Edda évek/művek: Darázs István (1. rész)
Egy négyhetes rádiós interjúsorozatnak készült az anyag, aztán több felől is igény mutatkozott arra, hogy leírva is megjelenjen. Az Edda idén áprilisban egy Aréna koncerttel ünnepelt, ami „40 ÉV ROCK” címen volt beharangozva. A 40 évben sokak munkája volt benne – ezzel természetesen nem elvéve a jelenlegi felállás több évtizedes érdemeit-, ennek apropóján kerestünk meg több személyt, aki szerepet játszott a pályafutásban. Utánajártunk az Edda körüli dolgoknak, hogy boncolgassuk a kötődéseket, felelevenítsük az élményeket. Igyekeztünk időrendben haladni (Darázs István, Csapó György, Zselenc László, Róna György, Fortuna László, Mirkovics Gábor, Csillag Endre, Gömöry Zsolt, Pataky Attila) az interjúkkal, sajnos nem is mindenkit tudtunk elérni vagy nyilatkozatra bírni, de azért egy elég részletes, informatív sorozat kerekedett ki a beszélgetésekből. Mindenki habitusának, beállítottságának megfelelően tálalta esetleges sértettségeit, a fel nem dolgozott momentumokat, de legtöbben azért a pozitív élményekre koncentráltak.
 |
Akkor kezdjük azzal, hogy lőjük be azt az időszakot, hogy te mikor voltál Edda tag! 1978. január 1-től, ez az úgynevezett bakancsos előtti időszaknak volt a felállása. Viszont az én tagságom 1973-ra nyúlik vissza, de volt egy „kis” szünet. Tehát te kétszer is benne voltál a zenekarban. A ’70- es évek elején, gyakorlatilag az ős Edda időszakban, ill. a lemez megjelenés előtt is ott tartózkodtál. Akkor nézzük, te mikorra datálod az Edda alakulást! Igen, kétszer is oda keveredtem. Az Edda tulajdonképpen egy „GRIFF” nevezetű, egyetemi formációból indult. A Ferenczi Zoltán „Citrom”, Halász Jozsó, Beély Kati, Zsiga Zoltán nevével fémjelzett felállás. Ha Pataky csatlakozásától számolunk, az 1974-ben volt, úgy jött ki a 40 éves jubileum. Akkor ki énekelt egyébként? Zsiga Zoltán barátom énekelt, akkoriban billentyűs még nem volt a zenekarban. Volt egy egy hónapos balatoni, pontosabban keszthelyi klub fellépés a Beatricével, én akkor kaptam a felkérést… Akkor először még nem énekelni, csak billentyűzni mentél? Volt már benne éneklés is, de java részt természetesen billentyűztem, ez akkor Edda volt még, nem Edda Művek. Az ’78 szeptemberétől élt, de az már egy más felállás volt. Na, nézzük akkor, hogy hogy alakult belülről ez az Edda dolog, míg Művek nem lett! Mondtad, hogy azért ez egy bőven más felállású csapat volt. A klasszikus Edda, a lemezes tagjai még nem voltak benne, illetve Halász Jozsó sajnos el is távozott idő közben az élők sorából… Így igaz, az Eddának több felállása volt. Tulajdonképpen ’73-ban, amikor ez az úgynevezett balatoni turné véget ért, akkor én - mivel nem volt hangszerem, és bérelt cuccon játszottam-, kiváltam a zenekarból |
egy kb. egy hónapos kaland után. Persze a banda ment tovább. Akkoriban az egyetemi tanulmányainak végeztével Fodor Attila „Foci” került az Eddába, mint énekes. Aztán a katonai behívója miatt később keresni kellett másik frontembert. „P. Attila” személyében meg is találták, aki tulajdonképpen tovább vitte az egész Edda ügyet.
Hogy került ő oda?
’74-ben még a Fodor Attila is énekelt, de a katonai behívója után már Pataky Attila vette át a szerepét, a lemezes Edda tagok közül ő volt az első, aki bekerült a csapatba. Attila idővel tulajdonképpen átvette a zenekarvezetői posztot és ő kezdte el szervezni a tagokat, dolgokat. Különféle felállásokkal dolgozott, Deák Ákossal, Kerepesi Fülessel, ő maga akkor basszusgitározott is! Egy idő után Slamovitsot haza invitálta Budapestről és onnantól ebben a négyes felállásba játszottak tovább, tehát már ketten voltak a „elsőlemezes” brigádból. Attis az agilitásának köszönhetően lett vezető, ő ezt nagyon komolyan akarta csinálni, és mint ahogy bizonyított a dolog, csinálja is. Ahogy átvette a zenekar vezetését, onnantól az Edda névvel is ő rendelkezett.
Slamó tudtommal eredetileg basszusgitáros volt.
