TANKCSAPDA
25 év rock a huszadik század végén és a huszonegyedik század elején... ezzel a címmel jelent meg tavaly év végén egy alapos interjú a Music Media Magazin nyomtatott számában a zenekarral, melyben éppen 25 kérdést tettünk fel a három tagnak. Most ezt az interjút ajánljuk az internetes közösség figyelmébe is.
LUKÁCS
A legtöbb zenész ismerősöm – aki ilyen hosszú időt töltött ebben a szakmában – konkrét indíttatással, vízióval kezdte a pályáját. 25 év távlatából te úgy érzed, hogy a kezdeti céljaidat, álmaidat, mondanivalódat sikerült elérned, megvalósítanod, célba juttatnod ezalatt az idő alatt?
Maximálisan, vagy talán még annál is jobban! Azon kevés szerencsés ember közé tartozom akik megvalósították az álmaikat, illetve folyamatosan újabb és újabb célokat tűznek ki maguk elé és dolgozhatnak azért hogy ezek is beteljesült álmokká váljanak! Ennél többet talán csak az új lemez (Urai vagyunk a helyzetnek) „Egyedül a világ ellen” dala tud mondani erről a témáról…
|
Van-e bármi olyan ebben a negyed évszázadban, amit biztosan másképp csinálnál, ha újrakezdhetnéd az egészet? Nem, nincs! Mindennek úgy kellet történnie, ahogy történt ahhoz, hogy ma az legyek, az lehessek és a ’csapda is az lehessen aki és ami. A ’nemszeretem’ dolgok is ugyan úgy hozzájárulnak a nagy egészhez, mint a ’jólsikerült’ dolgok, így aztán nem, semmit nem tennék máshogyan. Dalaitok, szövegeid a felnövekvő ifjúság immár sokadik hullámának problémáit feszegették, feszegetik (személyes, társadalmi, generációs, stb...). Az elmúlt két és fél évtized talán legjobb, legnagyobb lázadói voltatok – ha szabad ilyet mondani. Mit gondolsz ezen üzenetek sorsáról? Célt érve beépültek és megváltoztatták az emberek, s ezen keresztül a világ dolgait? Vagy úgy vagy ezzel, hogy te kiírtad magadból, a többi pedig az embereken és a világon múlik? Így is lehetne fogalmazni. Persze nyilván, egy alkotó embernek nem mindegy, hogy az amit ’alkot’ eljut-e a befogadókhoz. Ezzel együtt nekem soha nem voltak olyan ambícióim, hogy én magam leszek majd a világ megmentője vagy minden problémák megoldója. Egyszerűen csak van bennem késztetés és leírom, illetve eléneklem azokat a dolgokat, amiket gondolok. Ha valaki hasonlóan gondolja az jó, de ha nem, az sem baj. Örülök, ha valaki szerint fontos dolgokról énekelek, de az sem zavar, ha valaki még a zenekar nevét sem hallotta soha… Visszatekintve érzékelsz fejlődést, vagy fejlődési ívet – mentálisan, szakmailag, technikailag – önmagadon és a zenekarodon? Itt nem a nyilvánvaló kezdő és sztár zenekar közötti óriási különbségre gondolok, hanem az egyes életszakaszokba ölt energia, munka céltudatosság eredményeire. Egyértelműen tetten érhető a fejlődés mindenféle szempontból. Jó persze, mivel nem vagyunk képzett, tanult zenészek így nem arra gondolok, hogy a kezdeti punkos időszakhoz képest ma már Dream Theatre típusú zenét csinálunk, de ha valaki egy kicsit is objektíven közelít hozzánk, el kell hogy ismerje, hogy manapság ha mást nem is de legalább a saját dalainkat el tudjuk játszani hellyel-közzel jól… :o) |
 |
Hogyan születnek, születtek a dalaid? Előbb a szöveg, a mondanivaló jelenik meg, s csak ezt követően kap zenei köntöst, netán fordítva, vagy egy időben a kettő, esetleg így is és úgy is?
