Keresztes Ildikó – Az ikszedik X
Van egy törékenynek tűnő énekesnő ebben az országban, aki alkatát meghazudtoló „dög” hanggal bír. Huszonöt éve teszi a dolgát a színpadon, idén, ha lehet még nagyobb elánnal dolgozott és egy kettős jubileumot ünnepelt. Hölgyeim és uraim: Keresztes Ildikó!
Foglaljuk össze nagyjából az ez évi tevékenységeidet, hisz’ sok minden történt veled 2014-ben. Nemrég a Sztárban sztár műsor finiséig jutottál, de volt egy jubileumi koncerted és számtalan színházi szerep is…
Gyakorlatilag a Sztárban sztárnál csak a döntőbe nem jutottam be. Szerettem volna ott lenni, de be kell vallanom, nagyon elfáradtam már addigra, még ha ez egy jóleső fáradtság is volt. A kiesésem utáni hét kellemes volt, nem kellett menni a tévébe próbákra, műsorba, ez részint jól is jött, mert elkezdődött a színházi évad is és természetesen jönnek-mennek a fellépések is. Ahogy Horváth Attila is megírta abban a bizonyos dalban: „Egészen, mert félig semmit nem tudok”. Tehát, én vagy „nagyon csinálok” valamit, vagy sehogy. És ennyi mindent nagyon csinálni fárasztó hosszú távon. De szép megkoronázása volt ez a jubileumi évemnek.
Melyik előadó bőrébe bújtál a legszívesebben?
A végén kicsit irigy voltam Tóth Verára, mivel a döntőre Janis Joplint kapta meg. Ezt még „leverem” rajta! –nevet. Joplin én is szívesen lettem volna, de például a Pinket nagyon szerettem, a Fergie-t is, bár az merőben más műfaj, a Tina Turnert is élveztem természetesen, hisz közel áll hozzám, a Shania Twain-t is csíptem. Vikidál bőrébe is jó volt bújni, férfi még eddig nem voltam színházi szerepben sem! Elmondhatom, hogy nem is kaptam olyan feladatot, ami nem esett jól…
|
A Vikidál zeneileg rendben volt, csak a sminkes kicsit eltévedt, vélhetően más fotót nézett… Leginkább Vörös Gábor basszusgitárosra hasonlítottál. Egyébként mennyire volt kényelmetlen egy rakat sminkben/maszkban énekelni? Nehéz pont úgy megcsinálni… Próbálkoztak persze a fodrászok, maszkosok, sminkesek, de ez egy játék, az benne a lényeg, nem pedig, hogy mennyire tökéletes a hasonlóság. Nekem nem volt kényelmetlen egyébként. Egyrészt nő vagyok, az alap sminkhez hozzá vagyok szokva, másrészt – ez talán előny is volt nálam – a színházi szerepeimben átestem hasonló tortúrákon. A lemosás volt a kellemetlenebb élmény, illetve az az esetenként két-három óra, amíg fölrakták rám. A férfi énekeseknek húzósabb lehetett, mikor például női szerepbe bújtatták őket… Szeptember 20-án volt a Syma Csarnokban a jubileumi nagy koncerted, ami az önálló pályafutásod legnagyobbika volt. Hogy sikerült ez szerinted és kikkel léptél föl ott? Nagy nehézségek árán jött össze ez a koncert, de megérte! Azóta is táplálkozom az élményből, a szakmától is pozitív megerősítéseket kaptam, olyanoktól, akiknek adok a szavára. Természetesen fontos volt, hogy a közönség is megfelelő létszámban jött el! Ott voltak a szeretteim is, édesapám is repülőre ült és meglepett, eljött Marosvásárhelyről. Kicsit úgy éreztem magam, mint egy világsztár, aki megfelelő körítések között idejön és ad egy szuper koncertet, aztán megy tovább... Mennyire választod külön az énekesi és a színházi karriert? Szeretem mind a kettőt, ameddig csak lehet, párhuzamosan szeretném ezeket csinálni. Egyébként nagyon jó hatással van egyik a másik tevékenységemre és viszont. Így érzem teljesnek az életemet és a pályámat. Az énekesi karrierem kicsivel korábban kezdődött, de már mindkét tevékenységben túlléptem a húsz évet… |
 |
Nemrég megjelent egy rólad szóló könyv is CD melléklettel, ezen mi található?
Ez egy életrajzi könyv, senki ne számítson celeb megközelítésre! Egy nagyon kedves újságíró barátnőmmel, Kolonczay Lillával írtuk a könyvet, ő már nagyon sok interjút készített velem az évek során. Csodaszép a könyv kiállítása is és az eddigi visszajelzések szuperlatívuszokban szóltak róla, ami fontos, még férfiak is örömmel olvassák! Pedig ez egy elég csajos könyv.
Idén már nem volt idő egy új CD elkészítésére, ezért az merült föl, hogy egy ötszámos mellékletet készítünk a könyvhöz. Erre fölkerült egy vadonatúj dal Rómeó címmel, egy duett Popper Péterrel. Ezen kívül az eurovizios dalom is, mert az lemezen még nem jelent meg, csak egy válogatáson, valamint az Adj valamit című szerzemény, ami az utolsó előtti nótám, és A Démon, aki bennem van feldolgozása.
