NICK JOHNSTON - A Strat kanadai specialistája
Nagyon úgy tűnik, hogy mostanában Kanada felé kell tekintgetnünk, ha fiatal csodagitárosokat akarunk felfedezni magunknak. Ezúttal egy olyan muzsikust mutatunk be olvasóinknak, aki az instrumentális zene rögös ösvényein halad az szélesebb ismertség felé. Hogy odaér-e valaha, nem tudhatjuk, ám bárhogy is legyen, annyit bizonyosan kijelenthetünk, hogy Nick Johnston nem hiába vett hangszert a kezébe. A torontói fiatalember legújabb albuma, a zseniális Bryan Beller – Marco Minnemann ritmusbrigád (The Aristocrats, Joe Satriani) támogatásával, illetve a szintén „arisztokrata” Guthrie Govan vendégeskedésével készített Atomic Mind ugyanis már sokak fantáziáját beindította. A gitárhős-sztereotípiákat okosan elkerülő, csodálatosan színes dalokban, valamint gyönyörű Stratocaster-tónusokban tobzódó lemezről az alábbi interjúban mesélt a főszereplő.
Noha a kortársaid inkább hét- és nyolchúros gitárokon, illetve high gain erősítőkön bűvészkednek, te más gondolkodást képviselsz, az új lemezed tele van csodás Fender Strat – hangzásokkal…
Tudod, szeretem a természetességet. Egy olyan gitár, mint a Fender Stratocaster, teljesen más hozzáállást kíván, mint a nagy kimenetű hangszedőkkel felszerelt shredder hangszerek. A Strat a single coil hangszedőkkel ugyanis megdolgoztatja az embert, ugyanakkor inspirálja, sarkallja is a jobb teljesítményre. Egy ilyen hangszerrel rendkívül rapszodikus az élet, van úgy, hogy fantasztikusan szólok, de olyan is előfordul bőven, hogy szörnyű vele a játék, és penetráns a hangzásom.
Az albumot teljes hosszában elérhetővé tetted a saját Youtube-csatornádon. Mennyire okos húzás ez? Úgy értem, hogyan fogsz lemezeket eladni, ha mindenki ingyen hallgathatja a korongot a neten?
Ez egy érdekes kérdés. Az a modell ugyanis nem működőképes többé, ami az ezt megelőző évtizedekben eltartotta a zeneipart. Felvezetni egy-két kislemezzel az album megjelenését, aztán hátradőlve várni, hogy elkezdjen dőlni a pénz, nos, ilyen ma már nem létezik. Tudomásul kell venni, hogy a letöltések, a kalózkodás beépült ebbe a világba. Aki ezt nem képes elfogadni, annak nincs esélye a továbblépésre. A cél ugyanakkor nem változott, minél több emberhez el kell, hogy juttasd a híredet. Téved, aki azt hiszi, hogy a lemezen játszó, világhírű zenészek neveivel ezt könnyedén meg lehet tenni. Nyilván, ők is hoznak embereket, de nem annyit, mint az, hogy ingyen elérhetővé teszed az albumodat. Mégis, hogyan találna rám bárki is, ha ezt nem teszem meg? És attól kezdve, hogy elérhető az anyag, a közönség kezében van a döntés. Akinek megtetszik, amit hall, az meg fogja venni a lemezt. Látni erre példákat egyébként magasabb szinteken is, multis támogatottságú szupersztárok (pl. U2 – szerk.) teszik ingyen letölthetővé az albumukat az iTunes-on, ami egyik oldalról nagyon rossz, máshonnan nézve azonban abszolút elfogadható, hiszen a világ megváltozott, és ehhez mindenkinek alkalmazkodnia kell.
Hogy látod, felfedeztek már maguknak a zenehallgatók?
Szerintem még mindig ismeretlennek számítok, bár, ki tudja… Az instrumentális muzsika rettentő specifikált műfaj, tulajdonképpen rétegzene. És ehhez még hozzájön az általam képviselt világ szerteágazó jellege, ami azt eredményezi, hogy az átlag hallgató nem tud mit kezdeni velem. Nem lehet kijelenteni, hogy a rockrajongók biztosan hallgatnak, ahogy azt sem, hogy a bluesért vagy a metalért lelkesedők favorizálnának. Minden dalom más és más hangulatot közvetít. Kereskedelmi szempontból nézve nem vagyok jól eladható, ez tény, de még az út elején tartok, tehát sosem tudhatom. Ahogy azt sem, hogy ki néz, vagy ki hallgat éppen. Sokan abban mérik a sikert, hogy hány lájkot kapnak, hány rajongójuk van a neten, miközben ez semmit nem árul el a zenéjükről. Ez ugyanis nem azt jelenti, hogy jó dalokat írnak, vagy valami újat csinálnak, csupán azt, hogy az emberek valamiért odatévedtek az oldalukra. Lehet, hogy épp az imázsra kapták a lájkot… A második albumomon Paul Gilbert vendégszerepelt, és a megjelenésekor úgy kilencszáz követőm volt a Facebook-on. Ez a szám azonban semmit nem árul el arról, hogy milyen dalokat írok, és hogyan kezelem a hangszert.
