Valóságos riport két rockfesztiválról
Interjú Schuster Lóránttal – 26. Rész... Miért kellett a P.Mobilnak egy rozoga színpadon, méltatlan körülmények között játszania Dorogon? Miért és hogyan verték szét a rendőrök a pusztavacsi békefesztivált? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kapunk az Örökmozgó frontemberétől.
Tavaly lépett megalakulásának 45. esztendejébe Magyarország egyik legnagyobb hatású hardrock formációja a P.Mobil. A zenekar főnökével, motorjával való beszélgetéseink során a dalszövegek elemzéseivel, a hozzájuk kapcsolódó történésekkel igyekeztünk közelebb hozni az olvasót a P.Mobil társadalomszemléletéhez, életfilozófiájához, valamint ahhoz, miként élték meg a különböző korszakok külső és belső viharait. Most a sztorikon, történeteken van a sor. A hátrahagyott négy és fél évtized számtalan kalandot, anekdotát, érdekességet rejt magában, amelyet Schuster Lóránt kéthetente oszt meg az olvasóval.
|
A sort elméletileg a ’73-as Diósgyőri seregszemlével kezdhetnénk, ám egyrészt erről korábban beszélgettünk, másrészt „Popfesztivál” néven vonult be a rocktörténelembe. 1981. június 27-én viszont már kemény, dübörgő zenekarok nyomták a rockot Dorogon. Tudhatunk valamit az előzményekről? A dorogi KISZ-esek kitalálták, hogy rockfesztivált csinálnak. Meghívtak tizenhárom zenekart, köztük külföldi bandákat, de rajtunk kívül ott volt az Edda, a Piramis és a Karthago is. Ez rendben is van, ám fogalmuk sem volt arról, hogyan kell egy ilyen eseményt megszervezni, lebonyolítani. Színhelyként a Schmidt- villa parkját választották, ahol mindössze egyetlen vízcsap üzemelt. Miután az sem működött rendesen, vagyis folyamatosan csöpögött, idővel jó kis dagonya, sár keletkezett. Összetákoltak valami rozoga színpadot, s ezzel számukra véget is ért a szervezés. Arra pedig végképp nem számítottak, hogy az esemény előtt két nappal több ezer ember megszállja a várost. Először megjelentek az „előörsök”, aztán egyre többen és többen jöttek. |
 |
 |
Mintegy negyvenezer (!) jegyet értékesítettek a szervezők. Ennek következményeként a város boltjaiból kiürültek az alapvető élelmiszerek, a fesztiválozók gyakorlatilag mindent felzabáltak. A szálláshelyek dugig teltek, s még a minimális higiéniai követelményeknek sem voltak képesek megfelelni. Gondold végig, hogy adott egy nyolcezres lélekszámú település, és ehhez hozzácsapódik ennek a többszöröse! Előfordult, hogy magánszemélyek adtak vizet, ennivalót a gyerekeknek. Mindemellett a színpad szét akart esni műsor közben. Az Omega technikusa, Béka, több srác segítségével akadályozta ezt meg olyan módon, hogy a műsor közben különböző rönkökkel, fagerendákkal támasztották alá a szerkezetet. Történt- e valamilyen rendbontás, vagy ahogyan a rendőrségi jelentések fogalmaztak akkoriban „különleges esemény”? Nem, semmi ilyesmi nem történt azon túlmenően, hogy a város felbolydult arra a hétvégére. Épp elég volt az a káosz, amit a túlterheltség okozott a településnek. A fesztiválról egyébként Pártfogolt címmel film készült, de fotókiállítást is rendeztek belőle. |
|
