MusicMedia

Nagy Ádám - „Szeretek kérdőjeleket hagyni a Zenében” (Illés Norbert interjúja)

Nagy Ádám hazánk egyik legegyénibb hangzásával bíró gitárosa, soundja és virtuóz technikája azonnal, száz közül is felismerhető. A magazinunkkal jelenik meg WÖRK PROJEKT címmel első szólólemeze, ennek kapcsán ültünk le beszélgetni egy pesti kávéházban. A hangszóróból arabos-franciás sanzon szól épp, Ádám gitártokkal a hátán érkezik, a tokban kedvenc nylonhúros színpadi gitárja. Rögtön láttamozza a háttérzenét. „Van ilyen keleties szám is a lemezen…”

„Nagy Ádám... a teljesség igénye nélkül, gyorsan felsorolom a közreműködőket:
Gátos Bálint basszusgitározik majdnem minden dalban, Borlai Gergő dobol, Gátos Iván, Bálint bátyja zongorázik, billentyűs hangszereken játszik, de Gergő és magam is sok billentyűs részt játszottunk fel. Ágoston Béla, aki a népzenei vonalról jött, játszik ütőgardonon és basszusklarinéton; Q-Cee, akit a Delov Jávor-féle Random Tripből ismerhetünk, DJ, ő szkreccselget egy nótában; viszont akkor, hogy ki ne hagyjak senkit: Kardos Horváth János és Maszkura énekel, utóbbi tangóharmonikán is játszik. A Junk zenekar fúvós szekciója, név szerint: Bille Gergő trombitán, Varga Péter Bálint harsonán, Sélley Szabolcs alt szaxofonon és Hoffer Miklós tenor szaxofonon játszik egy dalban, őket egészíti ki Weisz Gábor bariton szaxofonon.”

Kajári Andrea – „Megtanultam, hogy a lehetetlen nem létezik” (Rosta N. Napsugár interjúja)

VeszprémFest, Fábry Sándor, Craig David, Diana Krall. Mi köti össze ezeket a neveket? Egy személy, méghozzá egy igazán színes és érdekes egyéniség, aki nem csak produkciós asszisztensként felel egy-egy adásért, hanem a backstage-ben a sztárok nyugalmáért. Kajári Andrea 20 évesen csöppent bele a szakmába, s azóta rengeteg tapasztalattal gazdagodott minden téren, melyeket remél, egyszer egy itthoni zenekar kapcsán is kamatoztatni tud. Őszinte emberi vallomás a múltról, a szakmáról, s arról, ki is ő valójában.

Ilyen színes listával szerintem még nem is találkoztam. Olvasgattam, miket csináltál, kikkel dolgoztál együtt, hogyan alakult az életed, sokan szerintem egész életük során nem gazdagodnak ennyi élménnyel, mint amit te már el tudsz mondani ilyen pimaszul fiatalon. Felvetődik a kérdés, hogy akkor ki is pontosan Kajári Andrea?

Hogy ki is az a Kajári Andrea, azt még most én is elég összetetten tudnám megfogalmazni. Hivatalosan azt mondom, hogy PR, marketing, kommunikáció szakon diplomáját megszerző, s keményen dolgozó személy, nem hivatalosan pedig, hogy az álmaiért szüntelen harcoló, tevő, fejlődésre képes, erős, ám művészlelkű lány. De talán a pontosabb kép az interjú során körvonalazódik rólam. Egy biztos, hogy a szeretetet, az erőt és a kitartást, amik segítségével mindezeket ezidáig elérhettem, azt a Szüleimnek és a nevelésüknek köszönhetem, ez a legfontosabb alap, s a legnagyobb kincs az életemben.

Nick Johnston – A Strat kanadai specialistája (Danev György interjúja)

Nagyon úgy tűnik, hogy mostanában Kanada felé kell tekintgetnünk, ha fiatal csodagitárosokat akarunk felfedezni magunknak. Ezúttal egy olyan muzsikust mutatunk be olvasóinknak, aki az instrumentális zene rögös ösvényein halad a szélesebb ismertség felé. Hogy odaér-e valaha, nem tudhatjuk, ám bárhogy is legyen, annyit bizonyosan kijelenthetünk, hogy Nick Johnston nem hiába vett hangszert a kezébe. A torontói fiatalember legújabb albuma, a zseniális Bryan Beller – Marco Minnemann ritmusbrigád (The Aristocrats, Joe Satriani) támogatásával, illetve a szintén „arisztokrata” Guthrie Govan vendégeskedésével készített Atomic Mind ugyanis már sokak fantáziáját beindította. A gitárhős-sztereotípiákat okosan elkerülő, csodálatosan színes dalokban, valamint gyönyörű Stratocaster-tónusokban tobzódó lemezről az alábbi interjúban mesélt a főszereplő.