Huszonöt éve vagy a pályán, öt-hat éve kerültél igazán a televíziós reflektorfénybe, milyen szakaszokra osztanád a pályafutásod?
Az X-Faktorban való szereplésem nyilván egy nagy ugrás volt. Egy nagy kereskedelmi televízióban szerepelni heti szinten, az egy nagy ismertséget tud produkálni, de én addig is rettentő sokat dolgoztam és sikeresnek mondhattam magam! Sok koncertem, fellépésem volt addig is, legfeljebb nem foglalkoztak velem annyit a médiában. Én nem az X-Faktortól számolom a nagy sikersorozatomat. A 2008-as válogatás lemezem megjelenésétől érzem igazán intenzívnek a sikert, az volt az első aranylemezem.
Emlékeim szerint az ötvenedik születésnapodra kaptál valami strasszos, csillogó mikrofont is… Koncerteken milyen mikrofonokat használsz, kedvelsz?
Eltelt huszonöt év, mire lett egy saját mikrofonom! Hihetetlen, nem tudom, miért alakult ez így, de eddig nem volt saját mikrofonom.
 |
Amit a fellépéseken kitettek elém, abba énekeltem. Most a barátaimtól és a menedzseremtől kaptam egy klasszikus Shure mikit és valóban van rajta egy cserélhető strasszos bevonat/burkolat. Nagyon szeretem ezt a márkát egyébként, még a Sennheiser az, amin vacilláltam, hogy ha egyszer veszek, akkor melyiket… Most ez megoldódott, azóta ezt használom. Az életem során persze sok mindent kipróbáltam, stúdióban, koncerteken, de ez jön be nekem legjobban. Több X-Faktort toltál végig zsűritagként, mentorként. Milyen tapasztalatokat szűrtél le a tehetségkutatóból? Amíg nem voltam benne egy ilyen nagyszabású produkcióban, nyilván én is könnyebben dumáltam otthon egy fotelből – a televíziót nézve… Nagyot változott a véleményem, mikor megtapasztaltam, hogy brutálisan sok meló van napi szinten egy ilyen műsorban. A takarítónőtől a rendezőig. Amit még leszűrtem, az az, hogy nem szabad előítéletekkel kezelni az ilyen műsorokat, még ha felületesnek tűnő és gyors sikereket is kovácsol. A mai modern világban el lehet kezdeni úgy zenélni, mint ahogy mi is kezdtünk, egy szakadt pincében, kínlódva és aztán ki tudja, hogy ennek lesz e valaha komolyabb eredménye. Bár, én azt szoktam mondani, hogy akit az Isten erre a pályára teremtett, az előbb utóbb meg fogja találni az útját. A másik lehetőség egy szólista számára egy ilyen tehetségkutató. Ha az én időmben lett volna ilyen, valószínűleg elindulok és kipróbálom magam. A pályára való alkalmasságot úgyis az élet dönti el! Ha jól tudsz élni egy ilyen lehetőséggel, akkor az gyors sikert és eredményt hoz, ha meg nem, akkor olyan gyorsan tűnsz el, ahogy jöttél. |
Októberben már Miskolcon volt egy Cserháti Zsuzsa, Máté Péter emlékest, melynek az egyik előadója voltál, ez a produkció december 21-én a SYMA Rendezvényközpontban lesz bemutatva, illetve további vidéki helyszíneken is. Neked milyen kötődésed van a két művészhez?
Máté Péterhez kevesebb kötödésem van, de volt egy barátnőm még a ritmikus sportgimnasztikás időkből, akinek a gyakorlatához Péter játszotta föl a zenei alapot, és nyilván ismertem a lemezeit, dalait, de személyesen nem találkoztunk. A Legenda című műsorban több szerzeményét is énekeltem, a legfontosabb a Hazám című dal volt.
Zsuzsához más viszony fűz, őt ismertem, mondhatom azt is, hogy barátnők voltunk… A zeneisége, a hangja nagyon közel áll hozzám, ezért nehéz is róla beszélnem. Mikor ő távozott közülünk, volt egy emlékestje, azóta én benne vagyok ezekben a megmozdulásokban. Most Tóth Verával, Varga Miklóssal és Mujahid Zolival énekeljük ezt a műsort nagy örömmel és tisztelettel. Fontos, hogy az emléküket életben tartsuk, különösen úgy, hogy szerintem Zsuzsa nem volt igazán megbecsülve az élete során. Utána jöttünk rá, hogy ki volt ő nekünk. Ez intő jel arra, hogy figyeljünk egymásra, a kortársainkra, tehetségeinkre!
Nagyon forgalmas jubileumi éved volt, tervezel e év végére vagy év elejére pihenést?
Jövő év elejére tervezek egy kis pihenést, mert utána megint új színházi darabban játszom majd, ami A vöröslámpás ház című novella alapján készül. Ennek a bemutatója áprilisban lesz. De még egy nagy álmom valóra válik idén, eljutok az Amerikai Egyesült Államokba, november közepétől leszek kint egy hónapig. Meghívást kaptam több kinti magyar közösségbe, hogy jótékonysági fellépést adjak, és ezzel párhuzamosan meglátogatom néhány kint élő barátnőmet, akik már tíz éve könyörögnek, hogy menjek. A kellemest kötöm a hasznossal…
Paya
2015. április 26. 12:15