Amióta megjelentek az olcsón kiépíthető házi stúdiók, nagy dilemmával szembesül minden gitáros. Hogyan rögzíthetnénk kedvenc, jól megszokott erősítőnk hangját a harmadik emeleti panellakásban? Kézenfekvő kompromisszumot kínál a rengeteg (illegálisan ingyen letölthető) plugin, amik segítségével egészen komoly gitárhangokat tudunk előállítani otthon, akár egy filléres hangkártyával is. Engem valahogy sosem elégített ki ez a megoldás, mivel én a saját erősítőm hangját szerettem volna a felvételeken visszahallani.
Érdekes elvi kérdéseket is felvet ez a helyzet. Sokan csupán arra törekszenek, hogy otthoni körülmények között, minimális befektetéssel világszínvonalú gitárhangot rögzítsenek. Sajnos azt kell mondanom, hogy ez ma már abszolút megoldható. Egy apró bökkenő van a dologban. Míg a házi demófelvételünkön – ha akarjuk – a világ legdrágább erősítőinek zavarba ejtően jól szimulált hangzását halljuk vissza, a koncerten már más lesz a helyzet. Feltéve, hogy nem használunk ott is virtuális gitárcuccot. Nem tudom, ki hogy van vele, én régóta úgy állok a dologhoz, hogy nem szeretem az „olyan, mint ha” megoldásokat. Olyan, mint ha egy méregdrága Soldano-n játszottam volna egy Mesa ládán. Csak épp nem azon játszottam, hanem egy 80ezerből összerakott pc-n, egy feltört és jogtalanul letöltött szoftveren… Én jobban szeretem, ha valami az, ami. Szeretem a saját erősítőmet, és azt a hangot akarom hallani a felvételeken. Sok évvel ezelőtt láttam egy olyan megoldást, ami nagyon felvillanyozott. Egy doboz, amiben semmi egyéb nincs, mint egy hangszóró, és egy mikrofon. Nem tudom már, melyik cég gyártotta, de isoboxnak hívták.
Az egész egy kb. 40x40x80cm-es faláda, aminek kb. a harmadánál van elhelyezve egy 12”-es hangszóró, előtte pedig egy mikrofon. A dobozt bármilyen asztalossal legyártathatjuk például 15-20mm-es rétegelt lemezből (10-15e Ft-ból ki kell jönnie), a belsejét kibélelhetjük egy kis vatelinnel (párszáz Forint), nagyjából 20e Ft-ért vehetünk használtan pl. egy Celestion Greenback hangszórót és további 20-30e Ft-ért egy SM57-es mikrofont. 60-80e Ft-ból kijön az egész, és innentől fogva bármilyen erősítőt ráköthetünk. Ráadásul bármikor „ápgrédelhető” a cucc; vehetünk több hangszórót, mikrofont és ezeket bármikor cserélgethetjük, ha más hangzást akarunk.
Természetesen érdemes azért egy-két dologra odafigyelni. Mivel csak egy hangszóró van a cuccban, fontos tisztában lenni a teljesítményével. Egy Greenback például 25W-os, tehát ha rákötjük a 100W-os erősítőnket, és azt kihajtjuk, hát lesz baj…
Én egész egyszerűen azt csinálom, hogy az erősítőt csak annyira hangosítom fel, hogy már egészséges hangja legyen. Ez már 1-10W teljesítmény között is megvan. Más a helyzet, ha pl. egy Plexit akarunk kihajtani; ekkor muszáj egy teljesítménycsökkentő műterhelést (attenuator) is beiktatni a rendszerbe. Mivel maga a doboz nincs tökéletesen hangszigetelve (az enyémen egy kis reflexnyílás is van, hogy tudjon a hangszóró „lélegezni”), nyilván kiszűrődik némi gitárhang. A lényeg azonban az izolálás, azaz a környezeti zajok és a mikrofonozott hangforrás elszigetelése egymástól. Hiszen az erősítőnket is bemikrofonozhatnánk szobahangerőn, ebben az esetben viszont a mikrofon a gitárhúrok csattogását is összeszedi, plusz a számítógép zaját stb. Az isobox tehát ezeket a külső zajokat is kiszűri a felvételről. Nem állítom, hogy az isobox egy tökéletes megoldás, de a kompromisszumai ellenére rengeteg előnnyel jár. Egyszeri, nem túl nagy befektetéssel bármikor stúdió minőségű hangot rögzíthetünk, további pár tízezres befektetéssel szabadon bővíthetjük a hangzásbeli lehetőségeinket, és ami számomra a legfontosabb: egyedi, saját gitárhangot kapunk a végén. A mikrofon néhány milliméteres elmozdításával is olyan szinten változik a hangkép, amit még a legkomolyabb szimulációknál sem hallottam. Én kifejezetten szeretek kísérletezni, és nagyon élvezem, amikor felvétel előtt a mikrofonok pozicionálásával vacakolhatok. Számomra ez sokkal izgalmasabb, mint az egérrel tekergetni a virtuális gitárcucc paramétereit. Az utóbbi években már szinte kizárólag így veszem fel a gitársávokat, és nagyon élvezem az isobox-szal való munkát. Nem is beszélve a végeredményről, ami mindig valami olyan gitárhang, amit jó érzés visszahallani a lemezeken, mert tudom, hogy én állítottam elő, nem egy szoftverfejlesztő. |
Lukács Peta
2015. február 23. 20:08