Ugye, jó sorsom úgy hozta, hogy én Istvánnal háromszor is együtt zenéltem különféle korszakokban. ’72-ben egy LUW nevezetű együttesben, itt a bátyjával, Tiborral együtt zenéltek, Tibor volt a gitáros és Slamó volt a basszusgitáros. Tibor egy idő után abbahagyta az aktív zenélést és így átvette Slamovits a gitáros szerepét. Hála Istennek! Volt hozzá tehetsége és nagyon nagyot tett le az asztalra, mint ezt a rock történelem igazolja.
Utána, hogy alakult a csapat sorsa?
Tehát volt az előbb emlegetett négyes verzió, az a felállás Deák Ákossal és Kerepesi István Fülessel. Egy ideig Szepcsik József is tag volt, de sajnos ma már ő is az égi zenekarban játszik. (Később, súlyos betegség után eltávozott…)
’73-ban, a te ottlétedkor még nem saját számokkal mentetek, akkor egy ilyen repertoár zenekar voltatok?
Pontosan így van. Természetesen a régi nagy bandák futó slágereit játszottuk. Egy kedvenc számom volt az Iron Butterfly – In a gadda da vida című dala, többek között ez is szerepelt a programban, de játszottunk Uriah Heep-et, Deep Purple-t, ami ráillett a zenekarra. De voltak poposabb dolgok is, meg logikusan a kor divatos rock zenéje.
Hogy kerültél vissza másodszor is és minek kellett két énekes akkoriban? Ez bennem mindig örök kérdés…
Ez nem csak neked, hanem másnak is szemet szúr, és most jön a dolognak a kellemetlenebbik része, mert hát, ha kérdezted, akkor őszintén válaszolok rá. Ugye nekünk volt egy nagyon jó kis zenekarunk, amit úgy hívtak, hogy Odera együttes. Ezt tulajdonképpen ’75-ben alakítottuk meg Fortuna Tüsivel, aki később szintén Edda dobos lett. Én akkor a katonaévemet töltöttem, de volt lehetőségem mellette zenélni, úgynevezett aktív zenéléssel foglalkozni, és egy nagyon jó kis zenekart alakítottunk ki. Sikeresek voltunk - itt a régióban pláne-, az Eddával párhuzamosan. Az Edda akkori felállása már nagyon profinak látszott, ez viszont mindenhol nem jött be. Tehát, igazából a közönség úgy érezhette, hogy rá akarták erőltetni azt a profizmust, aminek még nem jött el az ideje. A rivalizálásból nyilvánvaló volt - ismerve P. Attilának a szövevényes gondolatmenetét-, hogy neki egyetlen egy érdeke volt, hogy a mi zenekarunk szűnjön meg, mint konkurencia. Egy három hónapos udvarlás után – mi egyébként jó viszonyban voltunk Attilával akkoriban- sikerült meggyőznie arról, hogy alakítsuk meg Miskolc szupergroupját. Elhittem neki, amiket mondott és hát így fájó szívvel feloszlattam az Odera együttest, aminek a frontembere voltam és vezetője is.
Ez ’78-ban volt?
Igen, és fájó szívvel búcsúztam el akkor Tüsitől, Zselencz Lacitól - hiszen akkor már vele is együtt zenéltünk- és a többi tagoktól. Az Oderàt 1977. december 31-töl szüntettem meg, itt Tüsivel, Zsöcivel, Ónodi Nándival és Görög Palival játszottunk együtt!
’78-ban voltak már saját dalok, amelyek esetleg utána az első két lemezen megfordultak vagy akkor még mindig ilyen feldolgozásokban utaztatok?
Akkor már készültek természetesen saját dalok, hisz Slamónak elég nagy volt a „raktára” és meg volt hozzá minden adottsága, hogy jó számokat tudjon letenni az asztalra.
Melyek voltak az első dalok, amikre emlékszel, hogy akkor születtek?
Amire nagyon pontosan emlékszem - aki igazából benne van az Edda életműben és a dalokban, az tudja-, az a „Rég vége”, a „Hosszú az út”, „Az álom”… Ezek akkoriban formálódtak, de már játszottuk is koncerteken. Végül is, amikor ez a zenekar összeállt, ez ’78. január 1-el volt tulajdonképpen, ebben már Barta Alfonz „Talfi” volt a billentyűs. Sikerült meggyőzni Alfonzot, hogy szálljon be a ringbe velünk. Ugye Slamó adott volt a Pataky oldalán, Róna Gyuri basszusgitározott, Csapó Gyuri dobolt, és jómagam voltam a második frontembere az Eddának ebben az időszakban.
De, hogy osztottátok meg a dalokat, vagy mi volt a koncepciója a két énekes felállásnak?
