KEREKES BAND - Húsz év ötletáradat
A ma már kétszeres Fonogram díjas, egyébként ’95-től működő csapat először Kerekes Együttes néven alkotott és két, autentikus népzenét tartalmazó lemezt jelentetett meg. 2002-től játszanak változatlan felállásban és 2006-ban rukkoltak elő - már az új néven- új zenei elképzeléseket megvalósítva Pimasz című lemezükkel. Azóta lemezről-lemezre, dalról-dalra sorjáznak az újabb ötletek. A húszéves jubileum kapcsán próbáltunk egy összegzést készíteni.
A Band ténykedését megelőzte a Kerekes Együttes, amivel két autentikus lemezt is kiadtatok. Lesz még valaha Kerekes Együttes, illetve hanganyag szerinted?
Koncertjeinken egyre többször kerül elő egy-egy régi dal, például a múltkori A38-as koncert egyik fénypontja is az volt, hogy előadtunk egy húzós gyimesi verbunkot. De nem azért, mert ez nekünk egyfajta hatásvadász ismeretterjesztés – vagy, nevezzük bárminek-, hanem mert baromi jól esik. Sohasem tagadtuk meg a gyökereinket és a magyar népzene ősi erejétől átitatva tudjuk olyan keményen nyomni a rock&rollt. Már nem kell magyarázzuk, hogy a Kerekes Band mekkorát tud rockolni ezeken a népi hangszereken. Ha az ember meghallgatja a zenénket, akkor büszke arra, hogy magyar – legalábbis én így érzem! Ott a Piros Fehér Zöld vagy a What the Folk című számunk, aminek csak annyi a szövege, hogy: „Kossuth Lajos”. Nem kell túldimenzionálni, de egy magyarnak már ennyitől jó érzései támadnak...
Mennyire volt egy folyamatnak tekinthető az átállás a zenei felfogásban?
A műhelymunkánkban folyamatosan zajlottak ennek a fordulatnak az előkészületei, anélkül hogy tudatosult volna. A táncházakban – ahol gyimesi és moldvai népzenét játszottunk- és a próbákon már elkezdtek az „idegen elemek” beépülni. A népzenében nem használt akkordok tetszettek meg, amelyek inkább a rockban, jazzben használatosak. Lassan átléptük a nem létező határokat, szabályokat, a lényeg az volt, hogy a zene táncolható maradjon. A Csángó Boogie lett felvéve elsőként, ott az egri próbateremben, ahol első lemezünk dalait 4-5 évig érleltük. Iszonyatosan be voltak már addigra gyakorolva. Egyébként a koncertjeink, lemezein sikerének a mai napig azt tartom, hogy megmaradt a zenében az a megmozgató, táncra serkentő pumpálás.
2006-ban a Pimasz lemezünk megjelenésekor ért minket a nagyobb meglepetés – itthon és külföldön is-, azzal már szélesebb rétegekhez tudtunk eljutni logikusan. A brit Songlines, ami a legtekintélyesebb világzenei magazin, abban az évben a világ 10 legjobb újonnan megjelent albuma közé sorolta a Pimaszt. Ezzel a lemezzel jelöltek minket először Fonogram-díjra, majd értük el a platinalemez státuszt is! Az Ethno Funk stílus ezzel vált elfogadottá.
A Mégötlövéssel elkövetett Mr. Hungaryval még nagyobbat lőttetek. Szinte mindenhol az szólt…
Az MR2-n nagyon sokáig volt listavezető és a legtöbbet játszott dalunk. Ma is szeretjük, a közönség is, poénnak indult, jól sült el. A koncertműsorunkban mindig szerepel, kicsit továbbfejlesztettük és további poénokkal tűzdeltük meg. Ohhh yeaah…
Koncerteken mennyire kezelitek szabadon - az éppen meglévő hangulatotoknak, érzelmeiteknek megfelelően - azt, hogy egy-egy számot aznap milyen hosszan, milyen hangszeres betétekkel, improvizációval játszotok?