Nincs bevett formula vagy általános recept. Van, hogy egyetlen szóból, kifejezésből fejlődik ki egy szöveg és egy dal, van, hogy egyetlen dob-groove adja a kezdő lökést, de lehet hogy turnén az öltözőben, koncert előtti bemelegítésnél jön egy frappáns gitár riff és az fejlődik ki végül egy dallá. Van, hogy a zene hamarabb van kész, van hogy a szöveg és az is gyakori hogy a kettő együtt alakul és nyeri el a végleges formáját.
Ki hozza a zenekarba a legtöbb zenei ötletet?
Mindenki! Ez tényleg így van még akkor is ha a gitár egy harmónia-hangszer (dallamok stb…) a dob pedig „csak” ritmusokra „képes”. Nagyon gyakori hogy egy-egy dalnak a karakterét alapvetően megváltoztatja egy arra rájátszott ritmus, és igaz ez fordítva is.
A dalokat kidolgozott ötletként kezditek el próbálni, vagy a próbákon születnek meg?
Alapötletek vannak általában (persze néha nem, de ez a ritkább eset) de a témák, még ha kitaláltak is, a közös próbahelyi formáláson átesve alakulnak ki igazán dalokká. Nagyon fontos a közös játék során az, hogy mindenki hozzá tesz és/vagy elvesz abból, amit a másik kettő csinál. Ez nem csak azért jó és fontos mert így valóban mindenki a magáénak érezheti az adott dalt, de azért is mert rengeteg olyan ötlet – hangszerelés, megszólalás de akár szöveg is – van ami akkor és ott, a közös zenélés közben tud kibújni belőlünk.
Számodra, fontos a hangszeres és az ének tudás? Képzed magad, gyakorolsz, vagy mész azzal, amit az Isten adott?
Soha nem tartottam magam sem különösebben jó basszistának sem különösebben jó énekesnek, de szerintem nem is ez a lényeg. Én egy gitáros énekes előadó vagyok, aki igyekszik azt a viszonylag keveset amit tud úgy használni hogy kifejezhesse a gondolatait. Ez a lényeg, nem pedig az, hogy ki hány hangot tud lefogni a gitáron egy másodperc alatt vagy kinek hány oktávos a torka. Természetesen minél jobb vagy egy hangszeren annál sokrétűbb az eszköztár, amivel ki tudod fejezni a mondandót nem csak szövegben de zenében is. Ez is nagyon fontos, így aztán ha tanárhoz nem is járok de minden nap van a kezemben hangszer, ha van turné ha nincs…
Véleményed szerint mi a titka a Tankcsapda sikerének? Van titok, vagy csak a történések szerencsés egybeeséséről beszélhetünk?
Nem hiszem, hogy van titok. Ha mégis meg kell nevezni a zenekar sikerének „titkát” hát az „csak” annyi, hogy AKARNI kell, de tényleg. Nem elég elképzelni, nem elég megálmodni, de nagyon sokat és sokszor még annál is többet kell TENNI azért, hogy egyről a kettőre juss. Sok esetben a legtöbbet akkor kell tenni, amikor a leginkább értelmetlennek látszik mindaz, amit csinálsz, de ha valóban ELHISZED, hogy meg tudod csinálni és valóban CSINÁLOD is akkor sikerülhet. Ez a titok…
FEJES
A zenekar történetének ismerői szerint a te taggá válásod (2000-ben) hozta az egyik legjelentősebb változást a Tankcsapda életébe. Egyetértesz ezzel, s ha igen, mi az, amiben te másként gondolkodtál az elődeidnél – szakmailag, üzletileg és általában véve?
A kérdésedben benne is van a válasz, mégpedig az, hogy másképpen gondolkodtam, mind zeneileg, mind üzletileg az elődeimnél. A magyar piac rendkívül pici, egy projektet max. 5 évig tol egy kiadó aztán jöhet egy új. A Tancsapda csúcsra járatását 96'-ig tervezték. Aztán el is indult egyfajta válság a zenekarral. A legfontosabb, hogy folyamatosan figyelni kell a zeneiparban történő változásokat és a jól bevált dolgokhoz nem szabad ragaszkodni, tudni kell változtatni és változni úgy, hogy megmaradjon a stílusod.
