Legkedvesebb felszerelésem... Cséry Zoltán
Folytatjuk „Legkedvesebb felszerelésem” címmel indított új sorozatunkat a Music Media Magazin oldalain, melyet azért tartunk kiemelkedően fontosnak, mert ebben a sorozatban minden megkérdezett zenésztől, hangtechnikai szakembertől azt kértük, hogy azon felszereléseiket mutassák be nekünk, amelyek koroktól, márkaszerződésektől és egyéb érdekektől mentesen váltak meghatározó kedvencükké.
Úgy érzem, olyan téma ez, amiről 70 oldalt is lehetne akár írni... egy zenésznek a hangszere a második szerelme. Annyi minden fordult meg a kezem között, hogy szinte úgy kell összerakni puzzle-darabokból a régebbi cuccok emlékeit, típusait.
Életem első hangszere, egy PETROF pianínó volt. Öt évesen kaptam, nagy szerencse, hogy nem egy műanyag szintin kellett elkezdenem a zenével való ismerkedést, hanem egy fa hangszeren, aminek lelke van. Úgy gondolom, ez fontos, hogy a gyermek mihez ér hozzá először. Mindig nyitva volt a hangszer teteje, mert úgy melegebb, teltebb hangja volt. Ez a gyönyörűséges hangszer indított el a pályán. Abban az időben, mikor gyerek voltam, édesapám nagyon sok akkori popzenét hallgatott, amiben hallottam azokat a fura szintihangokat. Nem tudtam őket hova tenni, hogyan jön az létre, mik azok a fura dobhangok, stb…Volt egy játékdobom, azt ütöttem fél kézzel, a másik kezemmel meg akkordokat fogtam. Igen csak kényelmetlen volt, szóval eljött az idő, hogy igényeimet kielégítsem egy kis Casio szintin, amit szintén Nagypapámtól kaptam. Volt benne mindössze 24 hangszín, 8 dobkíséret, és kinyílt előttem a világ, egy álom vált valóra. Csépeltem a Casio-t. Aztán jöttek a kombók, pianínó alul, Casio felül…Anyukám, meg megőrült a másik szobában.
Teltek múltak az évek, fejlődött a zene, kinőttem az előbb említett szintit, és megkaparintottam egy Korg is-40-et (abban az időben a Korg legjobb kísérőautomatikás hangszerét). Ezt a Nagyitól kaptam, ebben már 16 sávos sequencer dübörgött, modern groove-ok, minden ami kellett. Tizenhat évesen, amikor Jamiroquai-t hallgattam, és az egyik kedvenc dalomnak benne volt a soundja a Korgba, akkor ujjongtam örömömben. Ezek a dolgok nagyon tudtak inspirálni. Fel is vettem egy saját lemezt Sound Forge-al, egy barátom segített. Óriási élmény volt. Azóta is a polcon áll, szép emlék.
Kikötöttem a győri konzi zeneszerzés szakán, ahol a számítógép teremben egy Korg X5D volt a falhoz támasztva. Computeres kottaíráshoz használták a gyerekek, többek közt én is. Ez már egy komolyabb hangszer volt, mint az is-40. Jó pár évig azért még nem váltottam, a konzi utáni első évet a Kőbányai Zenei Stúdióban is a jó öreg is-40-el húztam le. Aztán eljött az ideje az első digitális zongi megvásárlásának, emlékeim szerint egy Alesis QS8-at vásároltam. Rájöttem, hogy nem tetszik a mechanikája a hangszernek, eladtam, aztán volt Roland RD-m, Motif-om, de valahogy mindig a kalapácsmechanika zavart, hogy vagy lusta, vagy túl erős, stb…
Sok keresgélés után, egy Kurzweil Pc88-nál kötöttem ki. Ez volt a tökély számomra. Nyúztam is, aztán ezzel párhuzamosan valóra vált egy álmom, ami egy Korg TRITON volt. Na itt megállt a világ, iszonyat hangszínek, lehetőségek, és határtalan boldogság. A Kőbányai Zenei Stúdiós éveim alatt, egy kedves barátom beajánlott a Korg céghez, mint endorser. Ez iszonyatosan megtisztelő feladat volt számomra, féltem is, hogy mivel jár ez. Bemutatókat kellett tartanom alig huszonegy-két évesen sok ember előtt, beszélni a hangszerekről, stb…Aztán belejöttem, és a mai napig meg van ez a kapcsolat a Korg-al. Nagyon sokat segítenek nekem mindenben. Innentől kezdve nem volt kérdés, hogy Korg szintiket használjak. Legalábbis felül mindig Korg van. Sajnos egy kéz sérülésnek köszönhetően nem tudtam alul Korg zongorát használni, mert nagyon erős volt a mechanikája, épp ezért a mai napig megtartottam a Kurzweil felé a hűségemet, most egy PC3K8-at nyúzok. Borzalmasan kényelmes, és jól kommunikál a kezekkel a billentés. Ez nekem nagyon fontos. A hangja is nagyon komoly, a rhodes-ok, clavik, meghajtva wahpedállal, drive-al, az eddig legjobban inspirált zongim ez a kalapácsosok közül. Ez is workstation kvázi, iszonyat szintihangokkal, fx-ekkel, lehetőségekkel. Én a könnyedebb mechanikát szeretem, azt ami jó fürge, és ezt is megtaláltam a Kurziban.
