Egy négyhetes rádiós interjúsorozatnak készült az anyag, aztán több felől is igény mutatkozott arra, hogy leírva is megjelenjen. Az Edda idén áprilisban egy Aréna koncerttel ünnepelt, ami „40 ÉV ROCK” címen volt beharangozva. A 40 évben sokak munkája volt benne – ezzel természetesen nem elvéve a jelenlegi felállás több évtizedes érdemeit-, ennek apropóján kerestünk meg több személyt, aki szerepet játszott a pályafutásban. Utánajártunk az Edda körüli dolgoknak, hogy boncolgassuk a kötődéseket, felelevenítsük az élményeket. Igyekeztünk időrendben haladni (Darázs István, Csapó György, Zselenc László, Róna György, Fortuna László, Mirkovics Gábor, Csillag Endre, Gömöry Zsolt, Pataky Attila) az interjúkkal, sajnos nem is mindenkit tudtunk elérni vagy nyilatkozatra bírni, de azért egy elég részletes, informatív sorozat kerekedett ki a beszélgetésekből. Mindenki habitusának, beállítottságának megfelelően tálalta esetleges sértettségeit, a fel nem dolgozott momentumokat, de legtöbben azért a pozitív élményekre koncentráltak.
Nem akarok túlságosan privát szférában turkálni, de úgy tudom, éppen lábadozol egy betegségből, megnyugtatásként elárulsz annyit, hogy hogy vagy?
Igen, elkapott valami, aztán ebből ki kell jönni. Már alakulóban vagyok.
Beszéljünk arról, hogy te gyakorlatilag két időszakban is játszottál az Eddában. Először az egyetemi tanulmányaid miatt léptél ki?
Hát, is... Ugye, ’77-ben kerültem először az Eddába, április-május környékén keresett meg Aranyosi Gyuri meg Slamovits István. Velük már játszottam korábban, mert együtt alapítottuk a Kőtörőt 72-ben. Akkor még Sucu volt ott, aki sajnos már elhunyt -Szepcsik József. Nem is sokáig ment ebben a felállásban a gárda, csak pár hónapig, utána jött Darázs István, „Talfi” Barta Alfonz, Buksi, és ez a hatos felállású Edda ment ’78 szeptemberéig - legalábbis velem. Volt egy-két probléma, bábu szerepet nem akartam betölteni a csapatban, de többen is voltunk, akik be akarták fejezni, ott akarták hagyni az Eddát. Dudi és Alfonz is köztük volt, de végül is Attila Alfonzot megfűzte, úgyhogy ő maradt, én meg szeptemberben eljöttem.
Te voltál az első, aki abból a formációból kilépett? Így van, és akkor utánam jött Zsöci a csapatba basszusgitárosnak. Mennyire bántad meg ezt mondjuk pár év múlva, mikor láttad, hogy óriási sikereket érnek el? Tulajdonképpen már engem is kicsit megcsapott a siker szele, mert abban az időben már volt egy pár saját nóta, az Álom, a Hosszú az út, és már a színpad előtt is ment a csápolás, úgyhogy ezt jó volt átélni. Egyébként nem bántam meg utólag a döntésemet, végül is így én is élveztem ennek egy kis részét. Mennyire követted a kiszállásod után a zenekar dolgait, illetve barátkoztatok, vagy volt ilyen összejárás a srácokkal? Hát, nem nagyon. Én elmentem dolgozni és tulajdonképpen akkor fejeztem be az egyetemet, akkor készítettem el a diplomamunkámat - mert ugye ez az Edda miatt megszakadt- és akkor államvizsgáztam. Aztán utána ’82-ben megint megjelent Slamovits István meg Attila és Tüsivel együtt elhívtak minket, mert Buksinak és Zsöcinek egészségügyi problémái voltak. Zsöci ott maradt a csapatnál, betegsége alatt is segítette a bandát. Hezitáltál-e mikor megtörtént ez a megkeresés? Volt egy pici dilemma, mert ugye a ’77-78-as időszakra azért még emlékeztem, meg kétéves gyerek volt otthon, az állásomat is ott kellett hagyni, szóval áldozatokkal járt ez az újbóli Eddába kerülés. Végül is a döntésem megszületett és akkor elkezdődött egy hat hónapos kőkemény próbaidőszak, ezután léptünk csak föl koncerteken. |
Tehát akkor neked be kellett gyakorolnod a dalokat és olyan szintre hozni, amire azt mondták, hogy jó, ez már koncertképes?
Nem egészen, mert teljesen új nótákat kezdtünk el készíteni akkor, és bizony eléggé progresszív zene volt az, bonyolultabb, mint az addigi zenék.
Már a harmadik lemezre készülve, ugye?
Igen, tulajdonképpen ez az úgynevezett kiadatlan lemez lett. A királyok és szolgák, a Fekete élmény, Én vagyok a rock - ezek a nóták voltak.
Elkészült ez a lemezanyag, amit a lemezgyár nem akart kiadni, és utána írtak Slamóék egy másik albumot teljesen más számokkal. Mi volt itt a fennforgás a kiadás körül?