Pusztavacs - annak ellenére, hogy Békefesztiválnak hirdették - nem éppen a béke jegyében zajlott. Azonban mielőtt rátérnénk az ott történtekre: milyen apropóból rendeztek békefesztivált 1984. augusztus 4-én, Magyarország földrajzi középpontjában? A Képes Újság című lap KISZ bizottsága, és - mint később kiderült – a Belügyminisztérium szervezte a fesztivált száz-százhúszezer fő részvételével. 1982 óta ez volt a harmadik, és a világ „leszerelési politikájának” részeként hirdették. E rendezvényekkel a két világrendszer közötti ellentétet próbálták szemléltetni: vagyis azt, hogy a nyugati, kapitalista rendszer fegyverkezési politikájával szembe állítják a szocialista országok béke, vagy leszerelést szorgalmazó politikáját. Pusztavacsot, mivel az ország földrajzi középpontja, elnevezték „Békecentrumnak”, ahová külföldi politikusokat is meghívtak. 1983-ban például Romes Chandrát, a Béke Világtanács elnökét. A mi szempontunkból jelentős, 1984-es fesztivál díszvendége egy, a hirosimai támadást túlélő japán ember volt. Nyilvánvalóan maguk mellé akarták állítani a fiatalokat, s ehhez használták fel a rock- és egyéb zenét játszó zenekarokat. |
 |
 |
Csak így tudták elérni azt, hogy a gyerekek százezres nagyságrendben jöjjenek el a rendezvényre, ahol a P.Mobilon kívül a Prognózis, a V’Moto-Rock, az R-GO, a Solaris, a Pandora’s Box, a Lord és azt hiszem, az Első Emelet zenekar is fellépett. Ám egyes sátrakon megjelentek olyan „rendszerellenesnek” tartott feliratok is, amelyek nem nagyon tetszettek a békefesztivál rendezőinek. Úgy tudom, az ott történt dolgokra nagyon pontosan emlékszel, és mély nyomokat hagytak benned. A rendezvény helyszínére érkezve láttam, hogy a színpad nincs elkerítve, a backstage, vagyis a kiszolgáló és a közönségtől elzárt tartózkodó terület hiányzott, de biztonsági őrség sem volt. Amint megérkeztünk és kiszálltunk a zenekart szállító mikrobuszból, egy civil ruhás ember - aki közölte, hogy ő rendőr - odalépett hozzám, hogy igazoljam magam. Miután semmi sem utalt arra, hogy jogában áll intézkedni, én ugyanezt kértem tőle. |
| Az én igazolványom a buszban volt még, az övé pedig a sátorban. Miután az azonosításomon túl estünk, a sátorba való belépésünkkor közölték a „szervvel”, hogy a P.Mobil vezetője vagyok, amire persze éktelen káromkodásba kezdett, mondván, „így nem lehet dolgozni!” „Persze, hogy nem!” – helyeseltem, hiszen egyikünk sem viselt semmilyen azonosítót. Majd azt is szóvá tettem, hogy az őrzés és elkerítés nélküli pódiumra bárki felmehet. Nem véletlenül jegyeztem ezt meg, hiszen irgalmatlan tömeg gyűlt össze, a színpadot teljesen körbe állták az emberek. Ezután kezdtek sokasodni a jelek, amelyek nem igazán tetszettek nekem: a zenekar technikusa figyelmeztetett, hogy két, színpadba beépített kamera figyel bennünket. De az is érdekesnek tűnt, hogy valakik kötegelt szőlőkarókat „felejtettek” a nézőtéren, a színpad előtt. Emellett a sört és az üdítőitalokat nem műanyag pohárban, hanem üvegben árusították, s ezek alkalomadtán – a szőlőkarókkal egyetemben – veszélyes fegyverként használhatók… A furcsaságok sorát gyarapította, hogy rendezővel egyáltalán nem találkoztunk, miközben főrendezőből több is akadt. |  |
 |
A műsor összeállításakor sem álltak a helyzet magaslatán. A már felsorolt vegyes felhozatalú zenekarok mellett, közvetlenül előttünk egy Breki-show előadását „élvezhette” végig a nagyérdemű. Ez alatt mi a sátorban söröztünk. Közben – még a koncertünk kezdete előtt – pár gyerek felült a színpadra, mire az egyik „főrendező” bejelentette, hogy a „rendbontás” miatt – miután a srácok nem voltak hajlandóak lemászni onnan - vége a fesztiválnak. Erre tört ki a botrány, hiszen a gyerekek minket vártak, és a vezetőség nem engedte a P.Mobilt játszani. Ezek után teljes felszereléssel és egy vízágyúval megerősítve a közeli akácerdőből előmasírozott egy forradalmi rendőrezred. A színpad előtt csatárláncba fejlődtek, majd a közönséget a keverőállás felé kezdték kiszorítani. Eközben beindítottuk a műsort, amit először leállítottak, majd mégis folytathattuk. Tehát teljes káosz uralkodott. Odalent a nézőtéren közben folytatódott a kiszorítósdi, amelynek eredményeképpen a színpad előtti terület megtelt – kizárólag – kutyás, gumibotos rendőrökkel. Ezt észre véve, a közönségből valaki feléjük hajított egy sörös üveget, amit aztán több is követett. |
