A HangFesztivál állandó hangmérnöke: Zsidei János Zsonó
Ismerős az arca? Zsonó az, akivel hosszú évek óta minden HangFesztivál kezdődik. Végtelen türelemmel, és hihetetlenül érdekfeszítően a gyakorlatban magyaráz végig egy komplett zenekari beállást. Megunhatatlan és elhagyhatatlan programpont, mely túlmutat a szigorú technikai bemutatón. Példamutatás emberségből, szakmaiságból, zenész-hangmérnök viszonyról és színpadi etikettből. A HangFesztiválon már tradíció…
Gyerekkorában mindenki szeret a hangtechnikával foglalatoskodni. Te hogyan kerültél erre a pályára?
Hangszeres zenei tanulmányaimmal párhuzamosan mindig is érdekelt, hogy a próbatermen kívül színpadon, stúdióban mi és hogyan szólal meg. A nyolcvanas években még gyakran kihívás volt összehozni egy jó koncertet technikailag, jóval kevesebb eszköz állt ebben rendelkezésünkre. Visszatekintve is nagyon izgalmas dolog volt annak idején művelődési házakban, klubokban összeszedni annyi és olyan felszerelést, ami kiszolgálta a zenekart és a közönséget. Mivel a zenélésen kívül dolgoztam is ilyen helyeken, adott volt az akkori technika, és az akkori program, és én csak éltem a lehetőséggel. 18 éves koromban – az iskola mellett egy művelődési házban is dolgozva - egy akkori remek jazz-rock zenekar fellépésére nem érkezett meg a hangosító felszerelés kisbusza, így a ház technikájából, gyakorlatilag a színpad elől kevertem le a koncertet. Ez olyannyira sikerült, hogy a következő 10 koncertre is elvittek magukkal. Talán itt dőlt el minden…
Valamiért az él az emberekben, hogy a hangmérnök csak rockzenekarokkal dolgozik. Te milyen területeken tevékenykedtél?
A munkahelyeim és a zenekaraim okán szerencsésnek mondhatom magam, találkozhattam a népzene, világzene, a pop és rock jeles képviselőivel. Szentendrén élve szinte természetes, hogy a korai alternatív magyar zenei élet is megjelent az életemben. Két évtizeden át dolgozhattam a Szentendrei Nyár rendezvénysorozatban, ahol az említett műfajok mellett színházi és gyermek előadások is szerepeltek. Nagyon szeretem a színházat, és bizony a dögös rockzenét is. Jelenleg is dolgozom két televíziós show-ban, és hamarosan a rádióban is.
Felsorolnál közülük néhány emlékezetes zenekart, produkciót, vagy munkát?
Alig több mint húsz évesen szakmailag és emberileg is óriási élmény volt találkozni többek között Sebestyén Mártival, a Muzsikás és a Vujicsics zenekarral. Dolgozhattam Binder Károly, a Dimenzió zenekar, a Dresh Quartet, a Grencsó kollektíva, a Borbély Műhely és az After Crying emlékezetes koncertjein. Két évtizede kísérem Európában Vent d’Est világzenei formációt, öröm napjainkban is dolgozni Herczku Ági, a Rendhagyó Prímástalálkozó és a Napra zenekarok sikeréért. Sok szál köt a Tom-Tom stúdióhoz, 2004 óta menedzselem is a Naplegenda táncprodukciót. Izgalmas kihívás a Fonogram díjátadó gála lebonyolítása, a legnagyobb feladatom pedig az LGT legutóbbi négy, az arénában tartott koncertjének műszaki és produkciós „átlátása” volt. Nem szeretném, ha ez a lista egyfajta dicsekvő felsorolás lenne, sokkal inkább hálás vagyok, hogy az élet ilyen értékes emberi és zenei közegbe sodort.
A Magyar Professzionális Rendezvénytechnikai Társaság alelnökeként hogyan látod a jelenlegi hangosító, hangmester képzést? Vagy máshogyan kérdezve, milyen tudással kéne rendelkeznie a végzősöknek, hogy kompatibilisek legyenek az iparággal?
