MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

„És a zenekar játszott” – folytatás Tunyogi Péterrel

Interjú Schuster Lóránttal 23. rész
Tavaly lépett megalakulásának 45. esztendejébe Magyarország egyik legnagyobb hatású hardrock formációja a P.Mobil. A zenekar főnökével, motorjával való beszélgetéseink során a dalszövegek elemzéseivel, a hozzájuk kapcsolódó történésekkel igyekeztünk közelebb hozni az olvasót a P.Mobil társadalomszemléletéhez, életfilozófiájához, valamint ahhoz, miként élték meg a különböző korszakok külső és belső viharait. Most a sztorikon, történeteken van a sor. A hátrahagyott négy és fél évtized számtalan kalandot, anekdotát, érdekességet rejt magában, amelyet Schuster Lóránt kéthetente oszt meg az olvasóval.  

Szekszárdon, 1979. július 17-én mutatkozott be a zenekar új énekese. Tunyó helyzetét cseppet sem könnyítette, hogy a közönség előtt egyedül kellett (helyt)állnia, hiszen egy letiltás miatt hivatalosan nem mutatkozhattál a színpadon. Mi volt ennek az oka?

Fontos hangsúlyozni, hogy Tunyó első koncertjét énekelte ekkor a P.Mobillal, amúgy szép időben és gyönyörű történelmi környezetben. Szó szerint, az ország minden szegletéből özönlöttek a mobilosok, kíváncsian várták Vikidál utódját. A közönség egy része komolyan meg volt győződve arról, hogy az új énekesnek „biztosan be fog vérezni a torka”. Erre rájátszott Tunyó vékony testalkata, no és a tévhit, miszerint Vikidál „erőből” énekelt. A helyzetet valóban súlyosbította három hónapos színpadi letiltásom, amelynek oka egy szexuális aktust imitáló jelenet miatti feljelentés volt. Egyébként azon a bizonyos koncerten semmi más nem történt, mint, hogy az Asszonyt akarok című számban egy fekvőtámasszal illusztráltam a lényegi mondanivalót. 

Arról nem tehetek, hogy a feljelentőnek, annak a gyökérnek, erről épp a nemi aktus jutott az eszébe… Mondjuk az öltözékem elég érdekes volt: nagymutter pongyolájában, a fejemen úszósapkával, kitömött, méretes melltartóban érzékeltettem, hogy miről is szól ez a történet. A mentőötletet a letiltás miatt találtam ki: amíg a zenekar játszik, én a színpadtól kb. harmincöt méterre, a keverőpult mellől konferálom végig a műsort.

Milyen emlékeket őrzöl erről a koncertről? Miként reagálta le a közönség a fronton történt változást?

Nagyon jól sikerült buli volt. Utólag végig gondolva, kiderült, annyira szerették a P.Mobilt, annyira szerették a számainkat, hogy nem nagyon foglalkoztak azzal, ki a zenekar énekese. Még akkor sem, ha az első koncert esetleg nem úgy sikerült, ahogyan szerettük volna. És a történelem ismétli önmagát: legutóbbi énekes cserénk tapasztalatai alapján elmondhatom, hogy Baranyi Lacikáért az első pillanatban két forintot sem adtak volna, ám az azóta eltelt közel öt év bebizonyította, nem volt igazuk. Lacika szépen beépült a csapatba. Elég meghallgatni a Miskolci kocsonya dupla koncertalbumot, vagy a Farkasok völgyét: azonnal kiderül, hogyan énekel. 

Miként állta Tunyó a megpróbáltatásokat? Nem lehetett könnyű dolga Vikidál Gyula után.