Három fontos tényező befolyásolja ezt: a közönség, a hangosítás, és hogy mi milyen formában vagyunk éppen. A legnagyobb élmény, mikor a színpadon valami elszabadul és egy új, megismételhetetlen zenei forma születik. Mintha egy méteres sárga-lila pillangó repülne ki a közönség felé, majd megy tovább a semmibe. Persze van, hogy ezt észre sem veszi más, csak mi.
Anno az öcséddel-zenésztársaddal, Viktorral foglalkoztatok népzenei gyűjtéssel, melynek során több idős zenésztől is tanultatok, akik úgymond a mestereitek lettek. Nekik meg szoktátok mutatni, hogy a Kerekes Banddel milyen zenét csináltok?
Igen, megmutattuk nekik. A falusi emberek ugyanúgy megélik a dolgok fejlődését, mint mi. Ők ezt elfogadják és örülnek neki, hogy mi így játsszuk a zenéjüket, ezáltal tovább is él ez a muzsika. Nagyon hálás vagyok nekik azért, hogy megtanították nekünk azt a zenét, amit ők ismernek, birtokolnak, de a fejlődés is az életünk része…
Tudvalevő, hogy nagy Hendrix gyűjtő és fan vagy. Nem éreztél késztetést arra, hogy gitáron valósítsd meg a zenei elképzeléseidet?
A furulyával egy időben kezdtem gitáron is játszani és annál is úgy voltam, mint a furulyánál, hogy a legnehezebbel akartam kezdeni. Ez gitárnál nem ment olyan jól, mint a furulyával… Mondjuk, vallom, hogy Hendrixet Hendrix után nem nagyon érdemes játszani!
Minden lemezre akarsz valami Hendrixhez kapcsolódó vagy általa inspiriált dolgot tenni?
A To Be Mine című szám az esszenciája annak, ami a rockzene - nekem. Benne van mindenki, aki hatott rám: Jimi Hendrix, a Beatles, a Doors, a Black Sabbath, a Rage Against The Machine, Alice In Chains.
Egyre több számban énekelsz. Mikor, mi alapján dől el egy dalotokról, hogy énekes vagy instrumentális lesz?
Nem érzem fontosabbnak az énekes dalokat, mint a többit. Az ének csak egy másik hangszer. A szavaknak, azon kívül, hogy jelentenek valamit, semmi értelmük! Ezért éneklek angolul, mert így még kevésbé jelentenek, inkább éreztetnek valamit. Ha ének kell egy számba, az nem másabb érzés, mint ha azt érzed: „Kéne ide egy fütyülhető gitártéma.” Persze a rádiók ezt máshogy gondolják. Nekik ott az egészségesen kőkemény Folklore Man!
Nem minősítésként mondom, de nincsenek túlbonyolítva a szövegek.
Az angolszász pop-rock-blues szövegek –főleg a hőskorszakban- valami hasonló egyszerűséggel voltak megfogalmazva. Meg egyébként erre a rock ’n roll feelingű dalokra ezek az egyszerű szövegek illenek.
Fokozatosan koptak ki a népzenei témák lemezről-lemezre, és került előtérbe a saját dallam, zenei gondolat. Egy idő után meg már énektémákkal is előrukkoltatok…
A hangszer összeállítás és a hangszerelés megmaradt az eddigieknek megfelelően, viszont a dallamok már saját kútfőből valók. Ez egy folyamat és nem elhatározott döntés. A Kerekes Banddé válással együtt jöttek a saját témák, ötletek, amivel megtölthetünk mindig egy komplett lemezt, úgy, hogy természetesen továbbra is tiszteljük, szeretjük a népzenét. Szerintem a közönségünk többsége már nem azért hallgat minket, mert ott van benne a népi, hanem mert egy hullámhosszon akar velünk rezegni.
Bennem merült föl leginkább az igény arra, hogy egy-egy dalban legyen énektéma is, de ezt is mint hangszert használjuk és szélesíti a lehetőségeket. Angolul nyomom, mert ezeknek a szavaknak-soroknak más dallamossága van. Meg a régi népdalok szövegvilága sem felel meg mondandójában a mai kornak.
