának van egy sajátos humora. Telefonon mondta nekem, hogy: te, Csuka figyelj! Nekem te azt ígérted, hogy ide sztárok jönnek. Mondom, hát persze, eredetileg az volt. Nagy Ferótól kezdve mindenki szerepelt a tervben. Akkor másképp beszéljük meg! – mondja Attis. Leülünk, és "egymás szemébe nézünk". Tudod, Attilának vannak ezek a kifejezései. De aztán még sem "néztünk egymás szemébe". Haha! A lényeg az, hogy azért még maradtak sztárok, nagy nevek a közreműködők között. Egyedül Nagy Feró csúszott le az egészről, pedig vele kezdtem el, utána jött Attila. Lojziban biztos voltam, hogy támogat, D. Nagy Lajosban szintén. Egyedül Billben nem voltam biztos, de aztán ő is megcsinálta és szeretettel. Nagyon hálás vagyok a sorsnak, Gömének, Hirleman Berciről nem is beszélve! Drága barátom az egész lemezt feldobolta. Attila most is rengeteg dolgot elnézett nekem, volt, hogy kivettem egy mondatát a szövegéből. Amiből aztán iszonyú nagy vita kerekedett. Tudod, mi annyira egymásnak tudunk esni…
Mi döntötte el, hogy ki melyik dalt énekli. Az énekesek válogathattak közülük, vagy megvolt az elképzelésed?
Hát, úgy volt eredetileg, hogy Pataky csak három dalt énekel. Neki a Szívem visszavár volt alapból. Aztán volt, amit eredetileg Billnek szántam, amiből a videoklip is lett. Az volt a poén abban, hogy az egyik terv szerint Keresztes Ildikóval duettezett volna Attis abban a dalba. Ildi akkor volt, ilyen X Faktor tehetségkutatóban, és annyira a föld fölött járt nyolc méterrel, hogy úgy nézett rám, mint egy marék kukacra. Aztán leszállt a földre hál’ Istennek! A lényeg az, hogy abból sem lett sajnos semmi. Akkor volt egy másik, a Nagy szerelem című szám, ami teljesen más volt eredetileg. Abból csináltam egy lassabb nótát - második nekifutásra. Fel volt énekelve, én meg lelassítottam és beraktam egy teljesen más harmóniát, más tempóval. Aztán azt újra énekelte Attila, de abból is nagy csata volt természetesen. A többi dalt mutattam neki a stúdióban és akkor mondta, hogy: ez is, ez is én vagyok! Az egyik legszebb szöveg szerintem, amit írt, az a Mire készülsz? című dal. Szóval, ahogy hallgatta, egyre több dalt érzett magáénak. Én meg egyre boldogabb voltam, hogy ő ennyi mindenben akar közreműködni. Ő nagyon sokat adott ezzel nekem. Nagyon gazdag ember Attila. Ezt nem anyagilag értem! Nagyon gazdag, és ha valakinek nagyon nagy gazdagsága van, akkor adhat abból. Érted? Tehát nem anyagi gazdagságról, hanem az Isten áldotta tehetségéről van szó. Ez az ember elképesztő tehetségű. Mert átmegy, bemegy a szívekbe a hangja, velőig hatol. Mindegy már, hogy esetleg lejjebb énekel, mint a 80-as években. Göme meg vagy tíz sávon fölénekelt vokálokra. Mit mondhatnék ezekre az emberekre? Azt mondhatom, hogy ha ők nem segítettek volna, nem lenne lemezem. Ha engem Pataky Attila annak idején nem hív az Eddába, akkor nem lett volna belőlem ismert gitáros. Annyira már most nem ismernek, de a ’80-as évek közepén-végén még én voltam az országban a második legjobb gitáros - Tátrai után! A szakmai szavazáson, volt ilyen popmeccs vagy mi a franc. Első soha nem voltam.
Csuka, ezzel zárjuk az interjút! Élmény volt veled beszélgetni, remélem, lesz még alkalmunk találkozni!
PAYA
2015. augusztus 9. 15:14