SCORPIONS - VISSZATÉRÉS AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁGBA
Nehéz belegondolni, hogy Hannover város büszkesége, Németország elsőszámú rockbandája idén ünnepli fennállásának ötvenedik évfordulóját. Minden idők legnagyobb hatású zenekarainak egyikeként a germán skorpiók olyan korszakalkotó lemezekkel kövezték ki útjukat, mint az 1976-os Virgin Killer, az 1979-es Lovedrive, az 1982-es Blackout, és a két évvel későbbi Love At First Sting, lendületük pedig azóta sem tört meg. Mi sem példázza ezt jobban, mint a napokban boltokba került, és Return To Forever címmel ellátott legújabb stúdióalbum, mely a jellegzetes Scorpions-stílus minden ismérvét magán hordozza. Erről az új anyagról, és a jövendőről nyilatkozott lapunknak a pár éve egyszer már majdnem nyugdíjba vonult legendás csapat frontembere, Klaus Meine énekes.
Amikor felröppent a híre, hogy új albumon dolgoztok, azt lehetett hallani, hogy főleg olyan ötletek leporolásán dolgoztok, melyek még a ’80-as évekbeli aranykorból maradtak meg, időközben azonban változott a koncepció, és most már frissen íródott témákról szól a fáma. Hogyan is történt mindez?
Nos, miután elkészült a Sting In The Tail albumunk, majd lefutottuk a hozzá kapcsolódó turnét, felmerült az ötlet, hogy esetleg előkereshetnénk néhányat azon ötletek közül, melyek még a ’80-as években születtek, kidolgozásra és befejezésre azonban sosem kerültek. Ez úgy 2012 elején lehetett, és neki is láttunk a munkának, ám nem sokkal később ajánlatot tett az MTV, hogy készítsünk számukra egy unplugged anyagot. A felkérést persze elfogadtuk, majd az előkészületeket követően megejtettük ezeket a speciális fellépéseket Athénban, ami viszont azzal járt, hogy a folyamatban lévő stúdiómunkát félbe kellett szakítanunk. Mivel azonban friss dalokat is hozzá szerettünk volna csapni az akusztikus koncertalbumhoz, elkezdtünk írni, melynek köszönhetően újfent megnyíltak a kreatív csatornáink. Amikor az egész lezajlott, és visszatértünk az Outtakes munkacímű projekthez, azt vettük észre, hogy rengeteg új ötlet körvonalazódik, ezért megváltoztattuk a koncepciót. Előtérbe helyeztük a frissen összerakott témákat, és még írtunk is hozzájuk, ami azt eredményezte, hogy a 2014-re tervezett felvételekre 20 dalt dolgoztunk ki. Ezek többsége az elmúlt 3 évben íródott, egy részük pedig az eredeti elképzelés mentén, a régi anyagok leporolásából állt össze, és nagyjából fele-fele arányban kerültek fel a lemezre.
20 dalt említettél. Nyilván ezek mindegyike nem férhetett rá az albumra. Mik a terveitek azokkal a témákkal, melyek ezúttal nem láttak napvilágot?
Látod, ezt magam sem tudom! (nevet) Fogalmam sincs mi lesz a sorsuk. Jelenleg a zenekar ötven éves jubileumát ünnepeljük az új albummal, az elkövetkező koncertekkel, illetve azzal a csapat karrierjét bemutató dokumentumfilmmel, melyet február 7-én mutattak be, itt, Berlinben. A jövő per pillanat nem foglalkoztat minket a megmaradt dalokat illetően, nincsenek konkrét terveink velük, ugyanakkor idővel bármi megtörténhet…
A dalszerzés és a stúdiómunka ezúttal hogyan működött?
Svéd barátainkat ezúttal is bevontuk a munkába, ahogy a Sting In The Tail albumnál is tettük. Én magam Martin Hansennel írtam dalokat a saját stúdiómban, és az énektémákat is nálam rögzítettük, Matthias és Rudolf pedig Mikael Nord Anderson segítségével kalapálták össze az ötleteket Rudolfnál. Nagyon szeretünk együtt dolgozni velük, hihetetlenül tehetséges srácok, velük óriási móka az egész lemezkészítősdi. Inspirálnak minket, kiváló ötletekkel, meglátásokkal járulnak hozzá a dalokhoz, a legjobbat hozzák ki belőlünk. Ezúttal is olyannyira gördülékenyen ment a munka, hogy a huszadik befejezett nótánál Martinék megjegyezték, talán le kellene állnunk, vagy dupla albumban gondolkozunk? (nevet) A kölcsönhatás jobb nem is lehetne közöttünk, és ez annak is köszönhető, hogy értik a Scorpions zenéjének lényegét. Mikael például az In Trance album, azaz a ’70-es évek közepe óta rajongója a csapatnak, mindent tud a Scorpions DNA molekulájáról. Rudolf és Matthias imádnak vele dolgozni, hiszen gitáros arc, de ugyanez a helyzet velem és Martinnal, mi hasonlóan ütőképes párost alkotunk.
A szavaidból úgy tűnik, hogy még mindig öröm számotokra a stúdiózás…
Abszolút így van! Amikor megfelelő szakemberek és eszközök állnak rendelkezésre, akkor e tevékenység kifejezetten élvezetes. 2010 óta a saját stúdióinkban dolgozhatunk, ami szintúgy jó hatással van a munkamorálra. Volt, hogy felugrottunk ötletelni Stockholmba Martinhoz és Mikaelhez, de még ők is azt mondták, hogy inkább nálunk, Németországban dolgozzunk, mert ott annyira harmonikus a környezet. Nagyon más ez, mint kiköltözni 3 hónapra Los Angelesbe, ami egyébként szintén nem rossz hely – naná, hogy nem, a saját hely adta lehetőségekkel azonban nem versenyezhet. Otthon ugyanis nem feszít az időtényező. Akkor veszünk fel valamit, amikor kedvünk tartja, nem ketyeg az óra, nincsenek határidők. Ha úgy látjuk jónak, megszakítjuk a lemezfelvételt, és elmegyünk koncertezni, majd visszatérve ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, és ez baromi kényelmes így.
|
Hogyan jellemeznéd az újonnan született dalaitokat? Számomra ez a lemez most kimondottan tempósnak, gitárban gazdagnak tűnik… Magam is így látom. Tudod, az egész procedúra egyetlen stresszes része a 12 lemezre kerülő dal kiválasztása volt! (nevet) Roppant nehéznek bizonyult meghozni a döntést ez ügyben. Még egyszer nem akarunk abba a hibába esni, hogy balladákkal telezsúfolt lemezt adunk ki a kezeink közül, ugyanakkor a megfelelő egyensúlyt is meg kellett találnunk a rocktémák és a jellegzetes Scorpions-lírák között. Úgy hiszem, hogy ez most sikerült, az album lendületes és rockos, de nem hiányoznak róla a lassabb momentumok sem. James Kottak dobosnak tavaly komoly problémái akadtak, kis időt még rács mögött is kénytelen volt tölteni Dubaiban. Mennyire rengette meg ez az incidens James zenekaron belüli pozícióját? A Dubaiban történtek után azt mondtuk neki: „James, a döntés a te kezedben van. Menj haza Los Angelesbe, keress egy rehabilitációs intézetet, és kezeltesd a problémáidat. Ne miattunk, hanem magad, a családod, és a rajongóid miatt. Mindenki szeret, az ajtó nyitva áll előtted, csak rajtad múlik, mikor lépsz be újra rajta.” És pontosan így tett. Nagyon elszánta magát, hogy rendbe szedi az életét, ami szerencsére sikerült, ennek köszönhetően tavaly ősszel vissza is térhetett közénk. Először felütötte a lemez dobtémáit Stockholmban, majd a tavalyi két utolsó koncerten, Rotterdamban és Brüsszelben újra beült mögénk, és mit mondjak, fantasztikus formában játszotta végig őket! Ahogy az imént mondtad, ötven éves lett a csapat. Szerinted mi lehet a titka ennek az öt évtizedes, páratlan sikerszériának? Úgy gondolom, hogy a kulcs a köztünk lévő barátság és tisztelet. Mi világ életünkben a csapatmunkában hittünk, nálunk sosem voltak szupersztár gitárosok és szupersztár énekesek, azaz szuper-egók, mindig ugyanabba az irányba húztuk a szekeret. Német zenekarként megtaláltuk a közönségünket az egész világon, és sosem vesztettük el az érdeklődésünket és a szenvedélyünket a zene, a koncertezés iránt. A Scorpions ugyanis elsősorban koncertzenekar, imádunk színpadon lenni. Különösen örömteli, hogy manapság egész fiatalok is járnak a koncertjeinkre, olyanok, akik a Youtube-ról ismertek meg minket. A klasszikusnak nevezett dalaink pontosan ezért időtlenek. Immáron három generáció hallgat bennünket, és ez csodálatos! |
 |
A Facebook-on épp most léptük át a hatmilliós határt, a követőink zömének életkora pedig úgy 16 és 30 év között mozog. Roppant motiváló a színpadról látni a sok fiatalt az első sorokban, ahogy széles mosollyal az arcukon vetik bele magukat a rock & rollba, miközben az idősebbek kicsit messzebbről, de nem kevésbé lelkesen támogatnak bennünket. Talán nem túlzás azt mondani, hogy manapság egy Scorpions koncert már családi programnak minősül!
Óriási, amit mondtál, és egyből eszembe juttatja a KISS-frontember Gene Simmons nagy port kavart tavalyi nyilatkozatát. Gene azt állította, a rock halott. Gondolom, nem osztod a véleményét…
(nevet) Valóban nem. A rock & roll sosem fog meghalni, ez biztos.
Ami a koncertezést illeti, már vannak lekötött dátumaitok a 2015-ös évre, ami annak fényében kifejezetten örömteli, hogy az előző lemez idején eljátszottatok a nyugdíjba vonulás lehetőségével. Mennyre gondoltátok ezt akkor komolyan?
Valóban úgy éreztük akkor, hogy ideje lenne lehúzni a rolót, hogy más dolgokkal foglalkozhassunk, de hamar beláttuk, hogy ez lehetetlen. Ugyanolyan jók vagyunk, mint bármikor korábban, és ha a KISS, az Aerosmith és a Motörhead sem adja fel, akkor mi sem fogjuk. Túl jó móka ez mind nekünk, mind a rajongóknak – ők egyébként hallani sem akartak arról, hogy esetleg abbahagyjuk! (nevet) Amíg bírjuk erővel, amíg minőséget vagyunk képesek adni, amíg ennyire lojális a táborunk, addig a shownak mennie kell.
Danev György
2015. május 13. 20:28