 |
Csak kevesen tudják, hogy te jelentős mértékben érintett vagy a hangszer-kereskedelemben is. A két terület segíti egymást az előrejutásban? Alkalmazod az egyik területen megszerzett tudást és tapasztalatokat a másik területen oda-vissza? Akarva akaratlanul keverednek a dolgok, hiszen mind a kettő a zenéről szól. Viszont azért tudják ezt kevesen, mert ezzel nem szeretnék visszaélni. A két dolgot próbálom külön kommunikálni és csak akkor egyben kezelni ha már ez elkerülhetetlen. De azt se tagadom, hogy általában csak előnyöm származik ebből a kettősségből, pro és kontra. Ha egy zenekar népszerű, abból automatikusan következik az, hogy majd felkarolja őket egy szponzor és minden „csodaszép” lesz, vagy ez nem ilyen meseszerű a valóságban? Kell ezért külön is dolgozni, vagy elég csak a népszerűség? Magyarországon a zeneszponzoráció gyerekcipőben jár. Nincs kialakult kultúrája. Ráadásul a szaksajtó nagyon szarul reagált erre a nyugaton jól működő modellre. Egyfajta bűnként definiálta a rajongók felé, ami kellemetlenül érinti a zenekarokat. Mivel a zenekaroknak nincs pénzük lemezt, videoklipet, nagyszabású koncerteket csinálni, mert a kiadók nem tudják ezt előfinanszírozni, Ha szponzort von be akkor meg meghurcolják, hogy eladta magát! Vicc! Ezért a szponzorok se szívesen szállnak be a zenébe, mert max. csak megköpködik érte, hogy támogat egy zenekart, akkor inkább nyomják a sportba vagy másba. Egyszóval kurva nehéz jó támogatót találni, mi ennek ellenére ezt kellő időben bevállaltuk és mára már elég jól csináljuk ezt is. Minden zenekarnak szüksége van valakire, aki ezeket a dolgokat átlátja, intézi? S ha igen, ez a valaki zenekaron belüli, vagy kívüli ember legyen szerinted? Mindegy szerintem. A lényeg, hogy sajátjaként kezelje az ügyet. Ne egy jó megélhetési lehetőséget lásson benne, hanem a zenekar érdekeit képviselje minden lépésben. Hogyan látod, merre halad a hazai zeneipar? Vannak pozitív és negatív tapasztalataid? A zeneipar mint minden, folyamatosan változik. Minden változásnak vannak nyertesei és vesztesei. Ezért természetesen van sok negatív fejlemény ill. pozitív fejlemény is. |
Azt mondják, hogy a lemezeladás halott, és inkább a netes és telekommunikációs csatornáké a jövő. Ti mégis elképesztő eladási adatokkal büszkélkedhettek évek óta. Ez csak a véletlen műve, vagy ez is egy átgondolt stratégia miatt működik így nálatok?
A zeneipar folyamatos változásával együtt jár, hogy a CD el fog tűnni. Ezt a magyarországi lemezcégek kibaszott rosszul reagálták le, buta kampányokkal győzködték az embereket, hogy kurva drágán vegyenek százforintos CD-ket. Ez bedőlt! Aztán kínjukban eltemették a CD-T! Nevetséges. Keletkezett egy űr és mi megmutattuk, hogy alternatív terjesztéssel, hogyan kell eladni CD-t. Ma már mindenki próbálja a mi modellünk szerint értékesíteni. Viszont a digitális letöltésé a jövő és abban is újításokat tervezünk.
Örök probléma a zenekaroknál, hogyha túl sok fesztiválon lépnek fel, akkor nem tudják utána megtölteni a klubokat... ha viszont folyamatosan kluboznak, akkor nem kerülnek be a fesztiválokra. Ti mindkét területen nagyon sikeresek vagytok. Melyik területet tartod fontosabbnak, illetve hogyan állítjátok be ennek az arányát, hogy ne menjen egyik a másik rovására? Egyáltalán van a koncertszervezésben tudatosság, vagy mindent el kell vállalni, és hajrá?