Galambos Dorina (Lombos El Marci interjúja)

Minden számban bemutatunk egy Hölgyet, aki alkotóként (is) sikeres életet él. Galambos Dorinát a nagyközönség a Megasztárból ismerte meg… emlékszem, extravagáns volt, de nem csak outfit-jében. Véleményét mindenhol vállalta, és belekóstolt a celebek életébe is, aztán fontos döntést hozott: nem elégszik meg a külsőségekkel, és tovább, illetve mélyebbre akar lépni. A médiafelületeken megszűnt létezni, és önmagára, saját fejlődésére koncentrált. Beiratkozott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz tanszakára, amit aztán el is végzett. Ma képzett muzsikusként kiváló formációk állandó tagja, a leghíresebb a Mrs. Columbo, és meggyőződésem, hogy maga mögött tudva a Megasztáros múltját, finoman és jól használja az ott megszerzett népszerűséget. Figyelemreméltó karrier…

„Én egy igazán nyitott személyiség vagyok, és rengeteg zenei hatás ért, de legfőképp a rock és a blues inspirált, és azzal tudtam azonosulni.”

Takáts Tamás Blues Band - Klubzenekar esete a Népstadionnal (PAYA interjúja)

Most így hirtelen nem is tudnék mondani blues zenekart, amelyik 25 éve űzi az ipart - aktívan, lemezeket megjelentetve. Januárban némi utánjárással kiderült, hogy Takáts Tomi csapata elérte ezt a limitet, így időszerű volt egy kis múltba révedés. Takáts úr nagydumás, most is lelkesen beszélt az emlékeiről.

A zenei partnered Gál Gabi, akivel tulajdonképpen ketten alapítottátok és viszitek tagcserékkel a zenekart. Vele jó régi kapcsolatod, barátságod van.

Amikor én anno a Karthagoba felvételiztem, még nem ismertem, de már a meghallgatásomon a sarokban forrasztgatott a próbateremben. A turné során összehaverkodtunk és volt, hogy össze is kevertek minket, mert hasonló hajunk volt! Sok lány hitte azt, hogy velem volt, pedig Gábor vitte el őket. Mondogattam is, hogy: remélem, helyt álltál, nehogy aztán rólam legyenek rossz véleménnyel! De nem akarok intim részletekbe belemenni, inkább folytatom a zenekar kezdeti dolgainak alakulását. Gábor már az első fellépésre hozta a basszgitáros haverját, Vasvári Bélát, így hárman kezdtünk játszani. Úgy festettünk a színpadon, hogy nekem előre volt tolva az énekes helyére a dobcuccom, mert kezdetben doboltam és énekeltem is. Ez egyébként gyerekkori vágyam volt! A dobszerkón persze nem voltak felső tamok, mert az egyrészt kispolgári csökevény, másrészt bezavar a „kettőnégybe”, harmadrészt meg így látszott, hogy én vagyok az énekes is.

Scorpions - Visszatérés az örökkévalóságba (Danev György interjúja)

Nehéz belegondolni, hogy Hannover város büszkesége, Németország elsőszámú rockbandája idén ünnepli fennállásának ötvenedik évfordulóját. Minden idők legnagyobb hatású zenekarainak egyikeként a germán skorpiók olyan korszakalkotó lemezekkel kövezték ki útjukat, mint az 1976-os Virgin Killer, az 1979-es Lovedrive, az 1982-es Blackout, és a két évvel későbbi Love At First Sting, lendületük pedig azóta sem tört meg. Mi sem példázza ezt jobban, mint a napokban boltokba került, és Return To Forever címmel ellátott legújabb stúdióalbum, mely a jellegzetes Scorpions-stílus minden ismérvét magán hordozza. Erről az új anyagról, és a jövendőről nyilatkozott lapunknak a pár éve egyszer már majdnem nyugdíjba vonult legendás csapat frontembere, Klaus Meine énekes.

Schrott Péter – A tüzes hang (Danev György interjúja)

Schrott Péter nevét egy ország ismerte meg, amikor a pár évvel ezelőtti The Voice – Magyarország hangja című tehetségkutató műsorban egy szem rockerként állt helyt és vívott ki általános szimpátiát. A Tűzmadár énekese azóta komoly színházi produkciókban vesz részt, hangmérnökként dolgozik saját stúdiójában, és nem utolsósorban talpra állította önálló produkcióját, mely Continoom névre hallgat. Péter ezekről és sok egyébről mesélt magazinunknak.