|
A rendőrök persze menekültek, majd összeszedve magukat vadul gumibotozni kezdték a gyerekeket, és a vízágyúval is megpróbálkoztak. Ám abból sehogyan sem akart a víz kitörni, leginkább csöpögő vízcsapként működött. A könnygáz azonban „sikeresebb” volt. A meghívott magas rangú, külföldi vendégeket - akik kocsijukból kiszállva szembesültek a „békefesztivál” eseményeivel; vagyis azzal, hogy kutyás rendőrök csépelik és könnygázzal fújják a szórakozni vágyó fiatalokat - a szervezők gyorsan visszaterelték a járművükbe, majd elhajtottak onnan. Mi az öltöző sátorból figyeltük az eseményeket; az egyik srác oda is szólt, hogy „győztünk Lórikám!”. Lehet, hogy így volt, ám a hazafelé tartó gyerekeken a rendőrök kemény bosszút álltak, ütötték-verték őket, ahol érték. Az egyik kereskedelmi televízióban amatőr felvételeket, részleteket is mutattak az atrocitásokból. Vajon kik filmezhettek? Miután a fesztivál többé-kevésbé nemzetközi eseménynek számított, külföldi tudósítók is szép számmal képviselték magukat. A rendőrök őket sem kímélték: azon túlmenően, hogy összeverték őket, elvették és összetörték a kamerájukat. Ez alól csak a bajor televízió volt kivétel, amelynek az operatőreit a stáb körbevette, így sikerült kijutniuk, illetve kijuttatniuk a felvett anyagot.Akkoriban Münchenből felhívott az egyik ismerősöm, hogy látott egy film bejátszást a pusztavacsi békefesztiválról, amelyet a bemondó a következőképpen konferált be: „Kedves nézőink, közvetítést adunk a kapitalizálódó Magyarországról, egy békefesztiválról.” Azt már én teszem hozzá, „Ahol mindenki ver mindenkit”. |
 |
 |
A Szabad Európa Rádió is foglalkozott az üggyel, többen disszidáltak az átélt események hatására, amit nem tudtak feldolgozni. Visszaemlékszel, hogy megjelent-e valami erről a korabeli magyar sajtóban? Persze, hazugságok! Két napomba telt, amíg a P.Mobilt sikerült kivetetnem a hírekből. Kérdeztem az MTI-t, honnan az információjuk, ám senki nem tudta, hogy miként kerültünk be, hiszen nem nálunk kezdődött a balhé. Fontos tudni, hogy gyakorlatilag el sem kezdhettük a programot, ám a későbbi belügyi jelentésekben mégis az szerepelt, hogy a P.Mobil koncertje alatt tört ki a botrány. Mi lehetett az akkori hatalom célja ezzel a nyilvánvaló provokációval? Nagyon fontos lehetett, hogy a P.Mobilt belekeverjék a botrányba és ezzel lejárassák a zenekart. Miután helikopterek köröztek a levegőben, ahonnan filmeztek, biztosra vehető, hogy előre megszervezett akcióról volt szó. |
Ebben, a belügyi szerveken kívül, vastagon benne voltak Ligeti Nagy Tamásék is a Képes Újsággal. Továbbá azt a tényt sem lehet figyelmen kívül hagyni, miután a vezetőket előre figyelmeztettem a hiányosságokra, kijelentették, ők mindent tudnak. Vagy vélt szakértelmük tudatában túlzottan elbizakodottak voltak, vagy szándékosan teremtették meg az akció feltételeit. Ez utóbbiról tanúskodnak a beépített kamerák, a forradalmi rendőr ezred kutyákkal és vízágyúval és a többi, amit már említettem.
