Egy négyhetes rádiós interjúsorozatnak készült az anyag, aztán több felől is igény mutatkozott arra, hogy leírva is megjelenjen. Az Edda idén áprilisban egy Aréna koncerttel ünnepelt, ami „40 ÉV ROCK” címen volt beharangozva. A 40 évben sokak munkája volt benne – ezzel természetesen nem elvéve a jelenlegi felállás több évtizedes érdemeit-, ennek apropóján kerestünk meg több személyt, aki szerepet játszott a pályafutásban. Utánajártunk az Edda körüli dolgoknak, hogy boncolgassuk a kötődéseket, felelevenítsük az élményeket. Igyekeztünk időrendben haladni (Darázs István, Csapó György, Zselenc László, Róna György, Fortuna László, Mirkovics Gábor, Csillag Endre, Gömöry Zsolt, Pataky Attila) az interjúkkal, sajnos nem is mindenkit tudtunk elérni vagy nyilatkozatra bírni, de azért egy elég részletes, informatív sorozat kerekedett ki a beszélgetésekből. Mindenki habitusának, beállítottságának megfelelően tálalta esetleges sértettségeit, a fel nem dolgozott momentumokat, de legtöbben azért a pozitív élményekre koncentráltak.
A sorozatot kezdtük a hetvenes évekkel, most érkeztünk el a nyolcvanas évek közepéhez, amikor te is oszlopos tagja voltál a csapatnak, de kezdjük azzal, hogy mielőtt bekerültél a zenekarba, mennyire ismerted az Edda munkásságát, illetve szeretted-e?
Én abszolút! Sőt, szerintem én már ott voltam az első koncertjükön is, ami Pesten volt. Ami biztos, hogy a Közgázon ott voltam, amikor ’79-ben fölléptek. Emlékszem, milyen hatással volt rám, hogy kijött ott Attila, meg a zenekar és olyan erőt sugároztak, hogy elképesztő! Mondjuk, akkor még csak rajongó voltam, nagyon szerettem ezt a zenét. Először a P. Mobil volt a császár számomra, és akkor az Edda újdonságként hatott. Jött egy miskolci zenekar és olyat mutattak, hogy én csak néztem, hogy itt mi van!
Amikor ’85-ben bekerültél a zenekarba, akkor te 22-23 éves voltál...
Igen, pontosan. 1962-es vagyok, akkor 23 éves voltam. Nagyon- nagyon fiatalon kerültem be. Szerencsémre!
Mi volt ennek a menete? Korábbi interjúkból az derült ki, hogy Tüsi szervezte a zenekari tagokat akkoriban.
Hát, kérlek szépen, engem konkrétan Göme vitt oda. Ez érdekes sztori, mivel én már előbb tudtam, hogy oda kerülök, még mielőtt Attila fölhívott volna. A lényeg, hogy ment Gömöry valahol a városban és találkozott az egyik haverommal és újságolta, hogy fognak majd engem hívni egy platinalemezes zenekarba. Ez volt valamikor decemberben és január eleje környékén jött a telefonhívás. Göme ismert már engem, mert mi Budapesten az E klubban kvázi ismertebb kezdő zenészek voltunk, én a Derbyben játszottam, előtte Göme a Pókderbyben, és ezekkel az akkori Első emeletesekkel jártunk össze. Tehát volt egy ilyen zenész krém. Na, csörgött a telefon január elején: „a rettenetes Pataky Attila vagyok.” Én nem tudtam, hogy mi ez a „rettenetes”… Akkoriban ment le az Eddáról a dokumentumfilm, amit ’83-ban forgattak, amit én akkor nem láttam. S nem tudtam, hogy ezt miért mondja. Végül is így szálltam be, Göme ajánlása elegendő volt, illetve volt egy meghallgatás, majd utána mondták, hogy oké.
Hogy érezted magad a zenekarban? Bekerültél fiatalon, friss húsként egy menő bandába. Elég nagy jövés-menés volt ott gitáros fronton akkoriban, nehezen alakult ki a végleges felállás.