Szintinek megvan még a jó öreg TRITON, imádom, beruháztam egy Korg M3-ra is, csak a rack verzióra, benne a Korg Radias bővítővel, illetve vásároltam egy X50-et (Korg), ami kellemes társam, és brutális hangja van, és 3kg a súlya. Mivel elég sok session-munkám volt anno, fontos volt, hogy legyenek workstation hangszereim, ahol mindent előre szépen le tudok programozni. A TRITON-nak a mai napig olyan a hangja, hogy nem hiszem el. Kincs van a kezem alatt, amikor minden egyes alkalommal rápillantok. Minden helyzetben megállta eddig a helyét. A legsimulékonyabb soundoktól, a legelborultabbakig minden benne van. Az M3 racket azért vettem, mert sokat utaztam anno külföldre, és kellett egy cucc, amit vihetek a gépen. Ez hasonló szinti, mint a TRITON, csak már modernebb hangmotorral, soundokkal, és hát ott van benne a virtuál-analóg szintipanel, amivel ki lehet tekerni a poklot is. Szeretem eme workstation-öket, mert szép meleg hangjuk van, inspiratívak, emberközeliek, és jól használhatóak. Az X50-et városi szaladgálásra használom, sokan kérdezik amikor hallják, hogy „Úristen, ez így szól, és ilyen pici?”
.jpg)
Rohamszettre van egy Roland RD-300SX-em, benne 64 sounddal, a mechanika nagyon jó. Ha valami zorall helyszín van, akkor ő jön velem, átmegy a falon is, nincs ami elromoljon benne. Ez még a régi RD-sorozat, jó hanggal, jó billentéssel. Tervben van új hangszer vásárlása, mert mindig kell újítani. Sokat próbálgatom a KingKORG-ot, ahol minden funkció kint van a felületen, iszonyat modern hangok vannak a gyomrában a cuccnak. Illetve még a Kronos 2-őn gondolkodom, ami meg egy erőmű, szinte az összes régi nagy analóg Korg le van modellezve benne, amellett meg egy nagyon jó workstation. Fontos az olyan hangszer számomra, ami többrétű, mert szinte nap mint nap más zenei behatások érnek, és úgy érzem az a jó, ha egy testben több lélek dolgozik. Erre kitűnő például egy jól felszerelt workstation. Persze célhangszernek meg kellene egy atombrutál analóg cucc valamelyik oldalamra.
Ha computerrel dolgozom, akkor is a vasakban hiszek elsősorban. Sok mindent veszek fel külső szintikből (groove-okat, arpeggiokat, stb…), valahogy én még abból a korszakból jöttem, hogy nem mindig a VST-hez nyúlok. Persze használok azt is, mikor mi kell. Sokszor használok delay pedált a színpadon, ez két darab Line6 Echo Park. Nagyon szeretem őket. Ha delay kell egy lemezre, mindig ezeknek a hangja szól. Nagyon jó fantasy-delay presetek vannak benne, nagyon komoly inspiráció.
Cséry Zoltán
2015. május 21. 06:00