Igazából mindig mosolyra fakaszt a dolog, ha eszembe jut, de gyakorlatilag eldöntöttük, hogy kinek melyik szám áll jól. Mivel teljesen külön karakterek vagyunk és voltunk hangadottságokban is, így nem volt nehéz ügy. Természetesen a vokálból én jobban kivettem a részem, mint bárki más. Nekünk a színpadon soha nem volt semmilyen problémánk, amikor a színpadról lejöttünk, ott már igen... Nagyon–nagyon komolyan kezdtük el ezt a munkát! Én voltam a víz, Attis volt a tűz. Mindig „hűteni” kellett a maga meggondolatlansága és a forrófejűsége miatt.
Tudtommal később Zsöcit is te hoztad a zenekarba, hiszen te már korábban zenéltél vele, és szükség volt egy basszusgitárosra. Róna Gyuri milyen okból távozott akkor?
Róna Gyuri két okból távozott a zenekarból. Igazából azt az úgynevezett „kisajátítom a zenekart magamnak” attitűdöt, ezt nagyon nehezen tudta feldolgozni. Ez természetesen a zenekar vezetője felé szólt... A másik pedig, az egyetemi tanulmányait fontosabbnak tartotta akkor. Ugye így nem volt a zenekarnak basszusgitárosa, és mivel én, barátként - a mai napig is- nagyon jó viszonyt ápoltam/ápolok Zsöcivel, így őt ajánlottam erre a posztra. Nehezen, de elfogadták, később aztán az idő őt igazolta - teljes mértékben.
Meddig voltál ebben a formációban?
Ebben a formációban én gyakorlatilag ’78 októberéig. Tehát a meló nehezében oroszlánrészt vállaltam - én azt hiszem-, aktív időszak volt, a legendás dalok születésének időszaka. Ha úgy vesszük, a lemezes csapat elindulásban bőven kivettem a részem. Sajnos egy örökletes betegség folytán kórházi kezelésre szorultam, és fel kellet függesztenem az éneklést, így kiszálltam a bandából.
Ha ez nem történik meg, akkor érzésed szerint lettek volna még ott éveid?
Hát éveim lehettek volna, de sok évem biztos nem! Azt hiszem, hogy nyugodtan fogalmazhatom úgy, hogy a két dudás egy csárdában szituáció miatt. Abszolút nem bánom, hogy így történtek a dolgok, ahogy történtek. Persze nem mondom, egy szóval sem, hogy az első lemez megjelenésekor nem hullattam a könnyeimet. De ez nem rajtam múlott már akkor… A zenekarnak a „fején” múlott ez a dolog. A többiek mindannyian szerették volna, ha visszamegyek a zenekarba a gyógyulásom után – ’79 májusában beszéltünk is erről-, de volt, aki már behúzta a féket akkor. Végül is, ő a célját elérte.
Miután te kikeveredtél, utána felgyorsultak az események és mintha még erősebb lett volna a tempó. Gondolom, amit Attila diktálhatott ott. És akkor 1980 volt az az év, amikor megjelent az első kislemez, ill. kijött a nagylemez is.
Tulajdonképpen a tempót azért - akárhogy nézzük- Slamó diktálta, a másik négy ember meg „állta” a tempót. Pataky igazából akkorra a zenekar szervezési részét vette kézbe. Amit korábban, míg zenekari tag voltam, én intéztem. A felfelé utat törte Attila…
Nem kerültél vissza a csapatba, viszont a zenei pályától nem kerültél távol, hiszen utána is folytattad más zenekarokkal.
Igen, valóban így van. Természetesen elég erős motivációt adott az, amikor láttam, hogy a volt társaim már elhúztak egy utcahosszal. Szerettem volna, hogy ha valami történik velem is. Mivel az éneklést fel kellett függesztenem, ezért átnyergeltem a basszusgitárra és egy Favorit nevezetű együttesnek lettem a basszistája, akikkel nagyon- nagyon jól éreztem magam, és nagyon sokat tanultam tőlük. Tapasztalt zenészek voltak, és egy nagyon jó kis közösség volt.
De utána még volt a Tandem, illetve a Héliosz is...
Igen, volt egy Tandem nevezetű formáció. Még ott, abban a csapatban, 1982 -83-ban zenéltem együtt Szepcsik Józsival - „Sucuval”-, aki, amint említettem volt korábban, az Eddában is dobolt. Sajnos, amikor ez a zenekarunk működött – Tandem-, akkor támadta meg a gyilkos kór... és akkor ment el, abban az időszakban. Majd Terstyánszky Karcsi, és három éve Fojt Pisti „Fáni” is távozott közülünk. Abból a formációból csak egyedül én tartom már a mikrofont.
Folytassuk azzal, hogy te azért teljesen nem távolodtál el az Eddától, hiszen a búcsú koncertre is meghívtak, illetve a tízéves, meg a húszéves jubileumon is fölléptél velük.