Nagyon nehezen. Gyakorlatilag volt Attila, Tüsi, mint kéttagú Edda, utána lett Göme, majd én. Te, iszonyatosan nagy dolog volt akkor bekerülni! Ez olyan, mintha elhívnának egy fiatal focistát a Barcelonába játszani. Ennek egyébként éreztük is a súlyát. Folyt ugye a gitáros keresés, először volt Mohai. Hallgattam a rádióban a korábbi interjúidat, ott Tüsi mondta, hogy Tomi Gömöryvel zeneileg nem jöttek ki. Valahogy ő tényleg nem illett bele a képbe. Emberileg is más volt, mint mi. Hogy is mondjam, egy picit olyan „arc” volt hozzánk képest. Tényleg nem passzolt oda közénk. Utána hívtuk Szénich Jancsit. Ő szegényke meglepő módon nem volt egy akkora tigris, mint ahogy gondolta volna az ember. Vele kezdtük el egyébként a ’85-ös turnét. A bulikon már kiderült, hogy fizikálisan is nehezen bírja, de zeneileg sem felelt meg, és ott menet közben volt egy komoly pánik, hogy mit csináljunk... Utána jött Gellért Tibi, valahogy turné alatt befűtöttük. Volt rá két napja, hogy beszálljon a turnéba – menet közben! Emlékszem, valami várban játszottunk Veszprémben, és elég kínos volt a koncert. Ilyen össze-vissza ment le a buli. Mert ugye Tibike (Gellért – a szerk.) akkor szállt be, ott még a fele nótát nem tudta, ment a kormolás. Voltak kínos szituációk! Én presszionáltam a többieket, Tüsit is, Attilát is, meg Gömöryt, hogy vigyük el keményebb zenei vonalra az Eddát, mert az az „ötös” anyag, amivel ők visszajöttek Norvégiából, nem volt egy telitalálat. Nem voltam meggyőződve arról, hogy ez nagy siker lesz. Még az a szerencse, hogy a Kör, meg az Ünnep ott volt sikerszámnak, de igazából az a lemez szerintem nem volt egy jó ötlet abban a szakaszban. Nagyon populáris volt az az anyag.
Te az 5-ös 6-os lemeznél voltál jelen. Illetve talán még a…
A hetesnél is jelen voltam! Sőt a 7-es lemezt full együtt csináltuk, csak hát Csukával a lemezfelvétel/megjelenés idején már nem voltunk a bandában.
Hogy is volt ez, mi történt a te esetedben?
Úgy volt, hogy ’87 végén, ’88 januárban volt még pár koncertünk. Csillag Endre elvett egy osztrák csajt, én pedig egy svédet. Vagyis egy Svédországban élő magyar hölgyet. Én kimentem egy hét nászútra az esküvőm után. Az esküvőmön még mindenki ott mulatott, nem volt semmi probléma a zenekarban. Mire visszajöttem, akkor Attila fölhívott, hogy menjek át, megbeszélés van. Már a hangjából éreztem, hogy valami lesz. Gyakorlatilag akkor közölte, hogy most már nem kéne tovább az Eddában játszanom...
Azért taglaljuk azt, hogy gyakorlatilag Csillag Endrével és Donászyval találtátok meg azt a közös hangot, ami egy jó zenei korszakot eredményezett! Akkor kialakítottátok azt a zenei arculatot, ami ott jellemző volt jó néhány évig és a tagság is szilárdabbnak tűnt, mint előtte.
Igen. Szerintem, és ezzel most nem gondolnám, hogy nagyképűnek hatok, de azt az arculatot, azt fullra mi határoztuk meg, alakítottuk ki, és az már előrevetítette az Edda mai hangzását is!
Egyébként, hogy időrendben taglaljuk a változásokat, Csillag már gyakorlatilag ’85 májusától ott volt velünk, tehát mikor Gellért gitározott, és kiderült, hogy ő sem lesz az igazi megoldás számunkra. Nem felelt meg az elvárásoknak és továbbra is ment a keresés gitáros ügyben. Én már ismertem Csillagot, de a lényeg az, hogy Attiláék beszervezték Bandit, és akkor volt egy időszak, amikor két billentyűssel, meg két gitárossal játszottunk. Azok mondjuk brutál jó koncertek voltak! Megszólalásban és mindenhogy. Ez a Budapest Sportcsarnok koncert után volt, mert a nyári turnén már végig ott volt Csillag.
Tehát, volt olyan időszak, amikor heten voltatok a színpadon...
Pontosan! Na, és ugye Bandi érkeztével már tényleg sikerült azt elérni, hogy arculatot is váltsunk, és a zenekarnak adjunk egy jó irányt, egy kicsit jobban a rockzene felé toljuk a dolgot. Nem az „ötös-féle” popos vonalon haladva...
