Életképek – Ozone Mama
Folytatjuk életképek címmel indított önálló sorozatunkat, melyben ugyanazon kérdéseket tesszük fel számos hazai művésznek azt remélve, hogy a válaszaikból (önállóan és összességükben is) egyedülálló kép rajzolódik majd a hazai zenei életről és a zenész hivatásról. Az Ozone Mama kérdéseit Székely Márton és Gábor András válaszolták meg.
Mivel foglalkozol éppen?
Marci: Ozone Mama-val nagy erőkkel készülünk a május 28-i Creedence Clearwater Revival estre. Nagyon különleges, (valószínűleg) egyszeri és megismételhetetlen koncert lesz, melyet John Fogerty 70. születésnapja alkalmából rendezünk az A38 hajó tetőteraszán. Az est fényét olyan zenészbarátok, vendégművészek fogják emelni, mint Pásztor Anna (Anna and the Barbies), Paddy O'Reilly (Paddy and the Rats), Baranyi László (P. Mobil), Ipolyi-Gáts Hunor (BABEL), Papp Tibor (Nemcsak Berry), Kőváry Zoltán (The Trousers) és Lázár Zsigmond.
Andris: Az új Ozone Mama dalok szövegeit írom és folyamatosan agyalok az új dalokon, a felvételen és a hangzáson.
Mik a szakmai terveid a közeljövőre? Új anyag? Koncertek? Zenekari tervek?
Marci: Elsősorban az új dalainkat szeretnénk mielőbb összerakni, és elkezdeni a lemezfelvételt, illetve klipet forgatni. Emellett egy új akusztikus műsort rakunk majd össze, amit a szolnoki Tiszavirág Fesztiválon fogunk bemutatni június 20-án.
Andris: Több időt fordítok gyakorlásra és új dalok írására :-) Nyitott szemmel járok a világban, szeretnék tanulni egyes külföldi csapatoktól, például olyasmit, hogy mik a trendek és az újdonságok a felvételeknél, vagy hangzás terén.
Új Ozone Mama lemez jelenik meg nemsokára! A zenekar egy különleges hazai lemezbemutatóra és külföldi turnéra is készül. Nagyon szeretnénk külföldi terjesztőt találni és az amerikai meghívásunknak is eleget tenni. Van pár dalom, melyek nem a jelenlegi zenekarom világát tükrözik, egyszer majd lehet, hogy - elsősorban magamnak - felveszem őket egy saját „szólólemezhez”. Egyelőre csak elméleti dolog, de egyszer ki szeretném próbálni, hogy milyen az, amikor én játszok fel minden hangszert, énekelek is, és mindezt magam veszem fel, teljesen egyedül.
Szerinted merre tendál a hazai zeneipar? Milyen pozitív/negatív trendeket tapasztalsz?
Marci: Szépen lassan érezni egyfajta fejlődést. Ma már egyre több hozzáértő emberrel lehet találkozni pl. klub-, fesztivál-szervezői oldalon is, bár még nem ez az általános tapasztalat. Az a legnagyobb hiányossága a magyar zeneiparnak, abban vagyunk évekkel / évtizedekkel lemaradva a világtól, hogy a kialakult rendszer sokszor esetleges, kusza és kevés az elhivatott, hozzáértő és tapasztalt szakember. De mint mondtam, érezni, hogy szép lassan elindult egy pozitív folyamat, ott van például a Zeneipari Hivatal, ahol pont ilyen szakemberek képzése folyik.
Andris: Nem könnyű kérdés. Jelenleg nincs meghatározó rock és alternatív zenei rádió. Sokat kell változnia Magyarországnak, és nem feltétlenül mindent “nemzeti irányba” vinni, hanem nyitott hozzáállással informálódni, fejlődni, hasonlóan, mint pl. a skandináv országoknak. Több figyelmet kell fordítani a kultúrára, minden művészeti ágra. Nemcsak a nagyszínpados zenekaroknak kellene esélyt adni, hanem minden olyan kitartóan dolgozó, jó produktummal rendelkező csapatnak, akik komolyan fejlődni és nőni szeretnének. Olyanoknak, akik nem karba tett kézzel ülnek, hanem maguktól is elérnek kisebb sikereket. Még jobban támogatni kellene az élő zenét.
Folyamatosan alakulnak jó zenekarok, közülük viszont sajnos kevés angol nyelven előadó banda tud itthon jelentősen előre lépni. Elengedhetetlen lenne létrehozni egy export irodát, hogy a "hazai nemzetközi" zenekarokat kint is megismerjék, vagy hogy egyáltalán nagyobb létszámú kinti közönség, illetve a szakmabeliek előtt is bemutatkozási lehetőséget kapjanak. Továbbá fel kellene már nőnie egy kicsit Magyarországnak, és nem kellene állandóan a magyar nyelvű szövegeket előnyben részesítenie, sőt, erőltetnie, hiszen magyar nyelvű dalokkal sokkal kevesebb az esélyünk külföldön képviselni hazánkat.