Igen, így igaz. Akkor még nagyon jó viszonyt ápoltunk a zenekar vezetőjével, és hát a ’83-as búcsúkoncertre is meghívott két dal erejéig, és a ’90- ben megrendezett tízéves Eddára is, ami két koncertből állt tulajdonképpen, itt a városi sportcsarnokban Miskolcon és Budapesten a másik, a Kisstadionban.
Illetve volt egy 2000-ben is.
Ha nagyon szeretnéd, beszélhetünk róla…
Beszéljünk, mivel ott azért a régi Edda tagok, az első 2-3 lemez alkotói visszakerültek a koncert színpadra, ha egy külön blokkra is, de mindenképp ott szerepeltek még.
Azon ott kellett, hogy legyenek, hiszen, valamire be kellett jönnie a közönségnek. Én ezt így ítélem meg, és valójában így is volt. Ott kellett lennie ennek a régi zenekarnak, hiszen az volt a szenzáció. Nagyon- nagyon sokat tudnék mesélni róla...
Az volt az utolsó, amikor még így egy színpadon voltak Attilával a többiek.
Igen.
Azóta már valami nagyon komoly arcizom lefagyás lehet itt a csapatban, mert nincs már meg a készség arra, hogy valaha még ők így együtt zenéljenek.
Nem is lehet! Az az igazság, hogy a ’90-es és a 2000-es koncert után olyan sértődöttséget érez a zenekar a bánásmóddal kapcsolatban – ahogy Pataky bánt a régi tagokkal-, hogy nem valószínű, hogy még egyszer felállnak egy színpadra vele. Mindkét koncert nagyon- nagyon nehezen jött össze, ment a huzavona. Pontosan ezek miatt a nem igazán korrekt dolgok miatt fagytak le a vonalak, amit elkövetett a régi zenészekkel szemben…
Zárásként még azért nézzük meg azt, hogy te kivel tartod a kapcsolatot! Róna Gyurival, Tüsivel játszol időnként együtt, Héliosz buli tavalyelőtt volt Miskolcon a várban.
Igen, ott léptünk föl utoljára együtt, akkor én befejeztem a színpadi pályafutásomat. Egyébként arra a koncertre hívtam Slamót és Talfit is haza, hogy még játszhassunk együtt egy utolsót, Alfonz benne lett volna, ha Pisti is jön, de ő egy nagyon udvarias hangvételű levélben elzárkózott a fellépéstől.
Mint korábban említettem, én Slamóval harmadszorra is közös zenekarba kerültem, mikor 2009-ben hazajött Izraelből. Akkor Slamo Band néven zenéltünk együtt 2010 áprilisáig. Az egy teljesen új formáció volt, miskolci zenészekből állítottuk össze azt a csapatot. Ugye, Slamo maga volt a húzónév, a szerző, gitáros, én voltam a második legidősebb tag. Fiatalokkal vettük magunkat körül, Fuck Attila volt a basszusgitáros, Gajdán Szabi volt a billentyűs, és Földes Gábor dobolt. Velük egy nagyon–nagyon jó hangulatú társaság jött össze, de végül Slamóban nem volt meg a kitartás. Nem bízott a dologban. Sajnos… Barátok voltunk és barátként is váltunk el, amikor elment 2011-ben külföldre. Most kint él a családjával Németországban. Én szívlapáttal töltöttem bele az energiát és a lelkesedést, mikor itthon volt és zenéltünk, mivel egy ilyen nagyon–nagyon tehetséges embernek, mint ő, nagyon korai lenne még szögre akasztani a hangszerét.
Slamóról akkor azt lehet tudni, hogy kiköltözött Németországba, gyakorlatilag azt a zenekart feladva.
Igen. Hát, a többedik zenekar feladása után! Volt egy pár formáció –például a Som Lajos-féle-, de sajnos Istvánra a könnyelműség jellemző. Egyszerűen se kitartás, se bizalom, semmi nem volt meg. Én ezt bátran merem mondani, így utólag. Saját magában sem hitt már. Mióta elment, tudtommal nem tartja a kapcsolatot senkivel, talán csak a bátyjával.
Beszélj néhány mondatot Alfonzról! Vele tartod a kapcsolatot? Ő is külföldön van. Most augusztusban hazalátogat…
Igen, Talfi barátommal természetesen majdnem hogy napi kapcsolatban vagyunk. Ő az óceán másik oldalán éli a boldog életét, az Amerikai Egyesült Államokban, Sarasota városában. Dolgozik, mellette zenél. Nagyon szorgalmas és vele tényleg nagyon jó kapcsolatot ápolunk.
Pisti nagyon szépen köszönöm, hogy a rendelkezésünkre álltál! S, reméljük, hogy egy–két zenei produkcióban azért még részt veszel –legalább közreműködőként.
Nagyon szívesen, én köszönöm a megkeresést!
PAYA
2015. június 23. 18:53