Az iparág műszaki és felhasználói szempontból rohamléptekkel fejlődik, egyben így szegmentálódik is. Minél közelebb hozzuk ehhez a fejlődéshez az oktatást, annál több esélyünk van jó szakembereket képezni. Az MPRT legutóbbi, a digitális hangkeverő családokat bemutató sorozata is pont ezt igyekezett segíteni: aktuális műszaki és technológiai ismereteket közvetíteni, szervezetten, a gyakorló és pályakezdő kollégáknak egyaránt. Ezért is örültünk, hogy a mindenkori százfőnyi részvevőből általában 30-an hangmesteri képzésben részesülő fiatalok voltak.
Ezzel együtt sem lehet már csak mindentudó, minden területen azonnal helytállni képes hangászokat képezni. A stabil és alapvető műszaki ismeretek mellett rendnek kell lenni magunkban: tudnunk kell, hogy a kezünk alá kerülő produkció és a felszerelés mire képes. És a legfontosabb: pontosan tudnunk kell, mi mire vagyunk képesek, hogy mindezt lehetőleg kompromisszumok nélkül közvetíthessük a nagyérdemű felé.
Magad is szívesen tanítasz. Miért fontos ez neked?
Szerintem nincs jobb annál, amikor valaki szereti, tudja és élvezi azt, amit csinál. A mi szakmánk egyfelől a jó döntések szakmája. Lehet, hogy nem kell tudni minden új digitális eszköz legeldugottabb paraméterét. De azt tudni kell, mitől fog az áthatóan és életszerűen megszólalni, és persze, meg is kell hallani, ha valami úgy jó, ahogy van.
A legfontosabb tudás, hogy tisztában legyünk magunkkal, és megalapozottan tudjunk jól dönteni. Ha nem foglalkozunk az igényes és emberként is helytállni képes, a helyét és tudását aktuálisan ismerő utánpótlás megteremtésével, akkor saját magunk alól húzzuk ki a szakmát.
A Hangfesztivál hagyományosan a Te nyitott óráddal kezdődik: élőben álltok be egy zenekarral. Nem unalmas ennyi év után?
Semmiképp, sőt! Mindig más zenekarral dolgozhatok, és a közönségben is mindig vannak új kollégák. Így arra is figyelek, hogy ne ismételjem önmagam, de a zenekarnak és az új résztvevőknek ne maradjanak ki a korábbi években is említett fontos kérdések. Nem csak a látogató felé fordulok ilyenkor, igyekszem a zenekaroknak példát bemutatni arra, mit miért teszünk. És a rendezők is mindig más-más hangtechnikai eszközöket adnak a kezem alá, így nem statikus, vagy unalmas a találkozó.
A legutóbbi Hangfesztiválon élő keverés mellett hasonlítottatok össze analóg és digitális pultot. Mi lett az eredmény?
Megmutatkoztak a különbségek a jelfeldolgozásban, a megszólalásban. Voltak olyan hangszerek, amelyek esetében (lábdob, pergődob) egyértelműen az analóg pult hangja volt a jobb. Az elektronikus hangszerek esetén ez a különbség már nem volt szembetűnő. A szóló hangszereknél és éneknél pedig közel azonos megszólalást lehetett elérni, igaz, más-más módszerrel. Hangsúlyozom, ez ott és arra a két hangpultra vonatkozik, mindenkinek lehet ezzel azonos, vagy eltérő tapasztalata a saját munkájában. A digitális keverők fejlődését látva egyértelmű, hogy a két formátum között tovább csökken a különbség.
Idén május 23-án lesz a Hangfesztivál a Hangáruházban. Két fontos kérdésben mindig a Te szavad a döntő: Milyen lesz az idő? Terveztek-e valami különleges bemutatót ismét?
Való igaz, hogy eddig minden esetben beváltak az időjárásra vonatkozó „jóslataim”. De varázsló nem vagyok, így annyit csak: mindenképpen olyan idő lesz, hogy érdemes lesz eljönni. Igen, idén is lesz technikai újdonság: az Allen&Heath 16 sávos személyi monitorrendszerét mutatjuk be élőben. Az ME-1 névre hallgató eszközön mindenki magának állíthatja be a szükséges monitorarányokat... Ettől még persze a hangász dolga és felelőssége nem kevesebb, hiszen ezeket az egységeket is ki kell szolgálni, de mindenképp előre mutató a használata.
Hermann János
2015. április 30. 18:22