Szerinted meg lehet élni ma a zenélésből - te ebből élsz? Mennyit keresel egy évben? (csak ha nem sért a kérdés)
Marci: Nagyon keveseknek adatik meg ma Magyarországon az, hogy a zenélésből megéljenek. Én is „rendes” napi 8-9 órában dolgozom a munkahelyemen, amivel annyi pénzt keresek, hogy ki tudom fizetni a számláimat és kaját tudok venni. A fennmaradó időmet fordítom a zenélésre és a zenekar körüli dolgok intézésére. Az Ozone Mama bevételeit pedig folyamatosan forgatjuk vissza a zenekarba, mert az előrelépés folyamatos kiadást követel (lemezkészítés, klipköltség, stb).
Andris: Megfelelő ismeretség és menedzsment híján nem lehet megélni belőle.
Milyen területről származik több bevétele ma egy hazai zenésznek: koncertből, vagy lemezeladásból, esetleg jogdíjakból?
Marci: Egyértelműen a koncertbevételek dominálnak. A jogdíj az csak a szakma – bizonyos értelemben – csúcsán ülőknek biztosít jelentős bevételt, a nagy többségnek inkább csak éves bónusznak tekinthető, amiből legjobb esetben pl. vesz egy új hangszert.
Andris: Talán koncert és jogdíj (külföldön pl. egyértelműen több bevétele van egy bandának a zenekari merchandise-ból is).
Mit gondolsz a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerinted miért?
Marci: Régebben talán kevesebb zenészre oszlott el ugyanannyi figyelem, mint most. Ma nehezebb a helyzet, mert a technikai fejlődéssel (elsősorban az internettel) ugyan több csatorna nyílt meg, de ezáltal nagyobb is a verseny a közönségért.
Van-e jelölted, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Marci: Csak abból, aki kitartó, elhivatott, mindig a legjobbra törekszik és mindig hű marad saját magához. És akkor is csak maximum reménykedni lehet benne.
Andris: Mivel a legtöbb hazai sztár magyarul énekel, így elég kevés esélyt látok arra, hogy bárkiből is világsztár legyen. Külföldre nem csak a nyelvi hiányosságok miatt, más okokból is nehéz kikerülni: az ország már nem tartozik azok közé, akiknek a képviselőit feltétel nélkül szívesen látják. Sokszor a színvonal sem üti meg a mércét, pontosan azért, mert folyton csak hazaiakkal mérjük össze magunkat és fogalmunk sincs arról, hogy mi történik például egy külföldi showcase fesztiválon. Ezekről sokan kullognának haza lógó orral és azonnal gyakorolni, meg zenei marketinget tanulni kezdenének. Itt említeném a Special Providence esetét: keményen megdolgoztak a nemzetközi sikereikért és nemrég remek kiadói szerződést írhattak alá. Tehát azért nem lehetetlen, csak a fotelból panaszkodva tűnik annak :-) Az Ozone Mama sem szeretné a határok közé szorítani magát, szeretnénk hazánkat külföldön is képviselni, újabb példát mutatva arra, hogy magyar zenekarok is kezdenek megérni a nemzetközi elismertségre. Az eddigi külföldi fellépéseinknek szerencsére mindenhol pozitív visszhangja volt.
|
Mi a véleményed a tehetségkutatókról általában? Marci: Egy tehetségkutató alapvetően jó ugródeszka lehet ahhoz, hogy többen megismerjék az előadót / zenekart, és hogy összemérje magát másokkal. Ennyi. Ennél nem kéne, hogy többet jelentsen senkinek. Az igazi kihívás az, hogy mit kezd egy tehetségkutatón kívül, ahol nem fókuszáltan kapja a figyelmet. Andris: Bemutatkozni akaró zenekaroknak jó lehetőség. Mi a véleményed a zenei utánpótlásról? Marci: Talán ez az a dolog, ami - az érezhető romlás ellenére - még mindig erőssége Magyarországnak sok más országhoz képest. A városban folyamatosan látok fiatalokat hangszerrel közlekedni. És a nagy mennyiség értelemszerűen több igazán jó zenészt „termel” ki magából. Amit talán fontos lenne megtanulniuk – és ez minden magyar zenészre érvényes –, hogy a technikai tudás mellé fejlesszék ki magukban a zenei alázatot is. Mi a véleményed a fesztiválokról? Andris: Nagyon sok fesztivál programjában állandóan ugyanazok a nevek szerepelnek, sajnos a külföldi előadók közül sem a legaktuálisabbakat hozzák el. Ugyanakkor a zenekarok nagyon széles közönségréteget tudnak velük elérni. A 90-es években előadók terén valahogy színesebb volt a paletta. Mi a véleményed a zenei klubéletről? Andris: A budapesti klubélet elég jó. Gyakran csípek el nagyon jó zenekarokat, külföldieket is. Egyet sajnálok, hogy a Kultiplex bezárt. Szerintem a Vágóhíd területéből, ahol a Showbarlang és R33 is működik, egy egész bohémtelepet lehetne csinálni, bárokkal, éttermekkel, hippi boltokkal, olyasmit, mint Koppenhágában Christiania. Szerinted mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen? |
 |
Nyitottság, a nyelvi korlátok megszűnése, export iroda létrehozása, esélyegyenlőség a zenekarok számára, több turnétámogatás, átláthatóbb jogdíjfelosztás.
Köszönjük a beszélgetést.
Lemezek, dalok:
http://soundcloud.com/ozonemama
http://www.reverbnation.com/ozonemama/songs
További információk, koncertek:
http://www.ozonemama.com
http://www.facebook.com/ozonemamaband
2015. május 26. 08:38