Hogyan vetted rá a teljes Aristocrats-legénységet, hogy játsszanak a lemezeden?
 |
Ismertem valakit, aki ismerte Guthrie menedzsmentjét. Elkezdtünk beszélgetni, és hamar cimborák lettünk. Úgy 3-4 évvel ezelőtt küldtem neki egy dalt, amihez feljátszott egy szólót, ez a szerzemény a második albumomra került fel. Olyan jól sült el az együttműködés, hogy az új lemezen is vállalta a cameót. Marco Minnemann régebben Paul Gilbert csapatában is dobolt, így két irányból volt hivatkozási alapom, Bryan Beller pedig hasonlóan könnyen állt kötélnek. Érdekelne, hogy mely gitárosok voltak rád leginkább hatással, mert az album nagyjából mindent felölel a Beatles-től az őrült shredder-cuccokig… A kedvenc gitárosom Jeff Beck, de a játékom alapján ezt senki nem mondaná meg. Imádom továbbá Yngwie Malmsteent, Eddie Van Halent, Joe Satrianit, Stevie Ray Vaughant, és persze George Harrisont, főleg az elképesztő dallamérzék miatt. Nagyok kedvelem a brazil zenéket, elsősorban Antonio Carlos Jobim munkásságát, de a filmzenék is kedvemre valóak, ahogy minden, ami minőségi dallamokra épül, és ezt viszont hallani a gitározásomban. A játékod egyfajta olvasztótégely mindezen hatások számára… Pontosan, és ehhez csak nyitott füllel kell járni a világban. Mindig rengeteg különböző zenét hallgattam, melynek következtében megismertem nálam sokkal jobb gitárosokat, úgyhogy ahelyett, hogy versenybe szálltam volna velük, más aspektusból kezdtem vizsgálni a kérdést. Inkább beleástam magam a különböző műfajokba, és azt próbáltam megfejteni, hogy mely alkotóelemek teszik őket specifikussá. A blues mitől bluesos, a folkban hol a folklór elem, és így tovább. Ezeket az apróságokat igyekeztem elraktározni magamban, illetve beépíteni a játékomba. És ehhez bőven elég hallgatni a különböző stílusokat, az emberbe simán beleivódik a lényeg. Mennyire tudatosan építgeted a gitárhangzásodat? Nyilván figyelek rá, de nem hinném, hogy sokkal többet foglalkoznék vele, mint mások. A legfontosabb számomra ezzel kapcsolatban, hogy az erősítő és a gitár kombinációja megfelelő játékérzetet biztosítson, ne kelljen harcolni a tónussal. |
Dave Friedman erősítőket használsz, ugye?
Így igaz. Hangzásra olyanok, mint a régi Marshall Plexi, azzal az előnnyel, hogy nem kell agyig kitekerni a megfelelő torzításhoz. A korai Eddie Van Halen-féle brown sound ilyen. Ez az erősítő lehetővé teszi, hogy ne kelljen semmilyen pedált a láncba iktatni, single coil hangszedőkkel pedig különösen jól tud együttműködni, mert ugyan van benne gain elég, mégis nagyon szenzitív és könnyedén letisztul.
Bemutatnád azt a szürke Fender Stratocastert, amit a legtöbbet látni a kezeidben?
Ez egy 2008-as Custom Deluxe Strat, és egészen mostanáig ez volt a fő hangszerem, a lemezt is ezzel játszottam fel. Most éppen hangszedő cserén van, Seymour Duncan SSL-6 pickupok kerülnek bele. Meglátjuk, hogyan fognak szólni, legrosszabb esetben visszatesszük bele az Antiquity Texas Hot szettet. Egy ideje egyébként már a Schecter gitárokkal állok kapcsolatban, akik Stratocaster-jellegű hangszereket készítenek számomra. Hasonló hangzású instrumentumok, mint a Fender Strat, de érzetre ég és föld a különbség. Kiválóan játszható gitárok.
Nem igazán használsz tremolókart, a vibrato-technikádat kizárólag a bal kezedre építed…
Régebben volt egy Floyd Rose-os gitárom, de mivel a legtöbben ugyanolyan módon használták a kart, úgy döntöttem, hogy megszabadulok tőle, az árából pedig vettem egy Telecastert… Aztán jöttek a Stratocasterek, de azok sem késztettek semmilyen ilyesfajta manőverre. Egyszerűen nincs szükségem rá a gondolataim kifejezéséhez.
Zenészként melyek a gyenge pontjaid és az erősségeid?
Ha a pőre technikát nézzük, a pengetés mindenképpen gyenge pontom. Ezért tanultam meg a középső ujjamat is használni. A hibrid pengetéssel ellensúlyozom a hiányosságokat. Ami az erősségeimet illeti, szerintem jó dalokat írok, és a hallásommal is meg vagyok elégedve. Hallás alapján felismerem az akkordokat, a skálákat, a hangnemeket, ezáltal tudom, honnan hová tart valami. Minden embernek vannak hiányosságai és erényei, a zenészek sem kivételek ez alól. A dolog kulcsa az, hogy ki hogyan ismeri fel ezeket, és mihez kezd velük…
Danev György
2015. július 9. 16:34