A következő lemezünk témája és címe viszont „Back to Folk” lesz, ami azt jelenti, hogy úgymond saját „népi cuccokat” írunk, vagy létező népdalokat csavarunk el annyira, hogy már az anyjuk sem ismer rájuk. Nem lesz nosztalgikus vagy szentimentális, csak kicsit visszamegyünk a sűrű, kerek erdőbe galagonyát szedni, motorfűrésszel.
Szinte minden számotokban van valami különlegesség…
Olyan ez, mint a főzés. Krumpliból, hagymából, paradicsomból ezernyi különböző, baromi jó dolgot lehet alkotni. A Kerekes Band magyaros Voodoo Csárda-jában csak ilyen alapvető nyersanyagok vannak, de az egyedi fűszerezés, a magas hőfok és a csak ránk jellemző betyáros ízvilág adja a zene sava-borsát. Egy csípős paprikás furulya rendel!
A lemezeiteken számtalan közreműködő szerepel, többek között Farkas Berci, Mégötlövés, Fábián Juli, Mike Finnigan Hammond-játékos, aki Hendrix Electric Ladylandjén orgonált Stevie Winwood-dal karöltve. A dalötlethez kerestek vendéget, vagy a vendéghez terveztek dalt?
Már meg volt írva a Cpt. Space Wolf, mikor belebotlottam egy régiségvásárban Farkas Bertalan bakelitlemezébe. Rögtön tudtam, hogy ez hiányzott. A Waiting for the Sunshine-t felénekeltük mi Viktorral a stúdióban, de úgy szólt, mint egy fürdőgatyás rendőrkórus a SZOT üdülőben, így két hétre rá már Fábián Juli énekelt a stúdióban, s tudtuk, hogy így született meg igazán a Kerekes újabb, nyári himnusza. Mike Finnigan nemcsak orgonál, hanem vokálozik is a lemezen. A fő kérésünk az ének volt most, de ha már szóba állt velünk ismét, hát nem hagytuk ki, hogy találjunk egy olyan számot, amibe kell a Hammond dög. És nagyon kell!
Vele hogyan kerültetek kapcsolatba?
Még az internet korai időszakában, mikor még nem voltak közösségi oldalak, akkor megtaláltam az email címét és küldözgettem neki a dolgainkat. Levélben fejtegettem, hogy milyen komoly hatással volt ránk Hendrix zenéje és a hetvenes évek amerikai rock ’n roll-ja. Meglepő módon rögtön visszaírt, hogy tetszik neki a zenénk és örül, hogy ilyen hatásaink voltak. Három-négy év is eltelt, mire elő mertem állni azzal az ötlettel, hogy mi lenne, ha az egyik számunkban közreműködne. Tetszett neki az ötlet, elküldtük a sávokat, ő rájátszott és visszaküldte az anyagot. Életem egyik legnagyszerűbb élménye volt ez, hiszen egyik álmom vált valóra ezzel! Hendrix egyik zenészével közösen dolgozni egy olyan rockos számon, ami a miénk és van benne népzene is. Egyébként ez a Popszegecs című szám volt, de az óta a Folklore Man-en is közreműködött már, a To Be Mine-ban is hallható az orgonálása, illetve a Betyar Hero-ban énekel is. Ezt a számot egyébként a BBC 3 rádió is lejátszotta, ami egy szerzőnek nagyon nagy büszkeség.
Tavaly született Waszlavik Gazemberrel is egy közös szám, a Rózsaszínű kád. Vele hogy készült a produktum?
Ez Waszlavik közel harmincéves szerzeménye, mi pedig gyerekkorunktól hallgattuk az ő dalait, Viktorral rajongói voltunk, vagyunk mind a mai napig. Ő a zenéivel kicsit az előhírnöke volt a Kerekes Band muzsikájának, bebizonyította, hogy népzenei elemeket lehet ötvözni idegen zenékkel, és hogy az elektromos gitárt ki lehet váltani, mondjuk elektromos citerával. Szóval, régi a kapcsolatunk és a szimpátiánk, a dalt nagyon kedveltük, így gondoltunk egyet, hogy kicsit megpiszkáljuk saját felfogásunkban.
Furulya, koboz, gitár, basszusgitár dob. Milyen hangszereket használtok még?
Például az elektromos dudát. Ez egy magyar fejlesztés és egy barkács tuningnak indult dolog tulajdonképpen. Ez annak a periférikus rétegnek készül, amelyik esetleg panelban, kisgyerek mellett szeretne dudálni. Hangerő szabályozható, és akár fülhallgatóval is használható. Én ezt egy rajongótól kaptam, konkrétan három lemezt kért érte! Mondta, neki már nem kell és megtiszteltetésnek venné, ha mi tudnánk használni a zenénkben. Így lettem dudaszintetizátor tulajdonos. Aztán kapcsolatba keveredtem a tervező mérnökkel is, és elárultam neki, hogy koncerten is használom. Ő szabadkozva közölte, hogy nem arra tervezte. Mondtam neki, ez már most teljesen mindegy, mert én koncerten is nagyszerűen tudom használni. Már a harmadik számunk készül ezzel a hangszerrel, mindenki csodálkozik, hogy a fenében működik ez. Úgy, mint a régi Mátra tévé csatornaváltója. Átmegy rajtad az áram! Van ettől nagyobb rock?!
Külföldön is rengeteg helyen léptetek már föl, például Jamaicán is jártatok. Gondolom, ott elég nagy kuriózum ez a zene.
Sajnos, mióta egyre többen mennek el az országból, nem nehéz magyar emberekkel találkozni a világban, bárhová is utazunk. Így már nem hat mindenhol újdonságként a közönség körében a zenénk, de például Jamaicán nem sok honfitársunk él. De így is irdatlan sikert arattunk és nem is a ska-s vagy reggea-s számainkkal, hanem a pattogós magyar ritmusokkal, amik 200 bpm körül mozognak és ez ott ritkaság. Rázták a seggüket a fekák, élvezték a zenénket! Életünk nagy élménye volt azon a jazz fesztiválon játszani! A koncert után odajött egy fazon, hogy ő most jött rá, hogy ő maga egy furulyázó majom reinkarnációja. Ez Jamaica!
Év végére megjelent egy koncertlemezetek.
Az A38-on rögzített két koncertünkből készült egy válogatás, amin a 2013-as felvétel dominál. Szerencsére átjött a hangulat, a közönségzaj, és mivel az albumverzióktól nagyon eltérő koncertváltozataink vannak, gondoltuk, ez is legyen megörökítve lemezen. Aki jár koncertjeinkre, az ezért fogja szeretni, aki meg csak lemezen hallott még minket, annak pedig tele lesz érdekességgel.
E mellett az Argo 2-höz is lesz Kerekes Band zene. Új vagy régi szerzemények?
Közel tíz számunk lesz kísérőzene, néhány újat is írunk. Ez is nagy álom volt, hogy egyszer filmzenét írhassunk - és ez is teljesült! Mivel nagyrészt instrumentális zenét játszunk, ez adta is magát. Különösen kitüntető, hogy ehhez a filmez találtak meg minket, mivel a második rész egy régóta várt mozifilm. Elárulhatom, hogy nagyon passzol hozzá a zenénk.
Ti is készültök filmet forgatni. Hogy áll ez a dolog?
Szeretnénk egy klasszikus road movie-t forgatni arról, hogy a Kerekes Band elmegy Gyimesbe, ott meghall egy dallamot, amin „kerekesített” verziójára két hét múlva már a Glastonbury-n táncolnak a nepáli szerzetesek. Természetesen a nepáli szerzetesek feletteseinek engedélyére várunk.
2015-ös tervek?
Készülnek a Back to Folk lemez számai, például egy mongol sámánének által inspirált eposz, ami eddigi leglilább számunk lesz úgy, hogy legősibb is. Van egy arab-témás, aszimmetrikus koboz riff alapú szám, amiből a végén harcos AC/DC koncolás kerekedik. És folytathatnám… A napokban rögzítünk egy saját számot a Middlemist Red Nové Somájával. Jelzőkben erről csak annyi jut eszembe, hogy köbfasza… Most áll össze a 2015-ös turné és a 20 éves nagykoncert. Természetesen lesz egy egri nagykoncert is, ahol a Mary Popkids lesz a vendégünk: a Bolyki Pincészetben augusztus 29-én.
PAYA
2015. július 7. 16:48