Azért is furcsa ez a provokáció, mert a kommunista propaganda folyamatosan azt harsogta, hogy a kábítószermámorban fetrengő amerikai, ill. nyugati fiatalok képtelenek kulturáltan szórakozni. Nekik ezzel szemben pont azt kellett volna bizonyítaniuk, hogy a szocialista ifjúság mennyivel különb a tőkés országok fiatalságánál. Ma már igazolt tény, hogy ott csináltak balhét, ahol semmi okuk nem volt rá, ráadásul a nyugati médiának is adtak csámcsogni valót.
A kérdésnek van egy nyilvánvaló politikai vetülete, s ehhez tudni kell: szó sem volt arról, hogy a pártvezetés egységes lett volna. Erre számos példát hozhatnék fel a rendszerváltás előtti történelemből, de ezt most nem sorolom fel. Lényeg, hogy az egyik oldal kijelent valamit, a másik pedig azt mondja, csináljunk valami balhét, mert akkor lehet keménykedni. Még a nyugati sajtó sem érdekelte őket, hiszen, a pusztavacsi események kapcsán az olasz kommunista párt lapja, a Corriere della Sera is arról cikkezett, hogy „a Kádár-rendszer móresre tanítja a fiatalságát”. A központi bizottság külön ülésen foglalkozott a rendezvénnyel és az ott történtekkel. Egyértelmű, hogy a fiatalokat akarták megfélemlíteni, a rockzenét, és azon belül a P.Mobilt lejáratni. Tíz év „éheztetés” után kénytelenek voltak egymás után három nagylemezt megjelentetni velünk, de ez nem azt jelentette, hogy a keblükre ölelnék a zenekart. Ezen túlmenően – s, ezt többször elmondtam – ott tettek keresztbe, ahol tudtak. Tolna megyében például a megyehatárnál két kocsi várt bennünket és közölték, hogy ide be sem tehetjük a lábunkat. Grósz Károly egész Borsod-Abaúj-Zemplén megyében betiltotta a rockzenét. Arra való hivatkozással, hogy a gyerekek törnek-zúznak, randalíroznak. Tényleg történtek néhol túlkapások: előfordult, hogy egy részeg barom letépett egy WC-kagylót; ezzel és az eldobált papírpoharakkal kampányoltak. Az ő szemükben – ebből a szempontból – mindegy volt, hogy magyar, vagy nyugati fiatalokról van szó. Léteztek zenekarok – és ezek közé sorolom a P.Mobilt is -, akik zenéjükkel, dalszövegeikkel, s egyáltalán a puszta jelenlétükkel – szálkák voltak a hatalom szemében. Rettenetesen zavarta őket a létezésünk, s hogy hatással vagyunk a fiatalokra.
Hegedűs István
http://indavideo.hu/video/Pusztavacsi_bekefesztival_1984
http://pmobil.network.hu/video/interjuk/echo_tv__pusztavacs_bekefesztival
2015. június 5. 19:23