Akkor ott ti hárman voltatok a zenei arculatnak a meghatározói?
Ez pontosan így van! Rengeteget dolgoztunk, nagyon sokat próbáltunk Csillaggal, Gömével - hát a dobosok ugye, akkor jöttek-mentek. A 6-os lemezt, azt már Hirleman Bercivel kezdtük el csinálni. Tehát neki is benne van a keze, azt vele dolgoztuk ki nagyjából. Közben meg folyamatosan turnéztunk. A szállodai szobákban csináltuk a nótákat. A ” Velem kiáltsatok” riffjét Csillag Bandival ketten lapátoltuk össze. Sőt, emlékszem, Miskolc belvárosában sétálgattunk és úgy dúdolgattunk! Azt hiszem, az én ötletem volt az alap riff, visszamentünk a szállodába, és akkor csináltuk meg a dalt.
Folytassuk ott, hogy augusztusban Tüsinek lett egy komoly betegsége, amiből egy év után keveredett ki. Akkor megint volt némi jövés-menés. A gitáros már megvolt, de akkor meg dobost kellett találni.
Hát, igen. Emlékszem, az tényleg nagy érvágás volt. Tüsi rosszul lett és le is kellett mondani a koncertet. Ott voltunk a balatoni turné közepe, vége felé. Először helyettesítéssel lett megoldva a probléma, Papp Tomi beugrott a szeptemberi koncertekre, utána meghallgattuk Raus Ferit is, meg Hirleman Bercit is. Berci egyébként egy nagyon jó dobos, a mai napig egy zseniálisan jó zenész. Akkor még nem is volt ilyen jó, mint most, mert még fiatal volt, akkor végzett az ütős szakon. Na, mindegy, ő dobolt nálunk gyakorlatilag a rákövetkező tavaszi turnéval bezárólag. Ott a Bikinivel közösen csináltunk egy legendás országos turnét. Edda – Bikini! Nagyon futott. A turné végén Berci átült az egyik buszból a másik buszba!
És ennek mi volt az oka? Kiderült vagy nem?
Hát, ezt a Bercitől kell megkérdezni. Átcsábította Lojzi, mert Németh Gabi akkor szállt ki.
Akkor, abban az időben volt egy Pataky Attila – D. Nagy Lajos közös kislemez is!
Így van. Gyakorlatilag ez úgy volt, hogy a lemezgyár nagyban segítette akkor a Bikinit és ők azt szerették volna, hogy mi vigyük el őket erre az egész turnéra. Egyébként, a Nagy Feró utáni Bikini együttes akkor indult be, és lett nagyon népszerű. A kislemez is azért lett kiadva, hogy erősödjön a pozíciójuk. Azon a Gyere őrült és a Veled vagyok volt rajta. Nekünk megvoltak már ezek a számok, csak először megjelent ezzel a duett változattal, utána meg az Edda lemezen. Egyébként nagyon jó volt akkor a Bikini! Meg is érdemelték, hogy befussanak.
Erős turné lehetett, mert azért két elég komoly kaliberű csapat fogott össze.
Hát, az óriási turné volt. Meg, képzeld el, még a Tátrai-Török tandem volt ott a turnéban! Erről egy regényt lehetne írni, meg filmet csinálni… Olyan sztorik voltak!
Na, de utána végül megtaláltátok a megfelelő dobost.
Így van. Berci az Edda 6-os lemez felvétele előtt, a legrosszabbkor szállt ki. A lemez dalai már nagyjából készen voltak. Az albumot már Papp Tomival doboltattuk fel, mert ő segített ki minket. Sőt, akkor volt nyári NDK-s fellépésünk is! Szóval volt ott nagyon komoly keveredés. Az NDK-ba is Tyotyóval (Papp Tomi – a szerk.) mentünk ki. Akkor mi Bandival nagyon-nagyon szerettük ezt a zenekart – de szerintem a többiek is. Annyira magunkénak éreztük a dolgot Csillaggal, hogy tényleg hajtottunk, mi kezdtük el keresni a dobost is, és kitaláltuk, hogy menjünk el Donászyt megnézni. Akkor éppen Ricsézett, úgy emlékszem, hogy Feróval csináltak valami Hamlet rockopera-szerű dolgot. Lementünk a próbára, utána Tibit én elhívtam a lakásomra. Akkor már kész volt az Edda 6-os lemez. Panelban laktam a Tétényi úton, és oda följött Tibi, meg Csillag Bandi. Mutattuk neki a 6-os lemezt és azt mondta, hogy: gyerekek, ez nagyon jó, és hát akkor jövök. Na, attól kezdve lett meg az Eddának, az a nagyon- nagyon erős felállása, amit később külföldre is meg akartak venni!