Nemcsak Tunyó izgult, de mindenki, köztük persze én is. Egyébként neki könnyebb volt a P.Mobil-műsort elénekelni, mint Vikidálnak, aki a Losó-féle műsort vette át. Akkori számaink Laci rendkívül magas hangfekvéséhez igazodtak, ezek kiéneklése Gyulánál határesetet jelentettek. Éppen ezért, sok esetben más hangnembe kellett transzponálni a számokat. Tunyó ugyan nem volt megáldva olyan vastag hanggal, mint Vikidál, ám a Losó-féle magasak és a P.Mobil -klasszikusok nem okoztak problémát neki.
  
Volt valamilyen megkötésed Tunyó énekstílusát illetően? Arra gondolok, megszabtad-e, hogy Losó, vagy épp Vikidál hangján kell megszólania.

Nem, egyáltalán nem! Épp ellenkezőleg: próbáltam megértetni vele, hogy saját magát kell adnia. Mint egyik nyilatkozatából kiderült, bizonyos időnek el kellett telnie ahhoz, hogy kiforrjon saját egyénisége. Mindaddig csak elfogadták, s mikor ez megtörtént, megszerették. Egyébként a kezdetektől szorgalmaztam ezt, ám egy embert nagyon nehéz érzelmileg megerőszakolni.  

Miért pont rá esett a választás annak idején?

A Lőrinci Ifjúsági Parkban csütörtökönként a Beton játszott előttünk, ahol Tunyó énekelt, tehát tudtuk, mire számíthatunk. Persze más arcokat is nézegettünk, ám Magyarországon kétfajta zenész kiválasztása okoz problémát: az énekes és a dobos. Korábban beszéltünk róla, hogy fél évig szegény Szegvári Gabi állt a mikrofon mögött, majd visszavettük Vikidált. Az énekes kiválasztásánál nagyon sok szempontot kell figyelembe venni.

Mik ezek a szempontok, milyen elvárások fogalmazódnak meg azzal a zenésszel szemben, aki – mondjuk – a P.Mobil énekese szeretne lenni?

A leglényegesebb, hogy el kell tudnia énekelni a P.Mobil műsort. Ha végig nézzük a zenekar korábbi énekeseit, eléggé különböztek egymástól. Losó Laci gödöllői roma gyerek volt, Vikidál pedig egy budaörsi melós, nem a legszerencsésebb megjelenéssel. Tunyó vékony testalkatú, Joci szemüveges, Lacika pedig kis termetű. Ám nem ez számít. Mick Jaggert, Ronnie James Diot, vagy Eric Burdont sem a termete, illetve a külseje alapján ítéljük meg. A másik nagyon fontos ismérv, hogy a közönség elfogadja és szeresse. Mindezek után be kell illeszkednie a zenekarba, amelynek része, hogy hozzájárul az új számok elkészítéséhez. Alapkövetelmény, hogy ráénekel a megírt zenei témákra. Függetlenül attól, hogy abból lesz valami, vagy sem. Baranyi Laci például a Babba Máriával és a Rocktóberrel „felvételizett”. Az előbbi, nagyon nehéz szám, amelynél Joci meglehetősen magasra tette a lécet, és amit Lacika simán „megugrott”. Már ez is elég lett volna, de a gitározása – egy bluest játszott és énekelt – végképp meggyőzött. Azért győzött meg, mert a Mobil számokra én kértem fel, de az is tetszett, amit magától csinált.

Tunyóval egyrészt könnyebb, másrészt nehezebb volt dolgozni. A témák nehezebben rögzültek benne, ám, ha egyszer megtanulta, bárhol, bármikor meg tudta csinálni. Emellett megbízhatóan, sokadszorra is ugyanúgy adta elő a darabot; némely kollégájával ellentétben nem vágyott a változtatásokra, vagy önmaga szórakoztatására. Viszonylag hamar beilleszkedett a csapatba, megtalálta a partnereit.  Fontos tudni, hogy egy adott zenekaron belül a tagok általában különböző érdeklődési körűek. Különböző értelmi és intelligencia szinttel rendelkeznek. Az igazi összekapcsolódást az jelenti, ha zenében, műfajban azonosan gondolkodnak. Hogy otthon mivel tölti a szabadidejét, miként művelődik – vagy nem művelődik – ebből a szempontból sokadrangú kérdés.

