Habók Tímea: Az volt az első kérdés, hogy tudok-e kávét főzni
Manapság az egyáltalán nem számít meglepőnek, ha egy nő zenél, s virtuóz módon játszik a hangszerén, bár itt is vannak olyan posztok, ahol különlegességnek számít a gyengébbik nem megjelenése. Azonban az már ritkább, mikor arról szerzünk tudomást, hogy olyan részlegen tevékenykednek a háttérben, amit inkább gondolnánk férfimunkának.
Habók Tímea rendezvényszervezőként kezdte a pályáját, ahonnan egyenes út vezetett a világítás és fénytechnika irányába. Olyan nagy nevekkel dolgozott már együtt és dolgozik a mai napig, mint Koncz Zsuzsa, Demjén Ferenc vagy az Irigy Hónaljmirigy. Kedves, elbűvölő személyiség, akinek tudását tavaly a szakma is elismerte azáltal, hogy az Öröm a zene díjátadó keretében megválasztották „Az év világosító- és látványtechnikusának”. Timivel a szakma kihívásai mellett a nők helyzetét is alaposan megvitattuk.
Az 2014-es Budapest Music Expo-n az Öröm a zene díjátadó gála keretében téged választottak meg „Az év világosító- és látványtechnikusa” kategóriában a legjobbnak. Mit jelent számodra ez az elismerés?
Mindenképpen megtisztelő, hogy a zsűrinek eszébe jutottam, mert a jelek szerint „nyilvántart” a szakma és ez jó érzés. Igazából a lelkemben legbelül én osztozok ezen a díjon Vona Károllyal, akivel 16 éve dolgozunk együtt; olyanok vagyunk, mint borsó meg a héja. Én az íróasztal mögül okoskodok, ő meg egy-egy rendezvénynek, koncertnek a tényleges technikai megvalósítását látja át zseniálisan.
Mit gondolsz, mi vagy mik lehetett azok a szempontok, amik alapján a szakma neked ítélte oda ezt a díjat?
|
Hűha…. ezt igazából még utólag sem kérdeztem, úgyhogy tényleg csak tippelek: talán a szakmai múltam; látták néhány munkámat; esetleg érdeklődtek a szakmaiságomról másoktól, nem tudom. Egy biztos: nehéz lehet objektív szűrőn keresztül egy szubjektív munkát értékelni, hiszen ez mindig kényes terület, hogy kinek mi tetszik. Márpedig a mi munkánk az abszolút egyéni érzésvilág. Hogyan kerültél a szakmába? Mi vonzott egy fiatal, csinos nőt ilyen pályára? Rendezvényszervezőként dolgoztam, és a sok feladatból a fénytechnika terület nagyon érdekelt, így átigazoltam a Vona-Lite-hoz. Tetszett az a „dolog”, hogy minden egyes rendezvény vagy koncert más és más, a technikai „kütyüket”, vagyis az eszközöket rendszerbe kell rakni, hogy az üzemeljen is úgy, hogy majd végeredményként tényleg maximálisan ki tudd szolgálni a kreatív feladatokat. De ekkor még nem is tudtam, hogy úttörője vagyok ennek a szakmának, mint nő. Ma már többen vagyunk. A laikusok számára határoljuk egy picit körbe, hogy tulajdonképpen világosító- és látványtechnikusként milyen feladatokkal foglalkozol a munkád során. Nagyon-nagyon leegyszerűsítve: én vagyok az, aki villogtatja a lámpákat a színpadon és még sokszor a szemedbe is világít… – de viccet félretéve, az a feladatom, hogy az előadó, illetve egy adott zenekar stílusának és műsorának igénye szerint olyan látványt találjak ki, ami alátámasztja / erősíti a műsor hangulatát, mondanivalóját. |
 |
Ehhez kell megtalálnom a megfelelő eszközöket, leegyeztetnem, hogy az adott helyszínen hogyan lehet megvalósítani az elképzelt látványt, mindezeket az információkat összképpé rendezgetem, technikai listát írok, elkészítem a műszaki rajzokat is, ami alapján majd a kollégák felépítik a fénytechnikát, majd végfeladatként üzemeltetem a lámpákat, beállok a fénypult mögé és „levilágítom” a koncertet.