Pont ezt akartam mondani, hogy a bakancsos Edda után akkor állt össze egy olyan erős, egy olyan kaliberű társaság, amelyik egységes és a zenészeket tekintve is komoly kvalitású embereket állított hadrendbe, nem beszélve a szerzői vénáról. De akkor nézzük ezeket a külföldi fellépéseket! Voltatok Ausztriába, Németországba, adódtak ott lehetőségek?
Svájcban, Franciaországban is jártunk! Olyan komoly lehetőségek voltak, hogy John Norumnak, meg Samantha Foxnak a menedzsere többször is iderepült és megnézte a Petőfi Csarnokban tartott koncertünket. Utána gyakorlatilag kaptunk is szerződést/ajánlatot, ami a Kör és a Lisztománia című szerzeményre vonatkozott, ami a 7-es Változó idők lemezen van. Amit még mi csináltunk ugye kompletten - ezt is azért nem árt tudni! A 7-es lemez ugyan már nem velünk lett följátszatva, de azt végig mi írtuk.
De nézzük, miért csak „lett volna” ez a külföldi lemezszerződés!?
Hát nem tudom, erről is hosszabban lehetne beszélgetni… Maradjunk annyiban, hogy ez nem jött össze! Részint azon is bukott ez a dolog, hogy ugye ott angolul kellett volna énekelni. Szóval, sok mindenen múlott és nem álltak össze a fogaskerekek.
Nagyon diplomatikus vagy.
Hát, most nem szeretnék mindent kitárgyalni, ami belső ügy volt. A lényeg az, hogy ez nem jött össze. Pedig tényleg olyan lehetőség előtt volt a zenekar, hogy akkor futott kint a Europe, Bon Jovi - ez a vonal ment-, és gyakorlatilag mi oda el tudtunk volna jutni, arra a nemzetközi szintre. A zenekar nagyon-nagyon erős volt ezzel a Csillag, Göme, Tibcsi, Pataky és én felállással. A színpadon is egy ilyen iszonyatosan erős show volt. Emlékszem, amikor a Deep Purple előtt játszottunk, Ritchie Blackmore a színpad széléről figyelt végig minket, és utána odament Csillaghoz és azt mondta, hogy: Ez valami fantasztikus! Te szemtelenül jó gitáros vagy, nagyon haragszom is rád! Szó szerint ezt mondta. Utána együtt buliztunk bent a sportcsarnokban. Három koncertet játszottunk velük, azt mondták, hogyha korábban tudták volna, hogy mi ilyen jók vagyunk, elvittek volna minket az egész európai turnéra.
Na, az megint nagy lehetőség lett volna.
Hát jó, de ez már a turné közben volt, azért nem lehetett belőle konkrétum. Tényleg volt kint egy svájci menedzserünk, aki végül is ezt elintézte, ő akkor egy nagy név volt a német szakmában, és úgy indult volna a dolog, hogy a Kört meg a Lisztománát föl kellett volna venni egy kislemezre. Ez lett volna az indulás. Mondjuk, a részleteket én sem tudom annyira mélyrehatóan, mert ugye az ORI-ba jöttek ezek az ajánlatok/szerződések.
A 6-os lemez nagyon sikeres lett. Idővel a gyémánt státuszt is elérte, és gyakorlatilag az Edda egyik legjobb lemeze – talán még most is. Viszont megint jöttek problémák! Mivel Csillag megnősült és be is jelentette akkor, hogy ő el fog menni Ausztriába, ki fog költözni.
Igen, ő már az utolsó, tehát a 87-es őszi turnén bejelentette a távozását és akkor már úgy mentünk fellépni, hogy Alapit vittük magunkkal és így be lett mutatva koncerteken, hogy ő lesz az utód.
Alapit ki csábította oda?
Hát, azt hiszem ez úgy volt, hogy valami tehetségkutatóra lement Göme, meg Attila és ott kiszúrták valamelyik zenekarban, nem is tudom hol játszott akkor Pisti, talán a Moho Sapiensben.
Nos, akkor a Csillag távozott, Alapi bent maradt a ringben, viszont utána meg te keveredtél ki a zenekarból. Korábban röviden vázoltad, hogy ez hogy történt, bővebben lehet taglalni? Biztos volt valami probléma a házasságodon kívül is…
Így utólag, ahogy én hallottam ezt a sztorit, mikor Molnár Csaba lett a menedzser, már Felvinczy (korábbi menedzser –a szerk.) is elment, akkor valahogy úgy döntöttek, hogy engem is kiraknak. Hát, azt tőlük kellene megkérdezni, hogy miért! Mondjuk, egyszer egy Donászy cikkben azt olvastam, hogy Tibi azt nyilatkozta, hogy én ott az őszi turnénkon egy párszor visszaszóltam Attilának, és hogy ez nem tetszett neki. De mondom, ez még úgy zajlott, hogy az esküvőmön ott tombolt mindenki, elmentem egy hét nászútra, februárban lett volna a lemezfelvétel. Kértem is, hogy legalább a lemezt még hadd játsszam föl, de „nem” volt a válasz.
Ott nem volt benne a pakliban, hogy te is egy külföldi hölgyet vettél el és, hogy te is kiköltözöl, mint Csillag?
De, igen, ez is biztos nagyban közrejátszott ebben. Csillag elment és gondolták, hogy akkor én is ezt tervezem. Így utólag egyébként, ha belegondolok, én Csillaggal voltam egy egység, mint most is a Zártosztályban. Ha eljössz egy bulinkra, akkor látod ezt. Mi nagyon jó barátok vagyunk, abszolút egy zenei aggyal gondolkozunk. Szerintem, ennek így kellett történnie akkor...
Emlegetted ezt a bizonyos 7-es lemezt, hogy az gyakorlatilag kompletten meg lett írva általatok és utána kerültetek ki a zenekarból. Jelenlegi formációtokkal, amiben Csillag, Donászy és te is benne vagytok, ezt is játsszátok?
Így van. Már az őszi turnén ezek a számok mentek az Eddával. A Zártosztállyal mi csak olyan számokat játszunk, amiket mi akkor írtunk, kizárólag csak ezeket! Kérdezték is már tőlünk, hogy tribute banda ez? Nem! Saját magunk tribute bandája nem lehetünk. Az 5., 6. és 7. lemezről játszunk most számokat. A 7-es lemez az már gyakorlatilag full kész volt, azt már Zuglóban, meg a turnén bepróbáltuk. Erről már voltak kvázi demófelvételek is, amit akkor még kazettára fölvettünk. A Változó időket, a Lisztomániát játszottuk is koncerten, a Megmondtam és a Fohász megjelent kislemezen. A többit talán nem játszottuk még koncerten, de ezt a négy-öt számot igen.
Én, ahogy figyeltem az akkori lemezeket, Patakyról is elmondható, hogy abban az időszakban nagyon a hangjánál volt. Akkor „kukorékolt” is a dalokban, meg jó énekdallamok voltak megírva… Nagyon jók! Egyébként, nagyon sokan a 7. Változó idők lemezt tartják a legegységesebbnek. Ugye, a 6-osnál kijelöltük a csapásirányt, a következő Változó időknél meg már sínen voltunk ezzel az igazi tradicionális, Whitesnake-es, jó kemény, rockos zenével. Egy keresztkérdés. Arra a lemezre felkerültetek szerzőként? Nem, abszolút nem. A kislemezen még - a Fohászon, meg a Megmondtam-on- fel vagyunk tüntetve, a nagylemezen meg már nem... Egyébként, még a dobos kérdésre visszatérve, Raus Ferit is említsük meg, mert mikor ’86-ban Hirleman kiszállt, akkor ugye a lemezt Tyotyó (Papp Tomi – a szerk.) dobolta föl, de utána már volt egy nyári turné a Balatonon, ott már Raus Feri dobolt, és az LKM koncerten is Feri ült a cucc mögött. Őt Csillag Bandi rakta ki, mert már nem bírta elviselni, hogy nem jól hozza a lábdob témákat, és utána jött Tibi... Eljutottunk oda, hogy kiszálltatok az Eddából, így az utóéletedről kérdeznélek. A következő zenekaros időszakod a Fix-el volt, ugye? Így van. Az közvetlenül utána jött. Nekem azért a kirúgás nagyon rosszul esett akkor, egy nagy érvágás volt. Gondold el, hirtelen a legnagyobb zenekarból kikerülve egyszer csak ott a semmi, fizetés nélkül, minden nélkül maradsz és valamit kell kezdeni magaddal. Nem sokáig gondolkoztam, egyből összelapátoltam a Fix zenekart. Abban az időszakban az nagy dolog volt, hogy egyből kaptunk lemezszerződést. Az más kérdés, hogy nem lett ez olyan sikeres, mint amire gondoltunk. Sajnos Csokit akkor nem nagyon fogadták el a rockerek, most meg ő énekel a Piramis együttesben! Nem fogadták el, mert talán ti voltatok ez első, idézőjeles fiú banda, ami úgy lett válogatva, hogy jóképű vigécek legyenek a csapatban. Ez akkor még újdonság volt, nem? |
Nem lettünk összeválogatva! Ha úgy vesszük, maximum ezt én válogattam. Nem is az, hogy jóképű... Béres Feri volt a billentyűs, aki az Eddában szintén játszott egy rövid ideig, a gitáros, Husvár Berci Szlovákiából jött át, Gigor Károly dobolt, én bőgőztem és Csoki volt az énekes. Ezt nem a lemezgyár vagy menedzser válogatta össze!
Nem is így értettem. Csak úgy, hogy volt egy ilyen jellegű koncepciója azért a dolognak, nem? A futó színpadi trendnek is naprakészen megfelelni…
Ja, igen. Pontosan, meg egy picit megelőztük a korunkat. Rá egy-két évre már tarolt ez a glam vonal mindenhol. Egyébként azért rohadt érdekes ez a Fix sztori is. Azt, amennyien nem szerették, legalább annyian szerették is, és elég sok lemezt el is adtunk. Meg még a mai napig emlegetik, hogy fúúúú, micsoda dalok vannak ott a lemezen. És tényleg, ha meghallgatod, zeneileg az egy nagyon jó anyag.
Én voltam is egy Fix koncerten Miskolcon! A Vasas Művelődési Központban léptetek föl, Bercit valami tojással eltalálták, pont fejen...
Ja-ja, igen. Akkor én hoztam a Krokus együttest is Magyarországra! Krokus, Fix, Bomfire turné volt. Ugye, a csajok szerettek minket, viszont a rockereknél nagyon megosztó volt a dolog. Ha egy rocker akkoriban úgy döntött, hogy az nem az ő zenekara, akkor ott ilyen kemény megmozdulások is voltak. Valóban volt ilyen is, hogy tojásdobálás…
Az utóbbi években volt egy Hard nevű zenekarod, volt benne külföldi, és magyar énekes is. Ezt most nem taglalnám annyira, nem kapcsolódik teljes mértékben az Eddához, viszont van ez a Zártosztály formáció, illetve, most Csillag Endrének kijött a szólólemeze, amin Pataky több dalban is énekel, és szövegeket is írt.
Igen. Én úgy tudom, hogy hat nótában énekel Attila, és azokat a szövegeket is ő írta, a többit D. Nagy Lajos. Ő is énekel, meg Sípos Peti, Deák Bill. Egy nagyon jó albumot lapátolt össze a Bandi. Egyébként Gömöryt is felkérte vokálozni, meg talán egy billentyűszólót is játszik. Hirleman Berci dobol rajta! Egyébként a Zártosztály koncertekre egy pár nótát át is vettünk ezekből.
De nézzük ennek a Zártosztálynak az alakulását, kezdetét! Először úgy volt, hogy az a bizonyos Edda, a 6-os lemez alkotói egy koncertre, egy exclusive rendezvényre összeállnak. De aztán Patakyék valamiért visszaléptek ebből. Ez hogy történt?
Hát, ez pontosan így volt. Először ugye Göme (Gömöry – a szerk.) azt mondta, hogy mindenképpen jön, utána Attila is. A rendezvényszervező is fölhívta, meg is egyeztek ebben. És egyszer csak visszamondták... Hát, nem tudom mi történt, mit gondoltak később a dologról, ezt tőlük kéne megkérdezni.
Saját konkurenciájukat nem akarták megcsinálni?
Hát, gondolom. Valami hasonló elképzelésük támadhatott. A lényeg az, hogy meghiúsult, hogy ők ott fellépjenek, viszont mi meg már ott voltunk, ha már készültünk, megcsináltuk a bulit. Az igény azért meg lett volna rá, hogy az eredeti felállás zenéljen. Egyébként hallgattam a Zsöci riportodat is a rádióban és azzal, hogy nem hívtak meg minket a 40 éves jubileumra, meg Zsöciéket se, ezzel nem velünk tolnak ki… A közönség veszített! A közönségnek van erre igénye. Amikor a Zártosztállyal játszunk, akkor legalább azt kapja a nép, amit ígérünk és örül, hogy látja azt a felállást. Azért is szeretik különben ezt a formációt.
De gyakorlatilag ez a produkció nem annyira aktív. Csillag megint szaladgál külföld és Magyarország között, Sipos a Miriggyel elég elfoglalt... Mi a koncepció, vagy merre haladtok ezzel a zenekarral?
Tervezünk mi új dalokat is! Csillag nem szaladgál, ő azért leginkább itthon lakik. Annyi a bonyodalom, hogy van most éppen egy külföldön élő barátnője, akivel tényleg ingázik időnként. Az igény, ha megvan ránk, mi tudunk játszani. Nem feszülünk bele annyira, mert azért ez tényleg főleg Sipos Petin múlik, hogy a Mirigy mellett mi fér bele neki. A Mirigy logikusan a fő zenekara. Amikor a Zártosztály elindult, rögtön kiderült, hogy erre iszonyatos igény lenne és el is kezdtek engem a szervezők hívogatni, hogy ide menjünk, vagy oda menjünk játszani. Ugye, amikor földobtam a dátumokat, abból a tízből tíz nem volt jó a Sipinek. Tehát, így meg nehéz. Itt van megint egy rohadt erős zenekar, amivel még új anyagot is tudunk csinálni, csak azt nem tudom, hogy hogy tudom elvinni koncertezni. Pesten megcsináljuk évenként mindig ezt a két-három bulit, amin már egyre többen vannak, és tényleg nagyon jók, hangulatosak a koncertjeink. De szeretnénk eljutni vidékre is! Már szerveződnek bulik egyébként. Nem akarunk sörözőkben fellépni, ez egy nagyobb produkció. Tehát, mindenképpen nagyszínpadot igényel. Inkább kevesebb buli, de az minőségi legyen! Ez a koncepció. Mindenképpen szeretnénk új számokat, ez nem egy Edda tribute zenekar! Itt az Edda korszakból csak azokat a szeleteket játsszuk, amiket mi csináltunk. Tehát, a Változó idők, Lisztománia, Velem kiáltsatok... A 6-os lemez és a fő slágerek. Ugye, arról nem tehetünk, hogy az az album tele van sikerdalokkal. Meg ugye a Kör, az Ünnep az 5-ösről. Tehát, ezek képezik a műsor gerincét és ezek vannak megtűzdelve most már új nótákkal. Mindig van sztárfellépő is, Takáts Tomi volt már, most legutóbb Tóth Attila.
https://www.facebook.com/events/880762115318057/
Milyen érzés, hogy 2013-tól megint együtt vagy Donászy Tibivel, meg Csillaggal? Olyan, mint régen?
Utoljára tényleg ’86-ba éreztem így magam zenekarban, ritka, hogy ennyire egységes a kémia. Mert ez nagyon-nagyon fontos! Ezt beszéltük Csillaggal is, hogy a ’86-os Edda is azért volt annyira sikeres, mert nagyon egységes volt a kémia közöttünk. És most ugyan ez van! Lázár Zsiga a billentyűs, aki most a Göme „helyett van”, iszonyatosan profi zenész és egy végtelenül jó ember, amúgy meg hegedűművész! Sipi meg nincs elszállva magától, egy nagyon jó gyerek, jó vele zenélni, kreatív srác. Szereti nagyon a közönség, nagyon jól tolja azt, amit kell. Olyan a próba, hogy lemész és egyből jó hangulatod lesz. Érted? Tehát nagyon jól érzed magad. Mondtam is Csillagnak, hogy ezt muszáj tolni, mert ilyen 20-30 évente egyszer van, hogy tényleg ennyire jó a gárda.
Zserbó! Sok sikert kívánunk a Zártosztályhoz, és találkozunk augusztus 5-én!
PAYA
2015. augusztus 2. 14:13