Én nem ismerem ennek a körülményeit. Azért azt hozzá kell tenni, hogy nem arról volt szó, hogy én csak helyettesítek, hanem, hogy én ott vagyok a csapatban! Meglepett, mikor ’82 nyár végén Attila felhívott az avasi templomhoz és mondta, hogy akkor én már nem játszom a zenekarral. Kérdeztem, hogy már este sem?! Mert pont fellépés is volt aznap. Már este sem... – volt a válasz. Számomra ez teljesen váratlan dolog volt, mert mikor megkerestek, nem arról volt szó, hogy ha Zsöcinek meggyógyult a keze, akkor én befejeztem a helyettesítést! Bizony én ezt követően ott maradtam az utcán, munka nélkül egy kétéves gyerekkel, családdal együtt…
Elég érdekes lett volna, hogy föladtad az állásodat csak egy félévnyi Eddázásért! Alaposan megégtél te ezzel a féléves együttműködéssel.
Igen, hát ez sajnos így történt. De én tulajdonképpen ezt az egészet azért akartam csak elmondani, mert ugye szóba került a lemezfelvétel és ezalatt az időszak alatt, míg én ott játszottam 82-ben, egy nagylemez jelent meg bakeliten. ’82 május 29-én a Budapest Sportcsarnokban volt egy közös koncert a P. Boxszal, Karthagóval és akkor két szám megjelent ezen az „1, 2, 3… Start” című koncertlemezen. Micsoda komédia, Vörös tigris... A Micsoda komédia benne volt azok között a számok között, amit eredetileg az új lemezre szántunk.
Az első két lemez után mi volt ennek a zenei fordulásnak az oka szerinted?
Tulajdonképpen Slamótól indult el ez, olyan zenéket hallgatott, amik hatással voltak rá, DiMeola, Rush, meg ilyesmik. Ő ebből táplálkozott akkor, elég kemény volt, tele uniszónóval is - sokat kellett gyakorolni ahhoz, hogy abból kijöjjön valami. Tulajdonképpen ezek a nóták nem lettek sikeresek és Attilának sem nagyon tetszettek. Ő sem fektetett bele annyi energiát az ének kidolgozásába. Sajnos ez így alakult. A többiek meséltek olyan verziót is, hogy úgy döntött a zenekar, hogy az előző két lemez számait nem is játssza, csak az újakat, és ez koncerten megbukott. Te akkor ott voltál? Igen, így volt. Az első néhány koncert az így indult, hogy csak az új számokat játszottuk, és kiderült, hogy ez nem megy, úgyhogy rögtön át kellett arra térni, hogy a régi nótákat is nyomjuk, meg egyet-kettőt ezekből az új dalokból. De végül a döntő többségét nem is játszottuk már egy idő után. |
Az Edda akkori megszűnése óta, tehát a ’83-as, december 17-ei koncert óta volt néhány jubileumi buli. Téged kerestek ezzel kapcsolatban, hogy esetleg fellépj?
Nem kerestek. Egyedül a ’83-as koncerten vettem részt, ott eljátszottam a Micsoda komédia című nótát. Utána én ki is estem ebből a részből teljesen.
A zenei pályafutásod hogy alakult később? Volt-e olyan, hogy esetleg valami komolyabb, nagyobb zenekarból megkerestek, vagy te inkább csak Miskolcban gondolkodtál zeneileg?
Inkább csak Miskolcban. Én ’85-ben teljesen letettem a hangszert, eladtam mindenemet, erősítőt, gitárt. Később, ’98-ban a Héliosz nosztalgiakoncertjén léptem fel újból. A kétezres években Slamo keresett meg, akkor Slamo és barátai néven csinált csapatot. Egy ideig voltak ott próbálkozások, néhány fellépés, de ezek mindig abbamaradtak. Slamo elégedetlen volt, nem tetszett neki a helyzet, és amikor már beindult volna valami, akkor mindig feladta.
Gondolt egyet és megint Izraelben kötött ki.
Később, 2005-2006-ban Szatai Gabi is bekapcsolódott és akkor a No együttes elevenedett meg. Az is egészen jó volt, de azzal is elégedetlen volt Slamo egy idő után és akkor az is abbamaradt...
És mostanában milyen zenekarokban fordulsz meg? Ha jól tudom, azért Tüsivel együtt zenéltek.
Igen, ha mondjuk a Héliosz együttesnek van lehetősége fellépni, azt mindig szívesen csináljuk, és most van egy Thunder Jack nevű formáció, Szentesi Janival, Csécsi Leventével, Faitli Józsival, Tüsivel és velem. Ezt csináljuk, csak most én egy kicsit pihentetem a betegségem miatt a zenélést, de reméljük, hamarosan újból színpadra állhatok.
Gyuri, nem is fárasztalak tovább, gyógyulj, legyél egészséges és lássunk mihamarabb viszont a rock színpadokon!
PAYA
Vörös Tigris | Elektromos szemek | Hűtlen (angol) | Rossz állapot (angol) |
2015. július 19. 08:15