Kik voltak azok az énekesek, akik a korai időkben inspiráltak?

Az elején a germán metal vonal, a Helloween és a Gamma Ray voltak az istenek. Olyan akartam lenni, mint Michael Kiske, az ő stílusa és hangszíne nagyon tetszett. Próbáltam úgy énekelni, ahogy ő, és ezzel szerintem semmi gond nincs, természetes, hogy fiatalon utánozzuk az ideáljainkat. Később a Dream Theater vált meghatározóvá, majd kezdtem nyitni a pop előadók felé. Persze, az értelmes gondolatokat közvetítő, igényesen összerakott popzenéről beszélek. Adele számomra ezt képviseli, ahogy Anastacia is, aki elképesztően dögös. Rockban még Jorn Lande a nagy kedvenc, de a Linkin Park énekese is tetszik. A saját hangom megtalálásához ugyancsak nagyban hozzásegített a Scorpions Tribute zenekarban eltöltött időszak. Habár Klaus Meinét nem tartom akkora énekesnek, mert vannak, akik nála jobb technikával énekelnek, a lassú dalokat úgy hozza, mint senki a bolygón. Ezt megtanulni és beépíteni a saját világomba szintén értékes momentuma volt a fejlődésemnek.

Kategóriát váltott a Special Providence (Nagy Szabolcs interjúja)

Európa legnagyobb progresszív kiadójához szerződött le a Special Providence, így a márciusban megjelenő Essence of Change című nagylemezünk a teljes kontinensen, továbbá az Egyesült Államokban és Japánban is kapható lesz.  Az instrumentális zenekar a magyarok közül az első, amely a legendás brit kiadóval megállapodott. A csapatból Kaltenecker Zsolt billentyűs nyilatkozott, aki bár nem rég került be a csapatba, mégis oroszlánrészt vállalt az új anyag születéséből.

Hogy sikerült a beilleszkedés?

Azt hiszem, már az első közös zenélésnél megtörtént. Először eljátszottunk 2 számot a Soul Alert-ről és eléggé tetszett mindenkinek, ahogy hozzányúltam a billentyűszólamokhoz. Aztán meg a Northern Lights került sorra, amit kimondottan Nekik írtam; nekem is tetszett, ahogy megszólalt ez az egyébként elég nehéz kompozíció. Amúgy meg sok mindenről hasonlóan gondolkodunk, így elég hamar összebarátkoztunk.

Brains: a hazai elektronikus zene trónján (Nagy Szabolcs interjúja)

Fesztiválok kihagyhatatlan nagyszínpados fellépői, egyben a hazai elektronikus zenekarok messze legnépszerűbb csapata a Brains. Ehhez kellett 20 év kemény munka, sok lemez, és például olyan világszínvonalú klip, mint amit legutóbb készítettek a Take You High című dalukhoz. Az együttes mindennapjairól a frontember Kéri András, azaz MC Columbo nyilatkozott.

Az 1994-ben, még hard core együttesként induló Brains mára Magyarország legnépszerűbb elektronikus zenekara lett. Mik voltak a fordulópontok a bő 20 év alatt, és nálatok mi a siker alapja?

- 2005-ben csatlakoztam a csapathoz, az azt megelőző években inkább hobbi zenekarként működött a Brains, sok stílust vegyítve műsoraikban. Ebben az évben határoztuk el, hogy jó volna komolyabban is foglalkozni a zenekarral, így lassacskán kialakult a ma is ismert hangzásvilág, aminek fő csapásvonala a drum & bass és egyéb elektronikus törtzenei elemek illetve az énekstílusomból adódóan egy adag reggae hatás. 2010 környékén csatlakozott Lukács Levente billentyűs/sampleres és Ujj Zoltán dobos, akik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy koncertjeink teljesen élővé válhassanak és szinte a megszólalásig azt hallja a közönség, ami a lemezen szól.

Kerekes Band - Húsz év ötletáradat (PAYA interjúja)

A ma már kétszeres Fonogram díjas, egyébként ’95-től működő csapat először Kerekes Együttes néven alkotott és két, autentikus népzenét tartalmazó lemezt jelentetett meg. 2002-től játszanak változatlan felállásban és 2006-ban rukkoltak elő - már az új néven- új zenei elképzeléseket megvalósítva Pimasz című lemezükkel. Azóta lemezről-lemezre, dalról-dalra sorjáznak az újabb ötletek. A húszéves jubileum kapcsán próbáltunk egy összegzést készíteni.

A Band ténykedését megelőzte a Kerekes Együttes, amivel két autentikus lemezt is kiadtatok. Lesz még valaha Kerekes Együttes, illetve hanganyag szerinted?