Mi volt az első munkád? Hogyan néztek ki annak az előkészületei?
Az első munkám egy Apostol koncert volt ’98 vagy ’99-ben a BS-ben, de akkor még mint szárnysegéd csak a műszaki rajzokat készítettem el. Arra emlékszem, hogy középen volt egy körszínpad, ami talán forgott is – ez akkor nagy különlegességnek számított – így a hidak, lámpák, minden szintén körbe került fel, hogy minden oldalról ugyanaz a látvány, fény meglegyen.
Mi volt a legnagyobb projekted, ami komoly szakmai kihívás elé állított téged?
Több volt, bár nem lehet ezeket összehasonlítani, hiszen kategóriájában más és más mindegyik..
Megemlíteném a Sláger Rádió Megaparty-kat, amit több éven át csináltunk a Városligeti Műjégpályán. Vagy volt olyan céges rendezvény, aminek a technikai felépítése egy hétig tartott (no nem azért, mert lassú volt a stáb); ezt műszakilag kézben tartani és felügyelni csak komoly tervezési előmunkálatokkal volt lehetséges. Viszonylag korán, a pályám elején dolgozhattam a Sziget Nagyszínpadán is, ott például rengeteget tanultam a külföldi előadók technikusaitól.
De a legkedvesebb nagy projektként a 2010-es budapesti Sportarénában rendezett Irigy Hónaljmirigy koncertet szeretném megemlíteni. Ez szakmai kihívás volt a javából. Még nem találkoztam olyan zenekarral, aki ennyire előre tervezett, így lehetőségünk volt kidolgozni közösen mindent szinte másodpercről másodpercre. Felépítettük a díszletet és napokig próbáltunk egy kisebb sportcsarnokban a majdani valódi színpadi környezetben, hangszerekkel, jelmezekben, statisztákkal, vendégekkel. Mindezek előtt a technikai stáb is már előre dolgozott a háttérben, a videósok gyártották az animációkat, a fényt előre programoztuk számítógépen, így szinte mindent szimulálni tudtunk a próbákra a koncert előtt, mert már készen voltunk, tudtuk, hogy mit szeretnénk látni és hallani. Akkor még nem láthattuk előre, hogy a koncert napján nem fogunk terv szerint haladni az építéssel, mondhatni semmi nem a technikai forgatókönyv szerint történt. Ami probléma jöhetett, az jött is. A Kisördög és Murphy is rendesen dolgozott. Ha nem lett volna ennyi előkészület és egy összeszokott profi stáb…hát bele se merek gondolni. Itt tényleg szükség volt mindenki részéről a szakmai tudásra és a rutinra. De az utolsó pillanatban az Égiek megkegyelmeztek és a közönség egy fantasztikus show-t láthatott. Szóval, nem mindig sima az út.
Téged keresnek meg a legtöbb esetben megbízással, vagy volt már olyanra is példa, hogy te ajánlottad fel a szaktudásodat egy-egy produkcióhoz?
Viszonylag tűz közelben vagyok azzal, hogy egy fény- és színpadtechnikai cégnél dolgozom, így többnyire azokkal dolgozom, akik eleve a felszerelést is tőlünk bérelik. Konkrétan magamat nem ajánlottam még produkcióhoz, de olyanra volt már példa, hogy én kezdeményeztem a projektet, mert megtetszett a zene. Az Ezüst-Patak urban folk & roll zenekarral pár éve négy művészeti ág összefonódásával, köztük például Ferencz J. Réka kortárs festőművésznő képeivel nagyon igényes és színvonalas, vizualitásban gazdag produkciót állítottunk színpadra és Budapesten kívül több vidéki városban is vendégszerepeltünk.
Mennyire nehéz nőként helytállni egy olyan közegben, ahol főleg a férfiak az „urak”?
Amikor először bemutattak a cégnél a raktárban, hogy akkor mától én is itt fogok dolgozni, az volt az első kérdés egy fiútól, hogy tudok-e kávét főzni? Ezen ma már jókat mosolygunk és szállóige lett.
Azt kell, hogy mondjam, változó a dolog, de többnyire ma már nem igazán ütközök nehézségekbe. Sokan ismernek, tudják, hogy nem harap a néni. Szerintem már minden szolgáltatóval dolgoztam országos szinten egy-egy koncert erejéig, egy-egy zenekarral. Volt régebben néhol, hogy éreztem vizsgáztatnak, méricskélnek, de ma már nem.
Ugyan még akad egy-egy fehér holló férfi a szakmában, aki soha nem fog egyenrangúnak tekinteni, de szerintem nekik sem velem van a baja, hanem úgy általában „mit keres itt egy nő, menjen a csemege pult mögé, ne a fénypulton dolgozzon” típus. Ezzel a nézőponttal meg nem foglalkozom.
Egyébként nemrég olyat is hallottam vissza, hogy kimondottan azért szeretnek velem dolgozni, mert sokkal jobban kidolgozzuk mi nők a részleteket előre, jobban felkészülünk a feladat megvalósítására és így könnyebb mindenkinek együttműködni.
 |
Volt arra példa, hogy egy-egy elképzelésedre még a kezdeti időkben kedvesen mosolyogva legyintettek, hogy ugyan, mit tudhat erről egy nő? Szerencsére hátrányom nem származott sohasem abból, hogy nő vagyok, hiszen tudták, hogy kivel dolgozom karöltve, és a Kari szakmai tapasztalatát senki nem kérdőjelezte meg. Mit gondolsz egyébként: nem zenészként mennyire tudnak a nők helytállni ebben a közegben? Többet kell nekik bizonyítaniuk? Azt gondolom, hogy abszolút helyt tudunk állni. Talán a testi fizikum szabhat határt, de ezt meg egyéne válogatja, függetlenül, hogy férfi vagy nő az illető. Jelenleg milyen projekteken dolgozol? Így közeledve az év vége felé, talán már mondható, hogy a szokásos év végi Arénás bulik vannak napirenden. Műszaki rajzok, tervek, összeegyeztetés más naptár közeli eseményekkel, más szolgáltatókkal. |
Volt már arra példa, hogy egy grandiózusabb megbízást nem vállaltál el, mert úgy érezted, ehhez a tudásod még nincs a megfelelő szinten? Vagy azt mondtad, üsse kő, belevágok, mert szeretem a kihívásokat?
Olyan volt, hogy éreztem: itt fel kell kötni rendesen a gatyámat. Felelőtlenség lenne részemről csak úgy belevágni. Egy dolgot mindig szem előtt tartok, főleg az említett Mirigy koncert óta: az adott koncert aznap van azon a helyen és ott akkor egyszer nézheti meg a közönség az előadást.
Ha fiatal pályakezdőket kellene elirányítanod az első szakmai lépések kapcsán, miket tanácsolnál nekik?
Mindenképpen helyezkedjen el egy technikai cégnél és ne akarjon rögtön vezető technikus lenni. Kérdezzen és figyeljen, szépen haladjon a ranglétrán, mert ez olyan, mint a matematika; ha nem tudod az alapokat, nem érted az összefüggéseket. Ma az internet világában rengeteg információhoz juthat az ember más külföldi produkciókról, kutakodjon, nézegesse és értelmezze. Olvasson szakmai újságokat / könyveket, és ha van rá módja, menjen el szakmai kiállításokra, workshop-okra. Ez ugye rögtön magával hozza, mint feladat: beszéljen jól angolul.
Írta: Rosta N. Napsugár
Fotók: Török Hajni, Mahunka Balázs
2015. április 20. 16:08