Tunyó épp, hogy megtalálta helyét, hamarosan új billentyűs illetve gitáros után kellett néznetek. Miként zajlott a Cserháti-Bencsik párost váltó Zeffer András és Sárvári Vili zenekarba történő leigazolása?

Korábban beszéltünk róla, hogy Sárvári Vili a hatos villamoson utazva, teljesen véletlenül végighallgatott egy beszélgetést, ami a Nemzeti Szálló két pincére között zajlott. A Bencsikkel és Cserhátival előző este folytatott utolsó éttermi eszmecserénket taglalták, amelynek a végeredménye már ismert (a sorozat előző, 22. része – a szerk.). Mint kiderült, Vili azonnal szólt Zeffernek, Cserháti Pityitől megtudták a lakáscímem, s rövid idő elteltével - legnagyobb meglepetésemre - mindketten meglátogattak a Koszorú utcai lakásomban. Elsőként Zeffert hallgattuk meg. Vele nem volt nehéz dolgunk, de anélkül, hogy csökkenteni akarnám Cserháti Pityi érdemeit, a P.Mobilban nem kellett bonyolult dolgokat billentyűzni. Annak idején Bencsik kérésére kerestünk orgonistát, hogy a gitárjátékához legyen harmóniakíséret. Szóba került akkordgitáros is, ám arról hallani sem akart.  Visszatérve a billentyűs P.Mobil-beli szerepére, nagyon jól jellemzi egy történet, amelyről eddig kevesen tudnak. Samu és Pityi kitalálták, hogy jó lenne megcsinálni egy szovjet turnét, amelyre önálló műsorként nem volt lehetőség. Arra viszont igen, hogy lekísérjük Koós Jánost. Ő adott egy kazettát a megtanulandó számokkal, amiről később kiderült, hogy az orgona- és a gitárkíséret meghaladja a két zenész képességeit. Mégpedig azért, mert a számokban szereplő akkord- és harmóniameneteket nem ismerik. Az a típusú zene műfajilag idegen volt tőlük. Végül nekem, aki ezt az egészet nem akartam, kellett visszamondanom a lehetőséget, Pityi pedig kénytelen volt Koósnak visszavinni a kazettáját. Más kérdés, hogy később Zalatnayval megvalósult a turné, ahol nem vallott szégyent a zenekar. Ugyanis Cini műsorának a keményebbik oldalával érkezett; Generál, LGT és Skorpió számokat kellett kísérni, ami jól feküdt nekik.
 
Tehát Zeffer esetében hamar megszületett a döntés, ugyanakkor a gitáros szerepe még betöltetlen volt. Több meghallgatás is történt, ám egyre inkább úgy tűnt, hogy Bencsik pótolhatatlannak bizonyul. Többször visszatértünk Sárvári Vilihez, ilyenkor mindig újabb és újabb nótákat kellett megtanulnia. Mire túlestünk az összes jelentkezőn, Vili kis híján az egész repertoárt lejátszotta. Szerencsére amúgy is Bencsik témáin edződött, aki felajánlotta, hogy segít neki a számok pontos betanulásában. Vili ezt valamiért nem fogadta el. Pedig rosszul tette, mert az 1980. december 15-i szegedi koncert után komolyan felmerült, hogy megválunk tőle. Végül erre nem került sor, mára – rajtam kívül - ő a legrégebbi tag a zenekarban. A felajánlás egyébként nagyon korrekt lépés volt Samu részéről, ugyanakkor az is közrejátszott ebben, hogy a számok abban a felfogásban és úgy éljenek tovább, ahogyan ő elképzelte és megírta azokat. 

Hegedűs István

A vonat Szerettél már szamuráj Lőj rám

 

Oh Yeah Asszonyt akarok Csillag leszel

 

2015. április 15. 18:29

Minden jog fenntartva. 2024 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA