„Valóban száz dalt fogunk eljátszani” – interjú a The Bits tagjaival
Bár Magyarországon igazi, gyökeres hagyományai nincsenek a tribute zenekaroknak, mégis vannak olyan felállások, akik nagy sikernek örvendenek a közönség köreiben. Ilyen például a The Bits – s nevükből talán már a kedves olvasó is következtetni tud arra, hogy a srácok Beatles dalokat játszanak. Egyik különlegességüknek mondható az, hogy nem jelmezbe öltözve állnak fel a színpadra, hanem teljesen „civilben”; számukra nem a külsőségek, hanem a hitelesség a fontos, s az, hogy a közönség boldogan, elégedetten távozzon egy-egy koncertről. A most vasárnapi maratoni Bits koncertről mesélt a zenekar két tagja, Derecskei Zsolt és Bakó Balázs, de szó esett a nyár hátralevő terveiről s meglepetésekről is.
Mielőtt rátérnénk a különleges fellépésetekre, előtte mesélj nekem arról, hogy mégis miért dönt úgy pár zenész, hogy márpedig mi Beatles dalokat fogunk játszani, s még zenekart is csinálunk?
Derecskei Zsolt: Ez a válasz roppant egyszerű, hisz már nagyon sokszor megválaszoltuk :). Azért alapítottunk zenekart, mert mind a négyen Beatles rajongók vagyunk és nagyon szeretjük játszani a Beatles zenéjét. Kihívást és örömet jelent a feladat, hogy hitelesen, az eredetihez minél hűbben szólaltassuk meg a dalokat.
Mennyire lehet „megúszósnak” mondani egy ilyen típusú bandát? Gondolok itt arra, hogy ugyan magasra van téve a léc, hisz ismerjük az eredeti számokat, ellenben mégsem kell azon gondolkozni, hogy vajon most mit írjunk a következő albumra.
Derecskei Zsolt: Igen, abból a szempontból megúszósnak lehet vélni, hogy nem kell dalokat gyártani, hanem „csak” megtanulni őket, bár augusztusra tervezünk egy kis meglepetést. Egy olyan Beatles dalt készülünk elővenni, amit sohasem hallhatott a közönség, legalábbis nem széles körben, mert sohasem tudták befejezni. Mi ezt megtesszük. Olyan lesz mint a Mozart Requiem, amit Mozart tanítványa fejezett be, és csak a zenetörténészek tudják megmondani, hogy hol hagyta félbe a mester és hol folytatta Süssmayer, a tanítvány.
A kérdésre visszatérve olyan szempontból viszont abszolút nem megúszós a téma, hogy a közönségnek vannak elvárásai: nem lehet csak úgy a saját szánk íze szerint alakítani a nótákat, mert ha nem azt hallja a közönség, ami a lemezen szól, akkor az érdeklődés sokaknál csökken. Nyilván egy saját szerzeményeket játszó zenekar úgy alakítja a számai struktúráját, hangszerelését, ahogy neki tetszik. Ezt tette a Beatles is néhány dalával 1965-66-os koncertjeiken, amikor már a felvétel-technikai és hangszerelési komplexitást koncerten már nem tudták követni. Meg kell nézni a Japánban rögzített Budokan koncertet és megérti az ember, hogy mennyi köze van az eredeti Yesterday-nek az ott elhangzottal.
Mi a szerepe szerinted az úgynevezett tribute bandáknak a zenei életben?
Derecskei Zsolt: Egy tribute banda mindig az eredeti „anyazenekart” élteti. Hogy ezt az adott zenekar zenéjének szeretete iránt gondolja így, vagy pusztán piaci megfontolásokból az egy másik kérdés. Lényeg, hogy lehet jól csinálni és lehet kevésbé jól. Nyilván, akik szerelemből csinálják, azokon látszik a passzió, lejön a színpadon, hogy jól érzik magukat muzsikálás közben.
Bakó Balázs: Éppen ez az, ami a The Bits-nél nagyon nagy erény és szerencse: mi minden koncerten nagyon élvezzük, amit csinálunk és ez le is jön a színpadról, de ami a legfontosabb, hogy ezt nem mi gondoljuk így magunkról, hanem folyamatosan ez a visszajelzés jön a közönségtől és ez nagyon megtisztelő, ezúton is köszönjük. Immár közel járunk a 100. koncertünkhöz alig két év alatt és a lendületünk csak nő.
Mennyire lehettek kreatívak? A közönségnek az a fontos, hogy szó szerint eredetiben hallja a dalokat, vagy nem idegenkednek attól sem, ha valami csavart visztek bele a klasszikusokba?
Derecskei Zsolt: Az előbb kifejtettem ebbéli aggályaimat, viszont mi is megengedünk néha egy kis szabadságot magunknak. Az ok nagyon egyszerű: homo ludens-ek vagyunk, azt csináljuk a zenével, amire való: játsszuk. Néha jó hülyéskedni is, de az a próbaterem falai közt marad. Amit viszont a közönségnek is időről-időre tálalunk az a Beatles Unplugged című műsorunk. Itt a hangszerelés merőben más, mint az eredeti. Itt akusztikus hangszerekkel szólaltatjuk meg a Beatles dalokat, néha egy-egy kis játékos szösszenetet is belecsempészve. Annak nagyon örülök, hogy a februári Muzikumos koncertünkre olyan dalok akusztikus átiratait sikerült elkészíteni, mint a Sgt. Pepper’s Hearts Club Band, vagy az A Day In The Life. Ezek nagyon nehéz dalok előadás, hangszerelés szempontjából és téma szempontjából is. Ezeket a feladatokat sikeresen abszolváltuk. Hamarosan a hírlevélre feliratkozóink között prémium tartalomként megjelentetünk néhány ingyenesen hozzáférhető dalt a koncertről.
Bakó Balázs: Minden Beatles éra dalainak megvan a maga bája és nehézsége. A korai dalokat pont a kornak megfelelő, kicsit „naiv”, „esetlen” hangszeres játék miatt nehéz reprodukálni, míg a 66 utáni dalokat – a tetőkoncert – kivételével sosem játszotta élőben a Beatles, ennek részben az az oka, hogy a klasszikus felállásban sok dal egyszerűen nem kivitelezhető. Nagyon sok ilyen dalt játszunk és bizony egyrészről nehéz megfejteni és kivitelezni, másrészt időnként ésszerű kompromisszumokkal jár egy olyan nóta ahol az eredeti felvételen (és csak ilyen létezik belőle) egyszerre három dobfelszerelésen szól háromféle téma...
Egy zenekarhoz kapcsolódóan megesik, hogy több tribute zenekar is létezik főleg, ha az igazi nagyokról beszélünk. Mivel lehet kitűnni a tömegből, s felhívni magatokra a figyelmet?
Derecskei Zsolt: Természetesen vannak menedzsment és marketingfogások arra, hogy hogyan lehet egy produkciót „hájpolni”, azonban úgy gondolom, hogy a produkció is tele kell, hogy legyen fantáziával. Nem csak fel kell menni a színpadra és letolni a haknit, hanem kell, hogy legyen valami plusz, egy kis só, hogy show lehessen belőle.
Bakó Balázs: Beatles tribute bandáknál általában korhűen beöltözött, akár parókákat viselő zenekarok képe ugrik be. Természetesen ez is egy lehetséges út és akár követendő is lehet, mi mégis ezt nem tudtuk volna hitelesen – és röhögés nélkül – fölvállalni, így abban maradtunk, hogy ebbe a sorba nem állunk be, de mind a hangzás, a hangszerelés és a hangszerek is autentikusak, azaz Beatles konformak, ez számunkra sokkal fontosabb mint a személyes külcsín. Szerencsére folyamatosan kapjuk a pozitív visszajelzéseket miszerint ez a stílus-út, amelyet választottunk jó döntés volt és pl. a Höfner Guitars – a The Bits egyik főtámogatója – rögtön ezt emelte ki, hogy végre egy életszerű Beatles tribute zenekar, akik nem akarnak Beatles-nek kinézni.
Június 28-án egy különleges koncertre készültök: száz dalt fogtok eljátszani a Beatles repertoárból a Városligetben Budapesten. Honnan jött ez az ötlet?
Derecskei Zsolt: Kedden volt a főpróbánk és pont szóba jött, hogy tulajdonképpen ez kinek is az ötlete volt (kire anyázzunk! Persze csak viccből). Lényeg, hogy tényleg 100 dalt játszunk el mindenféle rövidítés és összevonás nélkül, mind a 100 dalt elejétől a végéig. Igen, nem elírás, 100 (azaz száz). Az alapötlet az volt, hogy a közönségből sokszor, sokan odajöttek a koncertek után, hogy néhány általuk kedvelt szám kimaradt. Így úgy gondoltuk, hogy a gordiuszi csomót átvágandó kellene egy egész délutános, estét koncertet csinálni, ahol mindenki jól megkapja a magáét, fiatal és idős, családos és hajadon együtt bulizik, jól érzik magukat és senkinek nem marad hiányérzete, pláne mindenki megemlegeti, aki eljön.
Bakó Balázs: Kicsit az is benne van, hogy egyrészt szerettünk volna bizonyítani magunknak és a Beatles rajongóknak is és egy olyan próbatételt, magas lécet állítani, amely tényleg tiszteletet parancsol és soha sehol nem kell el-, vagy megmagyarázni… Ezt csinálja utánunk valaki! Nagyon nehéz nekilátni egy ilyen koncert próbáinak. Egymást nézegettük pingvin pózban, hogy „ok, akkor most, hogy is fogjunk hozzá?” Ez egy több héten át tartó próbaidőszak volt, ami egy keddi egész napos főpróbában végződött, ahol egy az egyben reprodukáltuk azt, ami vasárnap vár ránk. Azt is tesztelni akartuk, hogy nem kell-e valamelyikünket lélegeztető gépre kötni vagy hirtelen bypass műtétnek alávetni… és hihetetlen simán és jókedvvel ment le a komplett 100 szám. Utána kicsit elzsibbadtunk, de közben egy pillanatra sem.
A koncerthez itt tudtok csatlakozni: https://www.facebook.com/events/1227177270641762/
Mennyi időbe telt összerakni a dallistát? Mi alapján választottátok ki ezeket, amiket majd vasárnap hallhatunk?
Derecskei Zsolt: A listát gyorsan összeraktuk, csak egy papírra és tollra volt szükségünk, kb. 30 perc alatt elkészítettük a műsor vázát, viszont a számválasztás egy sokkal hosszabb procedúra, gyakorlatilag két és fél év gyümölcse. Nagyban hozzájárult a számok kiválogatásához az új honlapunkkal egy időben indult játék is, ahol a látogató döntheti el, hogy melyik a legjobb Beatles dal (http://thebits.hu/beatles-dalverseny.php). Kicsivel több, mint egy hónap alatt már több, mint 7000 szavazat érkezett a különböző dalpárbajokra, hogy a folyamatosan újra megjelenő két dal közül melyik a jobb. Így már egy szignifikáns lista is van, amit figyelembe vettünk, de persze egy kicsit a mi személyes ízlésvilágunk is érvényesülni fog a koncerten.
Blokkokra osztjátok majd a színpadon eltöltött időt, vagy csak kiálltok, s zenéltek egy jót? Lesz valami tematika, amire esetleg felhúzzátok a műsort?
Derecskei Zsolt: 100 számot nem lehet csak úgy egyvégtében eljátszani, ezt a főpróbán is tapasztaltuk. Masszív pihenőkre lesz szükségünk, így 20-20 dalonként játsszuk el a koncert blokkokat. A szünetekben pedig állandó programok lesznek, valamint lesz Beatles kvíz a Beatles 50 blog jóvoltából, ahol Bits-es és a The Bits-et támogató német Höfner gitárgyár ajándékait lehet majd megnyerni. Egy másik játékot is kieszeltünk azoknak az elvetemült “Die Hard” rajongóknak, akik az elejétől a végéig maradnak. Garantált meglepetés ajándékot nyer mindenki, aki a négy szünetben és a koncert után 5 Bits pecsétet gyűjt a gyűjtőkártyára. Az ajándékot még nem áruljuk el, de biztos, hogy mindenki örülni fog neki.
Tematikai megkötéseket nem láttunk fontosnak bevetni, azt szeretnénk, hogy egy jó buli legyen, és eszerint fogunk cselekedni a számsorrend tekintetében.
Milyen terveitek vannak még a nyárra? Lehet számítani még hasonló kaliberű durranásra?
Bakó Balázs: Már néhány dolgot elkiabáltunk az interjú során.:) És szerencsére tényleg mondhatni, hogy kitehetjük a megtelt táblát a koncertnaptárunkra. Gyakorlatilag minden nyári hétvégén 2-3 koncerttel ostromoljuk az ország különböző rendezvényeit és városi fesztiváljait. Immár hagyományosan idén is lesz balatoni turné Balatoni Beatles Mánia 2015 címmel és több alkalommal koncertezünk Ausztriában is. De a koncertek mellett sok más meglepetést is tartogat a nyár, július és augusztus folyamán ezekre mind-mind fény derül.
Mit vártok még az év hátralevő részétől? Hova szeretnétek eljutni, ami a zenekar fejlődését illeti?
Derecskei Zsolt: Szuper dolog lenne, ha tudnánk csinálni ősszel egy nyugat-európai turnét és megmutatni, hogy „helló, itt is van ám egy jó Beatles zenekar”, valamint idén lesz 75 éve, hogy John Lennon megszületett. Úgy gondoljuk, hogy ez kihagyhatatlan. Éppen ezért méltóképpen, és nem egyszer fogunk megemlékezni a 20. század egyik legnagyobb dalszerzőjéről. Ehhez egy szuper megjelenést is tartogatunk a Beatles rajongóknak, amiről augusztus elején rántjuk le a leplet.
Bakó Balázs: Ősztől újra indul a klubszezon, Budapesten a szokott helyen és havi rendszerességgel a Muzikumban (ex-Kossuth Klub), illetve szeretnénk minél több vidéki klubban és színpadon is koncertezni. Idén is tematikus műsorokkal és meglepetésekkel készülünk az ősz-tavaszi klubszezonra, amelyet folyamatosan követhettek a honlapunkon (http://thebits.hu).
Írta: Rosta N. Napsugár
2015. június 27. 17:41