Koncertjeinken egyre többször kerül elő egy-egy régi dal, például a múltkori A38-as koncert egyik fénypontja is az volt, hogy előadtunk egy húzós gyimesi verbunkot. De nem azért, mert ez nekünk egyfajta hatásvadász ismeretterjesztés – vagy, nevezzük bárminek-, hanem mert baromi jól esik. Sohasem tagadtuk meg a gyökereinket és a magyar népzene ősi erejétől átitatva tudjuk olyan keményen nyomni a rock&rollt. Már nem kell magyarázzuk, hogy a Kerekes Band mekkorát tud rockolni ezeken a népi hangszereken. Ha az ember meghallgatja a zenénket, akkor büszke arra, hogy magyar – legalábbis én így érzem! Ott a Piros Fehér Zöld vagy a What the Folk című számunk, aminek csak annyi a szövege, hogy: „Kossuth Lajos”. Nem kell túldimenzionálni, de egy magyarnak már ennyitől jó érzései támadnak...

Miklós Milán - „Alapvetően szégyenlős vagyok” (Rosta N. Napsugár interjúja)

Édesanyja Várhegyi Teréz színésznő; édesapja Miklós Tibor dalszövegíró, rendező; húga Miklós Eponin színésznő. Így nem meglepő, hogy szinte a második otthona a színpad, amikor a The Carbonfoolsszal, a Jazzékiellel vagy a The Biebersszel koncerteznek. A rengeteg munka mellett viszont most már apaként is helyt kell állnia – erről, és még sok minden másról is szót ejtettünk az interjú során.

Művészcsaládban nőttél fel. Mennyire hatott rád a szüleid foglalkozása, az ő zenei ízlésük?

„Soha nem volt ez kötelező; nálunk nem erőltették, hogy hozzájuk hasonló szakmánk vagy életcélunk legyen.”

„Tulajdonképpen magamtól kóstolgattam a dolgokat, a szüleim pedig támogattak: segítettek például erősítőt, basszusgitárt és nagybőgőt venni, szóval abszolút mellettem álltak mindenben, de nem volt olyan jellegű nyomás, hogy nekem ezt vagy azt kell csinálni.”

Asphalt Horsemen - Új név, régi arcok (Danev György interjúja)

Talán nem túlzás, hogy a honi rockzenei paletta egyik legkülönlegesebb színfoltja jelenleg a néhány évvel ezelőtt Gödöllőn alakult Asphalt Horsemen. A színtér tapasztalt veteránjai, azaz Lőrincz Károly énekes (Notre Dame, Snakebite), Matyasovszki Géza gitáros (Rózsaszín Bombázók, Zeus Flash), illetve Megyesi Balázs basszusgitáros (Mood, Stereochrist) által alapított, és Bencsik István dobossal kiegészült alakulat a tavalyi év folyamán jelentette meg bemutatkozó albumát, mely rögvest komoly visszhangot keltett a Lynyrd Skynyrd / Blackfoot-módra délies hangvételű, blues alapú hard rock zene híveinek körében. A reputációját már külföldön is sikerrel építgető csapat körüli történésekről Matyasovszki Géza számolt be lapunknak.

Richie Kotzen – Este a kannibálokkal (Danev György interjúja)

Tisztában vagyunk vele, hogy nem oly’ rég egy alapos interjú keretében foglalkoztunk Richie Kotzennel, ám a szerkesztőség kollektív kedvenceként is aposztrofálható gitáros-énekes azóta elkészült Cannibals című legújabb szólóalbumával, ami pont elég indokot szolgáltatott ahhoz, hogy felhívjuk Los Angeles-i otthonában, és újra nekiszegezzünk néhány kérdést. Richie ezúttal is készséges interjúalanynak bizonyult…

Hogyan kezdtél neki az új albumnak, mi volt az alapkoncepció?

Nem igazán rendelkeztem olyan elképzeléssel, ami kiindulópontként szolgálhatott volna, egészen addig, amíg egy étteremben ülve be nem ugrott valami: az asztalnál, evés közben azon kezdtem morfondírozni, hogy a mai társadalomban rendszeresen előfordulnak olyan viselkedésformák, melyek nem sokban különböznek a kannibalizmustól. Bizonyos emberek saját előrejutásuk érdekében képesek felfalni a másikat, egyszerűen átgázolnak azon, aki az útjukba kerül. Számukra csak az önös érdekek számítanak, semmi más nem érdekli őket. Ez a metafora annyira megfogott, hogy egyből megírtam a szöveget, majd hozzá a zenét is. Tulajdonképpen a The Enemy szövege is ezt a kérdést boncolgatja, csak más szemszögből.