Persze mindenben tudatosság van, amúgy nem lehet egy zenekart hosszútávon működtetni. Mi csak a zeneszerzésben nem alkalmazzuk a tudatosságot, ott az ösztönöké a főszerep. Szóval hangsúlyoznám nincs szerintem jól bevált modell, mindenki a saját útját kell, hogy járja és ez persze így van jól, pláne ha koncepció is van mögötte. Valaki csak kevés nagy bulit csinál és versenyez saját magával és a számokkal. Mi szeretünk turnézni és szarunk a statisztikába. Elmegyünk olyan helyre is játszani ahova elvileg egy Tankcsapda szintű bandának nem lenne ildomos. De ha el akarunk, akkor elmegyünk. Mivel pici az ország ezért hamar ránk unhat a nép ezért 24 év után új kihívás, hogy most európai turnékban tevékenykedünk, ill. álmodtunk ennél nagyobbat is, és most ennek a hátterén dolgozunk.
Ha segítened kéne egy fiatal tehetséges zenekarnak, akkor mi lenne az a pár legfontosabb témakör, jó tanács, amire mindenképp felhívnád a figyelmüket?
Elég régen vagyunk a szakmában, mondhatom minden nagyképűség nélkül, hogy minden szegmensét végig jártuk, megrágtuk és meg is emésztettük. Lassan itt az ideje, hogy tehetséggondozásba is belefogjunk, van tervünk ebben a témában is. Viszont nagyon fontos, hogy csak lehetőséget tudsz adni, kapcsolati tőkét és tanácsokat. A balhét a zenekaroknak kell végig vinni. Nagyon sokan elrontják azzal, hogy egy fasza zenész vagyok és majd a managerek megoldanak mindent, mert ez nem az én dolgom. Én csak írom a jobbnál jobb cuccokat, hát ez nem fog bejönni. Rengeteg háttérmeló kell, mindenről tudni kell, minden döntésben ott kell lenni, mert lefognak venni, „mint a kalapot”, és ami a legrosszabb, hogy addig használnak, amíg ők akarják, és ha már nem vagy jó fej kidobnak, mint egy szaros papírt. Ez egy nagyon csillogó mézes-mázas világnak tűnik viszont kibaszott kemény, számos buktatóval, a nyakadban lihegő nyálcsorgató hiénákkal megfűszerezve egy nagy adag álságossággal, irigységgel, csak az menjen bele, aki annyira elhivatott, mint mi. Egyébként elvéreznek!
SIDI
Bár már két éve vagy a zenekarban, mégis azzal kezdeném, hogy sikerült-e teljesen beilleszkedned és elfogadtatnod magad a rajongói táborral, érzed-e a szeretetüket és ugyanazt a megbecsülést, amit a többiek is kapnak?
Annyit módosítanék, hogy két hónap múlva már a harmadik évnek érek a végére a Tankcsapdában, nagyon rohan az idő.. Mindig is hangoztattuk, hogy úgy pattant a helyére minden mint a legóban és ez nem valamiféle marketing duma.. Egy olyan ikonikus csapatban mint a Tankcsapda 19 év után beállni valakinek a helyére nem veszélytelen, és ezzel tisztában voltunk, viszont a közönséget nem lehet átvágni és a közönség érezte, hogy egy egységes, őszinte, igazi dolog, éppen ezért nagyon gyorsan elfogadták a rajongók az "új" felállást. De azóta már annyi minden történt, hogy olyan mint ha vagy 10 éve lett volna.. Elég, ha csak abba belegondolunk, hogy már 2 nagylemezt csináltunk azóta, megszámlálhatatlan koncertet. Hihetetlen aktív 3 év van mögöttünk. Visszatérve még a kérdésre, rengeteg szeretet kapok a rajongóktól, soha nem éreztem azt, hogy a "srác" vagyok aki beszállt, hanem Sidi aki addig is voltam mielőtt beszálltam. Soha nem csináltam abból sem titkot, hogy a kezdetektől Tankcsapda rajongó voltam, így az "ultrák" számára sem egy "külsős" érkezett, hanem egy családtag ha úgy tetszik, egy igazi Tanker.
|
Noha korábban is játszottál országos ismertségű zenekarban – gondolom, nem járok messze a valóságtól, ha kimondom – a Tankcsapda mégis más! Hogy élted meg ezt a változást, mennyiben alakult át az életed, a mindennapjaid? A Tankcsapdában az alapvető eltérés, hogy itt mindent - és ezt szó szerint kell érteni - magunknak csinálunk, természetesen a magunk által magunk köré épített stábbal, ami Bakó Csabit és Őri Ferit jelenti, plusz persze a koncertstáb. De a lényeg, hogy rengeteget dolgozunk a háttérmunkával. A Tankcsapda tagjának lenni egy hétfő reggeltől következő hét hétfő reggelig tartó, teljes odaadást igénylő feladat. A koncert az a hab a tortán, a jutalomjáték! Nyilván sokan úgy gondolják, hogy a Tankcsapda tagjaiként minimum délig alszunk, aztán megebédelünk és elmegyünk biliárdozni a haverokkal, mielőtt a turnébusz felvesz minket és elindulunk a következő helyszínre. Ezzel szemben rengeteg 6-kor kelés, indulás Pestre, tárgyalások, kreatív és stratégiai munkák, tulajdonképpen a turnékban szoktuk kipihenni magunkat! Ha ha! Mindenesetre egyik másodpercét sem cserélném el semmire! Nagyon jó, hogy mindent átlátunk, és mi vagyunk a saját magunk urai. Szóval ezzel a feladatkörrel felvenni a ritmust, ez volt a legnagyobb változás. Nem csak nekem, a családomnak is. Természetesen. Az ember mind a hangszerén, mind az együtt zenélésben, mind a száraz háttérmunkák lebonyolításában egyre jobb akar lenni. Ettől megy előre a dolog azt hiszem, hogy nem ülsz bele a tutiba, a rutinba, hanem mindig keresed az új utakat a zenekar szekerének. Ez rengeteg inspiráció, minden értelemben! Mekkora teret kapsz a zenekarban, vagy mekkora kompromisszumokra vagy kényszerülve? Arra gondolok, hogy mennyire tudsz a saját elképzeléseidnek, dalaidnak, sound-jaidnak, játékodnak, egyéniségednek, zenei és szakmai vágyaidnak érvényt szerezni a bandán belül? Én magam is meglepődtem annak idején - meg mondom őszintén, - hogy teljes jogú tag vagyok, milyen komolyan vették a többiek, az első perctől! Az elejétől ugyanolyan egységet ért a szavazatom mint Fejesé, vagy Lukácsé, ez elsőre sokkoló volt kicsit de aztán megszoktam. |
 |
Emlékszem eleinte voltak olyan eldöntendő témák amikben illedelmesen hátraléptem, mint újonc, hogy majd ti eldöntitek srácok, de ezt nem hagyták a többiek. Mindig azt mondták, nem egy bérzenészt akartunk, tag vagy, állj ki és mondd, mit gondolsz! Mondanom sem kell ez csak jobban megszilárdította a kohéziót közöttünk!
Számomra érzékelhetően változott a Tankcsapda megszólalása – a teljes hangképet illetően – a bekerülésed óta. Ehhez tudatosan hozzájárultál, vagy csak a kor és a technikák, technológiák fejlődéséről van szó?
Ha nem én kerülök be a zenekarba, hanem valaki más, biztosan akkor is van valamiféle változás, ez persze nem tudatos dolog. Úgy ahogy Cseresznyének is megvolt a saját soundja, dallamvilága, nekem is és ez automatikusan visszaköszön a koncerteken, lemezeken. Persze vannak olyan dalok, amiknek a szólójába vagy wamp témáiba - mint Tankcsapda rajongó is - úgy éreztem bűn lenne belenyúlni, mert annyira jellegzetesek, máshol ahol úgy éreztem, hogy belefér, meg új szólót hoztam, mindenesetre minden régi témához alázattal nyúlok hozzá, hiszen rajongóként is kezelem a régi dalokat, nem csak gitárosként.
A friss emberektől mindenki megújulást, fordulatot vár el. A fent már említett hangzásbeli újszerűségen kívül terveztek bármiféle zenei frissítést, esetleg a stílusirányzaton belüli eltolódást?
Kísérletezgetni szeretünk, persze a saját korlátainkon belül. Nem nagyon szoktuk azonban előre eltervezni, hogy az új daloknál, menjünk el doomos-ba, vagy rock ’n’ rollosabb irányba. Ezek nálunk csak úgy megtörténnek, nem félünk akár 3-4 féle dalt rápakolni ugyanarra a lemezre. Elég ha az új lemezről megnézzük a "Koponyák és csontvázakat" Ektomorf Zotyával, a "Vörös Rúzst", az "Ez egy ilyen nap"-ot, vagy "Térdre borulnak a gyengék"-et. Négy teljesen eltérő stílusú nóta: Trash, R'N'R, valami meghatározhatatlan stílusú ballada és Punk! Mégis, Laci hangjától, meg attól, hogy mi játszuk, mégsem lóg ki a lóláb, egységes marad. Soundok tekintetében pedig az egyszerűség hívei vagyunk, volt idő, amikor 3 különböző fejet kötöttem össze, annyi pedállal, hogy alig fért be a buszba, de szerencsére már kinőttem ezt! Egy dilim van, hogy minden gitáromba rögtön EMG-t teszek, a többi alapszett. Egy jó csöves fejjel meg egy jó gitárral, bármilyen színpadra fel merek menni ha kábel is van hozzá! Ha ha! Az Orange és a Schecter cégek szerencsére segítenek is rengeteget a biztonságos hangszer háttér biztosításában. Kelet-Európai gitárosként hatalmas megtiszteltetés, hogy ilyen kaliberű cégek komolyan vesznek és partnerként kezelnek. Az Orange-al már két éve együtt dolgozunk, a Schecterrel pár hónapja kezdtük el az együttműködést, aminek jövő kora tavasszal kézzel fogható gyümölcse is lesz, erről azonban többet még nem árulhatok el..
Hogyan látod a rockzene jövőjét és benne a Tankcsapda jövőjét? Érzékelsz ebben a műfajban előrelépést, vagy hanyatlást – szakmailag éppúgy, mint a közönség és a fiatalabb generációk érdeklődési körének és divatos szokásainak megváltozása terén?
A Rockzenét mindig temették. Ha belegondolok én a nyolcvanas évek közepe óta figyelem a stílust és sohasem volt az, hogy most a csapból is a rock folyik, szerintem pont ez tartja életben, hogy végig underground tudott maradni és szerintem ez mindig is így lesz. Ha az y faktorban az énekesek Slipknottal és Iron Maidennel indulnának előbb utóbb belopakodna a mainstream-be a stílus és felhígulna, így viszont hithű tömeg tud rajongani a rockért és a zászlajára tűzni, hogy szembe megyek az árral! Félre értés ne essék, nem azt mondom, hogy ne lenne helye a médiában több rock műsornak, vagy rockzenének, de ha a Rock és a Metal hirtelen megkapná azt a média felületet, amit mondjuk a tehetségkutatók, akkor a lényege veszne el! Pont ettől az elnyomottságtól lesz mindig óriási tábora a stílusnak. A jövő évi Wacken fesztiválra idén 24 óra alatt fogyott el az összes jegy és nem akarok hülyeséget mondani de 100 valahány ezer emberről beszélünk! A Rock szerintem erősebb mint valaha!
A Tankcsapda szerintem azért tud majd előkelő helyen masírozni a sorban mert felvesszük a ritmust a korral, merünk új dolgokhoz nyúlni stratégiai és zenei szinten is. Nagyon fontosak a 90-es, 2000-es évek Tankcsapda himnuszai a zenekar jelenlegi státuszának elérésében is, de nem azokra építjük a jövőnket! Megyünk előre és a régi arcok mellett egyre több fiatal áll a Tankcsapda mellé, nem nosztalgia zenekar vagyunk. Ezért gondolom, hogy amíg ilyen lendület van a csapatban, lesz is létjogosultságunk.
Megtudhatunk valamit a zenekar közeli és távolabbi terveiből?
Jelenleg a jubileumi év utolsó koncertjei zajlanak, Dec 27- én pedig az év végi Főnix, ami most abban tér el a többitől, hogy ez lesz a 25-ös évzáró koncertje! Kb. 2 óra 40 perc, díszletekkel, piróval, akusztik blokkal, rögzítjük is DVD re, jövőre fog megjelenni. A DVD is olyan lesz amiről kijelenthetem, hogy itthon még nem volt, és ez megint csak nem ilyen reklám duma! No de majd jövőre minden kiderül..
Köszönöm a beszélgetést: Andrásik Remo
2015. május 19. 16:57